Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-08 / 238. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október siombot MŰVÉSZET ÉS IRODALOM Muzsikusok az élvonalban Látogatóban a petőfibányai fúvószenekarnál Sűrűn járok hozzájuk, jó- néhányukat esztendők óta ismerem. Gyakran beszélgetünk, kérdezem őket sikereikről, gondjaikról egyaránt. Mindegyikről készségesen szólnak, amolyan bányásznyíltságtól vezérelve. Az eseményekben, a fordulókban bővelkedő múltat Papp János — civilben a Mátraaljai Szénbányák Petőfibányai Gépüzemének munkaügyi vezetője — idézi, aki 1950 óta tagja az együttesnek. — A csoport 1945-ben alakult, s Csiba István karnagy irányításával tevékenykedett. Öt 1954-ben Hesz János követte, majd 1955-től Marosvölgyi Henrik jött, aki 1972- ben ment nyugdíjba. Eddig volt mivel büszkélkednünk. A nagylétszámú gárda mellett még úttörőzenekar is tevékenykedett. A felfelé ívelést azonban — szerencsére csak rövid — hullámvölgy törte meg. A rendszeres ösz- szejövetelek, a megszokott próbák is elmaradtak, nem is beszélve az itteniek és a környékbeliek által kedvelt fellépésekről. Sokat keseregtünk emiatt, végülis úgy határoztunk, hogy o magunk erejéből is kijutunk a kátyúból. A döntést tettek követték: ismét találkoztunk, s a régi szorgalommal gyakoroltunk, bízva abban, hogy az annyira óhajtott kiút nem vágyálom, hanem elérhető valóság. o A derűlátóknak lett igaza: az akarás meghozta a maga gyümölcsét, s 1974 márciusa óta egészséges fejlődés bontakozott ki. — Annyira örültünk az újbóli együttlétnek, a közös muzsikálásnak, hogy nem egyszer hivatásos karmester nélkül is boldogultunk. Ha más nem akadt, akkor én szerveztem, dirigáltam a kolBalogh Ferenc lektívát. Erőt, kedvet adott a közönség megbecsülése, szeretete. 1980. szeptemberétől Marosvölgyi Károly tanít bennünket, aki minden szerdán egész napot tölt körünkben. A hosszú elfoglaltság néha kissé fárasztó, s ez egyikőnknek se jut eszébe, valamennyiünket az lelkesít, hogy gyarapíthatjuk tudásunkat, s új, a korábbiaknál is kidolgozottabb produkciókkal léphetünk pódiumra. Erre bőven adódik alkalom, hiszen meghívásokban nincs hiány. Egyszer sem lépünk vissza, s mindig arra törekszünk: ne okozzunk csalódást a hallgatóságnak. Elégtétellel utalnak arra, hogy az elismerés nem váratott magára. — 1978. decemberében kiszenekari kategóriában — akkor még csak huszonötén voltunk — ezüst fokozatot szereztünk. 1981-ben viszont a már nagylétszámú csoport kapta meg — országos szinten — az aranyat. Amikor átvettük, eszünkbe jutottak a hajdani válságos hónapok, s büszkék voltunk — azt hiszem nem alaptalanul — bizakodással ötvözött kitartásunkra. 1982-ben a csehszlovákiai Kolinba hívtak meg minket, az ottani fúvószenekari fesztiválra. A zsűri elismeréssel szólt teljesítményünkről, különösképp Csiba István szólójátékát emelték ki. Sajnos ő már nem lehet közöttünk, mert elszólította a halál. Talán azért ilyen orozva módon, ilyen hirtelen, mert nem tudott lemondani a számára orvosilag tiltott muzsikálásról. A hazai seregszemlékről sem hiányoztak, s ezeken is igazolták rátermettségüket,, átlagon felüli képességeiket. — Kétszer Várpalotán, egyszer Kazincbarcikán mutatkoztunk be. Az előbbi helyütt júniusban alaki „parádénkat” jutalmazták azzal a vándorzászlóval, amely három évig mindenképp birtokunkban marad. Emellett szórakoztattuk — ezt tesszük a jövőben is — a petőfibá- nyaiakat és a járás lakosságát. Ügy érezzük kötelességünk ez, hiszen a vállalat évente 530 000 forintot áldoz a zenekar fenntartására. Ezt Lakatos István: Üllő és kalapács Mint szikrázó, idomtalan vasat kovács kemény pöröly alatt, úgy tartsd otromba szenvedélyedet fehér izzásban napra-nap: és akkor vágyaid felett győz mindig a teremtő képzelet, s a formátlan, nyers anyagot úgy alakítja, ahogy akarod. kulturális hagyományaiból bor: Egy hatvani munkás élete — Vajda István visz- szaemlékezése.) Pedagógusok a munkáskultúráért 1919-ben „Az egri pedagógus szak- szervezeti csoportnak első dolga volt a munkásdalárda megszervezése és a közlegő választásokra munkás agitá- . torok részére szeminárium létesítése. Ez utóbbi a Tanácsköztársaság kikiáltása folytán időközben szükségtelenné vált, ellenben a dalárda — Demeter József tanító vezetésével — azonnal serény munkához látott. Már a március 16-i felvonulás alkalmából a munkásság nagy örömére a Mar- seillaise-t férfikarra pompásan adta elő.” (Szántó • Imre: A szocialista pedagógusmozgalom Heves megyében 1818—1919.) Munkás eszperantista- mozgalom „Az a fellendülés, amely az egri szakszervezeti mozgalomban az 1925. évben vette kezdetét az erők ösz- szefogásának eredménye volt. Ez évben alakítottuk meg a Szakmaközi Bizottságot, amely szerv arra volt hivatott, hogy összefogja a különböző szakcsoportokban tömörült szervezett munkások csoportjait... Javaslatomra megalakult az oktatási bizottság, amelynek a szervezett munkások rendszeres oktatásáról kellett gondoskodnia. Erre mindenképpen nagy szükség volt, mert egyetlen szakcsoportban sem folyt olyan munka, ami a tagok gazdasági és politikai képzését szolgálta volna. Ahogy akkor felmértük, a szervezett munkások között négy olyan elvtárs volt, akik képzettségüknél fogva alkalmasak voltak a szervezett munkások oktatására ... Az oktatási bizottságban vállalt előadásaimon kívül egyidőben még egy eszperantó nyelvtanfolyam vezetését is vállaltam. A Szakmaközi Bizottság révén a nyelvtanfolyamnak propagandát fejtettünk ki, és ennek eredményeként az első tanfolyamra 23-an jelentkeztek. A lemorzsolódás nem újkeletű jelenség, mert a tanfolyamot csak nyolc hallgató végezte el. Ennek ellenére a tanfolyamnak a szervezett munkások között nagy sikere volt, mert még a tanfolyam befejezése előtt megszerveztem a hallgatók külföldi kezdő eszperantls- tákkal való levelezését. Ennek a levelezésnek az eredménye teremtett alapot egy második tanfolyam megindításához.” (Dancza János: A munkás eszperantista mozgalom Egerben — Visz- szaemlékezés.) A gyöngyösi Munkásotthon a helyi kultúra szolgálatában „A Munkásotthonban — hivatalosan — kulturális élet folyt; ez volt a fedőneve a politikai munkának. A szórakozást a biliárd, kugli, sakk, dominó szolgáltatta. Kártyázni nem volt szabad. Italt csak alkalmilag szolgáltak ki: virsliesten, disznótoros vacsorán. Ekkor a bePapp János (Fotó: Szabó Sándor) a nem mindennapi törődést elsősorban színvonalas műsorokkal hálálhatjuk meg. o Mindannyian örülnek annak, hogy a mecénás jóvoltából készülnek az új formaruhák, méghozzá nemcsak téli, hanem nyári változatban is. • Gondok persze ebben a lelkes körben is akadnak, így utal rájuk Balogh Ferenc, a vegyesüzem gépészeti vezetője, aki szintén régi fúvós: — Bánt bennünket az, hogy a megye hivatalosan nem vesz észre minket, holott eredményeinkre már országhatárokon túl is felfigyeltek. Tévedés ne essék: nem valamiféle feltűnési vágy ösztönzi a gárdát, mindössze azt szeretnénk, ha több helyütt nyújthatnánk ízelítőt tudásunkból, kellemes perceket szerezve sokak számára. Készséggel adtunk volna hangversenyt — természetesen térítés nélkül — a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban. A vállalkozásból azért nem lett semmi, mert még terembért is kértek volna tőlünk. Ez persze csak egy példa, amolyan érzékeltető mindabból, ami olykor keseríti szánk ízét. Panaszról még nincs szó, ugyanis továbbra is olyan lendülettel próbálunk, dolgozunk, szereplünk, mint korábban. Ehhez csak annyit tegyünk hozzá: a színvonallal sem lesz baj, hiszen ezek a muzsikusok országos szinten is ott vannak az élvonalban ... Pécsi István lépőre kapott a résztvevő egy fél liter bort. A Vigalmi Gárda műsoros esteket, kulturális délutánokat szervezett. Az ifjúság vezetősége aktív szervezője Schleider Aladár volt. Egy ideig énekkar is működött. Tagja volt Jenei Lajos cipő felsőrészkészítő <is ... A Vigalmi Gárda keretében működött a zenekar ... Minden szombaton este volt vigalmi előadás, és vasárnaponként össztánc a nagyteremben. A kultúrcsoportnak körülbelül 20—25 férfi és nő- tagjá volt... Énekeltek, verset mondtak, színdarabokat játszottak. A színdarabokat, rendezvényeket Medveczky Sándor rendezte.” (Molnár József: A gyöngyösi munkásotthon története.) Az egri szakszervezeti csoportok könyvtárairól Egerben az 1930-as években a szakszervezetek 514 kötetes egyesített közös könyvtárat tartottak fent. Ezenkívül még a nyomdászoknak volt egy háromszáz kötetes könyvtára. (Kivonat az MSZDP Központi Titkárság megbízottjának jelentéséből, 1934.) összeállította: dr. Szecskó Károly „Az olvasók száma az elmúlt évtizedben a szakszervezeti könyvtárakban sem növekedett, azonban jelentős átrétegződés ment végbe: lényegesen nőtt a fizikai dolgozók és a szocialista brigádok tagjainak aránya az olvasók körében. Jelenleg a szakszervezeti könyvtárak olvasóinak 55 százaléka fizikai dolgozó. Arányuk a tanácsi közművelődési könyvtárakban 19,4 százalék’'; (A (SZOT-elnökség 1980. szeptember 29-1 határozatából.) Ki gondolná, hogy gyára, üzeme 276 ezres bibliotékával rendelkezik? Pedig így van: ha csak néhány száz, vagy ezer kötet is sorakozik pillanatnyilag a polcokon, a szakszervezeti könyvtárak egységes hálózatot alkotnak, rendszeresen cserélik a műveket, s így valójában a láthatónál jóval több a beszerezhető, a kézbe vehető irodalmi alkotás. S mivel a SZOT elnökségének 1958-as határozata szerint alakultak a központok a megyeszékhelyeken, az eltelt 25 évre tekintünk vissza. Nagy Ferenc az igazgatója ennek a bázisnak, tőle érdeklődtünk a negyedszázaddal ezelőtti változás eredményeiről, az akkori nehézségekről. — A határozatot követően 1958 első félévében Egerben is létrejött az S&MT központi könyvtára, amely minőségi változást hozott a hálózat kialakításában. Ekkor az állományát a szakszervezeti kultúrotthon mintegy 6—7 ezer köitete adta. Feladat volt az üzemek bibliotékáinak összefogása, a szervezett könyvcserék megindítása, újabb olvasók megnyerése. Űjjá kellett szervezni a nyilvántartásokat, s alaposan átrostálni a meglévő anyagokat, hiszen sok volt közöttük a használhatatlan kiadvány. Szakmailag szükség volt előrelépésre: a szakemberek oktatását megindítottuk. — A nehézségek? Gond volt a tulajdonjoggal, mivel az üzemi könyvtárak gyűjteménye a vállalati vagyon részét jelentette, adódtak viták az ^ egységes nyilvántartás elkészítésénél. Nem kis nehézséget okozott a kötetek „feltárása”, a katalógusok elkészítése: két főfoglalkozású munkatárssal és egy-két bé- segítővel kezdtük meg a munkát. Csak a hatvanas évek közepére látták el négyen a feladatokat. A legnagyobb hátráltató tényezőt a rossz beidegződések jelentették, de a fejlődés túllépett rajtuk. Már Gyöngyösön és Hatvanban is létrejött körzeti könyvtár 1962-re. Az előbbihez 25, az utóbbihoz 12 letéti gyűjtemény tartozott. Működési feltételeink egyre rendezettebbek lettek, újabb rendelkezések láttak napvilágot, amelyek szervezetileg és gazdaságilag kedvezően hatottak a hálózat kialakítására. — Népszerű a központi könyvtár hirlapolvasóji: hogyan került sor ennek megalapítására? — Természetszerűen törekedtünk szolgáltatásaink fejlesztésére: 1965-ben kétszáznegyven féle hazai és külföldi folyóirattal rendeztük be hírlapolvasónkat. Ezenkívül szépirodalmi és kézikönyvtárat is rendelkezésére bocsátottunk a látogatóinknak. Közben 1971- ben újabb távlati elképzelések kerültek nyilvánosságra: a bibliotékák három típusa alakult ki hálózatunkon belül: az „önálló”, a „letéti 1” és a „letéti 2”. Az első olyan munkahelyen, telephelyen vagy munkásszálláson működik, ahol a dolgozók létszáma eléri a kétezret. A középső a hétszáztól kétezer munkást foglalkoztató üzemekben jöhet létre. Az utolsó a hótszáznál kevesebb munkatárssal rendelkező gyárakban települt. Ekkor születtek a költségnormák is: szerződés szerint létszámnak megfelelően fejenként nyolc forintot utaltak át a gazdasági egységek a központi könyvtárnak. — Az egriek többsége még emlékszik arra, hogy a Széchenyi úton, a jelenlegi Ifjúsági Ház épületében működött valaha a könyvtár és hírlapolvasó. Hogyan költöztek jelenlegi helyükre? — Az SZMT már 1968-ban kiköltözött onnét: egyre rosz- szabb állapotba került ez a székház. Amikor mi eljöttünk 1974. októberében, már életveszélyessé vált. Akkor ideiglenesen elhelyezést kaptunk, majd 1977. áprilisában a Lenin út és á Grónay út sarkán fölépült egy 9 emeletes lakóház, s itt egy 335 négyzetméteres alapterületű, korszerű bázist alakíthat-, tunk ki. Ez megteremtette a lehetőséget a még módszeresebb munkára. Mikro- buszt kaptunk a könyvek szállításához. Űjabb keretek születtek: az önálló típusú könyvtárak saját szervezésműködési szabályzatot készítettek el. A Thorez-bánya- üzemnél, Visontán, s Egerben a Finomszerelvénygyár- ban újabb ilyen gyűjtemények létesültek. De azóta is szerveződnek ezek a kisebb központok: Gyöngyösön a Mikroelektronikai Vállalatnál nemrég alakult, Bélapátfalván pedig most szervezik az önálló bibliotékát. — Elérkeztünk napjainkig. A fejlődés ezek alapján töretlennek látszik. Mégis, hogyan értékelhető a jelenlegi helyzet, vannak-e ellentmondások, nehézségek? —■ Az elmúlt esztendő adatai szerint 113 egység tartozik hálózatunkhoz. Ebből negyven rendelkezik önálló helyiséggel. Néhol csak egy folyosói szekrény áll rendelkezésükre. Tovább lehetne bővíteni a szolgáltatásainkat, ha több helyen lenne egy-egy szoba. Sok a szegényes gyűjtemény, nagyok az egyenlőtlenségek: van ahol dolgozónként hat, máshol csak egy-két kötet kínálja magát. Nagyobb igényességgel, figyelemmel jobban ki tudnánk elégíteni az olvasókat. De ez nemcsak rajtunk áll... — Jelenleg tizenöten végzik főfoglalkozásban a szakmai munkát, s összesen 266 ezer 454 darab könyvet gondoznak. Jelentős a szerepük a munkások művelődésében. — Ez a szerep miben nyilvánul meg, milyen köteteket kínálnak, s miféle rendezvényeket szerveznek? — Gyűjtési körünkben elsősorban a szépirodalom szerepel, másodsorban az általános műveltséget gyarapító kötetek, s a középfokú szakmai művek. A komolyabb műszaki kiadványokat egyébként is beszerzik a vállalatok. Igyekszünk népszerűséget szerezni kínálatunknak: kiadványainkkal, író-olvasó találkozóinkkal és más rendezvényeinkkel az a célunk, hogy minél több olvasót nyerjünk meg. Az elmúlt évi adatok szerint 59 ezer 760 dolgozó veszi igénybe szolgáltatásainkat. Igyekszünk, hogy a szakszervezet kultú- rális hagyományainak megfelelően közel vigyük a munkásokhoz a művelődés forrását, a könyvet. Gábor László
