Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-08 / 238. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 8., szombat (Fotó: Szabó Sándor) Bemutatkozott Szentendre Keresztmetszet a magyar piktúráról Kiállítás a Hatvani Galériában A Zagyva parti város galériája nem véletlenül nevezetes , ötletgazdag, sokszínű tevékenységéről. Nemcsak a teljes kínálat vonzó, de a tárlatok is változatosak. Évente szellemi csemegének számít a képzőművészeti gyűjteménnyel rendelkező múzeumok bemutatkozása. Az idén a szentendrei kapott meghívást. Mucsi András muzeológus érdeme az, hogy olyan anyaggal jelentkezett, amely nemcsak a helyi törekvések fél évszázados krónikáját villantja fel, hanem egy kissé a magyar piktúra keresztmetszetét is adja, bizonyítva, hogy rangos alkotások esetében a hagyománytisztelet, a korábbi mesterek értékes örökségének megbecsülése, továbbvitele és az újítás is harmonizálhat egymással. A Szentendrei Festők Társasága 1928-ban alakult meg a fővárosban, ahol Réti István -nyolc festőtanítványa fogott össze, s a nagybányai tradíciók ápolására esküdött, annak természetszerűségét hirdette. E nagy öregek közül ezen a seregszemlén Bánáti Sve- rák József, Bánovszky Miklós — ő ma is él —. Jeges Ernő, Ónodi Béla — közelíti a nyolcvanharmadik évet —, Paizs Goebel Jenő és Rozgonyi László művei szerepelnek. Közös vonásuk a valósághoz kötődés, az ősi város szeretete. Felfedezik a település és környékének szépségeit, s egyéniségükhöz, érzelmi hangoltsógukhoz mérten ábrázolják azt, hasonló visszhangot keltve bennünk. Barangolásra invitálnak, ódon házakhoz kalauzolnak, a művésztelep kertjében fogadnak minket, s onnan varázsolják elénk a káprázatos kilátást, élénk színekkel „tolmácsolva” a kifejező látványt (Ónodi Béla). Követőik egészen más úton jártak, s . kiaknázták — többek között — a posztimpresszionizmusban (Czóbel Béla), s a konstruktivizmusban rejlő lehetőségeket (Bar- csay Jenő). Egyikőjük sem a feltűnést kereste, akkor sem, ha a maga idejében jókora vihart is kavart, mindössze arra törekedett, hogy karakterének megfelelő, tehetségéhez legjobban idomuló megnyilatkozási formát keressen. Ezeket a munkákat a képességek magas szintje, s az egyértelmű mondandó különbözteti meg a divatlovagok polgárpukkasztó kóklerségétől. Ez akkor is igaz, ha a mai nézők egy része — talán többsége — nem any- nyira rokonszenvezik velük, mint azokkal, akiktől átvették a stafétabotot. Egyet azonban el kell ismerniük, hogy bármihez nyúlnak, bármilyen témát ragadnak meg azt maradandóvá mintázzák. Ilyen például Barcsay mester Mozaikvázlata, Absztrakt tere, a Képarchitektúra vörösben című kompozíciója. Ebben a körben 1945 után a szürrealizmus is teret nyert. A Vajda Lajost példaképnek tekintő Bálint Endre (Szent Flórián igazi drámája); Szántó Piroska (Magyar Krisztusa ritka lelemény) ; Komiss Dezső (nála olykor kísért az egyhangúság, az azonos motívumok öncélú ismételgetése); és An- • na Margit (Olympia) a vállalt stílusirányzatot egyéni ízekkel fűszerezték, így téve azt megnyerővé, sallang nélkülivé. Képviselteti itt magát a múlt és a jelen egyaránt, épp ezért a diákságnak művészetpedagógiai szempontokból is ajánlható ez a tárlat, mert az érdeklődő tanulók nemcsak tárgyi ismereteiket gyarapíthatják, hanem bepillanthatnak az alkotóvá formálódás csak ritkán elleshető műhelytitkaiba is. Ez persze legalább ilyen élmény a festészet idősebb rajongói számára, akik ismét meggyőződhetnek arról, hogy az egykor meghökkentő miként szelídül megszokottá, elfogadottá, s az is tudatosulhat bennük, hogy a külcsín változhat, de egy alkotás igazi rangját csak a mögötte rejlő művészi érték fémjelzi. Pécsi István Vlagyimir Pankov: A felvételiző A matematika szóbeli “ felvételi vizsga délelőtt kilenckor kezdődött. Az első csoporttal ment be egy túlkoros felvételiző, név szerint Szkvorcsagin. Húzott az asztalról egy tételt, bemondta a számát, és egyenesen — felkészülés nélkül — leült a vizsgáztató Szuprenyev docenssel szemben. — Nos, mi az első kér- I dése? — Professzor úr, van magának felesége? — kérr dezte kissé fojtott hangon j Szkvorcsagin. — Feleségem? — csodálkozott Szuprenyev. — Mi köze a feleségemnek a ma; tematika szóbelihez? — Nagyon sok — mondta a túlkoros felvételiző —, persze csak ha minden költségét nem könyveljük el Írásban. — Idehallgasson, elég a viccből, kezdje el! — jött méregbe a docens. — Mondja, mi van ott magánál? I — Egy fiam van — mondta csendesen Szkvorcsagin —, nagyon szeretne maguknál tanulni, profesz- szor. — Nos, hát akkor vizsgázzon a fia — háborodott fel a docens —, ha egyszer az intézetünkben akar tanulni. — Mos dolog akarni, és más tudni. 0 akar, én pedig tudok, professzor. Nézze, nekem van egy iparcikk-telepem, egy élelmi- szeráruházam, valameny- nyi autószerviz-állomás itt van — összeszorította az öklét —, nem beszélve az orvosokról és a szűcsökről. .. — Valahogy nem értem magát. Megmagyarázom — tért át teljesen a suttogásra a felvételiző. — Mondjuk a feleségének szüksége van egy bundára, maga benyújtja az igénylést Szkvorcsagin nevű hallgatójának, ő átadja nekem — azaz az édesapjának —, a papa pedig nyomást gyakorol a szűcsre. Vegye úgy, hogy a bunda már ott van a felesége vállán. Méghozzá árkedvezmén ynyel. — Milyen árkedvezmény- nyel? — a docens egészen beleháborodott. — Ügy csináljuk, mintha a felesége a szalonban dolgozna... — Hát lehetséges ilyen? — A matematika, kedves professzorom, nagy dolog. Minden kölcsönvi- szonyban van, és kölcsönösen függ egymástól... Most a második kérdés: a kocsi. Van magának? — Van. — Így még jobb. — Miért? — Mert már a saját bőrén tapasztalhatta, mit jelentenek a javítások, szerMűszaki, közgazdasági könyvnapok Vannak-e olyan mutatók, mérőszámok, amelyekkel csalhatatlan biztonsággal ki lehet fejezni, hol tart egy nép, egy társadalom műszaki és közgazdasági kultúrája? A kérdést abból az alkalomból tesszük fel, hogy október 6. és 31. között, miként minden évben, az idén is megrendezik a műszaki és közgazdasági könyvnapokat. Amint ilyenkor történni szokott, a Műszaki, illetve a Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó, és több más kiadó az esemény kapcsán megjelentet számos új könyvet, az idén 51-et: műszaki és közgazdasági életünk jeles, alkotó személyiségei Esztergomban, Szegeden, Győrben, Nyíregyházán, Romhányban és még sok más helységben, mindenfelé az országban találkoznak ismerőikkel, olvasóikkal, előadást tartanak, megvitatnak egy-egy témát. Ahogy ez hagyománnyá vált nálunk, e könynapok idején. Visszatérve az alapkérdésünkre — vannak-e mutatók a műszaki, közgazdasági kul- túráltság fokának kifejezésére — azt válaszolhatjuk, hogy olyan félreérthetetlenül egyértelmű számok, mint amilyenekkel például az évi kőolajtermelés mennyiségét regisztráljuk — nyilván nincsenek. De sok a közvetett tény és adat, amelyek mégiscsak megbízhatóan jeleznek egy-egy folyamatot. Ilyen közvetett tény például, hogy műszaki értelmiségünk, közgazdászaink körében kezd létszükségletté válni a műszaki és közgazda- sági könyvek, folyóiratok mindennapos használata. Értelmiségi létük egyik legfőbb fokmérőjévé vált az állandó olvasás, jelezvén, hogy megértették: korunk viharos ütemben változó valóságában csak az boldogulhat, aki tájékozott. Ami a nagyközönséget illeti, sokatmondó az a tény, hogy egyes időszerű műszaki vagy közgazdasági kiadványokat, például a legújabb közgazdasági kisszótárt napok alatt megveszik. Kár, hogy később már lehetetlen hozzájutni. További biztató jelenség műszaki és közgazdasági lapjaink növekvő népszerűsége. Mind több az olyan ember, aki belátja: csak több bért óhajtani, csupán magasabb életszínvonalat kívánni — nem több puszta vágyálomnál. Ahhoz, hogy ezekből az álmokból valóság legyen, meg kell ismerkedni, barátkozni az olyan fogalmakkal is, mint például a termelékenység, nemzetközi összehasonlítás, versenyképesség, vagy az oly sokat emlegetett hatékonyság. Csak ezután, ha ezek ismeretében valami előremozdul, s méghozzá nem is keveset, csupán ezt követően lehet szó több bérről, magasabb életszínvonalról. Végül, de talán legfőképpen műszaki és részben közgazdasági kultúránkat méri az is, hogy a mindennapos termelő tevékenység során immár százezrek ismerkednek nálunk a korszerű szerszámgépekkel, manipulátorokkal, robotokkal, elektronikus számítógépekkel, s a technika más csodáival. További csalhatatlan jel az is, hogy férfiak százezrei fúrnak-faragnak, barkácsolnak odahaza, s varázsolnak elő a holt anyagból hasznos tárgyakat. A tudományos és terchnikai forradalom korában mindez még csak a kezdetnek tekinthető, nem elfeledve és elhallgatva, hogy további százezrek ma még alig vesznek a kezükbe könyvet. Ez is jelzi, érzékelteti, hogy miért kell évről évre megszervezni a műszaki és közgazdasági könyvnapokat. Hiszen ez is alkalom arra, hogy előbbre lépjünk, e napoknak szintén részük, szerepük van abban, hogy idáig eljutottunk. Az Ibolya-réten Kelta kohó Az idei ásatási szezonban találták meg az első magyar- országi kelta vaskohót a szakemberek a soproni Ibolya-réten. A vasolvasztó kemence az időszámításunk előtti első századból való, s az építmény szájánál rábukkantak a fájtatokra is, ezek révén a kis kemencékben 1100—1200 Celsius fokot is elértek az olvasztás idején. A kemencére egyébként a már korábban megtalált edényégetők közelében leltek. A szakemberek arra következtetnek, hogy a több évszázadon át virágzó településen egy egész kis ipari negyedet alakítottak ki. A leleteket az MTA régészeti intézetében restaurálják, s a későbbiekben a soproni Liszt Ferenc Múzeumban tárják az érdeklődők elé. (MTI) vizelések és az alkatrészek. — Tapasztalom — felelte sajnálkozva Szuprenyev, miközben óvatosan körülnézett. — A recept ugyanaz: benyújtja az igénylést Szkvorcsagin hallgatónak, ő pedig nekem... — Szintén árkedvez- I ménnyel? — érdeklődött a í docens. — Soronkívül! — emelte I fel az ujját Szkvorcsagin. t — Ami azt jelenti: gyor- | san, márpedig — mint köz- I ismert — az idő szintén 5 pénz. — Logikus — hagyta helyben a docens. — Matematika! — tárta ; szét a kezét a felvételiző. — Nos, hogy állunk, professzor, pótkérdés lesz? A docens még egyszer szétnézett, megvakarta a fejebúbját, és unott egyetemista hangon megkér- I dezte: — Gondolkozni lehet? — Gondolkozzon, gondol- 1 kozzon — nevette el ma- ? gát a felvételiző —, de nem lenne jobb, ha felkészülés nélkül próbálna meg válaszolni? Juhász László fordítása Kezdődik Színházi évad — színház nélkül Ha úgy tetszik, irigylésre méltóak a gyöngyösiek. Színházuk, színtársulatuk nincs, mégis évek óta beszélhetnek helybeli előadásokról, őszi és tavaszi évadról. Mint az idén is. — Az első előadás időpontja október 11., amikor a Népszínház táncegyüttese szerepel nálunk — mondta Ivády Jánosné, a Mátra Művelődési Központ igazgatóhelyettese. Ezen a napon délután és este is lesz egy-egy előadás, ahogyan a következő napon, 12-én is: a korábbi a diákoknak, az esti a felnőtteknek. A szervezés egyébként is három típusú műsorral számol: külön a felnőttek részére, amelyből a diákszínház is részesül, ha a darab beleillik az irodalomtanítás témakörébe. Például úgy, hogy kötelező olvasmány, vagy olyan szerző műve, akivel az órákon bővebben ismerkednek. A harmadikféle szerkezet a gyerekeknek szól, főként mese- és bábelőadások révén. Arra a kérdésre, a felnőttek színházi estéit hogyan tervezték meg a következő hetekre, ezt hallottuk : — A két hónapra szóló bérlet négy előadásra érvényes. Gondoltunk azokra is. akik nem váltanak bérletet. Nekik úgynevezett szóló előadásokat kínálunk. A kétféle műsor nyolc előadást ölel fel. De még ezzel nem értünk a sor végére: különböző szórakoztató műsorokat is szervezünk. A bérlet. Abból az idén sem lesz elég. A nagyterem befogadóképessége véges. Az üzemek, intézmények már előjegyzésben lefoglaltak minden bérletet, sőt — többet, mint amennyit összesen kiadnak. — Mi lesz azokkal, akik nem láthatják az előadást? — Mindent megteszünk, hogy azt egy későbbi időpontban megismételjük, de ennek feltétele a színházakkal való egyeztetés sikere. Ha csak egy dráma négy főszereplőjére gondolok, akkor is nagyon sok mindennek kell egybeesnie olyan szerencsésen, hogy az újabb időpontban megegyezhessünk, ami önmagában is nagyon nehezen érhető el. Van még valami, amiről kevesebb szó esik. A színházi előadásokért ma mát jóval nagyobb összeget kell fizetni, mint akár egy évvel ezelőtt is. Ennek megfelelően. a helyárak is változnak. A bérleten belül pedig úgy kell gazdálkodni a műsorokkal, hogy a végösszeg... — Nem törekszünk nyereségre — hangsúlyozta az igazgatóhelyettes. — A lényeg az, hogy ne fizessünk rá a színházi előadások megrendezésére. Ez nagyon figyelemre és elismerésre méltó törekvés. Azzal is számolniuk kell a gyöngyösieknek, hogy a keményebb téli időszakban az előadások száma csökkenni fog, mert ezekre a hetekre a színházak nem akarnak tájolást lekötni. Érthető okból. Végül: a mostani őszi-téli évad után következik majd a tavaszi, újabb programmal, újabb szórakozási lehetőségekkel. Mondják, hogy az utazási költségek növekedésének olyan hatása is van a mátraalji városban és a környékén, hogy most már „nem ugranak fel” Pestre egy-egy előadás kedvéért az emberek olyan köny- nyen, mint tették azt korábban. A színház Gyöngyösön — házhoz jön. Ez sem akármi. ' (gmf)
