Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-06 / 236. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 6., csütörtök 3 Tanácskozás az időszerű feladatokról Barta Alajos az egri városi pártbizottságra, a Csepel Autógyárba és az Egri Csillagok Termelőszövetkezetbe látogatott Szerdán Barta Alajos, a megyei párt-végrehajtót»' zottság tagja, a megyei párt- bizottság első titkára hivatalos látogatást tett az egri városi pártbizottságon. A megyei párt-vb tagját Németh László, a pártbizottság első titkára, dr. Varjú Vilmos, az egri városi tanács elnöke, valamint a pártbizottság vezető munkatársai fogadták. Barta Alajos tájékoztatót hallgatott meg a város gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődéséről, a várospolitika időszerű kérdéseiről és a politikai feladatokról. A tájékoztató kapcsán betekintést nyert Eger termelő üzemeinek munkájába és különösen az érdekelte, hogy miként változott az utóbbi időben a termékszerkezet, hogyan próbálnak az üzemek jobban alkalmazkodni a piaci viszonyokhoz. Megelégedéssel hallotta, hogy az utóbbi időben a termékszerkezet a kedvező irányban fejlődött és általában a város termelő üzemei eredményesen tesznek eleget feladataiknak. Ezt követően szó esett a lakásépítésről, a lakásgazdálkodásról és arról, hogy a város vezetői mit tesznek a lakásgondok megoldása érdekében. Szóbake- rült az is, hogy a megyeszékhelyen a közművelődés feltételei eléggé szűkösek a növekvő feladatok megoldásához. Ezzel kapcsolatosan Barta Alajos kifejtette, hogy a megye vezetői érdemben foglalkoznak a színház, a Megyei Művelődési Központ és más kulturális intézmények gondjaival, a megoldási lehetőségekkel. A megyei párt-végrehajtóbizottság tagja a soronkövetkező feladatokkal kapcsolatban kifejtette, hogy a jövőben hangsúlyozottabban kell támaszkodni az alapszervezetek munkájára. Ügyelni szükséges arra, hogy fokozatosan és folyamatosan erősödjön az alapszervezetek irányító, végrehajtó és ellenőrző szerepe, — általában az alapszervezeti munka színvonala. A városi pártbizottságon tett látogatást követően Németh László és dr. Varjú Vilmos társaságában Barta Alajos felkereste a Csepel Autógyár egri gyárát. A gyárban Demeter Pál igazgató és Popovics Ferenc a pártvezetőség titkára fogadta a végrehajtó bizottság tagját és adott tájékoztatót az egyre jobban dolgozó ipari üzem munkájáról. Ezt követően a vendégek és a vendéglátók rövid üzemlátogatást tettek. A Csepel Autógyár megtekintése után Barta Alajos felkereste az Egri Csillagok Termelőszövetkezetet. A közös gazdaságban Tóth István elnök és Kormos Miklós, a pártvezetőség titkára tartott tájékoztatót az időszerű mezőgazdasági munkákról, különös tekintettel a most folyó szüreti munkálatokra. Barta Alajos a gyakorlatban is megtekintette a szüretet és. elismeréssel szólt a termelőszövetkezeti dolgozók, valamint a diákok munkájáról. Délután Barta Alajos részt vett az egri városi párt-végrehajtóbizottság ülésén. A végrehajtó bizottsági ülésen jelentés hangzott el a város gazdálkodó egységeinek munkájáról, a jövedelmezőség alakulásáról és azokról az intézkedésekről, amelyek célja a népgazdaság pénzügyi helyzetének javítása. A megyei párt-végrehajtóbizottság tagja a jelentés vitájában felszólalt és hangsúlyozta, hogy a meglévő gondok, nehézségek ellenére biztató az üzemek munkája. Hozzátette azonban, hogy a jövő feladatainak megoldásához még nagyobb felkészültségre, határozottságra és céltudatosságra van szükség. A meglévőket is megóvni Épületfenntartási kollokvium Épületfenntartási kollokvium kezdődött szerdán Budapesten. A tanácskozáson — amelyet a Gépipari Tudományos Egyesület az Építőipari Tudományos Egyesülettel és más szervekkel közösen rendez —, mintegy háromszáz hazai és külföldi szakember a legkorszerűbb épületfenntartási technológiákat, gépesítési megoldásokat tekinti át. Petrovai László építésügyi és város- fejlesztési miniszterhelyettes megnyitó beszédében emlékeztetett rá, hogy az ország épületvagyonának megóvása, felújítása és korszerűsítése a hatodik ötéves terv kezdete óta az építőipar megkülönböztetett jelentőségű feladata. Ugyanakkor ma még e munkák többségét hagyományos technológiával, kézi munkára alapozva végzik, ami nem elég hatékony, emellett a munkaerő egyre csökkenő mértékben áll rendelkezésre. Olyan műszakitechnológiai megoldásokra van szükség, amelyek segítségével az épületfenntartás maximálisan iparosítható, az előregyártott elemek, eljárások száma, a gépesítettség foka növelhető. Különösen sürgető feladat a többlakásos épületek felújítása, amelyeknél az épületfenntartással egyidőben a szükséges korszerűsítést — például a komfort fokozatának növelé^ sét — is meg kell oldani. A kollokvium célja, hogy megismertesse a legújabb külföldi eredményeket, elterjesz- sze a már kialakult hatékony hazai megoldásokat. Erre annál is inkább szükség van, mert napjainkban igen sokan (vállalatok, melléküzemágak, vállalkozások) foglalkoznak épületfelújítással, a legkülönbözőbb technológiák alkalmazásával. Egy pályázat képei Szakszervezeti élet — fotókon Mint ismeretes, a Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsa ez évben is meghirdette a Szakszervezeti életünk című fotópályázatot. Végül kilenc szerzőtől 87 fénykép érkezett be. A zsűri ezek közül harmincnyolcat válogatott ki: ezen alkotások kiállításra kerülnek az SZMT épületében. Kiemelt díjat kapott sorozatáért Molnár István egri pályázó, s természetvédelmet bemutató képeiért Adamik Miklós. Ezenkívül jutalmat érdemelt Dolmányos László, Lakatos Zoltán, Mázán Géza és Nagy Péter. A legjobban sikerült felvételekből szombati irodalom—művészet összeállításunkban — mely a szak- szervezet kulturális munkájával foglalkozik — ízelítőt adunk. új bortároló Gyöngyöstarjánban A rnátraalji történelmi borvidék egyik legnagyobb szőlőtermelő közös gazdaságában, a Mátrai EgyesUlt Termelőszövetkezet gyöngyös- tarjáni borászati üzemében 16 ezer hektóliteres bortá- roló épül. Az új létesítmény a szüretre készül el, ezzel jelentősen csökkentve a tárolási gondokat a szövetkezetnél. (MTI-fotó: Szabó Sándor felv. — KS) Mamelukok vagy vita társak.,.? Választási törvénytervezet egy újságíró különvéleményeivel Az újságírót leginkább azért invitálják különböző eseményekre, hogy aztán valamiféle visszhangot teremtsen az ügynek. így volt ez legutóbb a népfront által szervezett társadalmi viták esetében is. Végigültem itt és ott különböző munkahelyek értekezéseit, és például az igen termékeny, sok problémát, javaslatot fölvető hatvani kórházi vitáról valóban tudósítottunk a Népújság hasábjain. Most azonban engedtessék meg, hogy javas- lattevőként, mint az egyik választókerület polgára, a másiknak pedig tanácstagja, jelentsek be különvéleményt néhány fontosnak vélt kérdésben. Talán még ezek is bekerülhetnek a „nagykalapba” az új választási törvénytervezet vitájának ösz- szegzésekor. o Ha például választópolgárként vagyok jelen a javaslatot előkészítő társadalmi vitákon, elsősorban azért emelek szót, hogy tanácstagjelölt csak onnan kerüljön ki, ahol valójában él, lakik, ahol ideje javát tölti, ahol ismerik. Miért beszélek így? Mert magam példájából tudom, tapasztalom, milyen nehéz valami távolabb eső kerület polgáraival kapcsolatba jutni. Jószerint- azt sem tudják, ki fia-borja vagyok, merre találnak, hát akkor miként tálalják gondjaikat, elképzeléseiket, hogy valahol a végükre járjak, földerítsem a probléma eredőjét, a hibák forrását, és esetleg orvoslást leljek rájuk? De a társadalmi munkaakciók szervezése sem megy ilyesféle „távházasság” esetén. Lehetetlen olyanokat megmozgatni, föllelkesíteni bármely közérdekű feladat véghezvitelére, akiknek aprócska hányadával évente talán egyszer ül össze az ember tanácstagi beszámolóra. o Ha már ennél, a beszámolóknál tartunk, feltétlen tovább fűzöm a dolgot, éspedig módfelett helyeselve a törvénytervezet azon passzusát, amely módot ad a jelölteknek, a megválasztott tanácstagoknak saját szervezésű, tervezésű beszélgetések, gyűlések megtartására. Miért ez a lelkesedésem? Mert tudom, tapasztalom, hányszor, és milyen fontos kérdésekben lenne szükség a „kollektív bölcsesség” megnyilvánulására, egy-egy választó- kerület kisebb-nagyobb embercsoportjának hasznos, a problémakört alaposan körbejáró eszmecseréjére. Egyetlen példát erre! Tanácsülés készül, előtte hetekkel kezemben a részletes anyag, mondjuk teletűzdelve a költségvetésből eredő fejlesztési elképzelésekkel. Hát nem az lenne igazán demokratikus, a tömegek véleményére alapozó későbbi döntés, ha én e témakörben meghallgatnám választóim véleményét, javaslatait, netán vétóját? De bizony, csakhogy erre az útszéli szóváltások, a nagyon esetleges légyottok a legkevésbé alkalmasak. o Azután, ha már ily nagy nyilvánosság előtt vállalkoztam javaslattételre, hadd tegyem szóvá a tanácstagok visszahívásának javasolt változatát, miszerint a választókerület tíz polgárának az aláírása megingathatja, kétségessé teheti tanácstagi mivoltomat. Gondoljunk bele: a tanács, a végrehajtó bizottság hozhat népszerűtlen döntéseket, amelyeket nékem kutyakötelességem propagálni, hiszen tudom, érzem, hogy távlatilag és alapjában véve a tágabb közösséget, annak boldogulását, jövőjét szolgálják. Ám első szavaim után itt-ott összetalálkozik pár dühös, tájékozatlan ember, kivesé- zik, kiforgatják elejtett szavaimat, mondandómat, és két-három héten belül ott a tíz aláírás a beadványon, amelynek tartalma szerint a kerület érdeke, a polgárok jó hangulata ellenében dolgozom, nincs többé bizalmuk irántam. Véleményem szerint a visszahívás csak akkor „sportszerű”, ha legalább olyan széles körben zajlik, mint a jelölő gyűlés, és a megvádolt, az elmarasztalt tanácstag, képviselő is hallathatja szavát. o Van bennem még egy búj- káló gondolat, éspedig: a tanácsi döntések problémaköre ilyen-olyan kérdésekben. Például hova kerüljön a település ötszáz éves fennállásának emlékműve, kit tüntessenek ki az ismét divatba jött díszpolgári címmel, satöbbi! Elfogadom, hogy a végrehajtó bizottság tegyen erre javaslatot, ám a döntésben legyen ott az egész tanácstestület őszinte, benső véleménye, továbbá válogathasson. Vagyis a demokratizmuson alapuló, a közvéleményre támaszkodó határozathoz — ilyen esetekben — feltétlenül az alternatív javaslatok szükségét érzem. És a végső, az összegező „igen” a testület titkos szavazásának egyszerű szótöbbségén múljon. Így mehetünk eléje az oly gyakran megkérdőjelezhető testületi állásfoglalásoknak, az ismét olyannyira terjedő mame- luk-szellem, a nemtörődömség, a semmiért mélyen felelősséget nem vállaló közösségi attitűd kártevésének. Moldvay Győző tanácstag vértanúk G örgey az 1849. augusztus 11-i nagy haditanácson alighanem a legreálisabban ítélte meg a helyzetet. A csapatok elhelyezéséről, a valóságos hadihelyzetről, a lőszerkészletről tartott értékelései után világosan leszögezte: a legénység ellátásához szükséges készletek kimerültek, a lőszer pedig alig lenne elégséges egy csatanapra! Mindezek után Görgey felteszi a kérdést: „Megmenthetjük-e még fegyveres kézzel a hazát?’’ valójában a haditanács tagjai is tudták, s talán Kossuth is csak titkon reménykedhetett. A leglángolóbb hazaszeretet, a leghősiesebb kiállás sem hozhatott már győzelmet. Valóságosan csak a két rossz közül választhattak: vagy ■ a Habs- burg-erők előtt teszik le a fegyvert, vagy az oroszok előtt. Az utóbbit ítélték a kisebbik rossznak. A magyar hadsereg tábornokai, közel azonos véleménnyel ítélték meg a hadihelyzetet, s elfogadták azt az orosz ajánlatot, amely ha nem is büntetlenséget, de legalább életet szavatolt a megadás fejében. Ez a reményteli várakozás azonban hiú ábrándnak tűnt. Hay- naunak sikerült elérnie azt, hogy a magyar sereg tábornokai osztrák fogságba kerüljenek. Ezzel a döntéssel kezdődött a magyar tábornokok kálváriája. Noha az osztrák kormány és Haynau eltérően ítélték meg a helyzetet, de az utóbbinak Radetzky tábornagyhoz intézett leveléből világosan kirajzolódik a valóságos szándék: „ ... egész Európának példát fog mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell a rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani.” A lojális jó szándékban ezek után már aligha lehetett bizakodni. Annak jellemzésére, hogy milyen ember volt Haynau, akinek kezében Magyarország sorsa dőlt el, álljon itt néhány sor: „Haynau egy olyan ember, ki kegyetlenkedésben gyönyört talál. Magok az osztrákok tébolyodon bolondnak tartották. O kegyetlenkedési hajlama után ítélve egyetlen fogolynak sem fog megkegyelmezni, hanem valamennyit megöletni.” Haynau gyorsan cselekedett, tudta, az idő és az európai helyzet esetleg nem neki dolgozik. Október vége felé kellemetlen hírek érkeztek nyugatról, de a cár haragja is hangot kapott. Az osztrák kormány október 26-án a politikai bűncselekmények ügyében hozott kivégzések felfüggesztéséről intézkedik, de ekkorra már az aradi tragédia bekövetkezett. A helyzet osztrák megítélését Schwarzenberg kíméletlen mondása szemlélteti talán leginkább: „A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk.” Kik voltak ezek az aradi vértanúk, milyen családi előítélettel, milyen emberi, erkölcsi, politikai elvekkel álltak a forradalom mellé? Az a dokuimentumkötet, amelyet a közelmúltban bocsátott közre Katona Tamás gondos és szakszerű szerkesztésében az Európa Kiadó, minden eddiginél pontosabb képet fest a vértanúkról. A bevezető előtanulmány biográfiai adatokkal rajzolt portréi felvázolják azt az utat, amit a szabadságharc parancsnokló tábornokai, vagy adminisztratív irányítói az aradi tragédiáig befutottak. De talán sokkal tanulságosabbak azok a sorok, naplók, levélrészletek, búcsúlevelek, amelyeket az elítéltek a tárgyalások menetével párhuzamosan papírra vetettek. Ezekből az írásokból eltérő arcélű emberek rajzolódnak ki. Egy- némelyikük politikai felfogásának formálódására, világnézetük jellegzetességeire is következtethetünk. Mások szemérmesebben rejtegetik nézeteiket, s a haza szolgálatába állított cselekedeteik között inkább érzelmi motívumokra hivatkoznak. Eltérő származásúak, társadalmilag, nemzetileg egyaránt. Egynémelyikük magyar, de van közöttük német, szerb, horvát születésű is. S voltak közöttük sikeres hadvezérek, közepes tábornokok, meggyőződéses forradalmárok, s hitükben királypártiak. De mindezek mellett egyek voltak abban, hogy egy jogaiért felkelő nemzet hadseregének lettek őszinte hittel és elszántsággal harcosai. Szőke Domonkos
