Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-05 / 235. szám
4. f ff i t ITlglWT —* ni Ilill'i i BTIliiiiiliii - ■ NÉPÚJSÁG, 1983. október 5., szerda Létrejöttének politikai oka volt Kilencven év nyomdatörténet A volt nyomdaépület keleti szárnya Egerben a török megszállás miatt rendkívül nagy késéssel indulhatott meg a könyvnyomtatás. Barkóczy Ferenc püspök 1754-ben hívta meg Pozsonyból Royer Ferenc Antal könyvnyomtató mestert, aki berendezte a Püspöki Nyomdát, Eger első, a felszabadulásig legnagyobb jelentőségű könyvműhelyét. Városunkban kilenc tipográfia működött ugyan hosz- szabb-rövidebb ideig, de ezek közül kapacitás és hatékonyság szempontjából magasan kiemelkedett az előbbi és az 1893-ban alapított Egri Nyomda Részvénytársaság. Az Egri Nyomda Rt. létrejöttének politikai oka volt. A Heves megyei ellenzék ugyanis megkésve sajtóorgánumot kívánt létrehozni, s a lap megjelentetése érdekében 1893 tavaszán részvényes alapon nyomda felállítását határozta el. A kibocsátott 25, egyenként 800 korona értékű részvény napokon belül elfogyott. Az alakuló közgyűlésre 1893. június 6-án került sor. A közgyűlés megválasztotta a tisztségviselőket és elfogadta az alapszabály-tervezetet. A részvénytársaság már június 10-én megkapta az Egri Városi Tanácstól a működési engedélyt, s megindulhatott a beruházás, melynek eredményeként az új könyvműhely 1893. augusztus 4-én megkezdte 56 évig tartó működését. Az újonnan alapított ellenzéki sajtóorgánum, a Hevesvármegyei Hírlap júliusi számai az előkészületek miatt még Miskolcon láttak napvilágot. A tőkeszegény, szerény kapacitású officina mindössze öt alkalmazottal állt munkába, s már az első hónapokban gazdasági válság fenyegette a fiatal nyomdát. Világossá vált ugyanis, hogy a Hevesvármegyei Hírlap kiadása nem rentábilis, s ugyanakkor Takács Szilveszter üzemvezető sikkasztása is növelte a nehézségeket. Takács leváltása után 1894. jan, 1-én a részvénytársaság felkérésére König Ferenc vette át a nyomda vezetését, aki 43 éves munkája során a Heves megyei ellenzék parányi műhelyét a megye legnagyobb nyomdájává fejlesztette és európai rangra emelte. König Ferenc 1856. dec. 1-én született Budapesten. Szüleit korán elveszítette. Nagyanyja a nagy hírű Lég- rádi Testvérek nyomdájába adta tanulónak. A fiatal szakember tanulmányai után cseh, német, osztrák és francia könyvműhelyeket keresett fel, és tökéletesítette tudását. König Ferenc személyében nagyszerű szakemberhez, idegen nyelvet beszélő, gazdasági és szervező- készséggel megáldott, hazáját és embert szerető mesterhez jutott az Egri Nyomda Rt. Az új egri könyvműhelynek fennállása során kritikus időket kellett megélnie. Világpolitikai és gazdasági válságok nehezítették útját, de König Ferenc szívós kitartása, hozzáértése, sokszor emberfeletti küzdelme eredményeként a nyomda mégis erőteljes fejlődésről tehetett tanúságot. Az officina induláskor öt alkalmazottat foglalkoztat, de 1902-ben már 23, 1908-ban 30, 1935- ben 42, az 1940-es években pedig 64 munkást dolgoztatott az Egri Nyomda Rt. Az új tipográfia arculata a századforduló éveitől kezdődően mutat egységes képet. A nyomda meghatározó profilja, a vallásos ponyva kiadása és a jegygyártás mellett mindig jó üzletnek bizonyult a köz- igazgatási nyomtatványok nagy mennyiségben történt előállítása, a kottás kiadványok nyomtatása. A részvénytársaság vezetősége politikai megfontolásból — noha ez a műfaj soha nem volt számára kifizetődő —, 28 időszaki kiadványt is megjelentetett, vagy bérmunkában kinyomtatásra elvállalt. A ponyvakiadás a második világháborúig szinte állandó kísérője volt a nyomdászatnak. Ez a tartalmilag roppant változatos, néprajzi vonatkozásban nemegyszer nagyon értékes, külsejében igénytelen, filléres nyomda- termék a kiadók számára biztos üzletet jelentett. Az Egri Nyomda Rt is komoly bevételre tett szert a vallásos ponyva előállításával és forgalmazásával. Az első világháború végéig közel másfél száz művet adott ki sok százezer példányban, s az ebből származó jövedelem lényeges szerepet játszott a nyomda fejlesztésében és új üzem berendezésében. A Kőnig-nyomda — ahogyan az idős egriek még ma is emlegetik a részvénytársaság műhelyét — a jegygyártásban volt igazán nagy és nyitott új korszakot. König Ferenc kísérletezése nyomán elsőnek tudott sor- és folyószámozással ellátott jegyeket nyomdai úton előállítani, s ezekkel a nyomda- termékekkel 1908-ban a londoni világkiállításon megnyerte a Grande Prix-1. Ez az erkölcsi siker az Egri Nyomda Rt.-nek európai hírnevet, Magyarországnak pedig megbecsülést jelentett. A későbbi évek során a napi 700 ezer(!) jegy előállítására alkalmas jegygyár Európa- szerte szállította termékeit, és ez természetesen gazdaságilag sem volt közömbös. Sajnos, a háborús évek, Trianon, az infláció, majd a gazdasági világválság miatt közel húsz évig szinte napról napra a csőd veszélyével kellett szembenéznie az Egri Nyomda Rt.-nak is. CsuKőnig Ferenc pán König Ferenc páratlan nagysága, hozzáértése és a munkáskollektíva családias szelleme mentette meg az officinát. Noha a sor- és folyószámozás miatt minden jegy egyedi darab, természeténél fogva felhasználás után megsemmisül. Ez a nyomda- termék nem tud olyan emléket állítani a könyvműhelynek, mint egy-egy kiadvány megjelentetése, mégis tisztelettel kell adóznunk annak az embernek, aki életművével hatalmas szolgálatokat tett az egri nyomdászatnak és féltőén gondoskodott a rábízott munkások mindennapi kenyeréről. Mi is csatlakozunk Szecskó Károly véleményéhez, miszerint nagyon időszerű lenne Egerben utcát elnevezni König Ferenc vezérigazgatóról. Üzleti szempontból a harmincas évek utolsó, és a negyvenes évek első évei talán a legkedvezőbbek voltak az Egri Nyomda Rt. számára. A közeledő és átvonuló front, a második világháború szörnyűségei természetesen a nyomdát is súlyosan érintették. A fel- szabadulás után a dinamikus talpraállás és a jól végzett munka jellemezte az Egri Nyomda Rt. könyvműhelyét. Az államosításra 1949. december 28-án került sor. Dr. Antalóczi Lajos ★ A mai utód, a Révai Nyomda termékei már eljutnak a világ számos tájára, öregbítvén az egri nyomdászat jó hírnevét. (A szerk.) Kiállítás az egri Megyei Könyvtárban Régi patikáriusok és officinák A múzeumi hónap kezdetén a Megyei Könyvtár, a Heves megyei Levéltár és a Heves megyei Múzeumok Igazgatósága közös rendezésében „Régi patikáriusok és officinák” címmel kiállítás nyílt a Megyei Könyvtár földszinti előcsarnokában. Ilyen jellegű bemutató most kerül először az érdeklődő látogató elé Egerben. Hygieia, a görögök egészség istenasszonyának aranyozott szobra fogadja az érdeklődőket. Az 1713-ban alapított egri jezsuita patika egy restaurált szekrényével szemben a vár alatti „Őrangyal” nevű társa táraasztala kapott helyet. A Dobó téri „Kígyó"- nak, a Széchenyi utcai egykori „Magyar királyihoz címzettnek ritka szépségű különböző edényei mellett, más 'régi gyógyszertárak edényzete, egy-egy fennmaradt, ma már csak a beavatottak által ismeretes eszköze sorakozik. De nem hiányoznak a régi nyomtatványok, a levéltárban megőrzött régi receptek, feljegyzések sem. Becses darabjai a gyűjteménynek a régi egri Hibay-féle patikára és egykori tulajdonosaira vonatkozó iratok. Mindezt szellemesen a gyógyszerek eredete szerint csoportosították, aszerint, hogy fűben, fában, vízben, tűzben, kőben, földben és élőben fordulnak-e elő a medicinák. A kiállításnak ritka becsű darabjai a hajdani jezsuita gyógyszertár ma már múzeumi ritkaságúvá vált első edényei Telekessy István egri püspök címerével. Ez azért került az edényekre, mivel az ő 2 ezer forintos adományával vált lehetővé az intézmény felállítása. Ezért mutatják be a „kuruc püspök” arcképét is. Szép számmal láthatók a tárlókban az irgalmas rend egri „Gránátalma” patikájának jellegzetes edényei is. Sőt egy másfái mázsás hatalmas rézmozsár is innen származik. Régi korok embere nemcsak a medicinákban, de az égiek segedelmében is megtalálni vélte gyógyulása útját. Ezért kapott helyet a kiállításon egy XVIII., század eleji Szent Rókus-szobor lévén Rókus a pestisben megbetegedettek védőszentje. Az utolsó tárlóban egy napjainkból származó gyógyszerészi oklevél mellett régi, hártyára írt, latin nyelvű patikáriusi diplomákat láthatunk. A bemutatott tárgyak zöme a Dobó István Vármúzeumból került ki, de a Heves megyei Levéltár mellett egy sor magánszemély is a rendelkezésre bocsátotta féltve őrzött emlékeit. A kiállítás Kovács Béla levéltár- igazgató, Löffler Erzsébet múzeológus és Csont István grafikus ízléses, jó munkáját dicséri. A szakmai tanácsokkal és gyűjteménye egy részével Tóth János egri gyógyszertárvezető segítette a kiállítás létrehozását, mely november 30-ig tekinthető meg a könyvtár nyitva tartásának ideje alatt. Sugár István A Mátra alján Színházi programok (Tudósítónktól) Nemcsak a helybeliek körében népszerűek a Gyöngyösi Mátra Művelődési Központ színházi előadásai. Az őszi—téli évad októberben indul, a felnőtteken kívül a gyerekeknek, diákoknak egyaránt színes programot kínálva. A középiskolások a Diák- színház keretében október 11-én a Népszínház Táncszínházának műsorát tekinthetik meg. Az azt követő napion gyerekeknek tart előadást az ismert piécsi Bóbita bábegyüttes: Aladdin csodalámpája című produkciójukat mutatják be. Október 17-én ismét a kicsiket várják az Állami Bábszínház „Ezüstfurulya” című darabjára. Október 23_án kerül sor az első felnőtt bérletes előadásra. A Józsefvárosi Színház Szép Ernő Lila ákácát mutatja be. A legnagyobb érdeklődést bizonyára a Madách Színház vendégjátéka váltja ki, Hofi Géza önálló estjével, a Hoféliával. Október 26-án tűzik műsorra, Korcsmáros György rendezésében. A téli színházi évad keretében novemberben a Csütörtöki hölgyek, decemberben az Elveszett paradicsom című előadásokat láthatják az érdeklődők. Korcsog Béla Csavdar Sinov: Kellemes útitárs lovdiv felé utaztam. Már esteledett, s hűvösre fordult az idő. Az úton nem volt nagy forgalom, a környező táj felett pedig megpihent az őszi csöndesség. Unatkoztam. Ihtiman után fölvettem valakit. Magas, sovány ember volt, vékony keretes szemüveget viselt, s ádámcsutkája mozdulatlanságba meredt. 0 volt az ország leghallgatagabb autóstoposa. Vagy tizenöt kilométert utaztunk így együtt nagy- nagy csöndességben. Egyre sötétebb lett. Az út mellett felzúgott egy gyorsvonat. s az egyik világító ablak mögül egy gyermek integetett felénk ... — Mostanában nem szívesen veszik föl a stogosokat — szólalt meg végre-vulahá- ra az utas. — De miért... Ha van hely. en mindig megállók — mondta m a hallgatásra kényszerült fecsegők hevével. — Pedig mi minden meg nem esik! Az utas felém fordult, hosszasan rám nézett, és folytatta: — Akár fejbe is üthetném valamivel, és ellophatnám a kocsiját. — Persze, hogy fejbe üthetne, de még mennyire! Mi az hogy! Elővesz a táskájából valami súlyos dolgot, puff a fejemre, és kész! Térdén tömött aktatáska feküdt. Ilyen táskát főleg a tévéműszerészek és a vízvezeték-szerelők hordanak magukkal. — Na, nem fogok azért annyira sietni ezzel a fejbevágással — ellenkezett az utas. — Könnyű azt mondani: puff a fejére és kész ... Kilencvennel megyünk ... Puff, a fejére, és fölmászunk a legelső fára! — Milyen igaz! Veszélyes dolog ilyen sebesség mellett a vezetőre támadni — mondtam. Utasom ismét elhallgatott. Egy idő után levette szemüvegét, megtörölte fehér zsebkendőjével, visszatette az orrára, és szemügyre vett: — Kivárom, míg nem lesz a közelben autó, megkérem, álljon meg egy kicsit, mert rosszul vagyok, vagy csak egyszerűen könnyíteni szeretnék magamon, maga leáll, én pedig: dúrrr, fejbe verem ... — Milyen igaz, dúrrr, fejbe ver! — örvendeztem rekedt hangon. Időközben az út üres lett. Fényszóróim rávilágítottak az útmenti táblákra és fákra, hol az elsárgult levelek kétségbeesetten próbáltak az ágakba kapaszkodni. — Ezután persze, még néhányszor lesújtok! — folytatta az utas. — Teljesen biztos vagyok benne: maga elvesztette az eszméletét, és úgy elaltattam, hogy legalább reggelig nyugtom lesz a rendőrségtől! Ránéztem. Így profilból volt benne valami ijesztő. — Humánusabb lenne, persze, ha csak megkötözném! Félrehúzom, és jól ösz- szekötözöm, a szájába pedig... — A számba pedig zsupsz, egy törülközőt! Ahogy a filmekben szokás! — szakítottam félbe, és hisztérikusan fölkacagtam. — Milyen igaz! Törülközőt, vagy ami éppen kéznél van! Csak az a fontos, hogy ne tudjon kiabálni ... Hosszú szünet következett. Zúgott a motor, peregtek a kilométerek. — Aztán elszedem a pénzét, az óráját, az értékeit! Eszembe jutott, hogy nyolcvan leva van a zsebemben. — Szép a gyűrűje! Szemüvegén megcsillant egy közeledő autó fénye. — Nem csúnya! Drága családi örökség, ahogy mondani szokás. Az autó elhaladt mellettünk, sofőrje pedig hosszasan dudált, mérgelődve azon, hogy nem kapcsoltam lejjebb a fényszórót. — Van aki öl is — mondta szabatosan az utas. — Buta dolog gyilkolni. — Világos, hogy az. Megöli, aztán jön a maximális büntetés. — Néha, persze ■ szükség van rá. Főleg akkor, ha az áldozat ellenkezni kezd, de csak úgy véletlenül is előfordul, hisz az ember végül már nem tud pontosßn ütni. Üt, hogy az áldozat elveszítse az eszméletét, de a koponyáját találja el, amely puhának bizonyul... Dúrr! és neki már minden mindegy ... Hűvös volt az este. Fölöttünk kékes hold függött, kopasz fák, homályos titkok fontak körül bennünket, s minduntalan előtűntek a kéken és sárgán viliódzó közúti táblák... — Legjobb a klasszikus módszer! Oda kell kötni egy fához, el kell lopni az autóját, szét kell szedni, és alkatrészekként eladni... A maga kocsija nem is lenne rossz erre a célra, ilyen alkatrészhiány mellett egy halom pénzt össze lehetne szedni... — Ne legyen kicsinyes! Ilyen alkatrészhiány mellett az én kocsim valóságos aranybánya! — válaszoltam. Valahol Pazardzsik körül útitársam kinyitotta a táskáját, és elővett egy kalapácsot. Nem olyan kisebbfajta szerszámot, hanem egy igazi ötkilós jószágot. —- Mindenesetre még kalapácsot is tartok a táskámban. Dúrr! — és kész! — mondta tűnődve. — Bár törülköző éppen nincs nálam, de mindig lehet találni egy rongydarabot... Hamarosan Plovdivba értünk. Igazi jó barátokként váltunk el. (Fordította: Adamecz Kálmán)
