Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-05 / 235. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. október 5., szerda Legyenek más-más arcúak a csapatok! Az elmúlt hét végén — Egerben, Gyöngyösön négy mozgalmi év munkájának összegzésére gyűltek össze a város úttörővezetői. A ta­nácskozás elnökségében he­lyet foglalt többek között: Gotyár Lajos, az MSZMP megyei bizottságának mun­katársa, Mlinkó László, a megyei KISZ-bizottság első titkára Mészárosné Pusztai Éva megyei úttörőtitkár, va­lamint Berecz Andrásné, a városi tanács általános el­nökhelyettese. Koch Erzsébet városi út­törőelnök beszámolójában el­mondta: a változó, formáló­dó iskola és az úttörőcsapat közös tevékenységének ki­alakításában Gyöngyösön is újabb tennivalókat jelent az általános iskola új nevelési dokumentumának bevezeté­se. Fontos eredményként könyvelhető el azonban, hogy egyre több szülő kap­csolódik be az úttörőéletbe. Nőtt azoknak a száma, akik érdeklődnek a csapat szer­vezési munkái iránt. Sajnos az ifivezetők tevékenységét megnehezítette az ötnapos tanítási hét, ennélfogva hat­hatósabb segítséget várnak az ifjúmunkásoktól. Beszá­molójában kitért az elmúlt időszakban felvetődő el­lentmondásokra is: nem sok-e a szervezett progra­mok száma, és igénylik-e ezeket a pajtások? „A jövő­ben nagyobb figyelmet kell fordítanunk arra, hogy visz- szajelzéseket kapjunk a gye­rekektől. Jobban figyelembe kell venni az életkori sajá­tosságokat, hiszen 14 éves korban a rajforma helyett szívesebben választják a klubfoglalkozást az úttörők.” Az elnökségi beszámolót hozzászólások követték, me­lyekből képet kaphattunk a gyöngyösi úttörők életéről. Megtudtuk többek között, hogy jelentős anyagi és er­kölcsi támogatást kapnak a visontai bányaüzemtől és a Vak Bottyán Szakközépis­kolától. Sokan vesznek részt túrákon, ezt a célt igen jól szolgálja a sástói váltótábor. Az 1-es számú Általános Is­kola úttörőcsapata elsőként alakította meg Gyöngyösön az elmúlt tanévben az MSZBT általános iskolai ta­gozatát. Berecz Andrásné referátu­mában felhívta a mozgalom­ban tevékenykedők figyel­mét arra, hogy munkájuk során adjanak lehetőséget a nagyobb önkormányzati te­vékenységre. A vezetők szenteljenek nagyobb figyel­met a csapatsajátosságok ki­alakítására, amellyel színes­sé, változatossá tehetik mun­kájukat. Tóthné Fodor Judit az úttörőház igazgatója el­mondta: feladataik teljesíté­sét szervezési és költségve­tési gondok is nehezítették. Hétközi programjaik látoga­tottak ugyan, de nem mond­ható el ugyanez a hét végé­ről. A konferencia végén Üj Vera Károly, a visontai bányaüzem patronálója fel­szólította a résztvevőket, hogy vállaljanak nyolc óra társadalmi munkát a sástói úttörőtábor környezetének szebbé tételére. Dénes Ar- pádné a mátrafüredi iskola küldötte meghirdette: „A tiszta, világos iskolával Gyön­gyös város 650. évfordulójá­ra” mozgalmat. Soós Tamás ★ Ugyanekkor tartotta ülé­sét a KISZÖV székházában az egri járás úttörővezetősé­ge is. Bíró László járási út­törőtitkár — a konferencia •elnöke köszöntötte a résztve­vőket, a meghívott vendége­ket, köztük: Bocskai Lász­lót, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettesét, Szántó Mártont, a KISZ He­ves megyei Bizottságának titkárát, R évészné Bőgős Zsuzsannát, a Magyar Úttö­rők Szövetsége megyei El­nökségének elnökét. Az írás­ban előterjesztett beszámoló­hoz Hangrádné Ács Éva já­rási úttörőelnök fűzött szó­beli kiegészítést. Megállapí­tották, hogy az elmúlt idő­szakban a járás úttörőcsa­patai mozgalmi feladataikat alapvetően teljesítették. Nőtt az iskola nyitottsága, mely­nek szervezésében a mozga­lom meghatározó szerepet töltött be. Jelentős erőfeszí­téseket tettek annak érdeké­ben, hogy olyan körülménye­ket teremtsenek a pajtások számára, melyek során átél­hetik a közösségért végzett munka élményét. A vitában sokan kértek szót, hogy gyakorlati tapasz­talataikkal segítséget adja­nak a még teljesebb kép ki­alakításához. A fórum 22 küldött megválasztásával ért véget, akiknek feladatuk lesz a megyei fórumon tovább­adni a járási tapasztalatokat, képviselni a terület úttörő­szervezeteit. Tuza Ferenc Mai szerelem A harmadosztályú presszó teraszát választják. A fiú olyan 16 év körüli, afféle szívdöglesztő bakfisideál; ég­színkék szemekkel és hollófekete hajjal. Illik hozzá a fruska a maga szőkeségével, s ennek szemlátomást tu­datában is vannak. Legalábbis a langaléta a győztesek mosolyával tekint körbe az elismerő pillantásokat be­zsebelni. De aztán rövidesen mindenről elfeledkeznek. Ügy szo­rítják egymás kezét, hogy ujjaikból majd a vér serked ki. Leülnek az első asztalhoz, kólát, krémest rendelnek, néhány falat után a lány szólal meg. — Rögtön az állomásra mégy? — Rögtön. — Muszáj? I — Hát... — Pedig azt hittem, előbb hazakísérsz, olyan jó lenne... — Hülye lennék ebben a dög melegben gyalogolni. — A parkon át a fák közt... — Frászt. Inkább kísérj el te a busszal. — Nem őrültem meg egy kettest költeni rád! — Adok buszjegyet. — Nem kell. Mire hazaérnék, fél három lenne. Ez alatt az idő alatt elolvashatom a Ludast. — Hát akkor, szia a jövő héten. — Szia. A presszó előtt még hosszú, forró csókot váltanak. (n) Ismét stúdió! Az első, számunkra is tanuló, ám mégis sikeres esz­tendő után ismét beindul a Népújság-stúdió. A ko­rábbi gyakorlatnak megfelelően ezúttal is 16—24 éves fiatalok jelentkezését várjuk. Mindazokét, akiket ér­dekelnek az újságkészítés, e szakma műhelytitkai. Hangsúlyozzuk, hogy nem újságírókat képezünk, bár tagadhatatlan, hogy már az első esztendőben többen kiérdemelték a Népújság „tudósítója” megtisztelő cí­met. Akik tehát úgy érzik, hogy szívesen bekapcsolód­nának a stúdió egyévesre tervezett munkájába, azok töltsék ki és küldjék el október 18-ig borítékban szer­kesztőségünk címére e jelentkezési lapot. Valameny- nyiüket várjuk 19-én fél 6-kor a Népújság klubjában. I t I I I I I I I I I Alepuiiaq-stúdió Név: ................................................................... I skola (munkahely): ...................................... É letkor: ............................................................ Szak, tagozat (iskolások esetében): ............. L akóhely (esetleg telefon): ............................ I I I I I I I I I I I I I I Jó az idő, megy a munka Diákszüret az egri határban A Répás-dűlő szőlőtáblái nemcsak az ősz színeitől tar- kállottak ottjártunkkor. Rikí­tó reklámszatyrok, vidám pulóverek adták tudtul: meg­kezdődött a szüret. Gyer­mekhangok zsongtak a szep­tember végi ragyogó napsü­tésben. Az egri 6-os Általános Is­kola hetedik és nyolcadik osztályos diákjai szorgoskod­tak a sorok között. Azt, hogy szorgoskodtak nem azért írjuk, mert így illik. Valóban tisztességes tempó­ban folyt a munka. Tíz-ti­zenöt perc sem kellett ah­hoz, hogy megteljen tramini­val a vödör, a puttonyos fiúk sem véletlenül közle­kedtek futólépésben, akadt elég dolguk. Így megy ez minden őszön. A tsz-ek, állami gaz­daságok, a szőlő metszését, a nyári „zöldmunkákat” még elvégzik saját embereikkel, de amikon beindul a szüret, bizony nehéz dolguk lenne a diákok nélkül. Az Egri Csil­lagok Termelőszövetkezet földjein négyszáz tanuló dol­gozik naponta. Az úttörők nyolctól tizenkettőig, a kö­zép- és főiskolások délután kettőig segítenek, osztályon­ként öt napon át. Kényszer hozta, hogy ennyi ideig pi­hennek a tankönyvek, de ta­lán jól hozta! Az ötnapos lemaradás nem behozhatat­lan, és a diákok legalább megismerkednek a fizikai munkával, mely az iskolai hajtás közben felüdülést nyújt. Anyagilag sem jár­nak rosszul. A szőlő mázsá­jáért 50 forintot fizetnek, s mert a tsz nem biztosít mun­karuhát „tornacipő és mele­gítő kopásért” személyenként napi tíz forintot fizetnek. Persze csak akkor jó dolog ez, ha az ígéreteket kölcsö­nösen betartják diákok, és termelőszövetkezetek egy­aránt. Ezek az ígéretek pa­píron szépen hangzanak. — Mi a helyzet a gyakor­latban? — A nyolcadikosok osz­tályfőnöke' Gál Istvánná vá­laszol: — Az előző évekhez ha­sonló feltételek között dol­goznak a gyerekek. Talán javult is valamit a helyzet. A szerződésben foglaltakat anyagi és kényelmi szem­pontból egyaránt biztosítják a munkaadók. Volán-buszok­kal szállítanak minket, ivó­víz is van, és persze sző­lő — roskadásig. Egyelőre jó az idő is, így kitűnő a hangulat. Beszélgetésünket egy mér­ges szőke kislány szakítja félbe. — Tanárnő, tessék végre megmondani, hogy adjanak nekünk egy rendes sort! Reggel óta csak böngészünk. Tegnap ilyenkor már a ne­gyedik puttonynál tartot­tunk, ma pedig a második­nál! A tanárnő intézkedik... — Sok ilyen probléma akad? — Van szép számmal. A tsz érdekeit is meg lehet érteni, mert az elhagyott fürtöket sem hagyhatják megrothadni, de sajnos gyak­Minőségi ellenőrzés... ★ Wittig Tamás a VI. sz. is­kola 7/c osztályába jár, pil­lanatnyilag pedig a putto­nyozás örömeit élvezi — kis­sé roskadozó térdekkel, igaz, csak a kép kedvéért. A va­lóságban i 11 nem terhelik túl a gyerekeket (Fotó: Szántó György) ran egy-két óra is eltelik, amíg olyan táblát kapunk, amely még érintetlen. — Ahogy látom, ennek el­lenére van munkakedv. — A gyerekekkel elhatá­roztuk, hogy osztálykirándu­lást szervezünk. Keresetük­től függ, hogy hány napos lesz és mit nézhetünk meg. Talán ezért is kevés a ló­gós. Érdekes, hogy itt a föl­deken egy-két nap után meg­változik az osztályrangsor. Ha, a kevéssé jó tanulók is lehetnek elsők a munkában, ilyenkor a színötösök is fel­néznek rájuk. — Mi elégedettek vagyunk a társasággal — mondja Kovács Gábor telepvezető. — Velük még könnyű együtt dolgozni. Amennyivel ügyet­Az egri II. sz. Általános Is­kola nyolcadikosai az Egri Csillagok Tsz szőlőtábláin lenebbek a gimnazistáknál, főiskolásoknál, annál lelke­sebbek, úgyhogy — leg­alábbis a korábbi tapaszta­latok szerint — többet ér a munkájuk. Átlagosan napi egy mázsa szőlőt szednek és bizony ez nem kevés. Közben gyerekek csődül­nek körénk, hallgatják be­szélgetésünket. Feléjük for­dulok. — Jobb itt, mint az isko­lában? Hangosan nevetnek, mint­ha azt mondanák: „Bolond kérdés, persze, hogy jobb.” Egy szemüveges fiú elfor­dul. Úgy látszik ő nem osztja ezt a véleményt, de nincs kedve vitatkozni. — Legjobb volna otthon — kiáltja egy hosszúra nyúlt szőke srác, de valaki letor­kollja. — Megmondanád, hogy akkor milyen pénzből men­nénk kirándulni? — Ez is igaz — szól meg- adóan. — Kik a legügyesebbek a szüreten? — Egymás szavába vág­va sorolják a neveket. — Kovács Zoli, Magyar Robi, Adorján — és mond­ják még tovább. Majdnem az egész osztály névsort fölso­rolják. Nem merek tovább kérde­zősködni, mert a sorok kö­zül, hátán teli puttonnyal, maszatos arcú fiú bújik elő és megvetően néz ránk. — Riportoztok itt, ahe­lyett, hogy dolgoznátok! A meg&zidottak benyúlnak zsebükbe, előveszik a met­szőollót és visszaindulnak a sorok közé. Nincs más hát­ra, mint további jó munkát kívánni. Szabó Péter összeállította: Németi Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents