Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-05 / 235. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 5., szerda Javítás, karbantartás Az egri NEB a mezőgazdasági gépek műszaki állapotáról AMI MARADT: Beruházás — szellemiekben Tények az érvek Egyszerűen csak ki kell mozdítani az embereket hétköznapi, egyensúlyi helyzetűkből, és rögtön gondolkodni kezdenek — gondolja a külső szemlélő a Metalloglobus apci Qualitál gyárának példáját tanulmányozva. De kit kell kilendíteni; milyen módszerekkel; milyen érdekeltséggel; mely irányba kezd majd el gondolkozni az illető; felborulnak-e ettől a rutinnak, a hétköznapokat jól, pontosan és megbízhatóan szabályozó megszokásai — mindezek olyan kérdések, amelyeket egy vezetői döntés után csak hónapok, évek múltán lehet megválaszolni. E hónapok elteltek. A válasz fogalmazódik. Az Egri Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban tartott ülésén értékelte a mezőgazdasági gépek javításának, karbantartásának és alkatrészellátásának helyzetét. A jelentésből és az azt követő vitából hasznos tapasztalatok szűrhetők le. A vizsgálat indítéka az volt, hogy amíg a géppark és a termelés műszaki színvonala jelentősen emelkedett, addig a háttéripar és az alkatrész- ellátás változatlanul messze elmaradt a jogos igényektől. A népi ellenőrök megállapították, hogy a gazdaságok törekedtek a műszaki háttér színvonalának emelésére, a tervszerű gépjavítás, karbantartás és alkatrész- ellátás tárgyi és személyi feltételeinek megteremtésére. Az egyes üzemekben elért eredmények azonban különbözőek, és nemcsak az anyagi lehetőségek függvényében. A nem kielégítő színvonal egyes üzemekben Mint korábban hírül adtuk, villamosítják az Eger rendezőpályaudvar—Felnémet közötti vasútvonalat, s az utóbbi állomás vágány hálózatát. A MÁV megrendelésére az egri ÉMÁSZ dolgozói végzik a felsővezetéktartó oszlopok állítását. Ezt követően a MÁV Villamos Vonalfőnökség füzesabonyi kirendeltségének szakembepusztán helytelen szemléletre, vagy erélytelenségre vezethető vissza. A hiba megállapítható műszerpark egyes szövetkezetekben nemcsak hiányos, de még a meglévőket sem használják ki. A szellemi tőke fontosságára utal az a tény, hogy rosszabb körülmények között gazdálkodó üzemben magasabb műszaki színvonalat találtak, mint a jobb tárgyi feltételekkel rendelkező szö- vetekezetek egy részében. A népi ellenőrök a kívánatos műszaki színvonal eléréséhez konkrét ajánlásokat is tettek. Például tipizálásra való törekvést, a szervizszerű karbantartás elterjesztését, az anyagi érdekeltségi rendszer kiszélesítését, stb. A jelentés megvitatása alkalom volt arra is, hogy a népi ellenőrök saját munkájukat is értékeljék, s módszertani tanulságokat vonjanak le jövőbeli vizsgálataikhoz. rei szerelik fel a felsővezetéket és tartozékait. A közel 20 millió forintos beruházási munkával december második felében készülnek el, s nyomban megindul a villamos vontatás. Környezetvédelmi szempontból is kedvezőbb lesz a helyzet, mivel kevesebb dízelmozdony közlekedik majd a vár környékén. Tari Mihály — gazdasági igazgató lévén — a számok embere: — Az alumíniumipar háromféle nyersalumínium- tömböt használ: csak timföldből készítettet, olyat, amely részben alumíniumhulladékot is tartalmaz, és a csak hulladékból újraön- töttet. Ez egyébként az árak sorrendje is — tehát minél több hulladékot teszünk újrafelhasználásra alkalmassá, annál olcsóbb készterméket produkálhat az alumínium- ipar. — Ha tud róla! — Ez volt az alapvető ellentmondás, amely az egész átszervezési, minőségjavítási folyamatot elindította. Egyrészt a sok szennyező miatt mi sem tudtunk mindig megfelelő minőséget produkálni, másrészt — konstruktőr sem tudott eleget arról, hogy tervének megvalósítása lehetne olcsóbb is. — Ami történt Ap>con egy év alatt, az számokban körvonalazható? — A hulladékok préselésére bálázógépet állítottunk be 24 millió forintért. Négy ember új beosztásba került. Ezzel a két intézkedéssel — kapacitásbővítés nélkül — a 82. első félévi 10 685 tonna helyett 83 első hat hónapjában 12 184 tonna késztermék hagyta el a gyárat. Azaz 14 százalékkal több; a termelési érték 43,4 millió forinttal nőtt. — A gépi berházás egy év alatt közel négyszer térül meg! 1— És ami örvendetes: 26 százalékkal nőtt a csak újraöntött hulladékot tartalmazó tömbök mennyisége. Ezek már tények! Húszon - négymilliós beruházás csak a mai időkben tétel egy több mint egymilliárdos termelési értékű vállalat életében. A túlteljesítés e nagy értéke másutt gyökerezik. Honnan hová? Nem propagandafogás, hanem tény: az üzemi pártbizottság döntésében. Nagy Imre, az üzemi pártbizottság titkára már emlékezik az alig másfél éves történetre: — A pártszervezetek kötelességévé tette a Központi Bizottság határozata, de a megyei pártbizottság döntése is, hogy tekintse át az üzem- és munkaszervezés lehetőségeit. Erre került sor 1981 decemberében. A pártbizottság 6—7 hónapot adott a gazdasági vezetésnek elképzelései kimunkálására — 1982 márciusában Horváth Lajos igazgató már kész elképzeléseket tett az asztalra. Két fő gondolatot terjesztett elő: az előkészítő üzerrt megszervezését, és mint legfontosabbat, a vállalkozói csoport létrehozását. Az utóbbi: négy, nagy tapasztalad vezető, akinek feladata a gyár cselek\»ési lehetőségeinek megtalálása, vezetői döntéselőkészítés. — A világpiaci mélypont idején nem kockázatos ilyen döntést erőltetni? — A gazdasági kockázat kicsi; a hétköznapi munka megy magától. A kockázat az előkészítésben rejlett. A volt technológiai, értékesítési, termelési osztályvezetőt meggyőzni arról, hogy tanácsadóvá válásuk — így hívják most őket — nem „lebukás”! Becsületükre legyen mondva, ők ezt át is látták, inkább a közvélemény, a „folyosó” ítélte ezt másként eleinte, össze kellett olvasztani a termelési és értékesítési osztályt; és ha valakit nem nyerünk meg, nem győzzük meg saját fontosságáról, az elveszett az ügy számára! Űgyhogy a pártbizottsági ülések, az alapszervezeti gyűlések, a vezetői értekezletek nem maradtak munka nélkül ezekben a hónapokban. Apró dolog: ez a négy ember, a vállalkozói csoport, mekkora hatalmat kapjon? Beleszólhat-e a termelés operatív irányításába? Meddig? És sok ilyen kérdést kellett végigragozni a döntésig. Végül októberben az üzemátszervezés, 83 januártól a vállalkozói csoport felállítása megtörtént. — És kész! — És nem kész; a szervezés egy gyárban befejezhe- tetlen feladat. Pártbizottságunk azóta is figyeli a fejleményeket, és a legutóbbi értékelés szerint e döntések helyesek, gazdaságilag eredményesek voltak. Nyitottab- bak a világra a gyárban, ma válogatunk a lehetséges feladatokban, komplex döntéselőkészítést kap a gazdasági vezetés — és a párt- szervezet tekintélyének is jót tesz ez a vállalkozás. Kilendülve az egyensúlyból Nézem az egyik „vállalkozót”, Szalmás Lajost, és keresem arcán az utóbbi hónapok megrázkódtatásainak nyomát. Nem megy. Pedig tizenhárom évig dolgozott osztályvezetőként, eddigi munkaterülete, a termelési osztályvezetői funkció állandó döntéskényszert követelő kulcspozíció volt; kevesen adnák fel. Meg is fizették, viszonylag. És mégis: — Egyéves megbízást kaptunk, én fizetésem meghagyása mellett. — Érdemes volt vállalni? — Nem tudom; de úgy érzem, igen. Én addig eldöntöttem, mit gyártsunk ma, mit holnap. A mi csoportunk most döntéselőkészítést adhat a termékstruktúra hosszú távú változtatásaira — és ez van olyan felelős feladat! Van idő elmélyülni. Eddig ha jött egy vevő, mondjuk egy öntvényt akart, a butaság bátorságával vállalkoztunk rá. Most: meggyőzzük a vevőt, mi volna a mindkettőnknek olcsóbb anyagválasztás, öntvényforma — sokszor a megtakarításból részt is tudunk neki javasolni. Az így áttervezett öntvényre szerszámszerkesztőket tudunk mozgósítani, akik egyetlen vállalkozásra verbuvált csoportként, megtervezik a gyártás szerszámait. Olyan mélységig, hogy az már gyártható legyen. Ennek alapján a termelési osztály már kérésünkre kalkulációt készít, így valós árajánlatot tudunk tenni, és nyereségünk is számítható. Csak jó nyolc hónapja létezünk, de veszteséges termék azóta a gyárba nem került be. — Unk, ünk — többes szám mindig. Miért? — Mindent tudnunk kell egymás munkájából. Akár Kálmán Bélát, Simon Sándort, Lepel Györgyöt kérdezné, ugyanígy válaszolna. Mi afféle különbizottság vagyunk, közvetlenül az igazgató alá rendelve. De csak kérhetünk, ha az előbb vázolt feladatokba be kell vonni más specialistákat is — így az eredmény mindig közös. Valahol olvastam, hogy a XX. század végétől az értékes emberi tulajdonságok közül is a legértékesebb: az együttműködési képesség másokkal. Nem könnyű lecke; más embert követel, nem parancsnokot. Megrázkódtatás ez minden embernek, ha meg kell változnia: — Mennyit fogyott? — Híztam három kilót! ★ Ragozható lenne még a dolog: hogy a hetvenes években egy teljes évig foglalkoztak az öntött alumíniumradiátor gyártáselőkészítésével; befulladt. A témát három hét alatt újra feldolgozta a vállalkozói csoport: beruházási igény, nyereség, öntőmunkás, árkérdések — egyetlen paksamé- tában két alternatíva összes feltételét összefoglalták. Három hét alatt! Olyan emberek, akik mérnökök; árképzést, szervezést az egyetemen nem tanultak. De rájuk bízták, hogy akarjanak. Bejött. Az egész átszervezés kulcsembere, az igazgató Horváth Lajos, márciusi beszélgetésünkkor feszengve szólt még a témáról. Mátrix rendszerű munkaszervezés — mondta, most tanulta a Közgazdasági Egyetemen. Hogy már nem tudott információhoz jutni a csak termeléscentrikus szervezettől az igazi vezetői döntések előkészítéséhez. Nem tudott, megalapozott tudás híján, üzletre vállalkozni. Most nem tudtam beszélni vele. Ausztriába utazott, üzleti útra. Kőhidi Imre Vasútvillamosítás Eger térségében A várállomásnál dolgoznak az építők (Fotó: Szántó György) HEVES MEGYEIEK RÉSZVÉTELÉVEL Egy évben — kétszer hasznosítják a földet Országos takarmánytermelési bemutató Cibakházán A Heves megyében is tevékenykedő Szolnoki Gabona és Ipari Növények Termelési Rendszere a VI. ötéves tervi feladatok megvalósítására kidolgozta a szántóföldi kettős termelés módszerét. Ez azt jelenti, hogy a júliusban lekerülő gabona után, olyan rövid tenyészidejű növényeket vetnek, amelyek a kora őszi fagyok előtt beérnek, biztonságosan betakaríthatok, és terméshozamuk értéke csaknem azonos a gabonáéval. Ennek jelentőségét méltatták a szép számban megjelent Heves megyei szakember részvételével kedden délelőtt a Szolnok megyei Cibakházán tartott országos bemutatón. A résztvevőket a helyi művelődési házban dr. Be- reczki László, Állami-díjas, a Szolnoki Gabona- és Ipari Növények Termelési Rendszere igazgató tanácsának elnöke köszöntötte, majd Bo- zsik Zoltán igazgató tartott előadást. Szólt arról, hogy a partnergazdaságokban a szántóföldek évente kétszeri ésszerű hasznosítását a gabona és a takarmánynövények fontossága teszi szükségessé. Ennek érdekében a termelési rendszer által kialakított módszer bevezetését és elterjesztését az indokolta, hogy az üzemek több éves próbálkozása a másodvetésekkel nem hozta meg a várt eredményt. Aláhúzta, hogy a sikertelenség oka az volt, hogy az európai nemesitől által előállított, úgynevezett hidegtűrő és korán vethető növények nem fejlődtek megfelelően a keletmagyarországi gazdaságok természeti, éghajlati adottságai között. Azokban az országokban viszont, ahol évente kétszer vetnek és betakarítanak, rendelkeznek erre a célra alkalmas igen rövid tenyészidejű növényekkel. Ezt figyelembe véve az elmúlt évek során a termelési rendszer szakemberei kiválasztottak 122 kukorica- és nyolc napraforgófajtát, továbbá négy takarmánynövényt, amelyek július 1—15. között főleg az öntözésre berendezkedett gazdaságokban elvetve hektáronként 30—34 tonna zöld tömeget adnak. A rendszer által kialakított technológia figyelembe veszi az üzemek természeti adottságait, a biológiai alapot, és a vállalati háttér kapcsolatát. Ezek együttes hatását foglalja egységbe. Bozsik Zoltán kiemelte, hogy a szántóföldek kettős hasznosításával tavaly burgonyából például hektáronként 19 tonnát takarítottak be. A takarmány napraforgó-termelés zöldhozama elérte egységnyi területen a 18 tonnát. A technológia alkalmazásának sikerét elsősorban a kiválasztott tábla alajminősége, a kellő adagú műtrágyázás és az öntözés lehetősége befolyásolja. Rámutatott, hogy a termelési rendszer által kialakított módszer alkalmazásával 1985-ig a partnergazdaságokban csaknem 40 ezer hektárral csökkenthetik a fővetésű takarmánytermő területet. Szeretnénk elérni, hogy az öntözésre berendezkedett üzemekben az állatok téli zavartalan ellátását szolgáló silónövények felét ezzel az eljárással termeljék meg. így az említett 40 ezer hektáron a jövőben az üzemek gabonával és ipari növényekkel foglalkozhatnak a növekvő népgazdasági igények kielégítésére. Az előadás után Raisz Gusztáv elnök mutatta be a résztvevőknek a cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezetet. A szakemberek végül Szőke Antalnak, a Szolnoki Gabona- és Ipari Növények Termelési Rendszere osztályvezetőjének kalauzolásában megtekintették a közös gazdaság földjein, a júliusi vetésű kukorica hibrideket, a júliusban kiültetett burgonyát, továbbá a szolnoki rendszer technológiájában szereplő korszerű talajművelési és silózó eszközöket. Mentusz Károly A BASIC alapjai is Tanuljunk „számítógépül” Október elején kezdik meg munkájukat — az ország valamennyi középiskolájában — a számítástechnikai szakkörök. A személyi számítógépek kezelését, felhasználását oktató pedagógusok munkáját segíti az a sorozat, amelynek közlését ezen a héten kezdi meg az ÖTLET című hetilap. A SORVEZETŐ címmel közölt anyagot Koltai Márta, a budapesti Berzsenyi Gimnázium tanára írta, s húszegynéhány foglalkozást megtervezve jut el a gép kicsomagolásától az első programok megírásáig, a BASIC programozás alapjainak elsajátításáig. Október 4-től tehát minden kedden az ötletben: SORVEZETŐ a számítástechnikai szakköröknek.
