Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-04 / 234. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. íieptember 4., kedd 3. Jövőbe néző szemlélettel Művelt szakmunkásokat Az elkövetkező hetekben valószínűleg igen sok helyen — iskolákban és kollégiumokban, tantestületi szobák­ban és szülői értekezleteken is — szó esik majd az oktatás távlati fejlesztési tervéről. Lehetne az izgal­mas sokoldalú tervezetnek ezt a címet is adni: milyen lesz a jövő iskolája? A programtervezet ugyanis, jócs­kán túlmutatva az ezredfordulón, kitekintést ad az iskolarendszer teljes formai és tartalmi fejlődésének valószinű útjára. Ezúttal csupáncsak sze­letkét kanyarítva a tervek és variációk jókora töme­géből : megidéznék azokból a gondolatokból egyet-ket­tőt, amelyek a szakmunkás- képzés továbbfejlesztésének néhány állomásával össze- függőek. Tartalmaz a terve­zet például olyan tételeket, hogy — a demográfiai csúcs levezetését követően — mi­ként váljék és válhat egy­re több esetben érettségit is adóvá a szakmunkásképzés jelentős része. Először az elméletigényes szakmáknál javasolható és képzelhető el a matúra, megnyújtva egy­idejűleg a képzési időt; ez a terv önmagában is a kép­zési struktúra erőteljes mó­dosítására utal. Párhuzamo­san más, kevéssé elmélet- igényes, egyszerűbb szak­máknál kívánatos a kétéves, munka melletti képzés, amely megfelelő szintű végzettsé­get adhat. 170 ezer szakmunkás- tanuló Lehetne bőséggel tovább folytatni a változtatás igé­nyét hordozó elgondolásokat. A szakképzés változtatása többféle célt szolgálna. El­sőrendűen a magasabban kvalifikált, jobban képzett szakmunkásnemzedék ki­alakítását hordozza elveiben. Nem utolsósorban azonban azt is eredményezni kívánja, hogy a humán műveltségi alapokkal is rendelkező, kor­szerűbb képzettségű és igé­nyű, több tudást hordozó ifjúmunkás-nemzedékek dol­gozzanak majd az ezredfor­dulón és később, az utána következő évtizedekben a magyar iparban. Fel-fellobbanó viták tüzé- ben, nézetütközések és né­zetegyeztetések folyamatá­ban sokszor és sok helyütt szó esik napjainkban a szakmunkásképzés jó és ke­vésbé jó oldalairól. A vitá- zók aligha tekintenek min­dig az évtizedek távlatába, hiszen a gyáraknak ma is és holnap is, mihamarabb teljes értékű munkát végző, felkészült fiatalokra van szükségük. Jelenleg a kö­zépfokú oktatásnak mint­egy a felét a szakmunkás- képzés jelenti. Pontosabb adatokkal: az ország 266 szakmunkásképző intézeté­ben egyidejűleg csaknem 170 ezer fiú és leány szerez — összesen 190 szakmában — tanévenként elméleti és gya­korlati alapismereteket. Az utóbbi tíz évben külö­nösen sokat lépett előre a képzés. Korszerűbb lett a szerkezete, egész sor szak­ma szűnt meg, illetve ol­vadt bele szakmacsoportba. Új szakmák alakultak a modern ipar követelményei­nek megfelelően. A szak­mák elméletigényesebbekké lettek általánosságban is. Emelkedett a közismereti órák száma (legutóbb éppen a történelem kapott, méltán szerény, de nagyon fontos óraszámot az új szakmun­kásképzési tan tervben). Ka- zinczy-versenytől a legkü­lönbözőbb szakmai verse­nyekig és vetélkedőkig jó néhány ismert — és elme­pallérozó, szép módszer je­lentkezik abban a széles sodrú folyamatban, amely­nek kívánatos eredménye a mainál műveltebb, intelli­gensebb, ugyanakkor szak­mai tekintetben is felkészül­tebb ifjú szakmunkás lenne. A történelemórákon pihennek Gyári szakemberek a meg­mondhatói: mennyit léptünk előre e tekintetben, — és léptünk-e eleget? A viták, konkrét tények alapját ké­pező intézmények pedagó­gusai panaszkodnak az ál­talános iskolából érkező, gyengécske tudású gyerek­hadra, akiket — éppen, mert a legkevésbé jól vá­lasztják a szakképzést —, az esetek egy részében még az adott szakma elemi alap­jaira is igencsak nehéz meg­tanítani, nemhogy a meg­növekedett közismereti anyagra. Az egyik alföldi megyénkben mondotta el az öt szakmát oktató, hétszáz­nál több gyermek képzésének gondjait vállán viselő igaz­gató, hogy a nevelők kevés­nek találják a gyakorlati órák számát, általában az iktatásra szánható időt, és nem érzik a közismereti tár­gyak óráin a siker lehető­ségét: a gyerekek tekinté­lyes része magyar-, meg történelemórákon piheni ki a szakmai órák fáradalma­it... Azt is felvetik sok szakmunkásképzőben, vajon a gyári tanműhelyi gyakor­latok eredményessége arány­ban van-e a költségekkel? Korántsem elszigetelt, egye­di vélemény, hanem sok pedagógus, ipari szakember gondja, hogy a 3 éves kép­zési idő, a szakmai gya­korlatok jelenlegi rendje nem ad oly felkészültségű fiatalokat az üzemeknek, akik továbbfejleszthető szak­mai tudással és mellé kellő általános műveltséggel ren­delkeznek. Környezeti hatások Megfontolandó: valóban az iskolának kell-e alapjai­ban bBvebb műveltséget adni a leendő ifjú szakmun­kásoknak — vagy a munka­helyi környezet egészítse ki, mélyítse el, illetve pótolja, akiknél kell a humán mű­veltség hiányosságát? A cikk elején említett prog­ramtervezet mindenesetre azzal számol, hogy a meg­növekedő képzési idő emel valamelyest az alapművelt­ségen is, de egyúttal épí­teni kell a közösségi hatá­sokra ' is. A művelődési ott­honok, az üzemi klubok, a mozi, a könyvtár, a szerve­zett vagy spontán színház­látogatási program a munka melletti képzés és tovább­képzés kiegészítésére nyúj­tanak lehetőséget. Nemcsak korunk igénye — (és sokféle gazdasági, kö­zösségi gondunk sem odázza el) — a művelt és szakmai­lag is felkészült ifjú szak­munkásnemzedék formálá­sa. S ha változtatni akarunk az iparunk szerkezetén, ha­tásfokán, termelékenységén — e folyamatban értelmes kísérőként kell jelentkez­nie a mainál műveltebb munkáskollektíváknak. Te­remtő folyamatként kell te­hát felfogni a műveltség­gyarapítást a mai és holnapi munkásképzésben. (V. M.) Bővülő gazdasági kapcsolatok Együttműködő szövetkezetek Heves megyében Megyénk szövetkezetei kö­zött az elmúlt időben bő­vültek a kapcsolatok. Ezek főként a gazdasági együtt­működésekre terjednek ki, de hagyományosak már a szövetkezetpolitikai és a mozgalmi kapcsolatok is. A megyei tapasztalatokról és eredményekről legutóbb az Országos Szövetkezeti Ta­nács egri ülésén is elisme­réssel szóltak. A TESZÖV és a MÉSZÖV például megállapodást kö­tött a háztáji és kisgazda­ságok termelésének fejlesz­tésére, figyelembe véve az ipari szövetkezetek közre­működésének lehetőségeit is. A kistermelőket ellátják szaporítóanyagokkal, takar­mánnyal, különböző eszkö­zökkel és felszerelésekkel. A megállapodás kiterjed a zöldség- és gyümölcsfélék termelésének bővítésére, to­vábbá az árukapcsolatok fejlesztésére is. Az erőfe­szítések nyomán a kiste­nyésztő szakcsoportok száma nőtt a megyében, különösen a sertéshizlalás eredményei számottevőek. A háztájiban termeltek felvásárlására hasznos együttműködés alakult ki a termelő- és fogyasztási, va­lamint a takarékszövetke­zetek között. Az egri és a gyöngyöshalászi termelőszö­vetkezet például évente több millió forint értékben pa­lántákat biztosít az áfészek- nek. A márkázták, a nagy- rédeiek, az abasáriak olt­ványokat termelnek, melyek eladásában az áfészek is részt vesznek. Az abasári Rákóczi Termelőszövetkezet például bor- és oltványérté­kesítésben 65 fogyasztási szövetkezettel van kapcso­latban. A közös gazdaságok tevékenységét erősíti az is, hogy társulás formájában együttműködnek a hízott sertések feldolgozásában. Erre jó példa a besenyőtelki Lenin Termelőszövetkezet és a füzesabonyi áfész kapcso­lata, melyek közösen mű­ködtetik a sarudi húsüze­met, ahová évente három­ezer sertést értékesítenek. A pétervásári Gárdonyi Termelőszövetkezet hat ipari szövetkezettel tart fenn kapcsolatot különféle faipari termékek hasznosítására. A nagyrédei Szőlőskert pedig az utóbbi időben legfőbb partnere lett megyénk vala­mennyi fogyasztási szövet­kezetének, hűtőipari termé­kek nyersanyagául szolgáló zöldség-gyümölcs félék ter­melésére, illetve felvásárlá­sára. örvendetes az is, hogy Heves megye huszonöt köz­ségében a termelőszövetke­zeti tagok étkeztetését az áfészek biztosítják. Kibon­takozóban van a takarék- szövetkezetek közreműkö­dése a szövetkezeti tagok és alkalmazottak üdültetésének szervezésében is. Kiemelkedő a nagyrédei gazdaság és a helyi takarékszövetkezet meg­állapodása, amely kötvényt bocsátott ki a borászat fej­lesztésére. Ez a kezdeménye­zés az országban elsőként jött létre! Ugyancsak jó az együtt­működés a Heves megyei Szövetkezeti Baromfikeltető Vállalat, valamint az áfé­szek között. A háztáji gaz­daságokat folyamatosan na­posbaromfival látják el nemcsak Heves, hanem Nógrád, Borsod-Abaúj­Zemplén és Hajdú-Bihar megyében is. Az áfészek TÜZÉP-telepein a termelő- szövetkezetektől felvásárolt tűzifát, építőanyagot, követ, meszet, továbbá az ipari szövetkezetek asztalosipari és egyéb termékeit értékesí­tik. A megyénkben működő húsz ipari szövetkezet 13 termelő- és kilenc fogyasz­tási szövetkezettel van köz­vetlen termelési és értékesí­tési kapcsolatban. Az ebből származó érték megközelíti a százmillió forintot. Az áfész-áruházakkal ki­alakult kereskedelmi együtt­működések révén az ipari szövetkezetek könnyűipari termékeket, főleg kötöttáru­kat, cipőket és különböző ruházati cikkeket értékesí- nek. Az áfész TÜZÉP-tele­pek az építőipari szövetke­zeteknek biztosítanak köz­vetlen ellátást. A gyöngyösi Mátra Ruhaipari Szövetkezet például a visontai Remény­ség Termelőszövetkezettel működik együtt. A közös gazdaságban kialakított var­rodában huszonnyolcán dol­goznak és bérmunkát vé­geznek a gyöngyösieknek. A késztermékek értéke négy­millió forint. Jó példaként szolgál az is, hogy a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet szerződéses kapcsolatban van a tarnamérai Lenin Terme­lőszövetkezettel. A méraiak 15 millió forintnyi fém­bútorvázat gyártanak nekik. Az Egercsehi Építőipari Szö­vetkezetnek a szomszédos mátraderecskei Rákóczi Ter­melőszövetkezetben készíte­nek vas- és faipari termé­keket. Csaknem tizenegy- millió forint termelési ér­tékkel kapcsolódik hat He­ves megyei termelőszövetke­zethez az egri Fém- és Elektromechanikai Szövet­kezet. Ezek úgynevezett al­vállalkozóként különböző alkatrészeket gyártanak az egrieknek további feldolgo­záshoz. A gazdasági kapcsolatok kedvező példája, amikor az építőipari szövetkezetek vég­zik az áfészek és a termelő- szövetkezetek különböző be­ruházásait, felújításait. Eb­ben kiemelkedő volt a Hat­vani Építőipari Szövetkezet munkája, miután bővítette a GYÖNGYSZÖV Áfész pat- tinkaüzemét. Az egri Uni­versal Szervizipari Szövet­kezet szolgáltatásai révén évek óta különböző társszö­vetkezetekkel tart fenn eredményes kapcsolatot. Szerződések alapján áfészek- nek és téeszeknek mérlegja­vítást, -felújítást és -hitele­sítést végeznek. Ezenkívül foglalkoznak kereskedelmi és vendéglátóipari gépek, hű­tőberendezések üzembe he­lyezésével, valamint karban­tartásával is. A felsorolt példák is bi­zonyítják, hogy a különböző szövetkezetek közötti gaz­dasági együttműködések megfelelőek megyénkben. Ezekre szükség lesz a jövő­ben is. Kölcsönös erőfeszíté­sekkel és a megfelelő érde­keltség megteremtésével a kapcsolatok tovább bővít­hetők. Mentusz Károly Egy ösztöndíjas, aki meggyökerezett Közel húsz esztendeje, a horti gépjavító állomás ösz­töndíjasaként, Pesten szer­zett mérnöki diplomát Nagygyőr Csaba. Az ösz­töndíj meghatározóvá vált sorsának alakulásában. Oda­hagyva az egyetemet, a fő­várost, a „dinnyés” faluban telepedett le, hogy képessé­gét kamatoztassa, majd csa­ládot alapítson. Vannak em­berek, akik nehezen barát­koznak meg új környezetük­kel, vagy ott örökké idegen­nek érzik magukat. A fiatal mérnököt nem ilyen fából faragták. Minden figyelmét lekötötte a munka, a beosz­tottaival való törődés, a többért való küzdelem. Ma, immár a MEZŐGÉP horti gyárának igazgatói székéből, van is mire visszatekintenie. Kapun belül, kapun kívül egyaránt. Amit legdöntőbb­nek tart: a termelő üzemmé vált egykori gépjavító állo­más meghonosította Hor­ton a vasasszakmát, és je­lentőssé vált az utánpótlás képzésében is. Évről évre 40—50 fiatal dolgozik itt ipari tanulóként, és hogy ál­talános műveltségi szintjük is emelkedjen, a gyöngyösi szakközépiskola kihelyezett osztályában sokan szereztek közülük érettségi bizonyít­ványt. Közös véleményen — Ami az elmúlt két év­tizedet illeti, a helyi tanács­vezetés, majd a lakosság is érzékelhette, mit jelent egy jól szervezett üzem a falusi életben — mondja a hosz- szúra nőtt, szikár férfiem­ber. — Szocialista brigád­jaink segítették a sportpá­lya, az óvoda építését, a napközi otthon felújítását, és mindig készek a művelődé­si ház, az öregek napközije, az általános iskola eszközei­nek javítására. A tanács fej­lesztési célkitűzéseinek meg­valósulását pedig nemcsak munkával, hanem jelentős pénzeszközzel is segítettük. Kapcsolatunk gyümölcsöző a termelőszövetkezet vezetői­Négyszemközt a MEZŐGÉP horti igazgatój'ával (Fotó: Szabó Sándor) vei, a társadalmi szervekkel, és nincs olyan ügy, amiben ne tudnánk közös nevezőre jutni. Az erő pedig ebben van! Az én életem igazi ér­telmét, azzal együtt, hogy ma már két nagy gyere­künk, kellemes otthonunk van, mégis az üzemben be­következett 1978-as, több szempontból is fontos vál­tozás jelenti. Az a tény pél­dául, hogy folyamatosan át- állhattunk a gépgyártásra, és ma már ez a kis falu nemcsak hazai, hanem kül­földi piacon is nevezetes. Mégpedig úgy, hogy eleddig ismeretlen tevékenységre kellett hangolnom nemcsak közvetlen műszaki munka­társaimat, a középkádereket, hanem a műhelyek dolgozói­nak népes csapatait. A hi­degalakításra, a gépszerelés­re, az igen felfutott hegesz­tésre, továbbá a minőséget szolgáló félautomaták szak­szerű kezelésére ... ! K étlakiak Mindebből kitetszik, hogy a MEZŐGÉP horti gyáregy­sége Nagygyőr Csaba igazga­tósága során az igényesebb munka' irányába fordult, mégpedig a termelési sike­rek, a magasabb jövedelme­zőség reményében. És ez a számítás bevált. Nyereségük a gyártási tevékenységre va­ló átállástól gépipari szinten van. Ebből eredően pedig 1970-hez képest az egy főre jutó termelési érték mos­tanra megduplázódott, a bér- színvonal az utolsó öt év­ben 48 százalékkal nőtt, a fizikai foglalkoztatottak ha­vi átlagkeresete pedig ta­valy már meghaladta a négyezer forintot. Gond vi­szont e pillanatban, hogy a kitűnő eredményekkel együtt jelentkezett Horton bizonyos létszámmozgás van. És sokszor a legjobb keresetűek válnak meg az üzemtől, hogy Pes­ten, vagy más nagyobb kör­nyező településen az építő­iparban helyezkedjenek el, vállalva az utazgatással já­ró fáradalmakat. Holott a gyárvezetés egyre több fi­gyelmet szentel a faluszerte „divatos” kétlakiságra, az ipari termelés mellett vál­lalt zöldségtermesztésre, év- ről-évre a szezonális mun­kákhoz igazítva valamelyest a gyári időbeosztást. Hogy a „hűtlenség” rosszulesik Nagygyőr Csabának? Ter­mészetesen kihat életére, ál­talános közérzetére, mert álmait, vágyait véli ve­szélyhelyzetben. Horton élni? Termelés, export, félauto­maták, munkaerővándorlás. Persze, hogy a munkáját szerető igazgatót e téma foglalkoztatja leginkább. Végezetül mégis arra va­gyunk kíváncsiak, hogy mit jelent Horton élni? — Amikor ide kerültünk, első pillanattól igyekeztünk beilleszkedni a falusi élet­vitelbe, munkánkon keresz­tül próbáltuk elfogadtatni magunkat. Hogy ez mennyi­re sikerült, ennek a megíté­lése nem az én dolgom. Azt viszont egész családom ne­vében mondhatom, hogy meggyökereztünk, jól érez­zük itt magunkat. Bizonyos dolgokat azonban tudomásul kell venni. Azt például, hogy a városhoz képest egy köz­ség lényeges hátrányban van. De én nem az alapellá­tásra gondolok, hiszen a hatvani áfész igen kifejlesz­tette nálunk kereskedelmi hálózatát. Nincs gondunk az egészségügyi ellátással, vagy a gyermekintézmé­nyekkel sem. Ellenkezőleg! Általános iskolánkban pél­dául olyan színvonalú peda­gógiai munka folyik, amely szinte valamennyi továbbta­nuló horti diákgyerek hely­zetét megkönnyíti a hatva­ni, gyöngyösi, vagy éppen budapesti középfokú tanin­tézetekben. A kulturálódási, a könyvtár mellett, az épp most felújított művelődési ház szolgálja, amelyet a fe­leségem igazgat. A hátrány inkább kommunális ellátás terén mutatkozik. Mert mi­ért van az, hogy itt, falun, a víz is, a villany is arány­talanul drágább a városinál? És a településfejlesztési gon­dokat leginkább csak széles­körű lakossági összefogással lehet megszüntetni? Szeren­cse az egészben, hogy a hor- tiak dolgosak, takarékosak, és szívesen részt vállalnak a legkülönbözőbb társadalmi munkákból. Moldvay Győző

Next

/
Thumbnails
Contents