Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-30 / 257. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 30., vasárnap 3. KÉTSZÁZEZREN SORBAN - AZ AUTÓ KEMÉNY CIKK - CSÚSZNAK AZ IDŐPONTOK -v MÉG 1100 MOSZKVICS Autópiac Már egymilliókétszázezer személyautó van a lakosság tulajdonában, és sikerült mintegy 30 000-re csökkenteni — közismert takarékossági okokból — a közületek autó- állományát. Ám mind a magánszemélyek, mind a közületek továbbra is nehezen, hosszas várakozással jutnak új kocsihoz. A magánmegrendelők száma — tehát azoké, akik már befizették az ötvenszázalékos előleget —, megközelíti a kétszázezret. A sorszámok lassan haladnak, egyes típusok kiadási ideje eltolódik. Csökkent a behozatal Az okokról dr. Oroszi Jánost, a Merkur kereskedelmi igazgatóját kérdeztük. aki elmondta, hogy a szocialista piacon az autó mind keményebb cikké válik, és ez nehezíti a behozatalt. Míg 1980-:ban 112 500 autót tudtak importálni, addig tavaly már csak 96 000-et, és az idén még kevesebbet, várhatóan 87 000-et szállítanak a külföldi partnerek. A Merkur által korábban megjelölt átadási időpontok is emiatt csúsznak. 1980-ban ugyanis, amikor új sorszámokat adtak ki, az átadási időpontokat az akkori beszerzési kilátások szerint jelölték meg. Az új sorszámok kiadásakor arra számítottak, hogy például Zsiguliiból évente 45 000 érkezik, de már az év végére kiderült, hogy a szovjet partner mindössze 25 000 szállítására vállalkozik. Sokan, akik korábban Zsigulira fizettek be, Skodára módosították megrendelésüket, egyrészt azért, mert rö- videbb várakozási időre számítottak, másrészt pedig azért, mert a Skoda minősége javult, és üzemben tartása olcsóbb, mint a Zsigulié. Ám közben Csehszlovákia szállítóképessége is mérséklődött: a korábban várt évi 19 000 helyett az idén legfeljebb 13 000 Skoda beérkezésére számít a Merkur. Hasonló a helyzet a Trabanttal : a várt 24 000 helyett csak 20 000-et tud az idén a Mogürt — a külkereskedelmi vállalat — beszerezni. A Moszkvicsra csak egy évet kell várni A lengyel autógyár szállításai is mérséklődnek. A 650-es kis Polski Fiathoz kooperáció keretében jutunk hozzá. Az idén kevesebb alkatrészt szállítottunk a népszerű kiskocsihoz — a lengyel fél sem igényelt többet —, így 6000 helyett csak 5000 dárabot kapunk. A nagy Polski, a 125-ös idei szállítását csak szeptemberben kezdte meg a lengyel partner, s ahogy késnek a szállítások, úgy csúsznak a Merkúr által vállalt határidők. Dr. Oroszi János a sok lehangoló hír mellett egy jóval is szolgált: az őszi BNV-n aláírtak egy szerződést a szovjet külkereskedelmi vállalattal, amelynek értelmében még az idén kapunk még 300 Volgát és 1100 Moszkvicsot, ami azt jelenti, hogy a Moszkvics sorszámai előbbre jönnek. Sőt, aki most fizet be Moszkvicsra, annak előreláthatóan csak egy évet kell várnia a kocsira. Szintén a BNV-n írták alá a jövő évi szerződést is; eszerint 1984-ben Zsiguliból változatlanul 25 000, Volgából 800. Moszkvicsból pedig mindössze 400 darab szállítására számíthatunk. Az előleg: letét A sorban állók méltánytalannak tartják, hogy a kocsira befizetett előleg után csak 2 százalékos kamatot fizetnek. Miután a kocsik átlagára az utóbbi időben nőtt, az előlegként befizetendő összeg a vételár 50 százalékára emelkedett, és ugyanakkor más fogyasztási cikkek árszínvonala közismerten gyorsabban növekszik, mint a hetvenes években, azért a 2 százalékos kamat valóbán alacsony. Dr. Oroszi János elmondta, hogy az előleget nem a Merkur, hanem az OTP kezeli, a bank viszont ezt a pénzt nem előlegnek, hanem letétnek minősíti, és ezen a jogcímen tart ki a 2 százalékos kamat mellett. Drágult a használt autó Miután az új autók beszerzése a lakosság számára is hosszadalmas és költséges, körülnéztünk a használtautó-piacokon. Azt tapasztaltuk, hogy minden városban nagy a kínálat, de az eladók magasan tartják az árakat. Hogy azután végül odaadják-e olcsóbban is a kocáit, azt nem lehet tudni, mert az üzletek négyszemközt köttetnek. Háromévesnél fiatalabb kocsit a szabadpiacon tilos értékesíteni, de ilyet a Merkur használtautó-telepén is ritkán kínálnak. Vagyis a használt kocsik piaca reagál az új kocsik piacán tapasztalható jelenségekre: az eladók igyekeznek magasabb árat elérni, hiszen ők is tudják, hogy új autóra általában többet kell várni, mint korábban. A háromévesnél fiatalabb kocsikat feltehetően sokan a rendeletek megkerülésével adják el. (G. Zs.) ASZTALOS ÉS KŐMŰVES IS? Utazás a lift körül — amikor nem működik... (Fotó: Tóth Gizella) Alighanem már csak az idősebbek emlékeznek arra az egri alkalmatosságra, amelyik a húszas évek derekán a mai Beloiannisz utcában, a járási hivatal épületében ingázott pincétől a padlásig, s talán az egyetlen felvonó volt akkoriban az egész megyében. Azóta — különösen az utóbbi másfél évtizedben — megyénk területén is egyre több középmagas, vagy magas lakó- és irodaház, szálloda épült. HA FE (I menne) A megyeszékhelyen már liftmatuzsálemnek számítanak, az elhasználódás miatt, a hatvanas években épült Kodály Zoltán és Kertész úti kilencemeletes házak HAFE-s, azaz Hajtómű- és Felvonógyár berendezései is, amelyekből jócskán van. Tizenhat kellene, hogy szolgálja az ottlakók kényelmét, de ezt bizony igen gyakran nem teszik! Ügy tűnik, hogy a középületekben működő, ugyanolyan korú berendezések, így például a megyei tanácson, vagy a Technika Házában működők, sokkal jobban bírják a strapát, de lehet, hogy ez csak a karbantartó LAK1SZ ügyességén múlik? Szürke hétköznapi délután a Kodály Zoltán út 2. szám alatt. Középkorú házaspár igyekszik a felvonó felé. — Önöknél általában működnek a liftek? — kérdezzük. — Sajnos, hetente rossz — hangzik a bosszús válasz. — Igaz, az IKLV szakemberei legtöbbször még aznap kijönnek és megjavítják, de nemegyszer úgy járnak, mint a mondabeli Kőműves Kelemen. Amit kijavítanak este, elromlik reggelre! Nekünk, a kilencedik emeleten lakóknak nem marad más hátra, mint a „lépcső-túra”, vagyis fel- battyogunk gyalog! ...és a SCHINDLER? Vasárnap kora délután „szieszta” idején érkezünk a márciusban átadott gar- zonházhqz. A hatalmas épületben az egyik vadonatúj Schindler-felvonó nem működik. A másikból jókedvű kompánia száll ki a földszinten — vannak vagy kilencen — noha jól látható helyen fel van tüntetve: legfeljebb hét személy használhatja biztonságosan. Felfelé menet útitársaim egy anyuka, aki égő cigarettával száll be — ami szintén tilos — és hároméves kisfia. A gyerkőc elszánt igyekezettel nyomkorássza rágógumiját az egyik gombra. — Nem tudom sikerült-e, de ha neki nem, akkor más bizonyosan „ügyesebb” lesz — panaszolja később észrevételemre a házfelügyelő. Itt is naponta kell üzenni az IKLV szerelőinek! Kihívták garanciális szervizre az üzembe helyező Ganz-MÁ- VAG műszerészeit is. Azóta még több a baj! A lakók is türelmetlenül, gorombán bánnak a berendezésekkel. Megtörténik, hogy kiszakít-- ják a felvonók ajtaját, ha a vészcsengő hangjára „adj uram teremtőm” nem rohannak a házfelügyelők mentésükre! Ha előkerül, a tetesnek természetesen kártérítést kell fizetnie. De ezzel sajnos, még nem indul meg a lift! S ez csak két eset a sok közül, mellyel karbantartók nap, mint nap találkoznak. A CB is kevés Az egri lakótelepi személy- felvonók nagy részének, szám szerint harmincháromnak minden gondja-baja az üzemeltető IKLV vállán nyugszik. Strähle László villamos művezető és négytagú brigádja igyekszik minél gyorsabban orvosolni a bejelentett panaszokat. Munkájukat gyorsítja ugyan az a CB-hálózat, ami a szervizközpontot összeköti a kocsikkal, de a liftek állásidejét az anyaghiány legtöbbször mégis meghosszabbítja. Sajnos, a régebbi „HAFE-khoz” manapság az egész országban nem kapható pótló anyag. Megszűnt a gyár, az új termékkel jelentkező Ganz-MÁVAG pedig még az általa licenc alapján előállított Schindler cserealkatrészeinek szállítását sem győzi! A kedvezőtlen piaci helyzetet igyekszik javítani a Fővárosi Felvonójavító Vállalat, legyártja a régebbi típusokhoz szükséges anyagokat is. De időbe telik ez is. így érthető a felvonó karbantartók azon igyekezete, hogy minél több hiánycikknek számító anyagot „gyűjtögessenek” be raktáraikba. Ám így is gyakran előfordul, hogy épp az nincs, ami kellene! Az egri HAFE-s liftek működőképes napjai megszámlálta ttak! Karácsony László. az IKLV igazgatója azzal biztatja a lakókat, hogy még ebben az évben, saiát meglevő készleteikből lecserélik az elöregedett hajtóműveket. 1986-ban pedig teljes liftcserére kerül sor. De addig bizony tovább tart a „lift-tortúra”. Kontárnál a kantár? Az újabb típusú Schindler alkatrészellátásának javulásával biztat Bánhegyi Gyula, a Gang-MÁVAG Északmagyarországi Üzemegységének vezetője. Ám „tovább rúgja a labdát” ő is: szerinte az ismétlődő meghibásodásokról a lakók tehetnek, valamint a szerelők! Kevés az igazán jól képzett szakmunkás, de annál több a „kontár pancser”! Állítását igyekszik alátámasztani a garzonház 7. emeleti liftajtójának áldatlan állapotával, aminek az oka szerinte nem más, mint az épület statikus mozgásából adódó elváltozás. Úgy gondolja, hogy egy jó műszerész egy szál görbereszelővei is rendbetehet- né. A házfelügyelők egybehangzó véleménye pedig azt bizonyítja, hogy a garanciális vizsgálatok során a Ganz-szerelők sem boldogultak ezzek az ominózus ajtóval, ami átadás óta nem működik jól, így a 7. csak az apostolok lován megközelíthető! Érdekes, hogy megyénk leghosszabb felvonójának, a kékesi tévétorony liftjének szervizét is a Ganz-MÁVAG végzi, de az egész évben folyamatosan üzemel. Gyöngyösön a lakótelepi felvonókat az Április 4. Egyesült Lakásépítő- és Karbantartó Szövetkezet üzemelteti. Ügy tűnik, ők jobban „lifteznek”, mint a megyeszékhelyen. Hiszen a mindössze tizenhét felvonót egyetlen szerelő is kézbentartja. Igaz, hogy hétvégeken is ügyeletet tart. Bálint Benedek elnök szerint náluk is jelentkeznek azok a hibák, mint Egerben. Más a hozzáállásuk, egyébként is keresik a célszerű megoldásokat. Most például az energiatakarékosság miatt úgynevezett „gyűjtő”- rendszerű felvonóműködési rendszer kialakítását tervezik, ami annyit jelent, hogy emeletről emeletre haladva, és nem a gombnyomás sorrendjében szedi össze a lift a reá várakozókat. És csak dicsérni lehet a Thorez szerelőit is, akik a húszemeletes „bányászház” liftjeit gondozzák tisztességgel. Meddig tart a liftügy? Előreláthatólag még jó ideig. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Felvonó Munkabizottságának véleménye szerint: az alkatrészellátás rendezetlenségének az oka a jelenlegi gazdasági szabályozók korszerűtlenségében is keresendő. Célszerű volna felülvizsgálni a — pusztán az említett gondok miatt is — a raktárkészletek magas adózását! A liftek gyakori meghibásodásának az okai viszont üzemeltetői mulasztásokon alapulnak. Sok szerelő nem néz alaposan a hibák után, csupán csak a jelenséget szünteti meg, nem a kiváltó okot! Az előírások szerint több szakmában kell mesterlevéllel rendelkeznie a javítónak: legyen géplakatos, szerkezeti lakatos, villanyszerelő, elektroműszerész egyszerre. S jó ha ért még az asztalos- és kőművesteendőkhöz is! De hol vagyunk még ettől ... ? Soós Tamás ÉDESANYA - KATONAI KITÜNTETÉSSEL Egy gazdag élet Az otthon maradtak leveleket olvasnak „Végy fél pohár tejfölt, két marék lisztet, kis olajat és sót, majd az ebből nyújtott tésztára kenj egy kis túróval elkevert és főtt krumplit”,— ilyen egyszerű Magdi néni parasztlepényének receptje, ám az íze ... Szégyen, nem szégyen: a fotós kolleginával alig tudjuk visszatartani magunkat, hogy föl ne faljuk az egész tepsinyit ... Az egyszerűségen, az olcsóságon és mégis fölségesen nincs mit csodálkozni. Juhász Pálné, akit nemrég a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntettek ki, kilenc gyermeknek adott életet, öt fiút és egy lányt nevelt föl férjére támaszkodva. Volt alkalma tehát megtanulni, hogyan lehet annyi éhes szájat szinte a semmiből jóllakatni. Nem látszik rajta, hogy megviselte volna a sors. Pedig, miután két legidősebb fiával özvegyen maradt — a Csáti nevűek édesapja a Donnál esett el — új párjával, albérletben kezdték és a ninccsel. Bizony, beletelt egy jó pár évbe, mire magukénak mondhatták azt a portát, amelyben Kömlő központjában jelenleg az otthonmaradtak laknak. A férje gépkezelőként kezdett, végül az áfésztól ment nyugdíjba. Az egy kereset kiegészítésére a dohánnyal próbálkoztak — mert, hogy azt szinte könnyedén lehet végezni az egész napi munka mellett. Bevált, s most már nem panaszkodhatnak ... Bár ahogy Magdi nénit hallgatom, soha nem is igen siránkozott a nehézségeken. De: a dicsekvés sem a kenyere. Pedig, ahogy a kitüntetés miatt összeírt adatokat olvasom, lenne mivel. Mert hiszen, mindegyik fia neve mellett található valamilyen hivatalos elismerés. Ki a katonaságnál érdemelt ki dicséretet, ki a munkában, ki a helybéli férfikórusban. Bizonyos, hogy ez Juhászné fiatalságának titka. Na és persze az, hogy a család, a hat gyermek, a nyolc unoka, az egy dédunoka és az összes menyek, vejek — bár kirepültek rég a fészekből — ma is nagyon összetartanak. A 47 éves Csáti Szilveszter, a 43 éves Csáti Sándor Pesten lakik. Egyik a BKV ellenőre, másik üzemmérnök. A 32 esztendős Pál, aki géplakatos és a varrónő Magdolna egriekké váltak. A 28 éves Mihály komiéi maradt és otthon van még a 24 éves Béla is. A látogatásokból azonban a távolságok ellenére ki nem fogynak. Most, hogy körülkísérnek a portán, a friss tatarozás, fölújítás nyoma fogad mindenütt — a gyerekek segítségével, munkájával. — Mindannyian együtt, persze, egy esztendőben csak egyszer vagyunk — sóhajt Juhászné és látszik mosolyán: a búcsú a legboldogabb napja. — Augusztus 15-én van úgy, hogy harmincon szorongunk a nagy asztal körül... — erősíti meg Béla, aki derűs történeteket mesélt arról, mi mindenre volt jó neki annak idején a sok bátyja. — Hát külön gyerekszobám, az igaz, nem volt... — mondja. — De egy jóféle falusi bálban sem kellett soha aggódnom, hogy egyedül maradok, ha valami heb- rencs nekem támad. Persze, Béla már túl van az efféle komolytalanságokon. Állategészségőr a tsz- ben, ahová szolgálati motorjával jár be, de az udvaron, áll Trabantja is. önkéntes tűzoltó, eljár a KISZ-be és a dalárdába. És van egy menyasszonyjelöltje is, csak végére érne már a kislány az iskolának. Szóval még mindig egyre gyarapodik a család, amelyhez egyébként sohasem csak a rokonok tartoznak, de a falubeli jó ismerősök is. Meg — az asztalon a becé- dulázott szótár — egy orosz baráti házaspár is. — Ez aztán gazdag élet — búcsúzunk Magdi nénitől, aki nem győzne tartóztatni. — Egy kicsivel több egészségem lehetne... — mondja még, amint kiállnak fiával integetni a kapuba. Ezt tudjuk mi is kívánni. (németi)
