Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-30 / 257. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 30., vasárnap *4. MINDENNAPI NYELVÜNK Dezurbanizál: dezurbanizáció ' V A címbeli két idegen eredetű szóalak valójában típuspéldául szolgál annak érzékeltetésére, hogy az -izál, izáció jövevényképzők az idegen eredetű alapszavakhoz társítva, a szótőben kifejezett tartalom megvalósításának jelölésére szolgálnak. Egyúttal tipizálják azt a nyelvhasználati jelenséget és gyakorlatot, hogy egy-egy új társadalmi, gazdasági, politikai történés megnevezésére napjainkban gyakrabban használunk fel idegen szavakat, pedig lenne magyar megfelelő is a helyettesítésükre. Hogy milyen gyorsan toliunk hegyére tolakodnak, magam is, bár tudatosan, a példálózás kedvéért, használtam a tipizál ige alakot, holott a példázzák nyelvi forma is jól teljesítheti szövegbeli közlő szerepét. Példatárunk az eddig elmondottakat egyértelműbbé teszi. „Világjelenség a dezurbanizáció” (Népszava, 1983. szept. 17.). Egyre többen törekednek a városok környékére, a természetes környezetbe. A városi lakosságnak vidékre költözésével próbálnak megszabadulni a városi élet ártalmaitól. Ezzel a jelenséggel foglalkozó újságcikkekben elszaporodnak a dezurbanizál igealakok is. Éppen napjainkban vetődött fel az a társadalmi probléma is, hogy meg kell állítani a városba áramlást, a falukból való elvándorlást, maradásra kell bírni a falusi lakosságot. Ennek a jelenségnek a megnevezésére szaporodnak el nyelvhasználatunkban a decentralizál, a decentralizáció idegen szavak, Üjabban egyre inkább terjedőben van a konténerekben való szállítás, s ezzel együtt egyre gyakrabban tűnnek fel a konténerizál, konténerizáció szóalakok: „A Vas megyei Sütőipari Vállalat bevezeti a konténerizáci- ót” (Magyar Hírlap, 1983. júl. 30.). Szász Endre festőművészről írt cikkben azt olvashatjuk, hogy a művész „az elmúlt másfél évtizedben kommercializálta stílusát” (Élet és Irodalom, 1983. ápr. 15.). Tehát: a kereskedelmi, az üzleti érdekek szolgálatába állította. Ennek az idegen szótípusnak gyakori használatát bizonyítja az is, hogy ma már a versek nyelvi szövetében is kulcsszerephez jutnak pl. az immunizál, akklimatizál, demitizál, diagnosztizál igék, illetőleg alakváltozataik: „Immunizálni a depressziót” (Illyés Gyula: ösbüntetle- nül). — „Sötétek, mint a némaság) akklimatizálta szívek” (Illyés: Nem-költözők között). —. „A demitizált mennyországban / felhők a tépázott angyalok” (Cseh Károly: Eutanázia). — „A doktornő diagnosztizál, / objektiven észlel”. (Győri László: Skandalum). Dr. Bakos József Újra jár... ...a Zoller-óra Megjavították a Zoller- órát, a soproni Liszt Ferenc Múzeum helytörténeti gyűjteményének egyik legféltettebb darabját. A mesterremeket a neves soproni órásmester, Zoller Ferenc készítette 1773-ban, s polgárjogának elnyerésekor a városnak adományozta. A csaknem három méter magas, rokokó díszítésű állóóra érdekessége, hogy évente csupán egyszer kell felhúzni. Az értékes ipari remek időközben meghibásodott, s Hódosy József soproni órásmester javította meg társadalmi munkában. (MTI) Elázott átültetés Nem szándékozom immunológiai ismereteimet fitogtatni, de az közismert, hogy a szervezet az idegen anyagot kiveti magából. Kiveti még akkor is, ha a védekezés saját pusztulásával jár együtt. S így van ez az önálló életre kelt irodalmi alkotásokkal is. Szegény Gogol — mennyi klasszikus társával egyetemben — nem tiltakozhat az ellen, amit művével az utókor elkövetett. Természetesen a balsikerű vállalkozásokra gondolok. Nem kérdőjelezem meg a „műtétben” közreműködők szándékát — rendező Mészáros Márta, forgatókönyvíró Vargha Balázs, kép ifj. Jancsó Miklós, zene Döme Zsolt — marad itt kérdőjel anélkül is bőven, de azt meg kell állapítani, hogy Gogol jó humorú, gyilkos társadalomkritikát hordozó, sok nagy sikert megért alkotása, A revizor „elázott” a kezük között. A darab változataként — magyar környezetbe (?) átültetve — készült Délibábok országa című film kínosan gyengécskére sikeredett. Egyetlen pillanatra sem voltam képes legyőzni magamban azt az érzést, hogy valósággal dobozba zárva ázik előttem néhány odakénysze- rített szereplő, akiktől semmi sem sugárzik felém, akikhez semmi, de semmi közöm nincs. A kényszeredett, többszörösen áttételes aktualizálás legfeljebb távolítja őket a nézőtől. Zuhog a műeső a lovakra, a kocsikra, az utcákra, az udvar kockakövére unos-un- talan. örül, retteg, panamá- zik, veszteget, izzadva mulat és természetesen ázik a vásznon egy rakás egyébként jó színész. Teljes odaadással vetik magukat akcióba, s kü- lön-külön egyikük sem tehet arról, hogy még egy félszeg mosolyt sem tudnak csalni nézőik arcára. Pedig bizis- ten igyekeznek. Csak nem jön össze a dolog. Ezúttal még a messaeföldön híres magyar szinkron is sántít. Jan Nowicki — ki játszhatna kívüle egy kisvárosi magyar polgármestert — szájmozgásával például Rajhona Adám hangja csak ritka, véletlen pillanatokban kerül összhangba. A film egyetlen erényeként talán az említhető, hogy kicsit rövidebb a szokásosnál. Valami ősi ösztönös szimat azért kialakulhatott a közönségben, mert néhány utcáról bevétedt gyanútlan személy és egy ifjú pár — bizonyára a csípős őszi hideg elől menekültek be a mozi. melegébe — kivételével érdeklődésre sem méltatta. Ezúttal a közönségnek volt igaza. Virágh Tibor Naptárak 1984-re Tájak, népviseletek, aktok fi ; . llilflilliíii Egy lap a romantikus tájképek címet viselő, Szálé János reprodukcióit tartalmazó nap(Fotó: KS) tárból Finom hangulatú képek az esti Budapestről, a reprezentatív herendi porcelánokról, a káprázatos matyó népviseletekről. Múlt századi életképek, romantikus tájak, színpompás virágok, mesebeli léggömbök, bravúros grafikák, életteli fotók. Fali, asztali naptárakon és határidőnaplókon, reklám- és kártyanaptárokon. Valamennyi a Képzőművészeti Kiadó gondozásában megjelentetett kiadvány. Gazdag tartalommal, szép kivitelben a Kossuth, a békéscsabai Kner, az Offset, a Révai Nyomda produkciójában. 1984-ben 28-féle művészeti naptár közül válogathatunk, amelyet egymillió- százhuszonhatezer példányban adtak ki. A választék gazdagabb, mint a korábbiéveké volt. (A választékot bővítik a vállalati reklámnaptárok, 56-féle változatban, 870 ezer példányban.) Fotóművészeti alkotásokkal a naptárak kétharmada, képzőművészeti alkotások reprodukcióival egyharma- da készült. Az alapvető művészeti ismeretterjesztést célzó naptárak ára változatlan maradt, az extra igényeket kielégítő — például akt- vagy rock-kalendáriumok ára is csak 10 százalékkal emelkedett. Van naptár, amely fővárosunk szépségeit, régiségeit tárja lapjain a néző elé. Másokon hazai tájak, hangulatos városok, 9 Duna-kanyar, a magyar népviseletek jelennek meg. Munkácsy Mihály, Lotz Károly, Mészöly Géza, Molnár Jó2sef, Orlai Petrich Soma, Bihari János, Deák- Ébner Lajos, Aba-Novák Vilmos, Patay László, Szász Endre; Bálványos Huba neve fémjelzi egy-egy naptár művészi színvonalát. Az Iparművészeti, a Herendi, a Közlekedési, a Budapesti Történeti Múzeum anyaga szolgáltatta más naptárakhoz a képanyagot. A fotósok névsorát a múlt század jeles fotóművésze, Klösz György nyitja, s olyan mai fotóművészek, mint Czeizing Lajos, Lussa Vince, Reis- mann Mariann, Schiller Alfréd, Balassa Ferenc, Kisbán Gyula alkotásai folytatják a sort. Az idén van először jó gyereknaptár s választék is az igazán játékos, mesebeli illusztrációkból. A tinédzsereknek vasútmodellekkel, rockegyüttesek fotóival és aktfotókkal teli naptárakat kínál a kiadó. A háziasszonyok naptára klasszikus magyar festők műveinek reprodukcióit és különleges ételrecepteket tartalmaz. Mivel sokan szeretnek külföldi és hazai barátaiknak, ismerőseiknek naptárral kedveskedni, mindjárt postára adható, igényes csomagolásban kerültek az üzletekbe. a üvökön Évek óta, — halottak estéjén — az a feladatom, hogy a falumba gyűjtsem, autómmal hazatereljem a rokonságot. Ülés, csomagtartó, ablak ilyenkor tömve van emberekkel, virágokkal, koszorúkkal, gyertyákkal. — Legalább mind együtt leszünk! — sóhajt fel anyám, és úgy néz az autómra, mint egy kegytárgyra, amelynek egyetlen rendeltetése, hogy az élőket vigye a halottakhoz. — A krizantém a legszebb, de legszomorúbb virág — mondták valahol. Annyi bizonyos, hogy a s feleségem, anyám, testvéreim halottak napja előtt már hetekkel azon izgulnak, hogy hideg ne jöjjön. Nehogy megfagyjanak a krizantémok! Az aprócska bükki falu néhány százra zsugorodott lakosságának a hegyoldalban van a temetője. — Nem nagy, de „szép” temető! — dicsekszenek az idevalósiak, hát még az új- halottasházzal, amelyet, — ahogyan ők mondják — a tanács és az egyház közösen építtetett. — Még függöny is van az ablakon, — dicsekszik édes- néném. — Volt rá pénze a falunak? — Halottasházra ne lenne? Elvégre egyszer hal meg az ember . .. Délutánra benépesül a temető. Háromszor fordulok a Zsigával, amíg felhordom a tetőre a rokonságot. — Csak ezt a vacak utat csináltatnátok meg -|- panaszolom a sógornak, aki talán tudna valamit tenni az elöljáróságnál. — A halottasház volt az első, beláthatod ... Szétszéledtünk a temetőben. Megállók az apám sírja előtt, ahonnan a saját nevemet olvasom le a meg1 kopott, aranybetűs márvány- tábláról. — öt is hamar elvitte a szíve, — szólal meg egy idegen hang a hátam mögött. — ötvenkét esztendős korában, — mondom szinte szemrehányóan, miközben felismerem egykori iskolatársamat. Jön belőle a murciszag, de meg kell hagyni, takarosán kiöltözött a halottak tiszteletére. — Az élet kiszámíthatatlan, — mondja a bölcsességet egyszerű tsz-tag létére, majd diskurálni kezdünk az ökörnyálas őszi napfényben. — Nyelj egy kortyot! — biztat és már nyúl is a zsebébe az üveg után. — Itt, a temetőben, mindenki szeme láttára? Meg aztán kocsival vagyok, csörgetem meg a zsebemben a slusszkulcsot. Az utóbbi érvemet elfogadja, az előbbire megjegyzi : — El van itt mindenki foglalva egymással, meg aztán a saját halottaival. Amolyan nagy családi, rokoni találkozó ez itt ilyenkor a temetőben, ahol mindenki suttogva beszél, rendezgeti, csinosítja a sírokat, de azért az élők, élők módjára, leginkább egymással foglalatoskodnak. Nézegetik egymást, dicsérgetik az újonnan felállított vagyont érő síremlékeket, saccolgatják menynyibe kerülhetett. Csinos lányok, menyecskék hajladoznak a sírok fölé, nyomkodják a földbe a gyertyákat. — Láttad a Vas Mari lányát? Olyan kosztümje senkinek sincs a temetőben ... — Lőhetnél már egy szarvasborjút! — szólt át a hátam fölött váratlanul a hajdani diáktárs. — Itt a temetőben? — Akár itt is! A mi temetőnk az erdővel határos, és éjjelente bejárnak a vaddisznók meg a szarvasok. Tavaly mindenszentek napjára virradóra lelegelték az összes krizantémot a sírokról ... Gyertyák lobbannak' az esti homályban. Imbolygó fényárban, virágillatban, színpompában úszik a hajdani summásfalu jómódot sugárzó temetője. Az öreg temetőben, — tő- szomszédságunkban — csak néhány gyertya vagy mécses pislákol. Roggyant sírokon, félrebillent faragott kőkereszteken próbálgatja valaki az olvasást. Hiába! — Még az írást is megrágja az idő! Éppen úgy, mint a csontokat a föld alatt... Lassan szétszéled a nép. Ahogyan távolodunk a temetőtől, úgy erősödik a szó! Megtörtént a tiszteletadás, az emlékezés a holtakra, most már az élők csak önmagukról beszélnek. A máról, a holnapról, a jövőről, amelyet ugyan tudni nem, csak remélni lehet. A völgybe zárt falucskából visszapillantunk a dombra Messziről olyannak tűnik a sok-sok gyertyafény, mintha millió szentjánosbogár világítana a sötét éjszakában ... Szalay István A matyó népviseleti naptár címoldala
