Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-29 / 256. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 29., szombat 3. Közös úton járunk Egyetlen epizód iá jellemezíhet olyan fontos eseménysorozatot, mint amilyen a pénteken hazatért magyar párt- és kormányküldöttség varsói látogatása volt. A két delegációvezetőnek, Kádár Jánosnak és Wojeiech Jaruzelskinek nemcsak a tervezettnél továíbib tartott a négyszemközti megbeszélése, hanem a programon kívül még egy hasonló találkozásra került sor. Azért sokatmondó ez, mert nem a vitás kérdések miatt volt szükség rá, hanem éppen ellenkezőleg. A két ország hagyományos barátsága napjainkban új tartalmat kap a marxizmus—leninizmus eszméi, a közös érdekek és célok alapján. Arról nem Í6 szólva, hogy Lengyel- ország — a közelmúltnak csaknem tragédiába torkolló fejleményei után most a nemzeti újjászületés útján iárva — különösen fontos pontja az európai béke és biztonság megőrzésének is. Nyíltan szólt erről a varsói munkásgyűlésen pártunk első titkára, amikor utalt rá, hogy a lengyel kommunisták, a szövetséges pártok, a szocializmus hívei, a hazafiak véget vetve az anarchiának és kezükbe véve saját sorsuk irányítását, egyben saját népükön túl nagy szolgálatot tettek a szocialista közösségnek, az emberiségnek is. Mert a szocialista Lengyel Népköztársaság léte és működése nélkülözhetetlen feltétele Európa békéjének és a világbékének. Ez a nyíltság, amellyel erről a kérdésről minden fórumon — a gyűlésen éppúgy, mint a delegációk megbeszélésein vagy a sajtókonferencián — szó esett, jellemezte e két nap egész légkörét. A közös közlemény a hivatalos kifejezéssel szólva ezt csupán úgy jelezheti, hogy a látogatás „a szívélyesség és a nézetazonosság légkörében folyt”, de e szavak mögött sokkalta több húzódik meg. Mindenekelőtt az, hogy kölcsönösen tiszteljük egymást, bízunk egymásban, és nyílt, őszinte szóval beszélünk a gondokról. Mert Lengyelország kétségtelenül kilábalt a legnehezebb időszakból, de az eszmei. harcot még erőteljesen kell folytatnia, az ellenség pedig nyilván nem szívesen nyugszik bele a vereségbe. A mostani lengyel vezetés — amint az mindenütt tapasztalható, érzékelhető —, tömegkapcsolatait nem deklarációkkal igyekszik elérni, hanem határozott, következetes munkával, a nehézségek tervszerű leküzdésével és szocialista reformokkal, korszerű gazdaságpolitikával. Igen jóleső az a nagy érdeklődés, amely a mi eredményeink iránt megnyilvánul, nemcsak a felső vezetésben, hanem a legkülönfélébb helyen dolgozók körében is. Szívesen osztjuk meg barátainkkal mindazt, amit hasznosíthatnak, mint ahogyan mi is szívesen tanulmányozzuk mások gyakorlatában, ami nekünk megfelelő. E látogatás tartalmát is gazdagította ez a vonás, de azzal a nagyon fontos kitétellel, amelyet Kádár János sajtókonferenciáján e sorok írójának kérdésére válaszolt a szocialista országok tapasztalatainak kölcsönös felhasználásáról. Hangsúlyozta ugyanis, hogy minden országban figyelembe kell venni a nemzeti hagyományokat, a sajátosságokat. Ha a hagyományokat szem elől tévesztik, akkor a nemzet idegenkedni fog a szocializmustól, ha a sajátosságokra nem gondolnak, akkor a szocialista építés nem megvalósítható. Ugyanakkor rendelkezésre áll az összes szocialista ország tapasztalata, ami ma már közös kincsestár. Meríteni lehet és kell is belőle. Efféle merítés volt a két nap tárgyalássorozata, amelyen a plenáris ülések mellett külön szakbizottságokban is folyt a megbeszélés, hiszen például a gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésben még sok tartalék rejlik. A készség mindkét részről megvan erre, amint azt már az eddigiek is tanúsítják, mert az ismert nehézségek ellenére nemcsak fenntartottuk gazdasági együttműködésünk kialakult szintjét, hanem még bővíteni is sikerült. Éppen ez az elért magas szint teremt reális lehetőséget — amint azt a közös közlemény is megállapítja, hogy szélesedjék a gyártmányszakosítás és a termelési kooperáció, elsősorban a közúti járműiparban, az elektronikában, a mezőgépek, a bányagépek, energetikai berendezések, a Vegyipari és gyógyszer- ipari termékek gyártásában. Nagy jelentőségű lehet ez a kedvezőtlen világgazdasági hatások csökkentésében is. Amint ezek a nagyon lényeges kérdések is mutatják: párt- és kormányküldöttségünk kétnapos varsói látogatása erősen munkajelleget kapott. És ezt egyik részről sem bánták, sőt a protokolláris jelleget a lőhető legkisebbre . korlátozva, ezek a munkakérdések kerültek tudatosan előtérbe. Annál inkább jó lehetőség nyílt erre, mivel ezekben is azonos álláspont, nézetazonosság nyilvánult meg és fő törekvéseink egybeesnek. Csakis így lehet ez két olyan országnál, amelynél az elvek és a célok egyaránt közösek és megegyeznek jól felfogott érdekeikkel. Ezek az érdekek találkoznak nemzetközi téren is: egy oldalon állunk, ebben sem különbözik álláspontunk, magatartásunk. A nemzeti újjászületés elért vívmányait továbbfejlesztő Lengyel Népköztársaság éppúgy, mint hazánk, szilárd tagja a Varsói Szerződésnek, tagállamai egységének megszilárdításán dolgozik és felemeli szavát az ellen, hogy velük szemben katonai fölényre tegyenek szert. Mindez jelenti azt az új tartalmat, amelyet a hagyományos lengyel—magyar barátság hordoz. Természetes, hogy ezúttal is gyakran elhangzottak az utalások a történelmi múltra, a testvéri hagyományokra, de örvendetes, hogy többet beszélnek inkább arról, ami a jelenlegi közös útra és a közös jövőre vonatkozik. Ez pedig a társadalmi haladás útja, amelynek programját Kádár János e két szóba tömörítetté a Nowotko-gyár munkásgyűlésén: szocializmus és béke. (Láthatóan megértették ezt és egyetértettek vele ezen a kiűnő hangulatú gyűlésen, amelyen első titkárunk személyes közvetlensége már az első percekben megnyerte a hallgatóságát. A kicsit elfogódott ünnepélyesség ugyanis egy csapásra feloldódott és derűs tapsba ment át, amikor elmondta, hogy őmaga is, amíg a sors és a történelem mást nem rendelt, életét műszerészként, munkásként élte. Ezért is érzi itt jól magát a gyárban, s ezért hamarabb, kevés szóval is megértik egymást. A varsói munkástalálkozó minden perce igazolta ezt. Ám így van ez tágabb értelemben is: a lengyel és a magyar munkásosztály, a két dolgozó nép, a két nemzet ma már kevés szóval is megérti egymást közös dolgaiban. Ehhez segített hozz4 a párt- és kormányküldöttségünk varsói látogatása. Lőkös Zoltán A közigazgatás korszerűsítése még eredményesebbé teheti munkánkat Beszélgetés Markovics Ferenccel, a megyei tanács elnökével A Központi Bizottság október 12-i ülésén döntés született a járások megszűnéséről. Ez a közigazgatás korszerűsítésének újabb állomását jelenti. Markovics Ferencet, a megyei tanács elnökét azért kerestük fel, hogy a korszerűsítési folyamatról, annak várható eredményeiről beszélgessünk, valamint arról, hogy a járások, a járási hivatalok az elmúlt időszakban milyen szerepet töltöttek be megyénk társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életében. dénoi teíí — A járások hazánkban mintegy 700 éves múltra tekinthetnek vissza. Elsősqr- ban igazságszolgáltatási, adóztatási és rendészeti feladatokat láttak el. 1950-től. az első tanácstörvény által létrehozott járási tanácsok szerepe a különböző gazdasági és politikai intézkedések végrehajtásában egészen az 1970-es évek elejéig igen jelentős völt. Kiemelkedő munkát végeztek a mező- gazdaság átszervezésében és a termelőszövetkezetek megerősítésében. 1971-től a megyei tanács kihelyezett szakigazgatási szerveként vettek részt a megyei irányításban. eredményes munkát végeztek és végeznek minid a felügyeleti, mind pedig a hatósági tevékenységiben. Ösztönző, szervező munkájuk eredményeképpen sokat fejlődött a községek munkája. Kétségtelen tény azonban az is, hogy az utóbbi tíz évben funkcióik és feladataik csökkentek a községi tanácshálózat integrációjával, a községek önállóságának, feladat- és hatáskörének fokozatos növekedésével párhuzamosan. A járások összességében betöltötték történelmi szerepüket, színvonalas munkájukkal lehetővé, egyben szükségessé tették a helyi irányítás átszervezését. A járási apparátusokban dolgozóknak ez úton is elismerésünket fejezzük ki a végzett munkájukért. — Mi lesz a Jellemző az új közigazgatási rendszerre? — A járási hivatalok 1984. január 1-vel történő megszüntetése a közigazgatás, ezen belül a helyi irányítás korszerűsítésének jelentős, de nem végleges állomása. Fő célkitűzés a kétszintű igazgatás (megyeközség) megvalósítása. A járási hivatalok megszüntetése a cél megvalósításának egyik állomása. A községek közvetlen módon történő megyei irányításának ma még teljeskörűen nincsenek meg a feltételei, azokat fokozatosan kell megteremteni a községi tanácsok önállóságának, felelősségének erősítésével. Ezért van szükség arra, hogy a központi és a megyei irányítás közvetítésében — a városkörnyéki igazgatási forma tapasztalatainak felhasználásával — a városok és egyes nagyközségek működjenek közre. Az átszervezés következtében megyénkben négy járási hivatal szűnik meg, ez 84 községi tanácsot is érint. A községi területi elhelyezkedés megkívánja azt, hogy a három város irányítása mellett jelenleg két nagyközségi tanács — Füzesabony és Heves — melyek eddig is járási székhelyek voltak, a továbbiakban is közreműködjenek a községek megyei irányításában. A városkörnyék, illetve nagyközségi környék jelenlegi kialakítása átgondolt tervezés következménye, figyelembe véve az adott térségek gazdasági, ellátási, politikai arculatát is. — Megfeleld felkészültségű szakemberek végzik-e majd a körzetközpontokban és a községekben az ügyek intézését? — A körzetközponttá váló tanácsok és a községi tanácsszervek apparátusaiban dolgozók döntő többsége eddig is kellő felkészültséggel és hivatástudattal végezte az állampolgárok ügyeinek intézését. A járási hivatalok feladatainak és hatásköreinek nagyobb részét a községi tanácsok kapják, egyes feladatokat pedig csak akkor, ha ellátásuknak feltételei is adattak lesznek. Addig ezeket a feladatokat az irányításiban közreműködő városok, nagyközségek látják el. A bonyolultabb. vagy ritkábban előforduló és nagyobb szakértelmet kívánó ügyek intézését pedig az irányításban közreműködő tanácsok szakigazgatási szervei fogják végezni. Mindezek azt a követelményt támasztják számunkra. hogy az apparátusok további minőségi javítására kell törekedni, különösen a helyi tanácsi munka jobb személyi feltételeinek megteremtésével. Célunk, hogy a községi tanácsoknál több képzett és az igazgatási munkában jártas szakember dolgozzék. Ezt hivatottak elősegíteni a létszám- és bérintézkedések. Számítunk arra, hogy a megszűnő járási hivatalok ügyintézői közül többen a községeket választják, úgy, hogy munkájukat, esetleges letelepedésüket segítjük. Sokat várunk az Államigazgatási Főiskoláról mind nagyobb számban kikerülő fiatalok munkába állásától. községekben történő elhelyezkedésüktől. Tisztában vagyunk azzal, hogy a szükségles szakembergárda biztosítása a községekben több éves folyamat eredménye lesz. — Az elöljáróságok segítenek-e a társközségek „magányosságának” megszüntetésében? —i A választási törvény társadalmi vitája is megerősítette azt, hogy időszerű feladatunk a társközségek közéletének élénkítése. A községi közös tanács nem székhely-társközségében megválasztott tanácstagok a tanács szerveként működő elöljáróságért alkotnak. Az elöljáróságnak a település társadalmi és gazdasági életére jelentősen kiható feladatai és hatáskörei lesznek: képviseli a társközség lakosságának érdekeit, dönt a rendélke zésére álló anyagi eszközök felhasználásáról, donit a hatáskörébe utalt egyéb ügyekben, szervezi a közösségi életet. Ügy véljük, hogy ezek a garanciák megfelelő tartalommal megtöltve hozzájárulnak a társközségek közéletének megélén- kítéséhez. Az átruházott hatáskörökkel, a meghatározott ügyekben egyetértési, véleményezési jogkör biztosításával jogi oldalról is oldódhat a nem székhely-társközségek további „magányossága”. — A megyei tanács apparátusa felkészült-e a növekvő ellenőrzési feladatok ellátására? — A közigazgatás korszerűsítése a megyei tanácsnál is a feladat növekedését eredményezd, főleg az irányításban és az ellenőrzésben, továbbá a hatósági eljárások számszerű növekedésében. A helyi tanácsok személyzeti munkájával ösz- szefüggő feladatokat pedig közvetlenül a megyei tanácsi szervek fogják ellátni. Mindez szükségessé teszi a megyei apparátusnak a növekvő munkaterhekkel arányos megerősítését. A lehetséges belső átcsoportosításokra és egyéb munkaszervezési intézkedésekre vonatkozóan a közelmúltban a megyei tanács végrehajtó bizottsága operatív intézkedési tervet fogadott el, amely az alapelveknek megfelelően létszámnövekedést a megyei apparátusban nem tartalmaz. A megnövekvő feladatok ellátása ésszerűbb munkaszervezést, a meglevő tartalékok felhasználását, feszítettebb munkát kíván a megyei apparátus részéről is. Az eddiginél tervszerűbb, hatékonyabb munkakapcsolatot kell. kialakítani a helyi tanácsokkal is. — Mi lesz a megszűnő járási hivatalok dolgozóival? — Ez a kérdés az átszervezés talán legfontosabb problémáját érinti. Valamennyi járási hivatali dolgozó .további sorsát szívügyünknek tekintve, abban a lehetőségek alapján nagy körültekintéssel, emberséggel járunk el. Az elhelyezéssel kapcsolatos tárgyalások, intézkedések megkezdődtek és jelenleg is folynak. Korábban is említettük: törekszünk arra, hogy a községekben mind több, nagy gyakorlattal rendelkező dolgozó vállaljon munkát) A megyei irányításban . közreműködő körzetközpontok apparátusának megerősítése is a megszűnő járási hivatalok dolgozói köréből történik, de segítséget nyújthatnak itt a tanácsi intézmények és a tanácsi vállalatok is. Megoldást jelentenek a korkedvezményes nyugdíjlehetőségek. valamint a kedvezményes munkaviszony-megszüntetési lehetőségek is. — A személyi ügyek rendezésére nem kevés-e az idő? — Értékelésünk szerint a személyi kérdések rendezéséhez a rendelkezésre álló idő elégséges, ha ütemesen, tervszerűen munkálkodunk a feladatok végrehajtásán is. Szükséges ehhez természetesen az is, hogy megfelelő partnert találjunk a tanácsi és nem tanácsi szervekben is a munkaviszonyok létesítésével kapcsolatban. Megjegyezzük, hogy a jogszabályokban előírt kötelező felmondási és felmentési idők megállapítása és kiadása megtörténik az 1984 év első felére áthúzódóan is. — Az átszervezés milyen plusz energiákat szabadíthat fel az új rendszerben? Gondolunk Itt a nagyobb önállóságra stb. — Az átszervezés elsődlegesen felveti a megye és a községek munkakapcsolatának szorosabbá, folyamatosabbá és mindezzel hatékonyabbá tételét, segítve a társadalmi és gazdaságpolitikai célok, a terület- és településfejlesztési tervek megvalósítását, az irányítás és a közigazgatás hatékonyságának növelését, valamint a helyi — elsősorban községi — tanácsok gazdálkodási, döntési önállóságának ki- teljesedését. Mindezek érdekében alapvető fontosságú, hogy fokozódjék a helyi tanácsok érdekeltsége és felelőssége az anyagi eszközök növelésében, hatékony fel- használásában. Azt várjuk ettől, hogy a helyi erők jobban összefognak, a kölcsönös előnyök alapján a közeli községek között különböző társulások jönnek létre, célszerűbb, gazdaságosabb intézkedések történnek a fejlesztési, vagy éppen az intézményfenntartói feladatok ellátásában. Az átszervezés bizonyára felvet előre nem számított gondokat és problémákat is. Véleményünk, hogy az átszervezés nem okozhat fennakadást a tanácsi munkában, nem jelenthet hátrányt az ügyintézői tevékenységben, annak következméyeít az állampolgárok nem érezhetik meg. Meggyőződésünk, hogy ezeket a feltételeket biztosítani tudjuk. Kiemeljük azit, hogy az átszervezéssel kapcsolatos kérdések előkészítésében, lebonyolításában folyamatosan együttműködünk a megyei pártbizottsággal, mindenben megfelelő politikai segítséget kapunk nem könnyű munkánkhoz. Bízunk abban, hogy törekvéseink eredményeként még színvonalasabban végezhetjük tevékenységünket — mondotta befejezésül Markovics Ferenc. Kaposi Levente
