Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-29 / 256. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. október 29., szombat Munkafeltétel: százalékos javulás — Naponta kétszer takarí tanak — Dicsérik az építőket — Avatás: november 2-án Látogatóban a SZÜV új székházában Ma már nem kell bizonygatni, hogy korunk mindennapi munkaeszközévé vált a számítógép, a jövőben pedig a becslések szerint a jelenleginél is jobban elterjed. Használják az élet szinte majd minden területén. Éppen ezért szakembereink nagyon várták már, hogy Egerben is elkészüljön a Számítás- technikai és Ügyvitelszervező Vállalat új székháza. A nem kis munkával járó építkezést lapunkban folyamatosan figyelemmel kísértük. Nem mindennapi feladatokat jelentett az építőknek ez a munka. Az itteni gépek, berendezések ugyanis megkívánják a légkondicionált klímát, az állandó hőmérsékletet, a hermetikusan zárt környezetet. A vállalat új otthonában végre olyan körülmények közé került, amely lehetővé teszi célkitűzéseik maradéktalan megvalósítását. A négyszintes, három- emeletes irodaházban a megyei statisztikai hivatal kapott még helyet. Látogatásunkat a technológiai sorrendnek megfelelően a harmadik emeleten kezdtük a SZÜV új székházában. Kiss Imre, az épület gondnoka kalauzolt végig bennünket a korszerű építményben. — Föntről lefelé haladva — mondta — a harmadik és második emeleten dolgoznak a programozók, a szervezők és gazdaságirányítók. Itt készül el az egész munkafolyamat, elméletben. Innen az első emeleti adatrögzítő gépterem következik a sorrendben. A légkondicionált gépteremben két műszakban hatvan lány dolgozik, műszakonként harminc. Helli Károlyné műszakvezetőtől tudjuk, hogy munkájuk miből áll: amit a programozók elkészítenek, azt itt rögzítik mágneses szalagra, vagy lemezre. Korrigálják az esetleges hibákat, Az adatrögzítő gépteremben követel a munka itt teszik alkalmassá az „anyagot” a számítógépes feldolgozásra. Ennek a gépteremnek a „végterméke” a hiba nélküli — ahogy mondják — tiszta adat. A gépterem előtt az itt dolgozók egy csoportja éppen pihenőt tart. Mint megtudtuk, óránként ajánlatos megpihenni egy kicsit, mivel munkájuk leginkább a gépírónőkéhez hasonlítható, viszont sokkal kevesebbet hibázhatnak. Ez nagyon nagy igénybevételt, figyelmet követel. Még mindig az első szinten található a számítógép- terem, ahová az R—35-ös számítógép került, s ahol maga az adatfeldolgozás történik. Mégpedig azokról a mágneses szalagokról, vagy lemezekről, amiket az előző teremben a lányok készítenek el. Az előbbi egységet nevezik a kiszolgálónak, míg ez a feldolgozó nevet kapta. Itt is két műszakban folyik a munka, műszakonként hét operátor felügyeletével. Sólymos József műszakvezető még azt is hozzátette, hogy hozzájuk tartozik az a tízfős karbantartó személyzet is, amelynek munkája szinte nélkülözhetetlen. Itt készül el a végtermék, amit ezután nagy figyelmet Tóth Lilla operátor munka közben (Fotó: Tóth Gizi) még formailag és adathelyesség szempontjából is ellenőriznek. A legalsó szinten az úgynevezett „hajófenék”, azaz a klímagépház található. Úgy tartják, ez a ház lelke, ugyanis innen biztosítják a klimatizált légkört, ami — mint már említettük is —, a gépek működéséhez nélkülözhetetlen. Az R—35 ugyanis rengeteg energiát vesz fel, amit hő formájában ad le. Ezért fontos, hogy környezetében mindig azonos legyen a megadott hőmérséklet. A géptermekben naponta kétszer kell takarítani, ugyanis a gépek rendkívül por érzékenyek. A mágneses lemez és az olvasófej között mikronnyi a távolság csupán, s ha oda egy porszem bekerül, tönkreteszi az egész lemezt, a rajta levő programokkal együtt. A portán automatikus füst- és tűzjelző vigyázza a milliós értékeket. Sólymos József szerint az itt dolgozók munkafeltételei száz százalékkal javultak. Eddig ugyanis társvállalatoknál végezték a munkát, így a szakemberek nagy része az év majd háromnegyed részét kiküldetésben volt kénytelen tölteni. S ez nemcsak kényelmetlennek bizonyult, hanem igen költségesnek is. Egy-egy munka elvégzéséhez ugyanis egyszerre több gépjármű szállította az anyagokat, illetve az embereket. S még ezt követték a telefonon történő egyeztetések az itthon maradottakkal. Az épület kívülről is szép, impozáns. Dicséret illeti érte a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatot. Vendéglátóink ugyanis miközben új otthonukkal büszkélkedtek, elmondták, hogy az építők még menet közben is rugalmasan alkalmazkodtak igényeikhez. Ha kellett, átterveztek egy-egy helyiséget, s lehetővé tették azt is, hogy már akkor beköltözhettek, amikor még építőipari feladat is bőven akadt, vagyis jóval az átadás előtt. így megkezdhették a próbaüzemet, segítve ezzel a mielőbbi érdemi munka elindítását. Ma már műszaki szempontból teljes kapacitással dolgozhatnak a SZÜV új székházában. Pedig a hivatalos avató ünnepségre csak november másodikán kerül sor. Kis Szabó Ervin AMIKOR A KEVÉS IS SOK - ÁLLATPANZIÓ - SZÓTLAN BETEGEK - EGÉSZ NÉPGAZDASÁGUNK ÉRDEKE A megye állategészségügyi helyzetéről — Kezdjük mindjárt a közepén. Ma mindent a közgazdaság szemüvegén keresztül nézünk. Milyen gazdasági haszna van az állatorvosok munkájának? — Valóban — mondta dr. Kőházi István megyei főállatorvos —, ma egyre több tevékenységet tesznek a gazdaság mérlegére, hogy hasznosságát lemérjék. Az állát- gyógyászati munka sem kivétel. Fontossága állattenyésztésünk és a gyógyítás tudományának fejlődésével együtt nő. — Ki lehet-e fejezni számokkal az állatorvosok munkájának eredményét? — Van rá lehetőség. Megpróbálok egy szemléletes példát mondani. Ha a megyében valamelyest sikerül csökkenteni az elhullást, az azt jelenti, hogy szarvasmarhából néhány százzal, sertésből néhány ezerrel több kerülhet piacra. Tehát a kevés is nagyon sok lehet. — Vagyis a haszonállatok gyógyításának komoly gazdasági kihatásai vannak? — Fő célunk a veszteségek csökkentése. Figyelemmel kísérjük az állattenyésztő gazdaságokat, s ahol arra szükség van, segítünk. Az átlagosnál nagyobb elhullás okait az üzemet ellátó állatorvos és a vezetőség bevonásával keressük. Gyakran már jobb szervezéssel is eredmények érhetők el. — Miből áll egy állatorvos munkája? — A klasszikus állatgyógyászat célja a már megbetegedett állatok kezelése, de egyre inkább előtérbe kerül a megelőző munka. A járványos betegségek ellen évente kétszer adunk védőoltást. Ezen túl a megelőzés érdekében az állatorvos figyelme a tartási körülményekre és a takarmányozásra is kiterjed. A nagyüzemekben az állatgyógyászat a tenyésztési munkafolyamat szerves része. — Milyen szakmai segítség áll a gyakorló állatorvosok rendelkezésére? — A megyében két állatikórház működik. Az egyik Egerben, a másik Gyöngyösön, s a központban egy-egy állatfajta specializálódott szakorvosokkal. Két nagy állatszállító gépkocsival rendelkezünk. Nagyobb, úgynevezett szakosított telepeken szükség esetén a helyszínen műte- nek is. Az egri laboratóriumban is több irányú munka folyik. Ennek eredményeként is 1981-re sikerült a megye szarvasmarha-állományát a gümőkórtól és a brucellózistól mentesíteni. Ez a két legnagyobb gazdasági kárt okozó betegség, az utóbbi az emberre is veszélyes. A gyakorló állatorvos munkáját segíti, hogy a megfelelő kezeléshez laboratóriumi vizsgálatok eredményeit is megkapja. — Az állat betegen is hallgatag. Mit jelent ez az állatorvos számára? Az állatgyógyászat szépségét, de egyúttal nehézségét is. Egy-egy betegség okának felderítése gyakran elgondolkoztatja az orvost. — Eddig a haszonállatokról esett szó. Nem lenne teljes a beszélgetés, ha nem szólnánk a kedvtelésből tartott állatokról is. — Az utóbbi időben számuk nőtt. Egyre többen tartanak kutyát, macskát, aranyhörcsögöt, papagájt, sőt teknősbókát. de majmocska is előfordult már az állatkórházban. A városiasodó ember az állatokkal éppúgy, mint a növényekkel, egy kis természetet akar a betonfalak közé „lopni”. Az orvosi ügyeletén kívül úgynevezett állatpanzió is működik. A hosszabb időre elutazó gazdi így biztonságban tudhatja kedvenc állatát. — Beszeljünk most az állatorvosok egy kevésbé ismert munkájáról, az élelmiszerellenőrzésről. — Az állatorvos hatáskörébe tartozik, annak eldöntése is, hogy a kereskedő pultjára kerülhet-e a húsáru. Ehhez a vágóhidakon minden egyes állatot megvizsgálnak. Azon túl a laboratóriumban a hús baktériummentességét is meg kell állapítani. A hústermékek előállítását és forgalmazását is állatorvosok ellenőrzik. Egerben és Gyöngyösön területi élelmiszerhigiénikus szakállatorvosok dolgoznak, de az ellenőrzés a körzeti és üzemi állatorvosok feladatkörének is része. — Munkájuk tehát igen sokrétű, felelősségük nagy. Megfelelően kamatoztatják-e szaktudásukat? — A gyakorló állatorvosok valóban sokoldalú, és sokszor megfeszített munkát végeznek. Tevékenységük akár pénzben is kifejezhető eredményekkel jár. Biológiai ismereteik hasznosításában azonban még jelentős tartalékok vannak, A magas színvonalú állategészségügy egész népgazdaságunk érdeke — mondta befejezésül a megyei főállatorvos. Mosolygó Lászó Hazajáró lelkek Avagy: a hatvani ingázás lélektana Ahogy Juhász Ferenc, a városi pártbizottság titkára mondja, legjobb tudomása szerint csaknem háromezer munkásember jár el dolgozni Hatvanból. A fő célpont természetesen Pest, amely, nek közelsége, vonzó lehetőségei csábítólag hatnak még a nehezebben mozduló szakemberekre is. Sláger az építőipar, a vasasszakma. De a különböző szellemi műhe- helyekben is föllelhetők a hatvani ingázók, e hazatérő lelkek, akik vagy naponta, vagy hétvégeken térnek meg lakóhelyükre, családjuk körébe. Várospolitikai szempontból nem lényegtelen jelenség ez? Hiszen az apritó- gépgyár, az építőipari szövetkezet, vagy akár a konzervgyár is szívesen fogadná kebelére az eljárókat. Dehát ez nem óhaj kérdése. És most következzenek a miértjeinkre adott válaszok, talán kiútként, de inkább általános indokul a nagyarányú ide-oda utazgatásra. Kerepestarcsa dicséri Forgács István másfél évtizede még a HÁÉV villany- szerelője, majd művezetője volt, és főként lakhelyén, Hatvanban hasznosította képességeit. Legtöbb köze van a Mező Imre úti lakótelep, valamint a kórház villamosításához, hisz voltaképpen e feladatok felelőseként dolgozott annak idején. — De mennyiért! — nyomja meg mindjárt az első mondatot, miközben piros Dáciájának világításával bíbelődik. — Legjobb esetben négy és fél ezer forintot kerestem havonta, és közben nyakamban volt az egész munka rizikója. Tizenegy esztendeje emiatt szegődtem Budapestre, a hétszeres „kiváló” Villanyszerelőipari Vállalathoz, amely — technikusi képzettségemnek megfelelően — mind felelősebb, egyre jövedelmezőbb munkákkal bízott meg. Mostanság már építés- vezetőként dolgozom, és legbüszkébb a Kerepestarcsán épült hatalmas kórház elektromossági munkáira vagyok. Meg hogy havonta négy-ötmillió forint áru anyagért, és öt-hatmillió forint termelési értékért vagyok felelős. Igaz, naponta fél négykor ébreszt a vekker, s a vonat este nyolcra húz be a hatvani állomásra, de megéri! Keresetem a korábbi háromszorosa, és ebben még nincs benne a negyedévi prémium, vagy a nyereségrészesedés, amivel pillanatnyilag 52 napi keresmény összegénél tartunk. Hogy meddig bírom? ötvenhat éves vagyok, ahogy látja, az idő eddig nem kezdett ki. És hogy így maradjak : családommal minden szabad időmet a Peresen, kiskertünkben töltöm. Ilyenkor aztán behozom az üzemi konyha gyöngéit is a feleségem jó föztjén ... Kényszerpályán Akivel később beszélgettem, meglehetősen zárkózott, vagy inkább „kényszerpályára” térült ember. Építőipari szakmunkás, amit sokra tart, nevét azonban nem adja az interjúhoz. De talán megérti ezt az olvasó. — Uram, én ma is itthon dolgoznék. Akárhol, csak a szakmában. A „Lenin”, az áfész építőrészlegénél, vaey éppen a szövetkezet munkáin. Ám két esztendeje lehetetlenné tettek a szaktársaim körében éppen úgy, mint egyebütt. Visszaélésekbe, cégen kívüli fusikba kevertek brigádvezetőmmel. mérnökünkkel együtt. És bár hathónapi huzavona, rendőri vizsgálat, bíróságjárás után énköröttem tisztázódott minden, ezt követően feje tetejére állt a világ. Szak- társaim sunyítottak, összesúgtak a hátam mögött, az utcabeliek száján változatlanul hazug legendák száll- dostak, és őszintén szólva még a feleségem, a három gyerekem szeme elé se szívesen álltam, noha ők hittek a tisztaságomban. Nahát akkor fordítottam sorsunk kerekén, az egyik szolnoki építőipari vállalatnál kötve ki. Ennek jó másfél esztendeje. Azóta hétfőn reggel utazom, pénteken jövök. És bár a keresményen ott nem sokkal több, mint itt bármely helyen, de valahogy nyugod- tabb vagyok, kiegyensúlyo. zottabban élünk. Ha igaz, jövőre házépítésbe is fogunk a legöregebb gyerekkel, és a béreltből a magunkéba költözünk. Hogy miért nem térek vissza? Fájnak még a sebek. Meg hallom, hogy a melléküzemágak Hatvanban sorra befuccsolnak. Leépítik talán a „Lenin” részlegét is. Ezért hagyjam ott a biztosat két évvel nyugdíj előtt... ? A reklámfőnök Szeredi Ádám neve ismerősen cseng képzőművész berkekben is. A hosszúra nőtt, bajszos férfiember, immár két gyermek atyja, és a Horváth Mihály úti tömbök egyik emeleti lakásának bérlője, tíz esztendeje még gyakori vendége volt a helyi stúdiónak, sőt festményei, grafikái a megyei tárlatok zsűrijét is kiállták. Most? Pest és Hatvan között ingázik, s névkártyáján többek között a reklámfőnök titulus is szerepel. — Azon túl, hogy valóban az ingázók népes családjához tartozom, valamint a reklámszakmába soroltam, több és másabb feladatok tartoznak még munkakörömbe. A gépgyár minden valamirevaló hazai, külföldi bemutatóját, kiállítását én tervezem, installálom, s ecsetjárásom nyomát őrzik a kiegészítő tablók, tustoliamét a grafikai ábrák. Tehát olyan munkakört töltök be, amit nemcsak tisztességesen megfizetnek, hanem amilyenre itthon, Hatvanban nincs szükség. Legfeljebb műszaki rajzoló lehetnék valahol, ami engem már nem elégít ki. Pedig a család nagyon hiányzik, különösen külföldi feladatok, megbízások idején. De hát mi ezt így szoktuk meg, ebbe rázódtunk bele. Hogy csak fessek? Nem. Ahhoz más start kellett volna. Az én ilyen irányú munkáim különben sem találkoztak soha a szélesebb közönségigénnyel ... Epilógus Arcok, sorsok tizenöt-húsz mondatba sűrítve. Utak, amelyek félig-meddig elvezetnek a szülővárosból, a lakóhelyről, de aztán naponta, hetente visszatalálnak ugyanoda. És ahány ember, annyi indíttatás. Itt belső konfliktus, amott a többért hajtás, a rangosabb szolgálat. Számon kérhetjük egyen is, munkájával miért nem itthon épít? Miért nyüstöli úgy magát? Aligha. Sorsukat hosszabb távon nézve legfeljebb az a remény lobbanhat bennünk, a megyeszélen, hogy Hatvan, ez a speciálisan Budapesthez is kötődő település, egyszer igazán „elővárossá” avanzsál. Éspedig mind több ide honosodó munkahellyel, amelyek megszüntetik a főváros szívó hatását, a tervezett zöldövezet pedig kivirágoztatja az erre irányuló turistaforgalmat. Moldvay Győző
