Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-28 / 255. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1983. október 28., péntek SZÓFIA A világ szakszervezeteihez és dolgozóihoz intézett béke­felhívás elfogadásával csü­törtökön Szófiában befejező­dött a szakszervezeti béke­világtalálkozó, amelyen 71 ország 108 szakszervezetének küldöttei vettek részt. A ma­gyar szakszervezetek kül­döttségét Timmer József, a SZOT titkára vezette. Az egyhangúlag elfogadott felhí­vás akcióegységre szólítja föl a világ dolgozóit a nuk­leáris fegyverkezés ellen, az általános és teljes leszerelés elérése érdekében. Hangsú­lyozza, hogy az erőforráso­kat át kell csoportosítani katonai területről polgári cé­lokra, a dolgozó tömegek lét- szükségleteinek kielégítésé­re, az ázsiai, afrikai és la­tin-amerikai országok gazda­sági és társadalmi fejlődés­nek elősegítésére. BERLIN A hivatalos látogatáson Berlinben tartózkodó Len­nart Bodström svéd külügy­miniszter csütörtökön ven­déglátójával, Oskar Fischer külügyminiszterrel tartott megbeszélést, majd felkeres­te Erich Honeckert, az NSZEP KB főtitkárát, az NDK Államtanácsának elnö­két. A svéd külügyminiszter rámutatott, hogy kormánya mindent elkövet az európai párbeszéd megvalósulásáért. Berlini látogatásának is az a célja — jegyezte meg —, hogy folytassa a politikai párbeszédet hazája és az NDK között, és ösztönzést adjon a két állam kölcsönö­sen előnyös együttműködése kiszélesítésének. TOKIÓ Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnök csütörtökön megbeszélést folytatott az ál­talános vámtarifa és keres­kedelmi egyezmény, a GATT főigazgatójával, Arthur Dun- kellel. Nakaszone szerint multilaterális tárgyalásokon kellene tanulmányozni a me­zőgazdasági kereskedelem, az importvédelem és a szol­gáltatáskereskedelem kér­dését. Dunkel egyetértése mellett kifejezte elismerését Japán tárgyalópartnerének azokért a japán kormány- intézkedésekért, amelyek — a hazai gazdaság megélénkí- tése révén — a japán im­port fokozását és a nem­zetközi kereskedelmi viták megoldását segítik elő. BECS Bécsben csütörtökön meg­kezdődött az Osztrák Szocia­lista Párt (SPÖ) kongresz- szusa. A háromnapos tanács­kozáson búcsút vesz az ak­tív politikai élettől Bruno Kreisky, aki 16 éven át volt az SPÖ elnöke, és 1970-től ez év áprilisáig a kormány élén állt. Utódját, Fred Si- nowatz kancellárt a párt el­nökévé választják meg, míg Kreisky tiszteletbeli elnök lesz. Befejezte lengyelországi látogatását a Kádár János vezette párt- és kormányküldöttségünk Kádár János, az MSZMP KB első titkára beszédet mond a varsói Marcell Nowotko Gépgyárban rendezett nagygyűlésen (Népújság telefotó — CAF—MTI—KS) (Folytatás az 1. oldalról) vezetőket, akikkel küldöttsé­günk előző nap tárgyalásokat folytatott. A gyűlésen felszólalt Jó­zef Majstrewicz munkás, aki a hagyományos magyar- lengyel barátságot méltat, va köszönetét mondott azért a segítségért, amelyet Ma­gyarország a nehéz gazda­sági helyzetben levő Len­gyelországnak nyújtott. Az üzem dolgozóinak nevében a látogatás emlékére egy béke­galambot ábrázoló fémszob­rocskát ajándékozott Kádár Jánosnak. Az üzem munkása után Marian Wozniak, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a varsói pártbizott­ság első titkára üdvözölte Kádár Jánost, és egy em­lékérmet nyújtott át neki, amelyen a város címere látható, benne a Varsót jel­képező sellővel. Az ajándékokat és a szí­vélyes fogadtatást megkö­szönve, Kádár János emelke­dett szólásra. Szívesen, örömmel jöttem ide és jól érzem magam az önök körében — mondotta. Ebben az is szerepet játszik, hogy magam is, amíg a sors és a történelem mást nem rendelt nekem, életemet' mű­szerészként, munkásként él­tem. Ez azt is jelenti: kevés szóból is értjük egymást. A magyar—lengyel barát­ság történelmi tény, miként népeink sorsközössége is az: a magyar és a lengyel nép századokon át harcolt sza­badságáért és függetlenségé­ért, többször együtt is. Ezt a történelmi hagyományt századunk új tartalommal töltötte meg. Mind a ma­gyar, mind a lengyel nép szétzúzta a kapitaliz­must és új útra, szocia­lizmus építésének útjára lé­pett. A magyar nép jöven­dő sorsát, nemzeti boldogu­lását az dönti el, hogy ha­tározottan a szocialista tár­sadalom építésének útján jár. A dolgozó lengyel nép, a lengyel nemzet boldogulásá­nak ugyanaz az útja, mint a magyar népé. Mi egy úton járunk, és a jövőben is egy úton fogunk járni, a társa­dalmi haladás útján, és két szóval összefoglalható közös programunk: szocializ­mus és béke. Kedves elvtársak! Mi, a magyar párt- és kormány- küldöttség tagjai azzal a megbízatással és szándék­kal jöttünk ide, hogy a tör­ténelmi és az új, gazda­gabb tartalmú magyar—len­gyel barátságot erősítsük, minden oldalú együttműkö­désünket bővítsük. Most olyan időket élünk, amikor nem lehet sokat té­továzni. A programok is rövidebbek, sok az esemény, sok a feladat otthon és a nemzetközi életben is. Két napra jöttünk, de már az első nap tapasztalatai alap­ján is úgy érzem, hogy nem keveset végeztünk. Tegnapi tárgyalásainkon áttekintettük kapcsolatain­kat, a nemzetközi helyzetet. Eszméinkből, elveinkből, a valóságból kiindulva érdemi tárgyalásokat folytattunk, s megegyeztünk, hogy a sok­oldalú magyar—lengyel együtműködést tovább szilár­dítjuk. Erősítjük és bővítjük a gazdasági, a politikai, a kulturális és a két ország lakossága közötti kapcsolato­kat. Az első nap benyomásai alapján állíthatom, hogy találkozónk és megbeszélé­seink új lendületet fognak adni kapcsolatainknak / és együttműködésünknek min­den területen. Ezután arról szólt, hogyan láttuk mi, magyarok az el­múlt évek lengyelországi eseményeit. — Szocialista el­veink, az igaz, őszinte ba­rátság alapján aggódtunk, mert mi a lengyeleknek csak jót akarunk — mondotta. — Ehhez még egy dolgot hoz­záteszek, s ezt is becsülete­sen meg szoktam mondani: a mi érdekünk is az volt, hogy a Lengyelországban fel­gyülemlett rendkívül bonyo­lult, súlyos problémák szo­cialista, a lengyel nép javát szolgáló megoldást nyerje­nek. Bizonyos reakciós, im­perialista erők azt szerették volna, ha a lengyelországi ügyekbe kívülről beavatkoz­nak. Mi, magyarok azt kí­vántuk, hogy kívülről az el­lenség ne tudjon és a szocia­lista erőknek ne kelljen be­avatkozni. Tudom, hogy Önök — a Lengyel Egyesült Munkás­párt, a lengyel kormány, a lengyel munkásosztály, a len­gyel nép — még sok problé­mával küzdenek. De higgyék el — és ezt nem udvarias­ságból mondom — Jaruzels­ki elvtárs, a kommunisták, a szövetséges pártok, a szo­cializmus lengyel hívei, a lengyel hazafiak nagy szol­gálatot tettek nemcsak a lengyel népnek, a szocialis­ta közösségnek, hanem az emberiségnek is, amikor gá­tat vetettek az anarchiának, bebizonyították, hogy a len­gyel társadalom pozitív erői kezükbe tudták venni saját sorsuk irányítását és a szo­cialista kibontakozás útjára vezették Lengyelországot. Az MSZMP KB első tit­kára beszéde után díszes vá­zát ajándékozott az üzem dolgozóinak. Csütörtökön délután Var­sóban plenáris üléssel befe­jeződtek a magyar—lengyel tárgyalások. A tanácskozás­nál közös közleményt adtak ki. A hivatalos tárgyalások befejeztével Kádár János a LEMP KB székházában ta­lálkozott a lengyel és a ma­gyar sajtó és a televízió kép­viselőivel. A sajtókonferenciát köve­tően a Kádár János vezette magyar párt- és kormány- küldöttség látogatást tett a Magyar Népköztársaság var­sói nagykövetségén. ★ Csütörtökön este elutazott Varsóból a Kádár János ve­zette magyar párt- és kor­mányküldöttség, amely két­napos hivatalos, baráti láto­gatást tett a lengyel fővá­rosban a LEMP KB, a Len­gyel Államtanács és a Mi­nisztertanács meghívására. Kádár Jánost és a delegá­ciót a varsói főpályaudvar peronján Wojciech Jaruzels­ki, a LEMP KB első titkára, a Lengyel Minisztertanács elnöke, Józef Czyrek, a LEMP KB PB tagja, a KB titkára és Stefan Olszowski, a KB PB tagja, külügyminiszter, valamint Garamvölgyi József, hazánk varsói nagykövete búcsúztatta. Külpolitikai kommentárunk )— ÜJRA HEVESEBBE VÁLTAK a harcok az iraki- iráni frontokon. A hír talán már fel sem tűnik az újságolvasónak, hiszen a háború kezdete óta immár 37 hónap telt el, s a három év majd minden hónap­jában érkeztek hasonló hírek. Most éppen a legújabb iráni offenzíva folyik: Teherán csapatai ismét nagy támadást indítottak az iraki hadállások ellen. S mint már annyiszor ebben a szomorúan hosszúra nyúlt, értelmetlen hadakozásban, ezúttal sem tud egyik fél sem döntő fölénybe kerülni. Sokszor írták már le a világsajtó legkülönbözőbb lapjaiban, hogy a két. nagy közép-keleti ország áldat­lan viszálya minden bizonnyal a végkimerülésig tart majd. De hát hol van az a pont, amelyet e jelzővel jellemezhetnénk. Emberek tízezrei pusztultak már el mindkét oldalon, iszonyatos rombolást végzett a há­ború mindkét ország gazdaságában, s abbahagyni mégsem akarják a harcot, amely voltaképpen a sem­miért folyik. Mert a háborút kirobbantó okókról már régen nem esik szó. Emlékezetes, hogy 1980 szeptemberében Irak a kö­zös határ kiigazítását akarta kikényszeríteni katonai erővel. Több évtizedre visszanyúló előzményei van­nak ennek a határnak, amely a széles folyó, a Shatt el-Arab hosszában húzódik LEGUTÓBB 1975-BEN A SAH — felhasználva or­szága erős katonai és politikai pozícióit —, rákény- szerítette az iraki kormányra akaratát, s a határt a folyó közepére helyezték. Irak ezt a szerződést min­dig is igazságtalannak tartotta, s az iszlám forrada­lom okozta iráni belső válságot próbálta kihasználni a revízió kikényszerítésére. A terv azonban nem vált valóra: az iráni rendszer nem omlott össze, sőt vá­ratlanul nagy ellenállást tanúsított a frontokon, majd két év után ellentámadásba lendült. Győzni azonban Teherán sem tudott, viszont az engesztelhetetlen, ke­mény iszlám eszméknek megfelelően abbahagyni sem hajlandó a harcot, amire pedig Bagdad kész lenne. Az irániak legfőbb feltételét, a bagdadi vezetés, és személy szerint Szaddam Husszein lemondását, sőt megbüntetését azonban nem fogadhatják el az irakiak. így hát a háború folytatódik, s már a legvakme­rőbb politikai jövendőmondők sem merik megjósolni, hogy meddig tart. Pedig a harc a két országnak oko­zott iszonyatos károkon túl a térséget és távolabbi államokat is veszélyezteti. Hiszen ott zajlik a Perzsa (Arab-) öböl körzetében, s így a világ legfontosabb olajforrásainak bedugulásával fenyeget. Legutóbb Teherán fenyegetőzött azzal, hogy lezárja az öböl ki­járatát, ha Bagdad beveti a harcba a Franciaországtól (vásárolt modern vadászgépeket AZ ÁLLANDÓ VESZEDELMEK és a növekvő pusz­tulás, úgy látszik, nem elég ahhoz, hogy a józan ész győzedelhieskedjék. Avar Károly Négyhatalmi külügy­miniszteri tanácskozás Párizsban Az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Bri- tannia és Olaszország kül­ügyminiszterei csütörtöki ta­nácskozásuk során megerő­sítették kormányaiknak azt az elhatározását, hogy to­vábbra is Libanonban tart­ják a négyhatalmi haderőt, de nem változtatják meg annak eddigi feladatkörét. Chile A hetedik tiltakozó nap Chilében a hetedik orszá­gos tiltakozó nap előestéjén Pinochet tábornok száműze­téssel és börtönbüntetéssel fenyegette meg az akciók szervezőit. Chile katonai dik­tátora ugyanakkor közölte, hogy javaslatot tesz a bel­biztonsági törvény megszi­gorítására is. f------------------------------1 A Z EGRI ÉPÜLETKARBANTARTÓ SZÖVETKEZET szakipari munkák irányítására felsőfokú szakmai végzettséggel RÉSZLEGVEZETŐT KERES. Jelentkezni lehet: részletes szakmai önéletrajzzal a személyzeti vezetőnél. Eger, Csákány u. 11. sz. alatt. Telefon: 11-522 21. A határozattervezet elítéli az Egyesült Államok akcióját Grenada ügye a Biztonsági Tanács előtt Csütörtökön nem sokkal éjfél után befejeződött a Biztonsági Tanács második ülése a Grenada elleni in­vázióról. A BT ülését Nica­ragua kérésére hívták ösz- sze szerdán hajnalban. A hírügynökségi jelenté­sekből kitűnik, hogy — az akcióban Washington szövet- - ségeseként részt vevő Do­minikai Közösség, Jamaica, Barbados és Antigua kép­viselőjén kívül — a felszó­lalók egyöntetűen elítélték az amerikai fegyveres be­avatkozást Grenadán. Zaire, Vietnam, Pakisztán, Nigéria, Lengyelország, Bolívia, Kína, Argentína, Etiópia, Kuba és Irán küldöttei — eltérő hangsúlyokkal —, az ENSZ- alapokmány és a nemzetközi jog durva megsértéseként értékelték az agressziót. A TASZSZ szovjet hír- ügynökség figyelmet érdem­lőnek tartja, hogy ezúttal Washington ellen szólalt fel néhány NATO-tagállam kép­viselője is. A BT este a guyanai ha­tározattervezet vitájával folytatja tanácskozását a grenadai invázióról. A hatá­rozattervezet — mint isme­retes —, elítéli az Egyesült Államok akcióját és követeli az inváziós csapatok azon­nali visszavonását. Hírügynökségek értékelése szerint várható, hogy az Egyesült Államok vétóval él majd. Valószínűnek tartják, hogy ezután összehívják a közgyűlés rendkívüli ülés­szakát Grenada ügyében. ★ A grenadai főváros, St. George peremvidékén (kö­zép-európai idő szerint) csütörtökön hajnalban még folytak a harcok az inváziós erők és a helyi alakulatok között — ilyen tartalmú adásokat továbbítottak rádió­amatőrök a közeli Barba- dosra. Barbadosban úgy tudják, hogy a kelet-karibi államok szervezete ideiglenes grena­dai kormány felállításán fá­radozik, s hogy vezetésére máris többen jelölték magu­kat, köztük Eric Gairy volt miniszterelnök, akinek kor­mányzását négy évvel ezelőtt döntötte meg Maurice Bi­shop. A chilei ellenzély pártok és szakszervezetek csütörtök­re hirdették meg a katonai diktatúra felszámolását és a demokrácia azonnali helyre- állítását követelő nagysza­bású országos tiltakozó ak­ciót. Az öt legjelentősebb chilei szakszervezetet tömö­rítő Dolgozók Országos Köz­pontja a múlt hétfőn kérte a felvonulás hivatalos enge­délyezését. Santiago kor­mányzója azonban elutasí­totta a kérelmet és kilátásba helyezte, hogy egyáltalán nem fog kesztyűs kézzel bánni a tüntetőkkel. A tiltakozó napra való felhíváshoz időközben csat­lakozott a különböző párto­kat, és volt parlamenti kép­viselőket tömörítő, Jorge La- vandero kereszténydemokrata politikus vezette PRODEN (Nemzeti Fejlődés Terve), a katonai kormányzattal szem­behelyezkedő polgári párto­kat magába foglaló Demok- • ratikus Szövetség, a balol­dali erőket összefogó Demok­ratikus Népi Mozgalom, va­lamint a diákszervezetek. meddig még?

Next

/
Thumbnails
Contents