Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-28 / 255. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 28., péntek 1. KOROM MIHÁLY HEVES MEGYÉBEN A gyártól a szövetkezetig üzemlátogatáson a hevesi Rákóczi Tér melósző vetkezetben (Fotó: Perl Márton) Multifilter és Holstein-fríz. Üzemi demokrácia és fejé- si átlag. Nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok, a dohányipar jövője és hányszor kiváló a hevesi Rákóczi Tsz? (Tízszer!) Nincs könnyű dolga, nem irigylésre méltó a Központi Bizottság titkárának, Korom Mihálynak a helyzete, mert mindezekkel a fogalmakkal és még mennyi mással, találkozni volt kénytelen a tegnapi, csütörtöki Heves megyei tartózkodása során. Kénytelen? Nincs könnyű dolga? Valószínű, hogy ez inkább csak újságírói fogás, mert Korom Mihály az egri dohánygyári találkozáson éppen úgy őszinte örömmel beszélt az üzemben szerzett tapasztalatairól, mint amilyen őszinte sorokat írt be a hevesi Rákóczi Tsz Május 1. szocialista brigádjának naplójába, miszerint: örömül és tanulságul szolgált ez a látogatás. Lapunk első oldalán a „hivatalos”, a „protokoll” részben beszámoltunk arról, hogy hol járt, kikkel tárgyalt, kik kísérték és kik fogadták Korom Mihályt. A krónikásnak most az a feladat jutott osztályrészül, hogy a látogatásnak a „hátterét”, a hangulatát próbálja visszaadni, mindenféle túlzó és felesleges jelzők nélkül. Mert ez a kétnapos látogatás, illetőleg annak második napja nem volt sem „feledhetetlen” ... maradandó élményt nyújtó... többé el nem felejthető ... ” sem, hanem csak (?) egyszerűen munkálkodó emberek, a társadalom különböző posztjait felelősséggel betöltők őszinte eszmecseréje. Ne becsüljük le az őszinte eszmecserét! Politikai életünk legfontosabb eszköze, társadalmi . közgondolkodásunk alapja, hogy a vezetők és a vezetettek között őszinte, nyílt' legyen a légkör, fesztelen és emberi a viselkedés. És ez volt a második napnak is a jellemzője. A délelőtti dohánygyári látogatás során a szokásos tájékoztatót meghallgatva — a „szokásos” lehet unalmas is, lehet közhelyszerű is, de itt izgalmas, nemzetközi, gazdasági szintű volt —, a kérdések egész sorával ostromolta Korom Mihály a gyári vezetőket. És a kérdések nem maradtak el akkor sem, amikor a műhelyeket, üzemrészeket járták, legfeljebb a hangot kellett magasabbra emelni, lévén, hogy a dohánygyári gépek sem altatódalt dúdolnak. Az 1896- ban alakult dohánygyárban annak idején ezren dolgoztak — alig akarta ezt elhinni Korom Mihály, pedig hát ez históriai tény — és ma is annyi a létszám. Csakhogy micsoda a különbség, nos nem a 90 évvel ezelőttihez mérten, mert az nem lenne tisztességes mérce. Ám az már igen, hogy 1964-ben másfél, ma hétmilliárd füstszűrös cigarettát gyártanak az egriek. S megnyugtatásul közölte Domán László igazgató, az egyébként ugyancsak dohányos Korom Mihállyal, hogy mindent elkövet és nem is eredménytelenül, az üzem, hogy a 18 féle cigarettában, mind több olyan legyen, amelynek alacsony a kátránytartalma. A krónika elején a felsorolásból kifelejtettük a bölcsődét. A koncertteremnek is bevált színháztermet. Azt az új és korszerű szociális létesítményt, amely az Egri Dohánygyár büszkesége, s amelynek egyik finoman elegáns termében gyűltek össze még a délelőtti program keretében' a gyár szocialista brigádjainak képviselői, a párt-, a társadalmi, s a tömegszervezet aktivistái egy kis őszinte diskurzusra. Itt mondotta el többek között Bárány Tibor művezető, szót ejtvén az üzemi demokráciáról és annak gyári megvalósulásáról, hogy a DH- munkarendszer (Dolgozz Hibátlanul!) és az ezt istápoló akcióbizottságok létrejötte, azok ötletgazdag munkája talán az egyik legdemokratikusabb intézménnyé emelte ezt a szervezetet. „A tulajdonosi szemléletre nevelt bennünket” — mondta Bárány Tibor. Korom Mihály társadalmi és gazdasági életünk kétségtelen örömei, eredményei mellett, szót ejtett itt a gondokról is. Az életszínvonal lehetséges alakulásáról. És szavait nem véletlenül intézte elsősorban egy szűk körű aktíva nagyszámú asz- szony-résztvevőinek, hiszen mint mondta, a háziasszonyok azok, akik legelőször és leginkább érzik a családi költségvetés legkisebb gondját is. — ... de mégis bizakodhatunk abban — jelentette ki Korom Mihály mély meggyőződéssel —, hogy kezünk munkájának, e munka fegyelmével és az okos, hasznos gondolatokkal felfegyverkezve végül is csak túljutunk nehézségeinken. Ügy legyen — lehetett leolvasni a bizakodó helyeslést a résztvevők arcáról. A délutáni órák késő őszi verőfénye nemcsak jó hangulatot, megkapó keretet nyújtott a hevesi Rákóczi Tsz-ben tett látogatáson, de lehetőséget arra is, hogy a kedves vendég a szövetkezet „üzemegységeibe” is eljuthasson. Gulyás Sándor tsz- elnök jogos büszkeséggel mutatta meg és be a májusban átadott sertéstelepet, ahol 480 anyakoca gondoskodik a hízóállomány utánpótlásáról, egy-egy anyakoca 10—12 rózsaszínű kismalacot is képes „a majdani termelés” szolgálatába állítani. Ugyancsak érdeklődést válthatott ki a Központi Bizottság titkárában az a nem kevésbé korszerű szarvasmarhatelep, ahol többek között 140 — talán profánnak tűnik a kifejezés — nagy teljesítményű Holstein-fríz szarvas- marha is található a többi majd 300 mellett. Ezeknek az „érdemük”, hogy a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet immáron nemcsak zöldség- termesztéséről, a megyében első helyre került búzatermelési átlagáról, de tejtermeléséről is híres, hiszen itt hatezer liter fölé emelkedett a fejési átlag. A szövetkezet üzemegységei látogatása közben is mód nyílt számos kérdés megvitatására, a gazdaság, a politika, a társadalom aktuális problémáinak megvitatására. Szó esett még arról is, — ezt kedves anekdotázással Nagy Károly járási első titkár provokálta ki... — ... festjük a zebrákat rendületlenül, mert bízunk benne, hogy akkor Heves város lesz... —, hogy várossá válik-e az egykori járási székhely? A Központi Bizottság titkára, aki megtekintette a „leendő városházát”, nem nyilatkozott ebben a kérdésben, amikor megtekintette a nemrégiben átadott és valóban városi mértékű és igényű új községi tanácsházát. Nem nyilatkozott, mert hát ez nem az ő egyedüli tiszte. A protokoll szabályai szerint írott tudósítást azzal illik befejezni — első oldalunkon úgy is fejeztük be —, hogy: ...az esti órákban visszautazott a fővárosba. Csakhogy ezeket az esti órákat két dolgos nap előzte meg, amely minden bizonynyal tapasztalatokban és élményekben mégiscsak emlékezetes marad a vendégnek és a vendéglátóknak egyaránt. Gyurkó Géza Hasznos tapasztalatait, élményeit jegyezte be Korom Mihály a Május 1. szocialista brigád naplójába Kevesebb munkabér — több, jobb tej Rekonstrukció a hatvani Lenin Termelőszövetkezetben Megyénk termelőszövetkezeteiben, ahol szarvasmarha-tenyésztéssel, tejtermeléssel foglalkoznak, az utóbbi években többfelé csökkent az ágazat iránti lelkesedés. Milyen okból? Ahogy mondják, elsősorban árproblémák miatt nem gazdaságos a tehén tartás. Évek óta változatlan a tej átvételi ára, a túltermelésből adódó tejprémium lassan önmagát szünteti meg, a ráfordítás költségei viszont évről évre jelentősen nőnek. A marhaállomány például sok tömegtakarmányt igényel, jelentős szállítási költségvonzattal. És ugyanez mondható el a hagyományos tar- tású állományokról, figyelemmel az alamszalma, illetve a trágya rakodására, szállítására. Hol tart pillanatnyilag Hatvan? A Lenin Termelőszövetkezet? Amelynek közismerten nagy szarvasmarhaállománya volt? A helyzet felvázolására Vágó József elnököt kértük. Beruházás nélkül — Korábban ezt az ágazatot én vezettem, így saját bőirömön tapasztaltam minden gondot, nehézséget — mondja az elnök. — Meg kell vallanom, hogy annak idején gyenge gazdasági, pénzügyi pozíciónk miatt elmarasztaltak bennünket, noha termelési eredményünk megye6zerte az elsők között volt. Ezt néhány oklevéllel dokumentálhatjuk is! De tovább megyek: az állandó kritizálás mellett, és bár évente bő hárommillió liter tejet termeltünk, a gazdaság vezetése 1970-től egyetlen forintot sem áldozott beruházási, fejlesztési célokra. Tulajdonképpen ennek a következménye a mai állapot, az a szomorú tény, hogy időközben állományunk a felére csökkent, jövedelmezősége pedig az 1982-es mélypontra süllyedt. TAURINA-terv Érdeklődésünkre, hogy 1983 őszén milyen tervei, elképzelései vannak szarvas- marhatartás dolgában a Lenin Termelőszövetkezet vezetőségének, Vágó József így fogalmazott: — Ügy érezzük, és ez vezetőségünk egyöntetű véleménye, hogy az „ördögi körből” csak a Csányi út mentén levő szakosított tehenészeti telepünk gyors rekonstrukciójával tudunk kilábalni. Ezért döntöttünk úgy a közelmúltban, hogy 1986 végéig, tehát három esztendőn át, tizenkétmillió forintot ruházunk be, többirányú hasznosítással. Telepünket elsősorban szabad- tartásosra rendezzük át, így téve lehetővé azonos területen további kétszáz jószág beállítását. Ehhez kapcsolódva komplex fejőházat építettünk a TAURINA szarvasmarhatartási rendszer már jól bevált tervei alapján. És a beruházáshoz fog még csatlakozni egy teljes betonozott silótér, ahol jobb minőségben tudjuk a tömegtakarmányt tárolni. Magasabb átvételi ár összességében mit remélhet a beruházástól, az állományfejlesztéstől a közös gazdaság? Az elnök véleménye szerint a tejtermelés fajlagos mutatói lényegesen javulni fognak, hiszen a jelenlegi szinthez viszonyítva a tejliterenként kifizetett munkabér a 60 százalékára csökken. Ugyanakkor a korszerű fejőház révén az eddiginél jobb minőségű tejet tudnak produkálni, aminek azért nagy a jelentősége, mert már ismeretes, hogy 1984 januárjától növekszik a tej. átvételi ára, éspedig a minőség függvényében. Említette tovább Vágó József, hogy az ágazatnak — nagy mennyiségű és jó minőségű trágyatermelésénél fogva — fontos helyet szánnak a növényi kultúrák biológiai igényének kiszolgálásában. Magyarán: a trágyahozamot a mostani három-négyszeresére kívánják növelni, éspedig mélyalmozásos módszerrel, amely teljes egészében gépesíthető. Ugyanekkor, egy következő termelési ciklus- ben elképzelhető, hogy nagy adagú szervestrágyázás mellé csökkentett műtrágyát használjanak, ami sem a Lenin Tsz, sem a népgazdaság szempontjából nem közömbös. Bizonyítani akarnak Persze, kíváncsiak voltunk, milyenek az elképzelések Hatvanban a beruházás hasznosulásának ütemét illetően. Az elnök meglehetős határozottsággal válaszolt kérdésünkre: — Megtérülésre már a második év derekától számítunk, mire pedig befejeződik a rekonstrukció, a szövetkezet visszaadja az ágazatnak a saját amortizációs hányadát, ami esztendőnként 2,6 millió forint. Egyébként magam is hallom, hogy hányán megkérdőjelezik a szarvasmarhatartás létjogát. Mi ezt eddig kétkedve hallgattuk, most pedig bizonyítani szeretnénk az ellenkezőjét saját példánkkal. Reméljük, sikerrel, ami csak ösztönzőleg hathat megyénk egész állattenyésztésére. És nem a villogás a célunk, hanem egy erős szándék, amivel ismételten szövetkezetünk alaptevékenységeire kívánjuk irányítani tagságunk figyelmét, hogy javuló eredményekkel érhessünk el a korábbiaknál nagyobb nyereségpozíciót... Moldvay Győző ÁRPOLITIKA: KERESLET-KÍNÁLAT ALAPJÁN Amíg az áru eljut a fagyasztóig Sok örömmel, gyakran persze bosszúságokkal is jár a vásárlás, örülünk, ha szakszerű, kulturált kiszolgálásban van részünk, ha hazaérve friss, ízletes falatokat tehetünk a család asztalára. Becsapva érezzük magunkat, ha mást takar az ismerős címke, mint amit megszoktunk. Amikor otthon derül ki, hogy a szavatosság már lejárt. S persze nincs nagyobb bosszúság, ha valamit szeretnénk venni, de nem kapunk. A különféle áruk eltérő utat járnak be, amíg a vevő „kosarába” kerülnek. Nyilvánvaló ez, ha arra gondolunk, hogy az élelmiszerek nagyon érzékenyek a szállításra. Éppen ezért a megyei élelmiszeripari üzemekből közvetlenül a kiskereskedő pultjára kerül az áru. Természetes az is, hogy a termék útjának rövidítésére az iparcikkeknél is szükség van. Másfél, két éve már ebben is érzékelhető az előrelépés. A forgalomba hozott ipari termékek 6—7 százalékát már közvetlenül a termelőtől kapja a kiskereskedelem. Ez az árak szempontjából is hasznos. Végeredményben minél rövidebb az áru útja, annál gyorsabban és kevesebb zökkenővel juthat el a vásárlóhoz. A kereskedelem éves szállítási szerződéseket köt az iparral a szükséges árualap biztosítására. Magának az iparnak is gondja lehet azonban az alapanyaggal, vagy a kapacitással, s akkor hiába várják a boltba a megrendelt árut. A nagykereskedelem és az ipar közötti kapcsolat gyakran nem elég szoros. A felmért igények megfelelő továbbítása sem mindig megoldott. Az is kedvezőtlen, ha az ipar nem egyenletesen szállít. önmagában még az sem garancia a jó áruellátásra, ha a nagykereskedelem raktárai megteltek. Szervezési okokból, szakemberhiányból adódik, hogy az árut nem tudják kellő időben kiszállítani. Visszatérő gondok vannak a minőséggel is, például a húsnál • és a húskészítményeknél, a kenyérnél vagy a gyümölcsnél. Egyelőre a kiskereskedelemnek nincs lehetősége arra, hogy a minőséget a szállítóktól maradéktalanul megkövetelje. Az igényeket se mérik fel mindig megbízhatóan, gyakran óvatoskodás tapasztalható a megrendeléseknél. A szigorú készletgazdálkodásra hivatkozva egyes helyeken olyan árukat sem tartanak, amelyekre pedig lenne igény. örvendetes viszont, hogy egyre több kereskedő törek_szik az árukínálat javítására, s a vezetők közül mind többen érzik át az ellátás felelősségét. Az áru útjának rövidítésében az elért eredmények mellett még sok tartalék van. A közvetlen beszerzésre társulatokat lehetne szervezni, bővíteni kellene a termelőüzemek saját eladását. A kiskereskedelemnek aktívabb árpolitikát kellene folytatni. A kereslet-kínálat alapján az árcsökkentés lehetőségével is élni kellene. Mindehhez nem egy esetben a szemlélet átformálására is szükség lenne. Mosolygó László
