Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-27 / 254. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. október 27., csütörtök

HIMNUSZ, SZÓZAT

0 százezredik példány előtt...

Még ebben az évben eléri a százezredik példányt, s ezzel aranylemezzé válik a Himnuszt és a Szózatot tartalmazó album, amelyet másfél évvel ezelőtt jelentetett meg a Hazafias Népfront és a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat.

Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály műve korábban miniatürizált könyv alakban is napvilágot látott, a kötetek a Himnuszt és a Szózatot 19, illetve 22 nyelven rögzítették. A kiadás hetek alatt elfogyott. E kezdeményezés folytatásaként került a boltokba a zenei változatokat megszólaltató hanglemez. A felvételen felhangzik a Himnusz és Erkel Ferenc e költeményre írt muzsikája, valamint a Szózat prózai előadásban és Egressy Béni zenéjével. Valamennyi felvétel újonnan, az album összeállításának alkalmából készült. A Himnuszt Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós tolmácsolta, a Szózatot pedig Kállai Ferenc és Szabó Gyula. A zenei változatok elkészítésében a Magyar Állami Hangversenyzenekar, a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkara, valamint Énekkara, továbbá a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének fúvószenekara és férfikara vett részt. A művek előadását Ferencsik János vezényelte.

Hódmezővásárhelyre került a ravennai Dante-biennálé ISdíja

Hódmezővásárhelyre került a ravennai Dante-biennálé fődíja: 11. János Pál pápa aranyérmét tízdarabos plakettsorozatával a Vásárhelyen élő Máté István szobrászművész nyerte el, aki 1976-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. A rangos nemzetközi érem- és kisplasztikái pályázaton ezúttal négyszázan vettek részt a világ minden tájáról. A pályázaton az idén Dante Paradicsoma volt a téma, e gondolatkörben kellett a művészeknek alkotásaikat beküldeni.

A fődíjat először nyerte el magyar szobrászművész: a pápa színarany érmének 164. példányát Ravennában adták át Máté Istvánnak.

Ismeretterjesztés a gyöngyösi járásban

Hagyományos és újabb módszerek

Megváltozott korunkban gyorsak az információk. Telexek, műholdak viszik a hírt. A sajtó, a rádió, a televízió mindennapunk része lett, és ez jó, hogy így van, mert megsokszorozzák isme_ reteinket. Ezefy az eszközök ugyanakkor megfosztanak bennünket attól az élménytől, amit a közlő iránti személyes kapcsolat nyújt: a vita lehetőségétől. Áttolj hogy fejünk ne csak tölcsér legyen, amelybe áramlik a hírözön, hanem hangosan mondhassunk ellent, ha nem hisszük a kommentátor igazát, visszakérdezhessünk, ha nem értjük bonyolult világunkat. Régebben egy-egy bölcs tanár, orvos, vagy utazó előadása volt sokaknak az ismeretszerzés forrása. Kevesebbről tájékoztattak!, nem is juthattak el mindenkihez. Ók viszont megadták azt, amit a sajtó, a rádió, a televízió nem tud, megte- lehetőségét, aktív befoga- remtették a visszakérdezés dókká változtatták hallgatóságukat. Napjainkban is léteznek bölcs tanárok, orvosok, utazók. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat hivatott népművelő tevékenységük megszervezésére.

— Megváltoztak életkörülményeink. Elkényelmesed- tünk — mondja Bozsik István, a TIT gyöngyösi járási szervezetének titkára. — Az emberek kíváncsiságuk kielégítéséért egyre nehezebben mozdulnak ki lakásukból. Ha mégis megteszik, leginkább a „nagy nevek” csábításának engednek. Járásunkban rendszeresen

megfordul Farkas Bertalan, P. Szabó József, Kulcsár István, Erőss Pál. Sok helyen fellépnek. Ilyen alkalmakkor két-háromszáz ember kíváncsi rájuk.

— A hírességeknek eleve megvan a fórumuk, s a vonzásuk. De akik sokat tudnak és „csak” köztünk élő hétköznapi emberek, hol juthatnak szóhoz?

— Számukra is teremtünk lehetőséget. Gyöngyösön most dolgozunk teljes „felkutatásukon”. Üjjá akarjuk szervezni TIT-csoportunkat. összefogni azokat, akik vállalnak ismeretterjesztő feladatokat. Szeretnénk, ha előadássorozatok, szabad- egyetemek szervezésekor állandó segítőinkké válnának. Ez részben már meg is valósult. Rendszeresen tartunk ilyen előadásokat, és azoknak, akik részt vesznek az ismeretterjesztésben, sokat köszönhetünk. Ezek az előadások viszont csak akkor hoznak sikert, ha pontosan ismerjük, kiket, hol, mi érdekel, és persze a szellemi divatirányokkal is tisztában kell lenniük. Egyes témák annyira felkapottak, hogy alig győzzük kihasználni divatjukat. Ha ezt rögtön nem tesszük meg, lehet, hogy néhány hónap múlva már elkéstünk vele.

— Több olyan TlT-ren- dezvényen vettem részt, amely nem kimondottan az ismeretterjesztés hagyományos módszereivel zajlott. Videoműsorokra, komplex szabad idős foglalkozásokra gondolok, sőt több helyütt még zsibvásárt is rendezett a társulat.

— Szerintem ez nem baj

— folytatja Bozsik István.

— Csakis az új módszerekkel lehet továbblépni. Diszkók szünetében mutatunk be videofilmeket, rendezünk karate-bemutatókat. Lak- berendezési kiállításokra csempészünk be szaktanács- adókat, szőnyegszövőket. Aerobic-tanfolyamot is szervezünk. Kicsit műsorszolgáltató intézménnyé váltunk. Mindezt nem fő tevékenységünk helyett végezzük, hanem részben ezáltal teremtjük meg annak új színtereit, és persze kísérletezünk.

— Ha a TIT „műsorszolgáltató üzem" is — ahogyan említette —, nyilván rá van utalva azokra, akiken keresztül szolgáltat. Milyen a kapcsolatuk iskolákkal, művelődési házakkal?

— A gyöngyösi járásban

kitűnő. Ezt persze személyes ismeretségeinknek is nagyban köszönhetjük. Magam is voltam pedagógus, művelő- désiház-igazgató. Még azokban az időkiben sikerült sokakkal kiépíteni olyan viszonyt, amely a gyakorlatban most kitűnően kamatozik. De talán nem is ez a legfontosabb, hanem hogy érzik: szükség van munkánkra.

Szabó Péter

Varga Imre szobrászművész állandó kiállítása Óbudán

Október 20-án, csütörtökön nyitották meg Óbudán, a Laktanya utca 1. szám alatt, egy régi, felújított házban Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész egész életművének keresztmetszetét bemutató kiállítást. Felvételünk a ház udvarán készült

(Fotó: Hauer Lajos felv. — KSj

Központi vasutaskönyvtár létesül

A vasutas szakszervezeti könyvtárak kölcsönzőinek száma egy év alatt több mint háromezerrel fogyatkozott meg. A szakszervezet megvizsgálta az okokat és úgy határozott: egyéb intézkedések mellett központi könyvtárat hoz létre az olvasók visszahódítására, a színvonalasabb könyvtárszolgálati munka megteremtésére.

Az országban jelenleg 41 könyvtárat tart fenn' a vasút, ezenkívül 220 helyen, úgynevezett letéti könyvtárak állnak a vasutasok rendelkezésére. A könyvtárosok többségükben igyekeznek ébren tartani az olvasók érdeklődését: vetélkedőket, olvasópályázatokat hirdetnek, rendhagyó irodalomórákat tartanak, bekapcsolódnak az országos akciókba. Ám erőfeszítéseik ellenére csökken az olvasók száma, ami a szakszervezeti elemzés szerint részben a könyvtárak mai állapotával magyarázható, a szűkös anyagi lehetőségek miatt ugyanis jó részük nem felel meg a követelményeknek. Nagy a zsúfoltság, kevés könyvtárban lehet helyben is olvasni. Nem megfelelő a selejtezés, sok az elavult könyv. Gondot okoz az is, hogy — főként a kisebb könyvtárakban — kevesen rendelkeznek megfelelő képzettséggel.

Kilátás a Kövekről

Nyomdában a Blikk-monográfia

Elkészült és nyomdába került az első Bükk-monográ- fia: Kilátás a Kövekről — .Bükki Nemzeti Park címmel jelenteti meg a Mezőgazdasági Könyvkiadó és várhatóan még az idén forgalomba kerül. Az ötszáz oldalas könyvet 24 szerző írta, a téma legjobb ismerői. Száz színes és száz fekete- fehér fénykép, és mintegy 80 rajzos ábra illusztrálja a monográfiát, amely képet ad a Bükk geológiai és vízrajzi viszonyairól, növény- és állatvilágáról, barlangjairól, ősemberleleteiről, szerepéről a magyar történelemben, várairól, erdőgazdálkodásáról, ipartörténetéről, néprajzáról.

(MTI)

Asperján György:

Bele lehet szokni

Hangverseny Feldebrőn

A fiú a spanyolfallal elválasztott rendelőben derékig vetkőzött és várt. Az asszisztensnő mesélt az orvosnak :

— Két nyelvet beszél, és így viselkedik! Én megmondtam a húgomnak, ne nyelj! Ha kénye-kedve szerint ugrálsz, mert két nyelvet beszél... Egyik este is beállított egy csapzott nővel, és azt mondja a húgomnak, de mintha a világ legtermészetesebb dolga volna: „Juliskám, ma éjszakára vendégem van, menj haza a te édes anyukádhoz...” Ez a hülye pedig felült a villamosra ...

•— Nézze meg, levetkő- zött-e már — hallotta a fiú az orvos hangját.

— Ha levetkőzött, jöjjön be! — kiáltott az asszisztensnő. — És képzelje, doktor úr, ez beszél két idegen nyelvet, köztük a franciát. . .

A fáradt arcú üzemorvos végigmérte a fiút.

— Valami könnyebb munkát szeretnék.

— Maga sórakodásra nem alkalmas — állapította meg gondterhelten az orvos. — Pedig nekem azt mondták, hogy magát a sórakodókhoz kellene irányítani.

— Én arra nem vagyok alkalmas — mondta a fiú.

— Üljön ide!

Az orvos megmérte a fiú vérnyomását.

— Van valami panasza?

— Nem szokott fájni semmim, úgy különösebben, de a szívem táján időnként határozott szorítást érzek.

Az orvos sztetoszkópot helyezett a fiú bordáira, ahol a szívet sejtette. Hosszan, szinte elmélázva hallgatta a dobbanásokat, közben nagyokat szusszantott.

— Nincs a maga szívének semmi baja.

— Öltözzön fel — intett az asszisztensnő. — Amikor anyám elmondta nekem, hogy ez megint mit művelt a Juliskánkkal...

Az orvos még a fiú után szólt:

— Sérve van?

— Sérvem? Nem tudok róla, hogy volna ...

— Engedje le a nadrágját...

A fiú kigombolkozott, aztán oldalra nézett, ahol- a negyven év körüli asszisztensnő ült. Még soha nem volt dolga nővel. Óvatosan leengedte a nadrágját. Az orvos odapillantott:

— A prézlikészítőbe javaslom. Ott könnyű munkája lesz — és aláírta az alkalmassági vizsgálatról szóló papírt, amit az asszisztens- nő csúsztatott elé.

Reggel ötkör kezdődött a prézlikészítőben a munka. A régi, megroggyant épület földszintjén egykor Földe- házi Bálint péksége működött, mint ezt a falra festett, már meghalványodott fekete betűk hirdették. A kopogtatásra gatyás, ötven év körüli férfi nyitott ajtót.

— Te vagy az új ember?

— kérdezte.

— Az — válaszolt a fiú. Utálta, ha letegezték, hiszen ő már 18 éves.

— Siess, öltözz át! '

— Mi lesz a munkám? — nézett szét a jövevény a sötétszürke, lapos helyiségben.

— Szorgalmas vagy te? — vizsgálgatta a gatyás.

A pincéből fát és brikettet hordtak fel kosárban. A fiú a negyvenkilónyi teher alatt imbolyogva jött fel a lépcsőn. Zihált.

— Jobban rakd meg a kosarat. Fele annyit hozol, mint én — mondta a férfi.

— Akkor nem bírom.

— A kosarat meg kell rakni! Na, iparkodj! Ilyet küldenek ide ... Mit bír ez?

— morgolódott a férfi.

Egy órán keresztül hordták a szenet, a fát. A fiúnak elzsibbadt a háta. Az összeégett vasrostélyokon ágyaztak meg a tüzelővel.

— így alulról is kapja az oxigént, tökéletesebb az

égés — magyarázott a férfi, és a brikettre köpött.

Begyújtották a két kemencét.

— Ezzel megvolnánk — a férfi csuklott egyet. — A franc emleget ilyen korán?! Nehéz volt? Most a másik két kemencéből kihordjuk a salakot. Mozogj, mert egyedül nem végzek, mire jönnek a vetők.

Kihúzták a forró rostélyokat. A még izzó szénre vizet löttyintettek. A salakot fémputtonyban hordták ki a szűk udvaron sorakozó kukákba. Valahol bömbölt a rádió.

— Mindenütt vannak hülyék — mondta a friss levegőn a férfi. — Megy ez, látod, csak csinálni kell. Egyébként, hogy Jcerültél ide?

— ősszel egyetemre megyek ...

A műhely előteréből kétkerekű kiskocsin huszonöt kilós zsákokba csomagolt, felszerelt kenyeret hordtak be a kemencékhez.

— Ez a rengeteg kenyér a közértekben maradt vissza... Csupa pocsékolás! Csak azt a fehér kalácsot sütik direkt nekünk, abból csináljuk a finom prézlit.

— Minek ennyi prézli? — csodálkozott a fiú.

összesen nyolcvan mázsát raktak a négy kemencéhez.

— m Műszakonként húsz mázsa* megy egy-egy kemencébe. Kétszer . tíz mázsa. Majd meglátod.

(Folytatjuk)

Az egri Dobó István Gimnázium kórusa, hangszeres és énekes szólistái adtak hangversenyt hétfőn este Feldebrőn. A színhely a XI. századból származó, jelentős részében román stílusú templom, amelyet hosszú évek értő és gondos munkájával állítottak helyre. A kitűnő akusztikájú, a feltáró beavatkozás eredményeképpen valóban művészi környezetet nyújtó, változatosan tagolt templomtérben jól érvényesült mindaz, amit a Dobó gimnázium diáklányai — Ocskay György karnagy-tanár irányítása mellett — előadtak a falu közönségének és az ideránduló érdeklődőknek.

Mintha csak egy rendhagyó ének. vagy történelemórán lettünk volna, az Árpádok korát idézte a Szent István officiumából vett, a XIII. században keletkezett Adest f es tűm kezdetű anti- fona; majd a Thuz Osvát Antifonáléjából származó karácsonyi cantio (XV. század) emlékeztette a hallgatóságot arra, milyen is lehetett az egyházi, a liturgikus zeneiség a magyar középkorban. A XV. századból származó kétszólamú Be- nedicamus után Volly István peregi gyűjtéséből három Mária-éneket adott elő Sára Noémi. Bach Kétszólamú inventióját két duett követte Händel két híres oratóriumából, a Júdás Mak- kabeusból és a Sándor-ünnepből Dévai Ildikó és Sára Noémi tolmácsolásában.

A műsorban a magyar barokkot Eszterházy Pál Harmonia caelestisének néhány részlete képviselte. A hangszeres szólisták mellett a Dulcis Jesu-rész énekszólóját Révász Ildikó énekelte. Sző- nyi Erzsébet Canticum spon- isae-ját, annak érdekes dallam- és szöveghatását Kodály-művek oldották fel: a Nagyszalontai köszöntő, a Katalinka, az Ave Maria és a Lengyel László dinamiku- sabbra fordították azt az áhítatot és érzelmi hullámzást, amit az Énekek énekéből vett szövegrészek és Szőnyi dallamvilága, a benne rejlő asszonyi elmélkedés megfogalmazott. A hangversenyt a Dona nobis pacem Kánon békességóhajtásával fejezték be a dobós diákok.

A zsúfolásig telt templomi tér közönségét Simon Gyula házigazdái hangon köszöntötte. A zenetörténeti bevezetők szöveganyagát kora- béli források alapján Ocskay György állította össze és Kak.uk Jenő mondotta el.

Az iskolai és iskolán kívüli népművelésnek ezt a minden irányban hasznos, értékes formáját kezdő példaként is felfoghatjuk. A történelmi atmoszféra másokat is csábíthat hasonló alkalomra. Mert itt nemcsak a szépség szólalhat meg, megszólal az Idő is! És az Időben annyi minden.

Farkas András