Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-27 / 254. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 27., csütörtök SZOVJETUNIÓ Tadzsikisj Ián m űem ilet iei Óriási történelmi és kulturális örökség van a Szovjetunió területén. Szám szerint 150 ezer a történelmi, archeológiái és építészeti műemlékek száma. Az utóbbi évtizedben külön nagy gondot fordítanak az építészeti műemlékegyüttesek, egész, történelmileg értékes területek felújítására, illetve a feltárásra váró helyek megóvására. Ilyen például a Gisszari történelmi védett Szabadtéri múzeum a Gisszar-folyó völgyében A restaurátorok a Nau medresze helyreállításán dolgoznak (Fotó: R. Rodnyakov felv.j terület a közép-ázsiai Tádzsikisztánban. Az archeológusok újabb és újabb leleteket hoznak napvilágra, paloták, hajdani közművek, lakóházak és műhelyek maradványait, egykori használati tárgyakat, dísztárgyakat, érméket. Az ásatások során előkerülő leletek a mai Tádzsikisztán területén egykoron élt ősi népek magas fokú kultúráját' bizonyítják. Tádzsikisztán középkori műemlékeinek j helyreállításával tudományosán képzett szakemberekből álló restaurátorműhelyek foglalkoznak. A Gisszari védett területhez tartozik a Hiszor nevű ősi erőd, két medresze, (muzulmán papnevelde), valamint Magdumi-Azam mauzóleuma. A restaurációs munkák befejezése után a Gisszari műemlékegyüttest megnyitják a látogatók előtt és szerepel majd az idegenforgalmi program látványosságai között is. CSEHSZLOVÁKIA A jégkorszak A Duna medrének mélyítése során a bagger megakadt. Többszöri nekifutás után kitűnt: áthághatatlan akadályba ütközött. Végül darut hoztak, amely jó néhány météres mélységből egy több mint húsz tonnás, vagy huszonnégy méter hosszú hatalmas fatörzset emelt ki a meder mélyéről. Amint leszállt az este, a monumentális fatörzs a homályban titokzatos fényt bocsátott ki magából. Mintha a régmúlt idők üzenetét hozta volna magával, felkeltette a figyelmet: vajon miféle fa lehet? Hogyan és miért dőlt ki gyökerestől és hogy került a víz medrébe? Itt nőtt-e fel, vagy a Duna vize hozta valahonnan magával? És egyáltalán: milyen régi lehet? A kérdéseket komolyan vették. Megválaszolásába bekapcsolódtak a régészek, a biológusok és más tudományágak szakértői. Sokan vizsgálódtak, tanácskoztak, míg végül kimondták: tudományos szenzációba botlottak. Bebizonyították, hogy a fa a Csallóközből való. Megállapították, hogy tölgyfa, s eredetileg körülbelül 40 méter magas lehetett. Kinyomozták, hogy magányos fa volt, nem facsoportban nőtt fel, s tiszteletreméltó kort, 560 évet ért meg. Éppen ennyi idős volt, amikor valamilyen ismeretlen erő tövestül kicsavarta. Mi történhetett? A Csallóköz éghajlati viszonyainak „évkönyvéből” következtetve, a leLudwig Krkos szobrászművész az alkotó szemével figyeli a nyolcezer éves tölgy tulajdonságait (Fotó: ORBIS — Dr. Ester Plicková felv.) vegő nedvességtartalmában hirtelen nagy változás áll- hatot be, ami itt ezen a Duna menti alföldön nem ritka jelenség, s valószínűleg ez okozta a fa halálát. A legnehezebb, s a döntő feladat —, annak megállapítása, hogy mikor élt a fa? — a pozsonyi Komensky Egyetem atomfizikai tanszékének, név szerint a Pavol Povinec professzornak jutott. És megszületett a szenzáció. A számítógép a mintákból kiszámította, hogy a tölgy 8138 évvel ezelőtt élt! Ami nem kevesebbet jelent, mint hogy annak a hirtelen fel- melegedésnek és a nyomában érkező, erőteljes vegetációs időnek tanúja lehetett, amely az utolsó jégkorszakot követte. Az eredmény annyira hihetetlen volt, hogy az atomfizikai tanszék munkatársai megismételték a mérést „atomóra” segítségével, de megközelítően hasonló eredményre jutottak. Ezzel a fa története még nem ért véget. A hatalmas törzset három 'részbe vágták és újabb megfigyelésekhez vettek mintát belőle. A faóriás egyik része egy szobrászhoz, Ludwig Krkos érdemes művészhez került, aki egész életét a famegmunkálásnak szentelte. Az őskor e türelmes tanúja ma a művész pozsonyi műterme előtt áll, újkori polietilén fóliába csavarva. Az ihlet megszületésére és a véső munkájára vár. Miloslava Kodonová összeállította: Gyurkó Géza LENGYELORSZÁG N Látogatóban a toruni Elana Műszálgyárban A toruni „Elana” Műszálgyár dolgozóival folytatott beszélgetések során a szó gyakran fordul magyar témák felé. Nem csoda, hiszen az üzem szoros kapcsolatokat tart fenn Magyar- országgal, az export 90 százaléka magyar piacra kerül. A gyakori kereskedelmi és termelési tárgyalások nyomán fokozódott az érdeklődés Magyarország, a magyar nép iránt. Az „Elana” több dolgozójának vannak baráti kapcsolatai magyar ismerősökkel, családokkal. — Együttműködésünket Magyarországgal — mondja Miroslaw Furmanek üzletkötő — hagyományosnak nevezhetjük, noha maga az üzem még fiatal: ebben az esztendőben tölti be huszadik évét. Lengyelországban ez az egyetlen — és Európában az egyik legnagyobb — műszálgyár, amely gyapjú- és patmuszerű termékeket gyárt. Üzemünk más vonatkozásban is egyedülálló: néhány tíz hektáron voltaképpen több vegyiüzem működik, kezdve az alapvető vegyitermékek előállításán és félgyártmányokon át egészen a végtermékig, a szintetikus szálig. Az üzem végtermékei közé tartozik a gyapjú- é£ pamutszerű tergál (lengyel nevén elana, amelyről az üzem a nevét kapta), a torlen néven ismert poliészter-selyem, és a poliészterszálból előállított sokféle keresett cikk, főként paplanok, párnák, hálózsákok. Az idei tergál- és műse- lyemtermelés együttesen 72 000 tonna lesz, de ez még nem az üzem kapacitásának csúcsa. A legközelebbi években el fogjuk érni az évi 80 000 tonnát. Hozzá kell tennünk, hogy a jelenlegi termelés így is magasabb az 1980—82. évinél, amikor 65 000 tonnát állítottunk elő évente. A válság a mi üzemünket sem kerülte el — folytatja Miroslaw Furmanek, — nehézségeink voltak az anyagellátással és a kooperációval. Híján voltunk olyan alapvető nyersanyagoknak, mint a paraxilén, glükon, daraszén,, fűtőolaj. Ezeken a nehézségéken már túljutottunk, de továbbra is érezzük egyes adalékanyagok és gépalkatrészek hiányát. Úgyszólván egész gépparkunk nyugati országokból származik és szükség van rendszeres karbantartásukra, de ezt a problémát részben megoldja az exportunkért járó deviza-jóváírás. Az üzem termékeinek zöme hazai piacra kerül, 10— 15 százalékát exportáljuk, s mint már említettük, az export 90 százalékát a Magyar Népköztársaság veszi át. A magyar piacot az Elana minden esztendőben 3500— 4500 tonna műselyemmel, valamint 4000—4500 tonna tergálszállal látja el, körülbelül 15 millió rubel értékben. Jelentős a műszálgyártásnál keletkező hulladékanyagok kivitele is. Az év első negyedében a nyugati országokba az üzem 300 ezer dollárért műszál- és vegyi- anyag-tömböt exportált. Ennek az összegnek egynegyede az üzem rendelkezésére áll. — Számunkra a magyar piac a legfontosabb — mondja Miroslaw Furmanek. — Az együttműködést a kölcsönös szállításokra vonatkozó, több évre szóló kormánymegállapodások szabályozzák. Az Elana termékeikért cserébe Lengyelország egyebek között PVC-t, növényvédő szereket, gépjármű-gumiabroncsokat kap a magyar féltől. Együttműködésünk 1968-ban indult, s ez idő alatt megismerkedtünk több tucatnyi magyarországi üzemmel, amelyek műszálszükségletét gyakran 80 százalékban az Elana szállításai fedezik. Tergálszálunk legnagyobb átvevője a Pamutfonó Kombinát, a műselyemé pedig a Magyar Selyemipari Vállalat. Mint már mondottuk, a termelési és kereskedelmi kapcsolatok nyomán fokozódott a Magyarország iránti érdeklődés az Elana dolgozói körében. Torun óvárosában, két műemlékházban működik az üzemi kultúrotthon, amelynek manzárdját magyar klubnak rendezték be, magyar csárdát idéző bárral, a falakon gyönyörűen pingált kalocsai virágokkal. — Körülbelül száz tagunk van — mondja a klub megalakítja és vezetője, Janusz Bilski, — de szívesen látunk bárkit, aki kellemes hangulatban, egy pohár bor mellett meg akarja kóstolni konyhánk specialitását, a paprikás krumplit, aki magyar muzsikát szeretne hallKészül a műszál gatni, érdekes emberekkel találkozni, részt venni a magyar táncesten. A klubtagok számára minden évben kirándulásokat szervezünk Magyarországra, így már sokaknak volt alkalmunk megismerkedni a magyar tájak szépségeivel, bensőségesebb kapcsolatot teremteni a magyarokkal. A résztvevők minden útról rengeteg szép élménnyel térnek haza. A klubtagok zöme fiatal, ami érthető, hiszen az Elana hétezer dolgozójának 60 százaléka még nem töltötte be harmincadik évét. Közel másfél ezren a Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai. — Ifjúsági szervezetünk szintén kapcsolatban áll Magyarországgal — mondja Kryzsztof Mordaka, a szövetség üzemi szervezetének elnöke. — A KISZ-szel együttműködési megállapodást írtunk alá, amelynek keretében minden esztendőben, devizamentes alapon kb. 20 fiatal látogat el Magyarországra és viszont. Terveinkben a csereüdülés is szerepel. Üzemünknek több üdülője van a tengerparton, a Mazuri-tavaknál, a hegyvidéken, ahol szívesen látnánk vendégül magyar barátainkat. Veronika Ziellnska (Interpress — KSj KUBA Az ifjúság szigete Isla de Pinos (a Fenyők szigete) Havannától mintegy 155 kilométerre délre fekszik, területe alig 2 ezer négyzetkilométer. Területét nevével ellentétben — mégsem fenyők, hanem citrusok uralják. 1959 januárja, a kubai forradalom győzelme óta itt is óriásit változott a világ. Megváltozott a táj arculata, az egykor elhagyott és gyéren lakott sziget benépesült, élettel telt meg. Aki manapság Neuva Geronába, a sziget székhelyére látogat, annak aligha juthat eszébe, hogy a kis földdarab valaha rettegett martalócok birodalma volt, a XIX. század elejéig csak úgy emlegették: a kalózok szigete. A világtól távoleső, jó kikötőkben bővelkedő sziget valóban ideális búvóhely lehetett. A spanyol gyarmattartók a múlt században börtönszigetté változtatták, itt raboskodott például a kubai függetlenségért folytatott küzdelem vezető alakja, Jósé Marti is. A szigeten ma már több mint negyven iskola működik, s a 25 ezer diák — agrárszakemberek felügyelete mellett — 23 ezer hektár ültetvényt gondoz. Nagy Csaba üzenete Az Elana-gyár Torunban (Fotó: Imterpress — KS)
