Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-23 / 251. szám
1 NÉPÚJSÁG, 1983. október 23., vasárnap 3. Készülődés a téli zöldség-gyümölcstárolásra Kiegyensúlyozott ellátást ígér a ZÖLDÉRT randevú ötszáz .sündssiRÓvcr rr Őszapó és a kaktuszkirály (Fotó: Szabó Sándor; A kedvezőtlen aszályos időjárás ellenére is várhatóan jó évet zár a Heves megyei ZÖLDÉRT Vállalat. Kora tavasztól a mostani őszi napokig kiegyensúlyozott züldség-gyűmölcsellátást biztosítottak megyénk lakóinak és megfelelő választékkal álltak a fogyasztók rendelkezésére. A Mátra alján termő nevezetes csemege- szőlőből, a saszlából például az utóbbi tíz esztendő legnagyobb mennyiségét, 2500 tonnát vásároltak, melyből a tavalyi száz tonnával szemben, 1450 tonna került exportra. Az ízletes gyümölcsöt főleg Ausztriába, a Német Demokratikus Köztársaságba, valamint Csehszlovákiába szállították. Hasonlóan kedvezően alakult a görögdiny- nye külpiaci értékesítése is. Mint Hídvégi István, kereskedelmi igazgató-helyettestől értesültünk, az elmúlt hónapokban a szállítást nem zavarta a korábbi vagonhi- ány, amely a MÁV szervezettebb munkáját dicséri. A MES^ÖV-vel egyetértésben nemrég tizenegy megyei ÁFÉSZ illetékeseivel megbeszélést tartottak és a növekvő exportlehetőségek alapján a figyelmet a háztájiban termelt nagyobb arányú uborka, paprika és paradicsom felvásárlására irányították. Kerecsenden például az egri áfész szervezésével az idén is 300 tonna uborkát termeltek a kiskertekben, amely kellő -jövedelemforrásnak bizonyult. A vállalatnál a folyamatos ellátás biztosítására időben hozzáláttak a zöldség- és gyümölcsfélék téli tárolásához is. A megyei tanács kereskedelmi osztályának javaslatára 2500 tonna burgonyát helyeznek el a tárolókban. Tehát lesz elegendő A Kínai Társadalomtudományi Akadémia meghívására szombaton közgazdász küldöttség utazott a Kínai Népköztársaságba Nyers Rezsőnek, a Magyar Közgazdaa téli hetekben, hónapokban. A ZÖLDÉRT egyébként megfelelő intézkedéseket tett annak érdekében, hogy a burgonyát Szabolcs-Szatmár megyéből szállítsák Hevesbe. Biztonságos ellátást ígérnek vöröshagymából is, hiszen a már tárolt mennyiség a tervezettől 20 százalékkal több. Így várhatóan exportra is visznek belőle. Október 17-én kezdték meg a Boldogról folyamatosan érkező fejes káposzta tárolását. A gyöngyösi Mátra Kincse Termelőszövetkezetből érkezik kelkáposzta,. a vöröskáposzta, a karalábé, a zeller és a sárgarépa jelentős része, a többit pedig Békés, Csongrád és Szabolcs-Szatmár megyékből szállítják a vállalathoz. Hétfőtől, október 17-től október 31-ig kedvezményes almavásárt hirdetett a ZÖLDÉRT. Ennek megszervezésére a közelmúltban az egri, a hatvani, a GYÖNGY- SZÖV áfész, továbbá a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, a Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat illetékeseinek bevonásával értekezletet tartottak. Megállapodtak abban, hogy az első és másodosztályú, úgynevezett tárolási alma kilóját kilenc forint helyet hét forintért, a gyorsfa- gyasztású almát pedig öt helyett négy forintért árulják. A téli ellátásra egyébként a vállalat 907 tonna almát tárol. Ebből 600 tonnát a közös érdekeltség alapján a Csányi Állami Gazdaságnál helyeznek el bérbe a ZÖLDÉRT-nek. A kilátások tehát biztatóak, úgy tűnik nem lesz gond a téli hetekben sem és lesz folyamatos zöldség-gyümölcs a háztartásoknak. sági Társaság alelnökének vezetésével. A magyar közgazdászok kínai kollégáik ez év nyarán, hazánkban tett látogatását viszonozzák. (MTI) Űtban a Toldi utca felé, megállít egy ismerős. — Hová, hová? — Vígh Gyuláékat keresem. — A kaktuszkirályt...? Na, emberemnek igen szép neve van. Ha a kaktuszai is ilyenek, rászolgál a titulusra. ★ Az üvegház ablakai deresek. Bírja ez a növényfajta a mi klímánkat? — ötlik fel bennem a kérdés. Az alacsony növésű, sovány kis férfi azonban megelőz. — Lassan behurcolkodunk a kaktuszaimmal. Mert mínusz egy-két fokot még elviselnek itt, az udvarban, az én „sündisznóim”, de aztán következik a telelés, a spájz. Még jó, hogy nagyra méretezték az ánti világban, különben meggyűlne ilyentájt a bajom. Gondoltam én fűthető, állandó üvegházra. De hát az ingatlankezelő vállalatnak építsek? Mert mit tudom, mikor kell innen édesanyámmal együtt elköltöznünk. ★ Keskeny lépcső, visz egy hosszanti, burkolt árokba, ahonnan minden szemrevételezhető. A látvány egyszerre ijesztő és lenyűgöző, any- nyiféle délszaki növény él, lélegzik itt a legváltozatosabb köntösben, méretben. Babszemnyitől az ölesig. — ötszáz törzs! — jegyzi meg kurtán'a gazda. Már- hogy a Dél-Amerikából, Mexikóból, Chiléből elszármazott kaktusznak ennyi fajtája lelhető föl Vígh Gyulá- éknál. Húsz esztendeje, a legelsők között, azt az „oreo- cereus celsianust” szerezte meg a „kaktuszkirály”, amely immár egy méternyire nőtt, és sűrűn, fehéren aláhulló bolyha miatt csak őszapónak becézi a család. „Wil- coxa smellii” viszont úgy jelenik meg előttünk, mintha ötven tüskés kígyó bújna ki a földes ládikából. A kavicskaktusz? Tünemény. Sima, szinte csiszolt testén repedéssel, ahonnan júniustájt apró piros virág tüzel. No és a legkülönbözőbb csillagformák. Vagy a színes testű, narancssárga élősdiek, amelyek csak akkor maradnak életben, ha megfelelő alapra oltották őket. ★ De hogyan adja fejét egy munkásember ilyesféle hobbira? — Kérem, én annak idején éppen a maguk lapjában, a Népújságban olvastam a Recsken élő Hubai Istvánról, akinek ilyen furcsa-szép micsodái vannak. Elmentem hozzá, és rögtön kaktuszbarát lettem, azzal a céllal, hogy túlteszek rajta. Most ugyan már Gyálon él az öreg, de a dunaharaszti Ady Pállal, vagy a pesti Leitovics Lászlóval együtt úgy tartjuk számon őket, mint a „szakma” legjobbjait. Egyébként vallom mindazokkal, akik már Kaktuszgyűjtők Országos Egyesületébe soroltak, hogy nem üres passzió a miénk. Mert ugyebár, aki komolyan csinálja, az rengeteg többlettudáshoz jut. Gyarapodnak földrajzi, biológiai ismeretei, és ha a szakiroda- lomra is kíváncsi, legalább németül meg kell tanulnia. Ott adják ki az ilyen dolgozatok zömét! Húsz év, ötszáz kaktusztörzs, gazdag és kiterjedt levelezés, ismeretterjesztő utak erre-arra, és évente ismétlődő országos kiállítások, amelyek egyre inkább a kaktuszgyűjtők táborának bővülését mutatják. Tíz éve még elég volt a Kertészeti Egyetem aulája egy-egy bemutatkozásra, azóta viszont a pesti állatkert pálmaházában tárják nagyközönség elé munkájuk eredményét az egyesület tagjai. Ilyenkor aztán van rangsorolás is! Egy alkalommal — pontosan 1981-ben — Vígh Gyula kollekcióját már díszoklevéllel jutalmazták. Dr. Nemes Lajos és Mészáros Zoltán nevéhez viszont egy sajátos, új törzs, a „hungaricus ce- reus” kitenyésztése fűződik. * — Hogy mennyire kényes? Az őshaza persze minden tekintetben sajátos klímaviszonyokhoz szoktatta a kaktuszféléket, és ezt pótolni Magyarországon, itt Hatvanban, elég nehéz. De! Sorsdöntő, meghatározó a mag- rólkelesztés. Emiatt van az, hogy bármilyen törzs magját ültetés előtt fertőtlenítjük, majd teljesen légmentesítve hagyjuk, míg ki nem kel. Azután már csak a hőmérsékletre, az alkalomszerű, ritka locsolásra kell ügyelni. Meg nem mindegy a talaj összetétele sem. Viszont ennek receptje van, azt kell alaposan ismerni... ★ Fejlett, erősödő szervezet a kaktuszosoké. Az évi 180 forintos tagdíjból tartják fenn szaksajtójukat, postázzák országszerte a tájékoztatókat, rendezik és díjazzák a nagy kiállítást. — Most mi is lépünk — jegyzi meg Vigh Gyula, aki egyébként a helyi mű- anyagipari vállalat munkása. — Kialakult Hatvanban és környékén egy mozgékony kis csoport, ennek a működését tesszük szervezetté. Szerencsére akadt patrónu- sunk Szalmási György, a va- sútas művelődési ház igazgatója személyében, ö biztosítja a szakkör működési feltételeit, mi pedig, ha netán igényli, csapunk egy látványos kiállítást. Kik állnak ez ügyben mellettem? Például Füzér Károly technikus, a vasúttól Katona Jancsi, Lőrinciből R ádai László, vagy Szabados Bandi, aki most végzi a vasútforgalmi szakközépiskolát. Ha csak ennyi ember összedugja a fejét, és szépet, jót akar, az ügy győzni fog...! Moldvay Győző Közgazdászok Kínában Lebuktak a játékautomaták szerencselovagjai Vasfazékban a pénzpótló — Nyertem... ! — kiáltott fel örömében az egri Unicornis Étterem egyik játékautomatája előtt a szerencsés férfi. S amikor megnyomta a készülék gombját, érces hanggal csilingeltek kifelé a gépből a fémkorongok. Több száz forintra rúgott a nyeremény, amelyet a digitális számláló mutatott. A kíváncsiak körében szedte ki nyertesünk a rekeszből a szép summát, s csak akkor fagyott le a mosoly az arcáról, amikor meglátta, hogy tízforintosok helyett a kezébe hullott egy csomó közönséges — fémlapocska. .. Népszerű lett az automata Azt tartják rólunk, magyarokról, hogy rendkívül szeretünk játszani. Hogy van benne valami, az tény: a kártyától a lóversenyig, a kocsmaudvari kuglitól az asztalifociig mindenben benne vagyunk. Nem véletlen hát hogy az egyik percről a másikra népszerűek lettek nálunk a „félkarú banditák”, vagyis: a különféle játékautomaták. Am, amint ez lenni szokott, viszonylag rövid idő alatt megjelentek az automaták körül a szerencselovagok, akik igyekeztek a legfondorlatosabb, legrafinál- tobb módon „megfejni” a csillogó-villogó gépeket. S olykor-olykor nem is sikertelenül. .. ! A Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat üzleteiben tizennégy saját és öt, a Skála—Luescher Nemzetközi KFT-től kölcsönzött játék- automata működik. Ezek pénztartályainak ürítésekor derült ki — a már említett Unicornis-beli eset mellett —, hogy a készülékekbe időnként nagy mennyiségű idegen pénzt, illetve a tízforintoshoz hasonló fémkorongot dobnak be. Egyre több volt a játékosok jogos reklamációja, amikor a megjátszott — sokszor nem kis összegű tételért — mindösz- sze néhány értéktelen réz, vagy más fémből készült „pénzpótló” esett ki a rekeszbe. — Ekkor határoztuk el, hogy a vállalatnál alakuló Társadalmi Tulajdonvédelmi Tanács ‘tagjai az egyéb teendőjük mellett figyelni fogják majd az automatákat, illetve a megjelenő szerencselovagokat is. De összefogtak az egyes üzletek dolgozói is, mert számukra is kellemetlen volt az egyre gyakoribbá váló reklamáció — mondotta dr. Nagy Sándor, a Panoráma igazgatója. A belső intézkedésekkel egyidőben látott munkához a rendőrség is, s ez a kettős ellenőrzés meghozta az eredményét: rövid időn belül három automatafosztogatót füleltek le. A Skála ekkor jelentette be, hogy az országos hálózatra kiterjedően: háromezer forint jutalmat ad a hamisjátékosokat észlelő, s a csalást megakadályozó dolgozóknak. Préshulladék és esztergált korong Az időközben leleplezett szerencselovagok a rendőrségen számoltak be hamisjátékos tetteikről. íme, a lajstromuk: E. Miklós, egri lakos gépkocsivezetőként dolgozott egy olyan helyen, ahol jelentős mennyiségű préshulladékot tároltak. Egy alkalommal rájött, hogy ez a fémlapocska rendkívül „hasonlít” a tízforintos érméhez. Gondolt egyet, kipróbálta az egyik automatában, s sikerrel járt...! Ezen felbuzdulva vett magához egyre több és több korongot, mi több: adott másoknak is a szerencsés játék reményében. Amikor a rendőrség elszámoltatta a fémlapok eredetéről, kiderült, hogy 836 darabbal, gazdálkodott. S egy elhagyott pótkocsi platóján, egy vasfazékban ebből négyszázat találtak meg — tartalékként! R. Ernő egri lakos szintén hamisjátékos volt, ugyancsak ilyen korongokkal töltötte meg az automatákat, hogy igazi tízeseket kapjon visz- sza értük. B. György andor- naktályai fiatalember viszont már egy lépcsőfokkal előbbre lépett: 259 darab „pénzpótlót” esztergált a munkahelyén a vállalat anyagából, gépével, s fizetett műszakja alatt. Mint kiderült, meglehetősen termékeny volt ezen a téren, mert percenként két darabot készített, mihelyt alkalma volt rá. A rendőrség egyébként befejezte a vizsgálatot, s vádemelési javaslatot adott át az ügyészségnek: kárt okozó csalás, tulajdon elleni szabálysértés elkövetésében. A társadalmi tulajdon védelméért A Panorámánál alakuló „TTT”, vagyis a Társadalmi Tulajdonvédelmi Tanács a dolgozók köréből verbuválódik. A vállalat meglehetősen szétszórt hálózata indokolja a létrejöttét, s hogy a nagyobb üzletekben műszakonként 2—2 aktíva őrködjék a közös vagyon fölött. Itt nemcsak arról van szó, hogy a játékautomatára felügyeljenek, hanem az energiatakarékosságra, a karbantartásokra, a felújításokra, a felhasznált anyagokra, az árukészletre is odafigyeljenek. Mintegy önkéntes segítői legyenek a vállalati tulajdonvédelmi szakembereknek, a cég vezetőinek. Egyben pedig e kezdeményezésükkel szorgalmazzák, segítsék a helyi szocialista brigádmozgalom ilyen irányú felajánlásainak teljesítését. Mert a tulajdon, a vállalati értékek óvásában, védelmében van még mit tenniük. Betörőt jelzett a villogó tábla A vendéglátó vállalat vezetői egyébként saját erőből — s nem a rendőrség noszogatására — kezdtek hozzá a riasztóberendezések felszereléséhez. Jó öt esztendővel ezelőtt, egy sor üzletbetörés után kezdték kiépíteni a védőhálózatot, amelyet ma már kiterjesztettek néhány veszélyeztetett szerződéses üzletre is: az egri Napfény bisztróra, vagy a Tulipánkertre, illetve a hatvani Zöldfa étteremre. Azóta folyamatosan építik be az új valamint a felújításra kerülő egységekbe a riasztókészülékeket. S hogy megéri, arra példa a Napfény esete: amióta működik a berendezés, két betörési kísérletet hiúsítottak meg. Vagy ott van a Zöldfa története: éles hang, illetve fényjelzés hívta fel az éppen arra járó munkásőrök figyelmét egy bűncselekmény kísérletére. Az üzlet kirakatában ugyanis villogott az egyébként nem látható tábla: „Betörés!" A rendőrségnek már* csak a helyszínre kellett érkeznie... A megtörtént esetek bizonyítják: legyen az játék- automata, vendéglő, vagy bisztró — az éberség sohasem árt! Szilvás István \
