Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-02 / 233. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 2., vasárnap 3* Bizottság az idősekért Beszélgetés Knoll Istvánnal, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa munkabizottságának elnökével Szeptemberi pillanatok Hétköznapi gondok, évtizedes álmok Boldogon Sok szó esik manapság a támogatásra szoruló idős emberek érdekvédelméről. Az állami, tanácsi és társadalmi erők munkája azonban csak akkor eredményes igazán, ha tevékenységük tervszerű. Ezt az igazán nem nem könnyű, koordináló, közvetítő, feladatot végzi a Hazafias Népfront Országos Elnökségének Időskorúak- kal Foglalkozó Társadalmi Munkabizottsága. Knoll István filmrendező, érdemes művész, a bizottság elnöke társadalmi munkában. — Sokan csodálkoznak, mit keres egy filmes egy ilyen testület élén — mondja Knoll István. — Számomra egyáltalán nem furcsa, hiszen már rég elköteleztem magam. Az első adás óta rendezem az Életet az éveknek című, idős embereknek szóló televíziós műsort. S ennek már tizennégy éve. Ez idő alatt számtalan olyan gonddal, igénnyel ismerkedtem meg, amelyekért megbízatásom óta már nemcsak a képernyőn keresztül tehetnek valamit. — Mi a bizottság legfontosabb feladata? — A koordináció. Tervszerűen a megfelelő helyre irányítani az idősekért munkálkodó erőket. A Hazafias Népfront megyei bizottságain keresztül országosan elterjeszteni a legfontosabb tudnivalókat, a jó megoldásokat, új ötleteket javasolni. Fontos feladataink közé tartozik még az ajánlások, javaslatok, tájékoztatók készítése, amelyeket a HNF titkárságán keresztül a legfelsőbb párt- és állami szervekhez továbbítunk. a — Kik a bizottság tagjai? — Hosszú lenne a felsorolás. Tagjaink között található miniszterhelyettes, a Vöröskereszt főtitkár-helyettese, a Munkaügyi Hivatal, a TOT főosztályvezetői, a SZOT és a KISZ küldöttei, szociológus, gerontológus ... összetételünk tehát sokrétű. — Milyen időközönként találkoznak? — Az országos tanácskozásokon kívül összejöveteleinket nem szabályozza merev rend. Akkor, amikor szükség van rá. Előfordul, hogy egy-egy ülésre csak azok a tagok jönnek össze, akiket a feladat közvetlenül érint, akik munkakörüknél fogva a legtöbbet tudják tenni. A bizottság munkája folyamatos, s ha valamire megoldást kell találnunk, nem várhatunk meghívóra. — S mikor kerül sor országos tanácskozásokra? — Amikor az egész országot érintő, nagyon fontos, aktuális kérdésekről van szó. Ezek általában egy-egy témakörre koncentrálnak. Országos tanácskozást hívtunk össze például a nyugdíjas életre való felkészülés, felkészítés feladatainak megvitatására. Ugyancsak országos üléseken foglalkoztunk az idősek társadalmi gondozásával és a nyugdíjasok bedolgozói munka- lehetőségeivel. — A bizottság öt éve alakult, s dolgozik. Az eredmények igazolják a testület szükségességét? — Mindenképpen. Jelszavunk — ha képletesen is értendő — munkánk lényegét fejezi ki: kopogjunk be minden egyes idős ember ajtaján! Ezért szorgalmaztuk megalakulásunk után, hogy a HNF megyei bizottságai mellett működő idősek ügyeivel foglalkozó testület legyen minden nagyobb városban, .településközpontban. Örömmel mondhatom, az elmúlt években nagyon sok ilyen bizottságot hoztak létre a hazafias népfront-aktívák a helyi párt-, állami, tanácsi szervek képviselőinek bevonásával. Olyan emberek részvételével, akik jól ismerik az időseket érintő helyi gondokat, s orvosolni is tudják őket. A már működő bizottságok hatására egyre több településen rendezik meg az idősek fórumát. Ezeken a rendezvényeken a megyék vezetői a küldöttek közvetítésével a legkisebb falvak öregeinek gondjait is megismerhetik. — Mi lesz az országos munkabizottság soron következő legfontosabb feladata? — Soron következő legfontosabb feladatunk mindig az, hogy ne legyen egyetlen elhagyatott, ellátatlan, kétségbeesett idős ember sem az országban. Ezt azonban nagyon sokan patetikusnak találják majd. Tény, hogy konkrét teendőink mellett nagyon sokat foglalkozunk mostanában az idősek körül kialakult helytelen légkörrel, felfogással. Súlyos hibának érzem az „eltartjuk a nyugdíjasokat” — kifejezést, amely nem ritka a társadalmi szóhasználatban. A nyugdíj a kemény munkásévek utáni jogos járandóság, és nem adomány! S nem jótékonykodás, amit teszünk az idősekért, hanem tartozásunk törlesztése. Bizoittságunk tevékenységét meghatározzák bizonyos statisztikai adatok is. Például az, hogy hazánkban a kétmillió nyugdíjas 57 százalékának a jövedelme nem éri el a kétezer forintot. A másik szívbemar- kóló adat: félmillió idős ember él egyedül. S az évek múltával helyzetük csak súlyosbodhat. — A munkabizottságnak van-e munkaköri leírása? — Az nincs, és nem' is szükséges. Az őszinte segíteni akaráshoz nincs szükAz első meglepetés: kilométereken át új, műszaki átadás előtt álló, bitumenes úton haladunk a faluban. Igen, a hatodik ötéves terv eredménye, mondja a tanácselnök, amikor összetalálkozunk. Állami pénzből épült... A második meglepetés: annak idején nem így képzelték a dolgot, arról volt szó, hogy ugyanilyen út köti össze a települést Hatvannal. Csak hát „lefaragtak” a költségekből, későbbre marad a munka. Érthető, nem is háborog senki, inkább örül a meglevőnek. Egyébként ahogyan hallani, többfelé „útépítő elnökként” tisztelik Cserkúti Istvánt. Alig van már földes utca a faluban. Az idén adták át rendeltetésének a Munkácsy, József Attila és Sport utcák burkolatát is, ami ugyancsak 700 ezer forintot vett ki a tanácsi kasz- szából, ám az útpadkát mindenütt a lakosság csinálta, az útfelügyelet pedig gépeket adott a közös munkához. Kukák és környezet- védők Boldogot már annyiféleképpen nevezték. Volt virágos, volt takarékos, volt paprikás falu, újabban viszont a „környezetvédők” hallatnak magukról. Intézményes szemétszállítást akarnak! És mennyire igazuk van, jegyzi meg Dudás János. Hiszen hiába a cicomás-szép lakóépület, hiába a sok új útburkolat, a sok virágzó kiskert, ha ott bűzlik a háztartások szennye- szemete az udvarokon, vagy az alkalmilag kiszemelt, bár tiltott szemétlerakóhelyeken. E téma kapcsán különben szerencsénk volt ezen a napon. összefutottunk a hatvani Költségvetési Üzem vezetőjével, aki Deák László társaságában épp emiatt kereste a községieket. Hogy minő eredménnyel? Szabó Sándor szerint Boldognak van 200 ezer forintja e célra, ami kevés. Legalább egymillió kellene, hogy egy szállítóautót, meg hétszáz kukát lehessen venni. Ezért a megoldás egyféleként képzelhető el, éspedig ha a helybeliek szövetkeznek HeA közelmúltban — lapunkban részletesen beszámoltunk róla — a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottsága építőipari aktíva értekezletet szervezett Egerben. Az eseményen részt vettek megyénk építőipari szakemberei, az OTP, az SZMT és a TÜZÉP képviselői is. A megyei pártbizottság írásos jelentése is hangsúlyozta; valamint az említett aktívaülésen is többször elhangzott, hogy sajnos, a magánerős építkezéshekhez kevés a kivitelezői kapacitás. Konkrétan fogalmazva: kevés kisiparos kőműves van Heves megyében. Szálkái Jánostól, a KIOSZ megyei szervezetének titkárától arról érdeklődtünk, hogy miért nincs elég kőműves és miként tudnak hozzájárulni megyénk lakás- építési terveinek megvalósításához? réddel, Nagykökényessel. Ha aztán együttesen jó félmilliót előteremtenek, meg a kukák árát a polgárok előlegezik, már van mire hivatkozni, mikor a megye az 1983-as maradvány fel- használásáról dönt. A gyász vámszedői Majd egy újabb boldogi fonákság: a temetkezések körüli rendezetlenség. Soros parcella van, ravatalozó van, ha nem is korszerű, Hatvanból a temetkezési vállalat szintén kiszállít mindent, hogy az elhunyt végtisztessége illően megadassák. Mi kellene hát? Néhány becsületes sírásó. Mert amolyan csak akad fél liter pálinkáért, egy liter borért, egyezer forintért, ami a kiásás ára. Azután pediglen a sírásók vagy beleesnek részegségükben a sírgödörbe, vagy megkérik a hozzátartozókat, hogy szeretteik iránti kegyeletből húzzák rá a földet. Plusz kétszázért azonban a fejfát még beledugják a friss halomba. Gond ez, persze, a helyi vezetőknek. Keresik is a módját, hogy a gyász vámszedőit kiiktassák a „forgalomból”. Am a problémát mindmáig nem tudták megoldani. Lenne ugyan egy maszek, aki mindennemű, a temetések lebonyolításával járó terhet magára vállalna, ha megfizetik az árát. De nincs jogszabály, ami a magánvállalkozást e tárgykörben lehetővé teszi... Nők az üzemekben A Lenin Termelőszövetkezet elnökhelyettese, Lukács Dezső viszont már büszkélkedhet, merthogy nekik köszönhető az ipar meghonosodása Boldogon. És ezzel együtt a kertészetből kiszoruló „fehérnép” munka- lehetősége! Mert amíg tíz esztendeje csak a Kőbányai Porcelángyár híradástechnikai cikkeket gyártó részlege működött a faluban, ezt utóbb egyik üzemecske után a másik követte. A gazdaságtalan bisztrót így alakították át varrodává, amelyben egy pesti szövetkezetnek végez bérmunkát — A statisztika is azt mutatja, hogy 1980-tól a tizennyolc építőipari szakmában alig-alig beszélhetünk fejlődésről — mondta a titkár. — Kőműves kisiparos jelenleg 533 dolgozik a megyében. Ez így kimondva elegendőnek tűnik, különösen, ha azt is hozzáteszem, hogy többségük jól felszerelt, korszerűnek mondható gépekkel rendelkezik. A jelenleg érvényben lévő adózási szabályok azonban nem teszik érdekelté őket kapacitásuk kihasználásában. Még így is a kisipar részaránya a lakásfelújításoknál 80 százalék, s az új lakások 1/3-át építik szervezetünk tagjai. A kisebb településeken ez az arány még nagyobb. — Ez azonban — nemcsak a pártbizottság megálharminc asszony. Később, Apcnak is segítendő, a Lenin portáján beindult az alumínium kannatetők, palackaljak gyártása. Tavaly pedig felavatták faüzemüket, amely a saját erdőirtásból származó fát dolgozza fel. Kórházi kisszekrények kerültek innen ki, raklapot gyártanak nagy mennyiségben, újabban pedig a bér- fűrészelés lendült fel jövedelmezően. Adós, fizess! No és az egyhónapos lázongás hullámai is elültek már a faluban. Mi szülte a hosszú elégedetlenkedést? A termelőszövetkezet húsüzemének, húsboltjának bezárása. Hetekig Hatvanba utazgatott majd mindenki kolbászért, hurkáért, húsért, füstölt szalonnáért, merthogy ilyesfélében a boltok általában gyengén vannak eleresztve. A közhangulat és a belátás végül arra késztette a Lenin vezetőit, hogy a korábbi, hibás döntést felülvizsgálják, és továbbra is kés alá eresszenek hetenként 20—25 jófajta sertést, amelyeknek a húsából a környék sem marad ki. Nem így az áfész! Hiszen két esztendeje adós Boldognak egy beígért élelmiszerüzlettel. Holott nem is újról volt szó. Meg aztán a helyi tanács tavaly már Jbe is szállt” pár ezer forinttal a meglevő épület felújításába, de a dolog csak nem halad egyről a kettőre. Ám, hogy ne csupán vád érje a fogyasztási szövetkezetét, érdemes számba venni egy fáradatlan szervező, Varga István munkáját, amit az áfész zöldségtermelő szakcsoportja elnökeként végez Új felvásárlótelep Valóban nem kis dolog lehet kilencszáz tag élén szorgoskodni, még akkor sem, ha intézőbizottság áll mellette. Mert annyi mindenre van szükség, hogy egy-egy szezon végén mind a szakcsoport, mind az áfész jól járjon. A fólia alatti paprika, paradicsom, uborka, a szabadföldi zöldség ily lapítása szerint — kevés. A lakossági igények ennél jóval nagyobbak. — Az utóbbi időben nálunk is élesebben jelentkeztek ezek az igények. Éppen ezért Gyöngyösön, a Mátra- vidéki Építő- és Szakipari Szövetkezettel, a megyeszékhelyen pedig a LAKISZ-szal közösen létrehoztuk az infor. máció, munkafelvevő irodát. Ennek az a lényege, hogy ha éppen nem tudják ezek a szolgáltató szövetkezetek vállalni a szakmunkákat, az általunk leadott névsor alapján szólnak valamelyik iparosunknak. Ezzel a szövetkezetek szolgáltatása is bővül, s mi is jobban hozzá tudunk járulni az igények kielégítéséhez. Eredményről egyelőre még nem tudok beszámolni. mivel csak néhány hónapja jött létre ez a kapcsolat. Mindenesetre ha beválik, más szakmákra is kiterjesztjük ezt a megoldást. — Vannak-e még „bevethető” tartalékaik, elsősorban a lakásépítési program megvalósulását segítve? — Egy nyár végi rendelet lehetővé tette, hogy az eddigi három helyett hat alkalmazottat foglalkoztathat egy iparos. Ezenkívül tervezzük, hogy a KIOSZ Budapesti Innovációs Irodájával közösen sorházak, valamint többszintes lakások építésébe is bekapcsolódjunk. Ennek az lenne a lényege, hogy az első lépcsőben lakhatóvá tesz. szük az épületet, s majd csak akkor folytatjuk, ha az építtetőknek erre újra lesz pénzük. Ez gondolom, elsősorban a fiataloknak lennagy területen traktorokat, gépeket^ szippantókocsit, talajművelő eszközt igényel, és ennek a beszerzése éppen úgy a vezetőre, az intéző- bizottságra hárul, mint amikor tápot, vegyszert, fóliát, lécet kell vásárolni. Azután ott az értékesítés, illetve a megelőző felvásárlás! Még jó, hogy olyan avatott gazdasági ügyintézőjük van, mint Antal Józsefné. És az sem közömbös, hogy az áfész Hóka Mihály személyében szakmai tanácsadót adott melléjük, aki nemrég egy holland magkereskedő képviselőjét kérte fel diaképes előadásra. És mind e közben nem mondanak le a fejlesztésről: céljegyalapból az idén új, korszerű felvásárlótelepet létesítenek a Hatvani úton, az egykori TÜZÉP helyén. Vízműtársulat alakul Víz, víz, víz! Ami Osziék- nél éppen úgy hiányzik, mint Királyéknál, Kadéteknél. Természetesen a vezetékes vízről van szó, amelynek a kiépítése, megtelepítése több évtizedes gond a rossz, nitrátos, ásott, fúrt kutak vize miatt. A jelen azonban már magában hordozza a megvalósulást, Boldogon ugyanis a tervciklus egyetlen nagyberuházása a vízmű, a vízhálózat-építés, amire 30 millió forintot irányoztak elő. Ebből a kiviteli terven, valamint egy két és fél milliós mélyfúrású kúton már túl is léptek, a BUVI- ZIG pedig most végzi a gazdasági számítást, amely végül is megadja az egy érdekeltségre, egy portára eső hozzájárulás összegét. Ezután, és még az idén, alakul meg a vízműtársulat, hogy kézbe vegye a dolgok további bonyolítását. Ver- senytárgyalást hirdetnek a munkálatok generálkivitelezésére, és a társulás idei befejező feladata, hogy meg is kösse az erre vonatkozó szerződést. Az 1984-es esztendő januárja pedig már a rajtot jelenti, azzal a tizenegymillió forint állami támogatással, amelyet első hitelrészként kap a község vízmütársulata... Moldvay Győző ne jó megoldás. Nem mellékes az sem, hogy az innovációs irodával egyeztetve a jelenlegi végösszeg hetven százalékáért tudjuk vállalni a munkát. Tehát nem li ezerért egy négyzetméterét, hanem úgy kilencezer forint körül. Egerben a városi tanács illetékeseivel már tárgyaltunk is a lehetőségekről. Az elképzeléseinket támogatják, így akár az Alma- gyar-dombon, akár Pásztorvölgyben meginduló építkezéseknél már számíthatnak ránk. — Nincs olyan elképzelés, hogy egy-egy feladatra összpontosítsák erőiket? — Felvetettük ezt a lehetőséget is. Ennek eredményeként már 15 építőipari munkabrigád alakult a megyében. Közülük kettő, az ecsédi és a boldogi már kétszeresen kiváló kisipari munkabrigád címet kapott. Ez is előrelépést jelenthet többek között a kapacitásunk bővítésében. Feltűnt a beszélgetésünk során, hogy a KISZ megyei titkára nem hivatkozott építőanyag-hiányra. s a szak- munkásutánképzés problémáira, s még sorolhatnánk az ilyenkor szokásos érveket. Úgy tűnik, azonosultak a megyei aktvaértekezleten elhangzottakkal, ami szerint építőipari szervezeteinknek gyorsabban, hatékonyabban, jobb minőségben keli kielégítenie a megye gazdaságénak fejlesztését és az élet- körülmények javítását szolgáló építési igényeket. Kis Szabó Ervin ség szabályzatra. (N. Sz.) Burleszk Egy burleszkfilm pereg a tv-reklámok között: gyorsított felvételszerű mozgással fiatalember hajítja egy erdei árokba feleslegessé vált akkumulátorát. Az ám! Az akkumulátort valamely titokzatos erő visszadobja az árok mélyéről, hősünk ölébe, aki ettől kacagtaióan hanyatesik. Alá a szöveg: a természet válogatós természet! A MÉH viszont átveszi a nem sérült, záródugóval ellátott, rossz akkumulátorát. Az ötlet szellemes, a reklám katartikus élményt adó. Vége a használt akkumulátorok környezetszennyező eldobásának! De! Csak az a vég, azt tudnám feledni! Hogy környezetvédelmi okokból nem veszik át a sérült, kupakhiányos akkumulátort. Mert ugye az egész akcióban logikusan az volna a fontos, hogy a környezetvédelmi célok teljesüljenek: a sérült akkumulátorokból ne mindenfelé follyon a sav, csak a gyűjtőhelyen. Hogy a MÉH ne kupakot gyűjtsön — arra már szakosodott más —, hanem az akkumulátorok értékes ólomlemezeit szedje össze újrafelhasználásra, akár sérült az az aksi, akár nem. De nem! A MÉH még válogatósabb természet a természetnél. És így, tisztesség ne essék, szólván, a burleszken tényleg csak — röhögni lehet...! (kőhidi) Új lehetőség: Almagyar-domb, Pásxtor-völgy
