Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-02 / 233. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1983. október 2., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Örvén: örve alatt A címbeli rágós, illetőleg névutós nyelvi formákat az alábbi szövegösszefüggések­ből emeltük ki: „Keményen fellép a tapasztalatcsere ör­vén és címén végrehajtott kéjutazások ellen” (Népúj­ság, 1983. máj. 28.). — „A sajtószabadság örve alatt el­terjedtek a szamizdatok is” (Egy rádióbeli vitából). A humor és az irónia je­gyében megírt verssorokban sem véletlenül kapott nyelvi szerepet az örvén szóalak: „Míg ti alusztok, / Míg Ho- mér durmol: / dolgozom Darmol / sikere örvén / I. Gy. össz-oeuvré-n ..(Ily- lyés: Bevezetés egy „így ír­tok ti át” versenybe). A példatárt még bővíteni lehetne, hiszen éppen mai nyelvhasználatunkban egy­re gyakrabban jelentkeznek ezek a szóalakok: örvén, ör­ve alatt, örvével. Általában a rosszalló minősítést ér­demlő közlésekben tűnnek fel az űrügy, a színlelt ok, a hamis külszín, a koholt jogcím, az aprorpó, az alka­lom mögé bújtatott kifogás kifejezésére, kiemelésére. Üjabban éppen ebbeli sze­repükben változás állott be: nem feltétlenül rosszalló kicsengésű közlésekben is fel-feltűnnek. Alapszavuk, az örv ma már ebbe a szélesebb, tá- gabb jelentési kört és hasz­nálati értéket megnevező rokon értelmű szósorba il­leszthető bele: ürügy, ment­ség, kifogás; szín, alkalom látszata stb. Ezek a szóala­kok is alkalmasak az elíté­lendő cselekvés, magatartás valódi mozgatójának ellep- lezésére, az önmagában he­lyes, jogos eljárás látszatá­nak, ürügyének előtérbe ál­lítására. Az örv szó eredetét kutatóknak sem véletlenül az a véleményük, hogy a nyakörv, nyakszíj jelentése­ket hordozó szóval is kap­csolatba hozható az örvén, az örve alatt nyelvi formák alapszavával. Egyik érvük, feltevésük, hogy az örv va­lamikor tisztséget jelző nyakszalag lehetett, aminek védelme alatt büntetlenül garázdálkodhattak egyesek. Külön is szólnunk kell a szamizdat nyelvi formáról. Hogy milyen beszédhelyze­tekben és szövegösszefüggé­sekben jelentkezik legújab­ban, arról ezek a példáink bizonykodnak: „A Mozgó Világról azt híresztelték, hogy az egy szamizdat. Ezer útja, módja van annak, hogy a legkülönbözőbb testületi eszmecserék anyaga órák alatt eljusson valamelyik hazai szamizdathoz” (Alföld, 1983. 2. sz. 54., 60. 1.). En­nek az orosz nyelvből hoz­zánk került szónak ma még nagyon tágkörű és alig is­mert a jelentése és haszná­lati értéke. Ezek a magyar nyelvi formák közel állnak ahhoz, hogy értelmezhessük ezt a jövevényszót: illegáli­san terjesztett sajtótermék, írásmű, engedély nélkül ter­jesztett kalózkiadvány. így egyértelművé válik már idé­zett mondatunk is: A sajtó- szabadság örve alatt elter­jedtek a szamizdatok is. Dr. Bakos József Kiállítás a szülőföldön Az Egerben élő id. Kátai Mihály festőművész kiállítá­sát rendezik meg az alkotó szülőhelyén, Karcagon. A művelődési központban októ- ben 3-án, délután 5 órakor ifj. Kátai Mihály festőmű­vész nyitja meg a tárlatot. Mennyei seregek Új magyar film Filmművészetünk ismét egy olyan alkotással gazda­godott, amely sok szállal kötődik a múlthoz, amely eleink tetteit mérlegelve, boncolgatva, napjaink gond­jait is felvillantja. Termé­szetesen áttételesen, egyéni ízű tolmácsolásban. A Mennyei seregek Kar­dos Ferenc rendező figye­lemreméltó munkája, olyari mű, amely gondolkodásra serkent, esetleg vitára sar­kall. A művész szerencsés helyzetben volt, hiszen a forgatókönyvet testvére ír­ta, azaz kettejük között hiánytalan Összhang formá­lódhatott, tisztázhatták az eszmei töltéssel összefüggő kérdéseket, s a kifejezésmód részleteiben is megegyezhet­tek. Az alkotó nem históriai ismeretterjesztésre, nem a hajdani valóság precíz be­mutatására vállalkozott. Igaz, a költőnek és hadvezérnek egyaránt kiváló Zrínyi Mik­lós életének epizódjait vil­lantotta fel, de mellőzte a „tanári” pedantériát. Célja az volt, hogy olyan szemé­lyiségrajzot, illetve korké­pet adjon, amely jelenünk számára is számos tanulság­gal szolgál. Aki cselekményességet, fordulatokban bővelkedő té­mafeldolgozást várt tőle jó­korát csalódik. Ez a mű ugyanis elsősorban epikus jellegű, amolyan több téte­A diplomás fiatalok népe­sedési, foglalkozási jellem­zőiről és anyagi viszonyai­ról bocsátott közre kiadványt a Statisztikai Kiadó Vállalat. A statisztika szerint 1970 óta csaknem kétszeresére emel­kedett a 35 éven aluli diplo­más fiatalok száma az or­szágban, ma már jóval több mint 200 ezren vannak, s mintegy félmillió diplomás több mint 42 százaléka tar­tozik ebbe a korosztályba. A nők aránya a fiatal diplo­mások között meghaladja az 50 százalékot, ami jóval ma­gasabb a korábbiaknál. Né­hány területen egyértelműen kimutatható az elnőiesedés: az oktatásban a nők aránya a fiatalok körében 77 száza­lék, ezen belül a 25 éven aluliaknál 88 százalék. A fiatal diplomásoknak mintegy egyötöde végez ve­zető, irányító munkát, de többségük beosztott ügyinté­zői munkakört lát el. A fér­fiak között lényegesen maga­sabb a vezetők, irányítók aránya — 32 százalék —, a nőknek mindössze 10 száza­léka dolgozik ilyen beosztás­ban. A fiatal diplomások életé­les töprengés. Ebből fakad az, hogy nagy szerepet kap a látványosság, s a hajdani magyar hétköznapok ezernyi ellentmondásának bemutatá­sa. A két motívum szerves egésszé ötvözése nem köny- nyű feladat, így aztán nem véletlen, hogy a stáb sem birkózott meg vele maradék­talanul. Ennek egyik oka az, hogy a rendező akarva- akaratlanul is olyan mar­káns, olyan mester utánzó­ja lesz, mint Jancsó Miklós. Ez arányeltolódást is szül, azaz a mutatós, de többnyi­re közhelyízű, ismétlésnek tűnő mozzanatok kerülnek előtérbe, és háttérbe szo­rítják a lényeget, azaz a szellemi csemege csorbul, a valódi érték halványul el. Ettől függetlenül tartal­milag gazdag, s formailag is számottevő művel gyara­podtunk. Kitűnő ötlet volt az angyal motívum beikta­tása, hiszen ez a lelemény hivatott bizonyítani azt, hogy a XVII. század ma­gyarságának gondját-baját a széthúzás, a torzsalkodás, az egyéni érdekek túltengé- se okozta. Számos célzás fi­noman azt is jelzi, hogy ez a kór bizonyos vonatkozás­ban ma is felbukkan, mér­gezi emberi kapcsolatainkat, akadályozza eredményesebb munkálkodásunkat. Kardos azt hangsúlyozza — s ebben teljesen igaza van —, hogy ben is kulcskérdés az önálló lakás. A vizsgált házaspárok közül az önálló lakással ren- delkezők'aránya 69 százalék. másrészük albérletben vagy a szülőkkel együtt él. A Bu- dapesterjí élő diplomás fiata­loknak a legkedvezőtlenebb a lakáshelyzete, a házaspá­roknak csak 47 százaléka él önálló lakásban. A fiatal diplomások kere­sete a szakmunkásokénál alacsonyabb, s ez különösen jelentős a kezdőknél, a 24 éveseknél, vagy annál fia­talabbaknál mutat jelentős eltérést. A fiatal diplomás nők átlagkeresete 4010 fo­rint; ez még az azonos korú férfikollégáktól is elmarad, ami 4877 forint. A Buda­pesten dolgozó fiatal felső­fokú végzettségűek átlagke­resetével azonos megyeszék­helyeken, néhány százalék­kal viszont magasabb a töb­bi városban és a községek­ben élőké. A kezdő diplomások 28 százaléka végez egy, vagy többféle jövedelemkiegészitő munkát, amely számukra az átlagos havi, valamivel több mint 100 forint többletet je­lent. egykori eleinken a csoda sem segíthetett volna, s er­re jelenünkben sem érdemes várni, mert nehézségeinken csak akkor lehetünk úrrá, ha szubjektív indulatainkat félretéve tevékenykedünk kö­zös terveink valóra váltásá­ért. Mindezt árnyaltan tolmá­csolták az alkotók. Holtai Lajos operatőrként poétikus hangoltságú képeivel enyhí­tette az alkalmi törlése­ket. Ezt tette dicséretes hoz­záértéssel a zeneszerző Selmeczy György is. A szí­nészeknek nem volt köny- nyű dolguk, hiszen parádés alakításokra aligha adódott lehetőségük. E film ugyanis azt kívánta tőlünk, hogy az egymással összecsapó érve­ket illusztrálják az annyira megszokott karaktermintá­zás helyett. A nem átlagos, a nem rutinízű feladatnak mégis magas szinten tettek eleget. A Mennyei seregek hibái ellenére is rangos produk­ció. Az emberek valószínű­leg nem tolonganak majd a jegyekért, ám aki beül a né­zőtérre, nem bánja meg el­határozását, mert ismét meggyőződhet arról, — méghozzá művészi tálalás­ban — hogy a múlt okító példái jövőnk formálásakor sokrétűen kamatoztathatók... Pécsi István Bizalom­gerjesztő Lehet, hogy némely fo­gyasztókban él valami­féle kétely a fogkré­mekkel kapcsolatban, s ezért került rá a Dán na dán elnevezésű ter­mék dobozára a meg­nyugtató felírás: a fog­krém hatékonysága és minősége tesztírozott. Lehet, hogy a nyelv­művelők szívükhöz kap­va sóhajtanak az „ékes” magyar nyelvű tesztíro­zott kifejezés olvastán, vagy hallatán, s az is lehet, sőt biztos, hogy ebből még nem derül ki, hogy jó-e vagy rossz a minőség és a haté­konyság. Csupán az, hogy tesztírozták. De azért mégis biza­lomgerjesztőbb így, mintha nem lenne raj­ta semmi. Mert, ha tesz­tírozták — csak van benne valami... (kaposi) KERESETÜK ALACSONY Statisztika a diplomás fiatalok helyzetéről Emlékkiállítás Pákozdon Felújították és újjárendezték a pákozdi Emlékházban levő kiállítást A dombtetőn — az emlékmű mellett — a csata közelgő 135. évfordulója alkalmából az eddiginél lényegesen gazdagabb kiállítás fogadja az érdeklődőket (MTI fotó: Kabáczy Szilárd felv. — KS) OKTÓBER 4-5-ÉN; Levéltárigazgatók országos tanácskozása Noszvajon Már hagyomány az, hogy esztendőnként találkoznak az országos jellegű, a megyei levéltárak igazgatói, vala­mint a területtel foglalko­zó tanácsi előadók. Az idei összejövetelt ok­tóber 4—5-én, Noszvajon, a megyei tanács továbbképző intézetében tartják. A szak­emberek — többek között az új adatszolgáltatási rendszerről, — az összegyűj­tött anyag nyilvántartásá­nak korszerű gyakorlati módszereiről, az intézmé­nyünkben levő könyvtárak helyzetéről tárgyalnak majd. A rendezvény célja az, hogy képet alkossanak egy­más munkájáról, s átvegyék a már beyált, a lényegében mindenütt kamatoztatható ötleteket. NÉPDALKORUSOK MINŐSÍTÉSE Hagyományőrzés viseletben, dallamban Ebben az esztendőben nincs országos minősítés a népdalkórusok részére, de a megyében biztosítottak számukra lehetőséget a megmérettetésre. A Megyei Művelődési Központ Saru­don és Tarnaleleszen szer­vezte meg az összejövetelt a csoportoknak, melyek dal­lamban, viseletben őrzik táj­egységük hagyományait. A zsűri elnöke mindkét alka­lommal Olsvai Imre, az MTA Népzenetudományi In­tézetének főmunkatársa volt. Véleménye szerint magas a színvonal Heves megyében, amit az is igazol, hogy har­madik fokozatokat nem is osztottak a minősítés során: kiváló, illetve jó eredmé­nyek születtek. A sarudi „fordulóban” ki­válóan minősültek a házi­gazdák, ezenkívül Nagyréde, Gyöngyössolymos és Terpes kórusai is. „Jók” lettek: Karácsond, Kerecsend, Me- zőszemere és Poroszló együt­tesei. Tarnaleleszen kiválóan minősültek az ecsédiek, az egerszalókiak, a mátrade- recskeiek és a fedémesiek, az utóbbiak külön dicséret­ben is részesültek. Jó „osz­tályzatot” kaptak a bükk- szenterzsébetiek, (akik a mezőnyben egyedül férfikó­rust küldtek), a gyöngyösiek, (akik a Mikroelektronikai Vállalat képviseletében ér­keztek), a hatvaniak, a bor­fiák, és a váraszóiak. Jordan Popov: Micsoda barátok voltunk! Micsoda barátok voltunk, ó istenem, micsoda bará­tok! Megtisztítottam He­lyette 30 kiló hagymát, ő harmincszor kifényesítette a cipőmet, enni adtam neki a csajkámból, ő meg­itatott a kulacsából, leve­let irt az édesanyámnak, csomagot kdptam az apjá­tól, a hátán cipelt, én pe­dig mesterséges légzéssel keltettem életre. De egyszer csak útjaink elváltak. Sziámi ikreknek hívtak bennünket, mindig együtt voltunk, de tessék, elvál­tunk egymástól. Ki gon­dolta volna? Ki tette ezt? Az élet. Egyszer, évekkel ezelőtt, amikor • még motorkerék­páron száguldoztam, meg­pillantottam egy utca ke­reszteződésében. — Hogy vagy? — kér­deztem. — Jól — válaszolta. — Gyere el hozzánk egyszer! — mondjam, és éppen abban a pillanatban, amikor oda akartam kiál­tani neki a címemet, zöld­re váltott a lámpa, és in­dulni kellett. Két évvel később láttam újra. Ekkor már megvet­tem a Skodát, s ő motor- kerékpáron járt. Mellém sorolt, anélkül, hogy észre­vett volna. Hirtelen lete­kertem az ablakot, és el­kiáltottam magam: — Mi van veled, te el­veszett lélek, hová tűntél? — Jól vagyok — vála­szolta. — És te? — Hol így, hol úgy. Mi­ért nem jössz el egyszer? ö bólintott, de ebben a pillanatban zöldre váltott a lámpa, és én megindul­tam egyenesen, ő pedig balra kanyarodott. Lehet, hogy eltelt egy év is, vagy másfél, amikor ismét összefutottunk az egyik benzinkútnál. Éppen tankoltam, és a kocsisoron átnézve látom, hogy a so­rára vár motorkerékpár­jával. Mögötte egy nő ült. — Hé, hogy vagy? — kiáltottam el magam. ö rámutatott a nőre. — Megnősültem. — Gratulálok! — mond­tam neki. — Miért nem jöttök el az asszonykával? Ekkor a kocsioszlopból dudálni kezdtek, hogy mi lesz már, és vissza kellett ülnöm a volán mögé, hogy induljak. Utoljára Burgaszban lát­tuk egymást a Szozopol felé vezető úton. Igen nagy volt a torlódás, és mi az egymással szemközti folya­matban haladtunk. Előre­mész három-négy métert, megállsz, várakozol, majd ismét nekilódulsz. Ekkor egy Trabantban ült. Én egy vadonatúj Zsigulit ve­zettem. Kézmozdulattal kérdeztem tőle: „Hogy vagy?” ö bólintott: „Jól”. És rámutatott két gyerek- | re, akik hátul ültek. Alig láttam őket. Két ujjammal "... V-betüt formáltam, ami annyit jelentett: „Gratulá­lok!” ö a szívére tette a kezét: „Köszönöm". Ekkor, egyik kezemmel Szófia fe­lé, a másikkal pedig rá­mutatva meg akartam neki mondani, hogy: „Mi­ért nem jöttök el egyszer?” De a két folyam hömpö- - lyögni kezdett, az autók nekilendültek, és elvesz­tettük egymást. Ettől kezdve nem láttam őt sem a közlekedési lám­pák előtt, sem a kötelező vizsgákon, sem a javító- műhelyekben, sem pedig a benzinkutaknál. Pedig micsoda barátok voltunk, ó, istenem, mi­csoda barátok! Bolgárból fordította: Ada- mecz Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents