Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-22 / 250. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1983. október 22., siombat Közös feldat erősíteni a kapcsolatokat A társadalom az úttörőkért — az úttörők a társadalomért Napjaink úttörőmozgalmában mind több szó esik arról, hogy szorosabbá elevenebbé kell fonni a kapcso­latokat a társadalom tagjaival, szervezeteivel. Hisz a jövő felnőttjeinek nevelése, világnézetének alakítása nem lehet csak kizárólagosan a pedagógusok feladata. Felgyorsult körülöttünk a világ. A holnapokra, a vál­tozásokra falak, zárt ajtók mögött képtelenségnek tű­nik felkészülni — felkészíteni az emberpalántákat. Természetesen nem egyoldalú viszonyról van itt szó hisz az egyes kisebb-nagyobb felnőtt közösségek is so kát kaphatnak a mozgalomtól. Miként? Ezúttal olyan beszélgető partnereket kér­tünk, akik már eddig is értékes, mások számára is hasznosítható tapasztalatokat szereztek a kölcsönös előnyökről, a megvalósítás módjairól. Vincze József, az egri 9. számú körzeti pártalapszer- vezet képviselője. — Alapszerveztünk tíz esz­tendeje alakult, de a köze­lünkben lévő 10-es iskolát még csak három éve segít­jük, patronáljuk. Sokáig kós­tolgattuk a dolgot, míg nagyjából kialakultak a je­lenlegi formák. Eleinte el­jártunk bizonyos rendezvé­nyekre, később azonban úgy döntöttünk, kifejezetten párt­megbízatást adunk néhány tagunknak a kapcsolat épí­tésre. Induláskor nyolc olyan veteránt kértünk föl, akik megélték a 19-es ese­ményeket. Meséljenek emlé­keikről a gyerekeknek, me­séljenek a múltról. Az út­törőket hihetetlenül izgatja a történelem. Faggatóznak; mi hogy volt, miért kaptuk a kitüntetéseket. Ma már persze többen járunk át az iskolába, 16-an. Minden osz­tályhoz ugyanaz a párttag látogat el rendszeresen. Népújság: — Sikerült-e a szülőket is bevonni ezekbe a találko­zásokba? — Természetesen. Már csak azért is, mert a közelmúlt őket is érdekli, hisz a mai anyák, apák többsége szin­tén 45 után született. De különben is. Már rég nem­csak ennyiből állnak prog­ramjaink. Alakítottunk pél­dául közös úttörős, KISZ-es, veteránkórust. Együtt me­gyünk társadalmi munkába, együtt rendezünk ünnepsége­ket. Az a jelszó nálunk, hogy ha anak idnején a temérdek dolog miatt nem tudtunk eleget foglalkozni gyereke­inkkel, legalább most, az unokáknak adjunk többletet. Wágner Alfrédné, a Hat­van városi Úttörőelnökség szülői munkaközösségi ösz- szekötője. — Egy, számunkra nagyon fontos gonddal kezdem. Az­zal, hogy az a tapasztala­tunk, hivatalosan ma még kevéó helyütt ismerik, fo­gadják el a patronálási mun­kát. Mint olyan, a mozga­lomhoz tartozó ember, aki 18 évvel ezelőtt kezdte, ál­líthatom: hihetetlen hasznos lenne, ha az eddiginél gyak­rabban fordulna elő, hogy egy-egy szocialista brigádot „elengednek” tábort verni, vagy néhány embert tábo- roztatni, ha több alkalom­mal vennének részt ifjú dol­gozók a kirándulásainkon, megmozdulásainkon. Hatvan­ban egyelőre sajnos egy ke­zemen meg tudom szinte számolni, hány múnkahely- ről számíthatunk efféle — személyes — segítségre. Népújság: — Gondoljuk, a korábbi években nem is volt na­gyon hasonló igény. — Tény, hogy az elmúlt 20 esztendő alatt sok min­den — a szülői munkakö­zösség feladata is — átala­kult a mozgalomban. Valaha „dekorálással” kezd­tük, s a legfontosabb tevé­kenységünk volt az osztály- napló borítójának kihímzé­se, vagy a pedagógusnap megszervezése. Ma az elsők közé tartozik például az Egy család — egy őrs mozgalom. Nálunk ez nagyon jól megy. A szülőknek összeállítunk egy listát az aj'ánlott prog­ramokról, s ők választhat­nak, melyiknek adnának szí­vesen otthont. Élmény egy- egy ilyen esemény minden résztvevőnek, de különösen a rossz családi háttérrel ren­delkező gyerekeknek, akik e látogatások alkalmával min­tát kaphatnak arról, hogyan rendezzék majd be saját éle­tüket. Szeredi Sándorné, az egri 3. számú Általános Iskola úttörőcsapata patronáló tes­tületének elnöke. — Csak csatlakozni tudok az előbbiekhez. Magam, egy nyolcadikos és egy negyedi­kes gyerek mamájaként szin­tén úgy látom, igen hasz­nos, ha a szülők nem bánják a fáradtságot, s ahol lehet, bekapcsolódnak a mozgalmi életbe. Mi például úgy kezd­tük, hogy az egész család elkísérte a csemetét táboroz­ni. .. De ez csak a kezdet volt. Bálokat szerveztünk, kirándulást, anyanyelvi ve­télkedőt. Keresünk patroná­ló brigádokat az osztályok­nak, beszélgetünk az ifi­vezetőkkel. Talán ezen a te­rületen lehetné még mit ten­ni. Ehhez kapcsolódik később Rózsa Gyula, a Mátraalji Szénbányák Radnóti Miklós KISZ-alapszervezetének kép­viselője. — Mi 1976-tól patronál­juk a nagyfügedi általános iskolát. Kicsit különleges a helyzet, mert hozzánk 45 községből járnak be dolgoz­ni — mégis egyként szív­ügyüknek tekintik KISZ- eseink a fügedi úttörőcsapa­tot. Minden év szeptembe­rében szocialista szerződést kötünk velük. Vázoljuk el­képzeléseinket: hogy mikor szervezünk üzemlátogatást, milyen munkák elvégzésére vállalkozunk (bordásfal ké­szítés, festés, cipőtároló ké­szítés, stb.). Népújság: — Mit szól ehhez a vál­lalati vezetőség? — Teljes mértékig támo­gatnak. A szerződést példá­ul a gazdasági vezető és a párttitkár is aláírja. így olyan is előfordulhat, hogy ha a mi pénzünk elfogy, a szakszervezet segít ki, hogy kirándulni vihessük az út­törőket. . . Nyerünk persze mi is. Szakmatanulás után például régi ismerősként je­lentkeznek hozzánk dolgoz­ni. De közvetlenül: ha kér­jük, műsorokat adnak szá­munkra. Vagy a pedagógu­sok felkészítik a nyolc ál­talános elvégzésében elma­radt dolgozóinkat. Szeretjük még a közös, vidám vetél­kedőket is — KISZ-es mó­don csináljuk: legyen min­denben egy kis politika. Csete György, a tarna- szentmiklósi METALLOGLO- BUS telepgondnoka, aktív munkásőr. — Én üzemünk, valamint a pélyi iskola kapcsolatáról, illetve a honvédelmi klu­bunkban folyó tevékenység­ről szeretnék beszélni. Klu­bunkba harmincán járnak, zömmel KISZ-tagok, vala­mennyien patronálnak egy- egy iskolát, s így együtt a pélyieket. Nálunk az érdek­lődő fiatalok „univerzális képzést” kaphatóak. Lehet­nek munkásőrök, honvédel­misek, egészségőrök, foglal­kozhatnak a közlekedéssel, a tűzoltással. Az a szeren­csés tapasztalatunk, aki egy­szer eljön hozzánk, ott is marad. Úgy értem, ha ki­kerülnek az iskolapadból az úttörőgárdisták, szinte mind belépnek az MHSZ-be, ifjú­gárdába, sokan katonák lesz­nek. Nagyon jó érzés velük foglalkozni. Engem például csak egyszerűen Gyuri bá­csinak hívnak. Elmesélik él­ményeiket — s ez a bizalom, ami leginkább kedves a szá­munkra. Ambrus József, a megyei pártbizottság osztályvezetője utolsónak szólt hozzá a beszélgetéshez. — A párt VB. szeptem­ber 27-én tárgyalta az MSZMP KB titkársága 74-es határozatának végre­hajtását, az úttörőszövetség munkájának fejlesztéséről. Jó lehetőség nyílt így az ösz- szegzésre. Az úttörőszövet­ség további eredményes mun­kájához — én is úgy vélem — mindenképp hozzájárul­hat a társadalom szerepének növelése a mozgalomban. Ez látszik a közeljövőben az egyik legfontosabb feladat­nak. Megyénkben 40 ezer gyermek van, 1600 úttörőve­zető pedagógus, a pártoló tagok száma közel ötezer, az ifivezetőké 1200 körüli. A pártszervezetek jó len­ne, ha hatékonyabban ven­nének részt a koordinálás­ban. Sok finomításra is szük­ség lesz. Mert egy-egy isko­lát agyonpatronálnak, más­hová alig jut el valaki. El kell tüntetni ezeket a fehér foltokat! Persze az az el­sődleges a társadalmi segít­ségnél is, hogy ki-ki saját gyerekét nevelje rendszere­sen, utána következzenek a plusz feladatok, s a bekap­csolódás a különböző prog­ramok szervezésébe. Egyet­értek én is azzal, hogy az aktivitás élénkítésének érde­kében jobban el kellene is­merni azokat, akik vállal­koznak az efféle munkára. És ösztönözzük a résztvevő­ket, hogy az életre készít­sék fel az úttörőket, a diá­kokat. Hogyan tovább? Ehelyütt csak néhány gon­dolat kifejtésére volt idő, az úttörőkonferenciák után lesz mód — a kommunista aktíván is — kidolgozni a részleteket. Népújság: Köszönjük a beszélgetést! Németi Zsuzsa Aszú­szüret A tokajhegyaljai történel­mi borvidéken októberben megkezdődött a nagyszü­ret. A szakszövetkezetek mellett a legnagyobb ter­melő, a Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Bor­kombinát szőlőstábláit is benépesítették a diákok. Az időjárás kedvezett az aszúsodásnak a leszedett fürtöket a szemelgetők veszik kezelésbe, hogy el­különítsék az értékes aszúszemeket. ... Ezt kell szemelgetni... (MTI fotó: Kozma István felvételei Bérszínvonal — Hitel — Foglalkoztatottság — Munkaerő-tartalék — Folyamatos bevétel — Sok a varroda és a műanyagüzem Hasznos melléküzemágak Már külföldön is elis­merten gazdálkodó termelő- szövetkezeteink évenkénti nyereségelszámolásában egy­re jelentősebb tétel az alap- tevékenységtől eltérő, a melléküzemágakból szárma­zó bevétel. Az elmúlt év­ben megyénkben az össz­termelés 26,6 százaléka származott ezekből a mun­kákból. — Tálán furcsa, de nem is mindig a többletnyereség elérése a cél — mondta Tü­dős Gyula, a TESZÖV fő- munkatársa. — Sokkal in­kább a foglalkoztatottság biztosítása. Ezenkívül az ese­tek többségében olyan szer­ződést kötnek szövetkezete­ink a dolgozókkal, hogy ha a szezonmunkák úgy kíván­ják, akkor segíteniük kell a főágazatban is. így például, most a szüret idején, jó né­hány varroda nő dolgozói szedik a szőlőt. Természe­tesen ezt csak akkor lehet így csinálni, ha a megren­delő partnerral is egyeztetik. Ugyanis vagy előre szállít­ják az ipari terméket, vagy pedig szüneteltetik a gyár­tást, amíg a sürgősebb do­loggal nem végeznek. így kötnek szerződést a mellék­üzemági dolgozókkal, például Bodonyban, vagy Gyöngyös- halászon. — Mi a jellemző ezekre a melléküzemágakra? Mara­déktalanul hasznos? — Ha azt nem is lehet kijelenteni, hogy minden szövetkezetben maradékta­lanul hasznosak, de a már említett példán kívül még jó néhány pozitívum szól a melléküzemágak mellett. Ez­által a szövetkezetek folya­matos árbevételhez is jut­nak. Ugyanakkor a hitel- gazdálkodásra is jó a hatá­suk. A tarnamérai Lenin Termelőszövetkezetben példá­ul tavaly 60 millió forint köl­csön felvételét tették nélkülöz- hetővé. Természetesen min­denki törekszik a nyereséges gazdálkodásra. Mert az in­nen származó bevételt a mezőgazdasági termelés szín­vonalának a növelésére tud­ják fordítani. Több helyütt, mint például Tiszanánán, a Petőfi Termelőszövetkezet­ben a bérszínvonalra gya­korlott pozitív hatásában is látják hasznosságát. — A jellemzőkhöz tartozik még, hogy 1981-től ugrássze­rűen megnövekedtek a mel­léküzemágak. Az induló te­vékenységek még a beruhá­zás és egyéb költségek mi­att veszteséges volt. A má­sodik évben azonban lénye­ges javulás következett be. Hiába lettek szigorúbbak a közgazdasági szabályozók, az érdeklődés egyre nagyobb. Sajnos párhuzamos kapaci­tások létrehozására is sor került. Sok a varroda, a műanyagüzem. Az élesedő versenyben sokszor történt árlicitálás is, ami odaveze­tett, hogy fölhalmozódtak a készletek és meg kellett vál­toztatni a termékeket. Ilyen problémával küzdött a bél­apátfalvi Bükkalja Terme­lőszövetkezet. A műanyag­üzemben előállított termé­keit nem tudta eladni. Csak úgy, mint az átányiak, akik cirokseprőt készítenek. Több mint egymillió forint értékű seprő maradt a raktárban, amit aztán egyszerűen elrá­gott az egér. — Ha egyértelműen bebi­zonyosodik, hogy vesztesé­ges az üzem,' mit tudnak tenni a szövetkezetek? — Az az igazság, hogy elég nehezen lehet már megsza­badulni az ilyen mellék­üzemágaktól. Szerencsére csak két ilyen példát tudok említeni, a bátorít és a po­roszlóit. Ilyenkor egyébként más ipari vállalattal keres­nek kapcsolatot, vagy ha ez sem megy, akkor felajánlják másoknak. A gyakorlat in­kább azt bizonyítja, hogy van, s lesz jövője a mellék­üzemágaknak. Sőt már Visí­neken, Pélyen továbbléptek. Megalakultak a gazdasági munkaközösségek, s a me­gye több termelőszövetkeze­tében is szerveznek hasonlót. Mintegy továbbfejlesztve a melléküzemágai tevékenysé­get. Kiss Szabó Ervin Fogyó termőföldjeink... Avagy: egy NEB utóvizsgálat tapasztalatai A Népújság idén február­ban sorozatban foglalkozott a termőföld hasznosításának megyei tapasztalataival. Az Egri Járási-Városi Népi El­lenőrzési Bizottság legutóbb végzett utóvizsgálata példá­ul megállapította, hogy a termőföldek védelmében, az indokolatlan területcsök­kentés megállapításában, és a parlagterületek művelésbe vonásában a mezőgazdasági üzemeknél jelentős előrelé­pés tapasztalható. A termőföld védelmének azonban még számos meg­oldásra váró problémája van. Az egyik, hogy a talaj ter­mőképességének fenntartá­sában oly fontos műtrágya felhasználása az áremelke­dések miatt csökken, és nem kielégítő a gyepterüle­tek hozamának növekedése sem. Továbbra is gondot jelent a melioráció. A népi ellen­őrök korábbi javaslatait fel­használva. az üzemek a me­liorációs fenntartási alapra szánt összeget ebben az év­ben már a célnak megfele­lően költötték el. Am az erre a munkára fordítható pénz olyan kevés, hogy az eddig elvégzett munka is kárba veszhet! Hogy ez ne következhes­sen be, ahhoz a megfelelő állami támogatásra tovább­ra is feltétlenül szükség van. Erősen megkérdőjelezi azonban a támogatás fel- használásának eredményes­ségét, hogy az egri járás me­zőgazdasági üzemeiben a meliorációs munkák a ki­emelt tiszai-térségi meliorá­ció miatt hátrább kerültek. További égető gondot jelent a csaknem 6—8 ezer hektár területen, hogy a nyolc-tíz éve telepített talajvédő gye­pek felújítására most már szükség van. Az utóvizsgálat azonban azt is megállapította, hogy a tanácsok a NEB-javaslat- tal ellentétben a telekigé­nyeket még mindig főleg a külterületi szántók rovására kívánják kielégíteni. A bel­területi kisajátítás ugyan nagyon költséges, ám meg­oldása elodázhatatlan, hi­szen egy-egy tervidőszak alatt a telekigény 550—600 hektár is lehet, s ez már egy kisebb termelőszövetke­zet szántóterületének felel meg. A NEB-utóvizsgálat ta­pasztalatai nyomán megál­lapítható, ma már egyre in­kább megértik, hogy a ter­mőföld nemzeti kincs, egy­re jobban gazdálkodunk vele, ám még mindig sürge­tő problémák várnak megol­dásra az óvása érdekében. — mosolygó —

Next

/
Thumbnails
Contents