Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-22 / 250. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 22., szombat 5. Visszatérnek a fák Kellemes októberi délelőtt Bágyadt napfény pásztázza él, lüktet a határ. Ügy tét- szik, az ősz újfent alkalmat ad munkára, jóra a mező' gazdaságnak, s hogy mégsem egyértelmű az efölött érzett öröm. annak már — mondhatni — kicsit történelmi oka van. Nevezetesen az, hogy ilyenkor zöld utat kap ugyan a szántás, vetés, talajelőkészítés. Nem tudni azonban: mit hoz a holnap? Mert meglehet, ma még így, sugaras-szárazon jók a napok, azután azonban.. . — Igen — jelzi könnyed mosollyal bajsza, s szakálla közt Soltész László, s befejezi a megkezdett mondatot. Kell a csapadék. Hogy menynyire így van, azt a mostani száraz év is megmutatta, sajnos. És ezzel a röpke kis bevezetővel lényegében már témánk kellős közepén vagyunk az erdőtelki Szabadság Termelőszövetkezet — mind korára nézve, mind vezetői posztban töltött évei alapján — fiatal elnökével. Azon vezetők egyike, aki valóban a tagság akaratára került mostani posztjára, miután korábban két jelöltre is nemet mondtak. — A megye mezőgazdasági eredményei iránt érdeklődő olvasók annyit bizonyára tudnak termelőszövetkezetünkről, hogy megalakulása óta számos szép sikert ért el, különösen az 1970— 77 között eltelt években. Csupán emlékeztetőül: a korábbi 16—20 mázsáról 40-re szökött fel a hektáronkénti búza termés, a kukorica hozama pedig 29-ről 50 mázsára emelkedett Mellesleg: mindez merőben lehetetlennek tűnt; amikor akkoriban ezekről a kilátásokról beszéltem, sokan mosolyogtak. — Mi a helyzet most, őrségváltás után? — Ügy érezzük, legfontosabb az, hogy törés ne legyen. Ugyanakkor azt sem hallgathatjuk el: szükség lesz néhány helycserére. Erről már jó néhányszor beszélgettünk egymás között, így az érdekeltek is jól tudják. hogy továbbra is megEhhez a csapathoz tartozom — Vissza, fiatalok! — Szalonna és parázs — Nem csodákra vár az ember — Kopár határ. . .? A jövőről Erdőtelken, a Szabadság Tsz-ben jól dolgoznak az emberek, de szívügyüknek is tekintik a rájuk bízott feladat elvégzését. — Ez nagyon fontos, és mi ennek megfelelően is értékeljük — mondja visszafelé az elnök — Nem csodákat várunk, de mindenkitől lelkiismeretes, jó munkát. Az országos, vagy ha úgy tetszik, világméterű gondok alól persze, mi sem húzhatjuk ki magunkat. Ebben a recesszióban más célunk aligha lehet, mint az eredmények stabilizálása, erről viszont nem mondhatunk le. A parasztnak mindig termelni kell, a mezőgazdaságnak akkor is kell beruházni, amikor máshol nem szabad! Erre jó konkrét példaként kínálkozik most a termelő- szövetkezet 260 hektáros ültetvényeinek termelőre fordulása Csonthéjasokról van lörocsik Béla traktoros: szép búza lesz szó: cseresznye, meggy, szilva. . . — Most, termőre fordulás előtt 30 vagonos termést még le tudunk szedni kézi munkaerővel, de 3—4 év múlva már száz vagonos termés is lehet, és mi erre gondoltunk. amikor most nemrégiben beindítottuk a varrodánkat. — Varroda és gyümölcsös — a kettő hogy jön össze? — A dolog egyszerű — hangzik a válasz —, ezek az asszonyok csúcsidőben besegítenek a kint dolgozóknak, másrészt pedig kö/ zülük jó néhányan csökkent munkaképességűek, a varrodában pedig tudnak dolgozni, egy kis pénzt keresni. .. Míg ezeket a kérdéseket taglajuk, figyeljük a határt. Valami szokatlant érzünk benne, de nehezen tudjuk megfogalmazni, majd — Ide búza kerül, reméljük, mégis rátalálunk a megfelelő szóra: — Mintha kicsit kopár lenne errefelé a világ. — Igen, kevés fánk maradt. Célunk is — mondja Soltész László —, hogy újra fásítjuk az utak mentét, a táblák szélét, hogy ne nyargaljon át rajtuk a szél, hogy haszonfánk is legyen, alapvetően viszont a határ természetes arculatának visszaállításáról van szó. Ez viszont nem megy egyik napról a másikra, kell hozzá vagy hét esztendő. ★ Újra a központban vagyunk, az időnk azonban szűkre szabott. Búcsúzni készülünk, de az elnök néhány szóra még marasztal. — Talán jó lenne, ha belekerülne ebbe a riportba is, amit mi nagyon fontosnak tartunk a jövőre nézve: a további leh tőségek mind teljesebb kihasználásával akarunk fejlődni. A növénytermelésben például kipróbáljuk, hogy a mi talaj- és éghajlati viszonyaink mellett milyen termelési eredmények lehetségesek, intenzív körülmények között. Ezáltal mi nem maximális, hanem optimális terméseredményeket akarunk elérni. A hektáronkénti nyereség ésszerű fokozásáról van szó tehát, olyanról, amely a gazdaságossági követelményeknek még megfelel. Hogy kérdéseinkre választ kapjunk, 200—200 hektáron végzünk megfigyelő termesztést búzából és kukoricából, de minden más kultúra esetében rátérünk az intenzív termelésre, kivált pedig a kertészetben, mert ott rohamosan csökken a munkaerő. A megoldást mi a tőszám növelésében, intenzív fajták kiválasztásában, a hatékony műtrágyázásban és öntözésben látjuk. Persze ez sem minden — mondja búcsúzóul. — Minden további területen szintén nagyon komoly feladataink vannak, és mi ennek megfelelő komolysággal kezeljük őket — ez a dolgunk. B. Kun Tibor szüntetve-megőrizve elv alapján tartani a lépést a kor követelményeivel. Egyaránt számítanak a régiek tapasztalatára és a fiatalok tudására, erejére, lendületére, elsősorban az itt dolgozó tsz- tagok rátermett, alapos szakmai ismeretekkel felvértezett gyerekeire. Amikor erről beszélnek, az elnök és a párttitkár szinte egyszerre említik jól példaként Bakos József nevét, akinek édesapja régi tagja a termelő- szövetkezetnek, ő maga pedig az öntözés és meliorációs ágazat leendő vezetője. ★ Itt talán meg is állhatunk. Míg jövőt meghatározó, komoly kérdésekről folyik az irodában a szó, nem kevésbé fontos események történnek „odakint”. Kint a földeken, táblákon, tagokon, amelyeket szemet gyönyör- ködtetően munkálnak meg mindazok, akiknek nemcsak dolguk, feladatuk, de tisztük is, hogy a rájuk bízott terület jó rügyfakasztó, jó fogantatású legyen. Éppen ebédidőben, delelőben találtunk rájuk a Hosz- szú táblánál. Rövid iődre most állnak a gépek, pihennek a traktorok, az emberek pedig falatoznak — ketten közülük szalonnát sütnek jó parázs felett, ínycsiklandozó illatok szállnak körülöttünk —, Töröcsik Béla pedig állva falatozik a gépe mellett. — Hogy telt a délelőtt? — Rendben — feleli nyugalommal. — Pénteken kezdtem, mára be lesz fejezve ez a 60 hektáros terület, már. ha baj nem lesz — teszi hozzá megfontoltan. — Miért, várható valami baj? — Azt előre soha sem lehet tudni. Eddig szerencsére nem volt, ne is legyen. — Ide mi kerül? — Búza. Reméljük, szép búza lesz. ★ A röpke határszemle arról győz meg, hogy nemcsak Soltész László: A körülményeink közt lehetséges optimális eredményre törekszünk becsüljük a régi, óriási helyi ismerettel és termelési tapasztalatokkal rendelkező embereket. A természetes folyamatosságról sem feledkezhetünk meg azonban. Nem titok: fiatalokra, jól képzett, hadd hangsúlyozzam, helybeli fiatalokra gondolunk mindenekelőtt. Közülük is azokra a szakemberekre, akik korábban — különböző okok miatt — elkerültek Erdőtelekről, de szerintük itthon a helyük, és persze azokra, akik most vannak úton — egyetemen, főiskolán — a korszerű mezőgazdasági ismeretek megszerzéséhez. — Ha közbevethetem, magam is ehhez a csapathoz tartozom — mondja a szövetkezet új párttitkára, a mindössze 25 esztendős Fekete Pál. — Igaz, sok tapasztalatom még nincs — 1980-ban kezdtem meg itt a munkát —. de annyi számomra is bizonyos, hogy ez a jövő útja. Amikor beléptem, ha jól emlékszem, tizenhármán voltunk, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeztünk. mos húszán vagyunk, de még ez is kevés a 650-es állományi létszámhoz viszonyítva, amellyel 4200 hektáron dolgozunk. Az új vezetők törekvése tehát egyértelmű: a megC/akő József: „Célunk, hogy minden korosztály. réteg megtalálja szórakozását” Amikor bekopogtattunk a hevesi járási-nagyközségi művelődési központba, arra toltunk kíváncsiak: milyen szerepet tölt be az intézmény a helybeliek életében, hogyan sikerül megvalósítani a környező falvak közművelődésének módszertani segítését. Czakó József igazgatóval .sóimig beszélgettünk, s bizony számos új ötlettel, mondhatni meglepetéssel találkoztunk a művelődési központban töltött órák során. Mindenekelőtt, ami megragadta a betérő érdeklődőt: a jó szervezés, a színes programok. a vonzó előadások megvalósítása. Mert a központ tevékenységéből kiderül. hogy nem csupán a tárgyi adottságok határozzák meg egy művelődési intézmény munkáját. Az izgalmas elgondolásokat úgy is életre lehet kelteni, ha netán-kevés helyiség áll rendelkezésre. — Márpedig nekünk mindössze három kistermünk van, — mondta Czakó .József. — Mégis tizenhat szakkört, kiscsoportos foglalkozást szerveztünk. Hogy melyek a legnépszerűbbek? Például a modellező klub: tavaly a megyei körrepülő versenyen az első három helyezést érték el. De említhetjük a járási pedagógus kórust is, amely az idén ünnepelte 20 éves fennállását. A gyerekek igen kedvelik a fotószakkört: manapság már animációs filmek készítésével is foglalkoznak, öt éve működik a cigányklub; nemcsak az iskolások,- hanem a fiatal dolgozók is szívesen látogatják. Rendeztünk számukra író-olvasó találkozót, voltak kirándulni. jártak a fővárosban. — Ezek szerint tudatosan törekednek arra, hogy minden korosztály, réteg megtalálja szórakozását. — Legfőbb célunk ez kell, hogy legyen. Mi több, választási lehetőséget nyújtunk. Az idősebbek nemcsak a nyugdíjas klubba, hanem a kertbarát körbe is járhatnak, de emellett a szociális otthonnal közösen megszerveztük számukra a népművészeti szakkört. — Es a fiatalok? Megtalálják helyüket a művelődési központban? — Több mint negyven tagja van az ifjúsági klubnak: főképp munkásfiatalok, szakmunkástanulók. A tavalyi klubpályázaton — a megyei ifjúsági alapból — 10 ezer forintot nyertek . . .< A_ honismereti szakkörünk ez év október elején indult. A megyében egyedüli kezdeményezésünk: a szakmunkásképző tanfolyamok megszervezése. — Valóban furcsa program egy művelődési házban . . . — Az igények alapján született az ötlet. Jó kapcsolatot tartunk a helybéli, a környező üzemekkel. Megtudtuk, kevés a szakképzett kazánfűtő, a mezőgazdasági szárítóberendezésekhez értő dolgozó. Amikor meghirdettük a tanfolyamokat, előbb csak Hevesről, majd később a járásból, ma már a szomszédos megyékből is jelentkeztek. Igaz, a művelődési központ adottságai szűkösek, mégis u szabad idő1 eltöltésének számos^ lehetőségét kínálják. Hogyan? Egyszerűen „kitágították terüket”. Tartanak foglalkozásokat az általános iskolában, a gimnáziumban, s elviszik műsoraikat az üzemekbe, intézményekbe is. Három éve közös fenntartásban működik a központ. Hat üzemtől évente összesen 200 ezer forint támogatást kapnak. Cserébe kiállításokat, pódiumműsorokat rendeznek, a helyi Áfész-szel közösen irodalmi presszó sorozatot indítottak az Akác étteremben. — Szóljunk egy-két szót a nagyobb rendezvényekről... — Szerződést kötöttünk az Országos Filharmóniával: nem kevesebb, mint 400 bérlet talált gazdára Hevesen. Látogatottak a színházi előadások is, egy-egy évadban hat-hét alkalommal fogadunk neves társulatokat. Természetes, hogy a legnagyobb bevételt a szombatonként! táncos rendezvények hozzák, de igen népszerűek a gyerekeknek szóló báb- és mesejátékok is. A hevesi művelődési központhoz 16 falusi közművelődési intézmény tartozik. — Módszertani munkájukhoz milyen segítséget adnak? — Kéthavonként találkozunk a népművelőkkel. A továbbképzéseken. ankétokon kívül gyakran mi is elOttjártunkkor a Népszínház Táncegyüttese adott műsort a fiataloknak (Fotó: Szabó Sándor) látogatunk a klubkönyvtárakba, művelődési házakba. Való igaz: a legnagyobb problémájuk, hogy kevés a pénzük. Jóformán csak a fenntartásra elég, nagyobb rendezvényekre ritkán gondolhatnak. Tény, hogy anyagilag mi sem tudjuk támogatni őket. de egy-egy kiállítási anyagot, pódiumműsort szívesen rendelkezésükre bocsátunk. Amit sikerült megszervezni: a mi színházi előadásainkra a környező falvakból különbu- szokkal hozzák be a nézőket. A járás műkedvelő művészeti csoportjainak találkozóját pedig mindig másmás helyütt rendezzük meg. Mikes Mária A hevesi művelődési központot 1908 óta kétszer újították fel Életre keltek az elgondolások. .. A hevesiek házában... mi mi. mi iiii.i yrr Parázson pirul a szalonna, ínycsiklandozó illatok szállnak a határban (Fotó: Szabó Sándor)
