Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-18 / 246. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. október 18., kedd 3. Kezdeményezőbb propagandamunkát A pártoktatási év kezdete mindig fontos esemény a párt életében. Megyénkben közel 500 tömegpropaganda- tanfolyamon több mint 10 ezer hallgató készül az év­kezdésre, hét különböző té­májú kurzus, előadássorozat és elméleti konferencia ke­retében elemzik, vitatják majd többek között a leg­fontosabb gazdaságpolitikai, társadalompolitikai, nem­zetközi, időszerű ideológiai kérdéseket. A pai toktatásban vannak évről évre ismétlődő és vál­tozatos feladatok, mint ami­lyen a tudományos igényű ismeretek közvetítése, a tu­dományos szemlélet meg­alapozása, a törvényszerű­ségek felismertetése. Emel­lett azonban érzékenynek kell lennie a mindenkori _ fejlődési szakasz jellegzetes­ségei iránt, meg kell ismer­tetni a politikát. Hazánk fejlődése és az ezt befolyásoló külső feltételek változásai az új gyakorlati és elméleti kérdések sokaságát vetik fel. Gondolkodásunkat hozzá kell igazítani a megváltozott helyzethez, a propaganda- munkának pedig segíteni kell ebben. Fő kérdés napjainkban, hogy az agitáció és a pro­paganda mennyire tudja elősegíteni a párt előtt álló politikai feladatok megoldá­sát. Ebből adódóan a pro­paganda feladatai meghatá­rozásának, a fő tartalmi hangsúlyok kialakításának kiindulópontjai az elmúlt időszak társadalmi, politikai, gazdasági történéseiből le­vonható következtetések. En­nek ismeretében a helyi po­litikai szükséglet alapján kell megszabni a helyi tar­talmi törekvéseket, a konk­rét feladatokat. A pártokta­tás tehát jelentőségének megfelelően kiemelten fog­lalkozzon a szocialista gaz­daságunk fejlődésével és működésével kapcsolatos ideológiai, politikai kérdé­sekkel. Világítsa meg a gaz­daságpolitika új törekvései­nek összefüggéseit, ösztö­nözzön jobban cselekvésre, hatékonyabb munkára. Még általánosabban: a szocializ­musról többet, reálisabban, meggyőzőbben kell beszélni. A szocializmus úgy is, mint eszmerendszer, és úgy is, mint társadalom — realitás. Ezt ma senki nem tagad­hatja. De meggyőzőbben kell szólnunk a szocializmusról úgy is, mint eszmerendszer­ről, és úgy is, mint a közös­ség egészéről és benne sa­ját magunkról. A történelem ma már egy­értelmű érveket szolgáltat a szocializmus előnyeinek bi­zonyításához. Meg kell azon­ban azt is láttatnunk, hogy a szocializmus előnyeit idő­ről időre valóra kell váltani, azok nem hatnak automati­kusan. A mai kor követelménye, hogy a propaganda kapcso­lódjon szorosabban a párt politikájához, erősítse a reá­lis helyzettudatot, és ugyan­akkor mozdítsa elő a konst- ruktivitást. Ezzel együtt szolgálja a párt egységének erősítését, helyezzen nagyobb hangsúlyt a társadalom po­litikai egységével összefüggő j kérdésekre, az egységre ha­tó társadalmi, politikai té- ! nyezőkre. A propagandának elő kell segítenie az alkotó ideológiai í tevékenységet, a szellemi : élet eleven pezsgését, a friss gondolatok születését, az élénk vitaszellemet. A viták sokszínűsége persze növeli felelősségünket: az ideoló­giai aktivitásnak, a vitának is a politikát kell segítenie. Az élet követeli azt is, hogy folytassa a propaganda a nemzetközi viszonyok alapkérdéseinek, tartós ten­denciáinak bemutatását, a nemzetközi élet fő területei között érvényesülő összefüg­géseknek a feltárását. A mai bonyolult, ellentmondások­kal, új kihívásokkal terhes viszonyok közepette a ko­rábbi éveknél is fontosabb azonban hangsúlyozni, hogy a propagandának a tartalmi kérdéseket osztályszemlé­lettel, dialektikus megköze­lítési móddal, a történetiség követelményeit teljesítve kell közvetítenie. A fentiek egyértelműen alátámasztják, hogy éppen az új körülmé­nyek sürgetik a propaganda megújulását. Aktívabbak­nak, kezdeményezőbbeknek kell lennünk, bátrabban kell vitatkoznunk, minden alkotni,' teremteni, dolgozni vágyó embert meg kell nyernünk. Két nagy társadalmi fel­adat áll előttünk: a szocia­lista gazdaság fejlesztése és a szocialista közgondolkodás erősítése. E kettős feladatot kell egyidejűleg és egymás­sal egységben megoldanunk. A gazdasági feladatok elő­térbe állítása ugyanis nem jelentheti a világnézeti ne­velő munka leállását. Nem mehetünk előre és nem old­hatjuk meg a feladatainkat a gazdaságban, ha nem tud­juk növelni propaganda- munkánk és politikai ne­velő munkánk hatékonysá­gát. Általános társadalmi haladást érintő követelmény és a propagandában is konk­rét tartalommal megjelenő feladatrendszer. Ahhoz, hogy a gyakorlat a kívánt mértékben és irányban hatékonyabb le­gyen, mindenekelőtt fontos és nélkülözhetetlen az el­mélet elsajátítása. Ehhez kapcsolódik a propaganda mai legfontosabb és legál­talánosabb feladata: reális helyzettudatot kell kialakí­tani az emberekben és ezzel egyidőben konstruktív ma­gatartásra kell ösztönözni őket. A valóság megismerésének szintje és a valósághoz való tudatos aktív viszony ugyan­is dialektikus egységben lé­tezik: a tudás magasabb szintje váltja ki a konst- ruktivitást, a konstruktivitás erősödése pedig igényli, ki­váltja a megismerés mind magasabb fokát. Tehát az emberekben a valósághoz való olyan tudati és akarati viszonyt kell kialakítani a propagandának, amelyben egyik oldalról meghatározó, a reális valóság, a másik oldalról annak megváltozta­tására irányuló emberi tö­rekvés. Mindez feltételezi, és igényli az aktivitás tuda­tos formálását, egy olyan viszony kialakítását, ami­ben a haladás irányába tör­ténő konstruktivitás eléré­séhez a jelen reális felfo­gása a kiindulási alap. Mint ahogyan az élet minden területén megnőtt az emberi tényezők szerepe, a propaganda előtt álló fel­adatok megoldásának is a kulcsa: a propagandista. Eszmei-politikai befolyásunk növelésében most különösen nagy szerepük van felké­szültségüknek, egész sze­mélyiségüknek. Munkájuk eredményességének elenged­hetetlen feltétele, hogy lé­pést tartsanak az ideológia fejlődésével, a szocialista építés követelményeivel. El­méleti biztonság, elvi szi­lárdság, az új iránti érzé­kenység, a. megújuló képes­ség, arányérzék, politikai ér­zékenység érvelő- és vita­készség nélkül ma már nem lehet színvonalas munkát végezni. Propagandistáink tehát nem könnyű feladatra vállalkoznak, mint ahogyan a hallgatók sem. Tisztelet e nemes vállalkozásnak! Semperger Tibor, az MSZMP Heves megyei Bizottság politikai munkatársa KENYÉR- ÉS TEJLESEN - VASÁRNAP A presszó nem közért Már egy fél évtizede, hogy a vendéglátóiparnak vállal­nia kellett a vasárnap zár­va tartó élelmiszerboltok helyett a tej és a kenyér árusítását. Sorra-rendre je­lölték ki erre a feladatra a presszókat és az éttermeket. Vasárnap délelőtt arra ke­restünk választ Egerben, hogy az egyes üzletek meg­felelnek-e ennek az elvá­rásnak, illetve hogy szüksé­ges-e ez a szolgáltatás. A tej — vendégfogó Csebokszári-lakótelep, 134. számú büfé, ismertebb ne­vén „fakocsma”. A pulton egy térítőn 15—20 zacskó tej. Kenyér nincs. — Nem jelent plusz meg­terhelést ez a munka — mondja Antal György üzlet­vezető. — Ráadásul jó ven­dégfogó. Aki ezért jön be, az biztos, hogy megiszik va­lamit, netán csokoládét vesz. Mi nem tartunk kenyeret, amióta megnyitották a Csu- vas éttermet, ahhoz ott le­het hozzájutni. Százhatvan liter tejet szoktunk rendel­ni. Ha nem adjuk el, „visszáruzzuk”, de ilyenkor csak féláron szállítják el. Csuvas teázó. Egy kisfiú kenyeret kér. — Általában elég a ke­nyér, amit hét végére ve­szünk — mondja. — Most viszont megettük reggelire. Tejet nem látni sehol. — Most hívtam fel a tej­ipart, hogy miért nem hoz­ták még, hiszen már 10 óra is elmúlt — panaszkodik Urné Kiss Franciska üzlet­vezető-helyettes. — Az ügyeletes azt mondta, hogy elaludt a szállító. Nekünk viszont kellene, hiszen a Gép- és Műszeripari Szak- középiskola kollégiumából idejárnak reggelizni a diá­kok és tejeskávét szántunk nekik. Kenyér lesz elegendő Az Eged falatozóban vasárnap délig is eltart a kenyér és a zsemle (Fotó: Perl Márton) egész napra. Emiatt nem ér­heti panasz a ház elejét. Nem szívesen árusítják Lajosváros, Afész-étte- rem. A pult mögötti láda alján kiömlött tej, benne úszkáló zacskók. Kenyeret nem látni. — Ritkán térnek be hoz­zánk kenyérért — mondja Tóth Péterné üzletvezető­helyettes. — De, ha valaki nagyon megszorul, annak tudunk adni. Viszont a la­kosság igényli a friss tejet, különösen nyáron, a pici gyerekeknek. Amikor reggel hétre jövünk, már itt a lá­da. Negyven litert szoktunk igényelni, de látja, hogy már fél tizenegy és tíz liter még mindig megvan. Ha megma­rad, a konyhán szoktuk fel­használni. — Szívesen vállalták a többletfeladatot? — Jövedelemérdekeltsé- gűek vagyunk, nem éri meg. Belvárosi étterem. A pul­ton 25—30 szikkadt kenyér. Többnyire deformáltak. Te­jet is látni 10—15 zacskó­val. — Senki nem panaszkodik a kenyér minőségére? — kérdezzük Bógyi Lajos üz­letvezető-helyettestől. — Még nem szóltak — válaszol. — Kialakult egy vásárlói körünk. Tudják, hogy tároló híján abroszok­ba kötjük a kenyeret és a zsömlét. Mert ezeket még szombaton kiszállítják. Ak­kor frissek is általában. Egyébként, nyáron nem szívesen foglalkozunk ilyes­mivel. Nagy a forgalom, ke­vés a személyzet. Ráadásul akkor 150—200 kiló kenye­ret is rendelünk a turisták miatt, ősszel, télen már csak 80—100 kilogrammot kérünk. Ha megmarad, ak­kor nem tudunk vele mit kezdeni, s ránk szárad. Nem veszik át hétfőn az élelmi­szerboltok. A tejjel nincs gond, az mindig elfogy. , A sorbanállóktól arról ér­deklődünk, hogy miért ép­pen most vásárolnak. — Tegnap elfelejtettem ... — Vendégek jöttek, s nem számítottam rájuk. Csak ezt a kétféle választ halljuk mindenkitől. Minden elkelt Hadnagy úti lakótelep, Napfény bisztró. Nincs se kenyér, se tej. — A múlt héten megma­radt 40 liter tej, nehezen vették vissza — tudhatjuk meg Feith György üzletve­zetőtől. — Most 20 literrel kevesebbet rendeltünk, dél­re elfogyott. A 20 kiló ke­nyeret és a 100 zsömlét is elvitték. Általában 9 és 11 óra között szokták ezeket keresni, ha ez alatt az idő alatt nem kel el minden, akkor bosszankodhatunk, hogy mit csináljunk ... Né­ha keresnek nálunk tejszínt, sajtot, sőt lisztet és zöldsé­get is. Nem is az bosszant, hogy élelmiszerboltnak néz­nek bennünket, hanem az, hogy a mellettünk lévő tej­bolt nyári vasárnapokon is kinyit, de csak a strand fe­lé, sőt még sört is árulnak, a lakótelepiekről viszont nekünk kell gondoskodnunk. Ez valóban érthetetlen ... ★ — Amikor nyolc egri ven­déglő megkapta ezt a fel­adatot, akkor azzal hiteget­ték őket, hogy ezt csak ideiglenesen bízzák rájuk — mondja Domán József, a városi tanács kereskedelmi csoportvezetője. — Az étter­meknek nem érdekük, hogy tejet és kenyeret áruljanak. De kénytelenek vállalni a továbbiakban is, mert szük­ség van vasárnap tejre és kenyérre. Pedig úgy véljük, cél­szerűbb lenne, ha legalább a lakótelepeken kinyitna egy- egy tejbolt, vagy kisebb élelmiszerüzlet vasárnapon­ként .,. Homa János LEHETŐSÉG: HELYBEN Üzemgazdászokat szerveznek Egerben, az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépisko­lában több olyan tehetséges tanuló végez, aki valamilyen oknál fogva nem tanul to­vább. Ugyanakkor kevés az ipari, mezőgazdasági, keres­kedelmi és közgazdasági fel­sőfokú végzettséggel rendel­kező szakember a megyében. Az így keletkező igényt ki­használva, a szakközépisko­la szervezésében a salgótar­jáni pénzügyi és számviteli főiskolával közösen intenzív levelező csoportot szerveztek Egerben. — A gesztorvállalat sze­repét pedig ezúttal a dohány­gyár vállalta — hallhattuk az egyik fő szervezőtől, dr. Sípos Mihálytól, a szakkö­zépiskola igazgatóhelyettesé­től. — Ez esetben: mindez mit jelent? — Több fogalmat is tisz­tázni kell. A dohánygyár gesztorvállalat szerepe azt jelenti, hogy ők az összetar- tói ennek az egész képzés­formának. Elvégzik az ad­minisztrációs munkákat, s helyet biztosítanak az elő­adásnak, oktatásnak. Az in­tenzív levelező csoportban félévenként négyszer egy-egy hétre összejönnek a hallga­tók. Ellentétben a hagyomá­nyos levelező tagozattal, ami­kor is két'három alkalom­nál többször nem találkoznak az oktatókkal a vizsgák előtt. — Ez húsz napot jelent félévenként, s ha még hoz­záadjuk a tanulmányi sza­badságokat, akkor látjuk: je­lentős termeléskiesést jelent. Ez az oktatási forma nem ró túlzottan nagy terheket a vállalatokra? — Ügy tűnik az eddigi tapasztalatok alapján, hogy a különböző gyárak, üze­mek, intézmények vezetői megfelelő partnereknek bizo­nyultak. A „nagyobb terme­léskiesés” több lehetőséget biztosít a tanulók számára, hogy minél alaposabban el­sajátíthassák a tananyagot. Sőt, több helyütt még a tan­díjak befizetését is vállal­ták. A képzés ugyanis ön­költséges. Az első év után az a tapasztalatunk, hogy akik végig jártak az előké­szítőre, s már ott nem szeg­te kedvüket a követelmény- rendszer, azok megfeleltek a felvételin. így idén indulhat az első tanév. — Lesz-e jövője, folytatá­sa ennek az oktatásformá­nak? — Szeretnénk, hogy ha ez tovább folytatódna, ugyanis úgy érezzük, hogy szükség van ezekre a szakemberek­re. A napokban postáztuk ki felhívásunkat a vállalati ve­zetőkhöz. Ebben kérjük őket, hogy az arra érdemes dol­gozóikat iskolázzák be, a még október folyamán be­induló újabb előkészítő tan­folyamra. Sőt gondolkodunk azon is, hogy esetleg agrár­szakot is indítunk és kiter­jesztjük a képzést a kereske­delemre, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola se­gítségével. — Jelenleg milyen szak­embereket képeznek a „me­gyeszékhelyre hozott főisko­lán”? — Az intenzív levelező csoport tagjai, akik majd végeznek — számviteli, pénz­ügyi vonalon tudnak elhe­lyezkedni, s üzemgazdász szakképesítést kapnak. A kö­vetelmények szerint a dip­loma megszerzésekor számí­tástechnikai, informatikai szemlélettel is kell hogy ren­delkezzenek. Legnagyobb érdeme pedig ennek a képzési formának azon túl, hogy helyben meg­adja a lehetőséget a diplo­ma megszerzésére; olyan ké­pesítést is ad, olyan isme­reteket, amelyeket valóban hasznosítani lehet a minden­napi munka során. Nem úgy, mint az egymást követő tan­folyamok. Ezekre is tanul­mányi szabadságot kell igénybe venni és, a legtöbb esetben vizsgakövetelmény­nyel jár. A haszna azonban megkérdőjelezhető. Ugyanis nem ad annyi pluszt — nem beszélve a képesítésről —, ami megérné a befektetést. — Aki csak a papírért akar tanulni, az belebukik ebbe a vállalkozásba — mondta végül a szakközép- iskola igazgatóhelyettese. — Diplomás, felkészült szak­emberekre van ugyanis szük­ség, s mi ezek képzésére vállalkoztunk. (kis szabó) Fejlesztés és tapasztalat A Heves megyei műszaki- közgazdasági hetek program- sorozatában ma, október 18- án a következő előadások, rendezvények szerepelnek: Selypen, a cukorgyár kul- túrotthonában Gerse József tudományos kutató tart elő­adást délelőtt 11 órai kez­dettel. A téma: DC—12 tí­pusú diffúzió üzemi állapo­tának vizsgálata számítógé­pes feldolgozással. A Csepel Autógyár egri gyárában délután 2 órára várják az érdeklődőket. R uttkai Lajos, az Ikarusz munkatársa tart előadást az Ikarusz új autóbuszcsalád fejlődésének helyzetéről. Az Egri Dohánygyár szo­ciális épületi tanácskozó ter­mében 14 órától A fejlesz­tés szerepe az anyagtakaré­kosságban és a minőség biz­tosításában címmel rendez­nek ankétot. Egerben, a Technika Háza kiselőadójában 15 órától Tankó András, és Rittem- bacher Ödön, a KEVITERV munkatársai tartanak elő­adást. Témájuk: A kommu­nális és ipari szennyvíztisztí­tó telepek próbaüzemelése során szerzett tervezési ta­pasztalatok. Az SZMT munkavédelmi osztályának rendezésében 14 órától kerekasztal beszélge­tés lesz az SZMT székházá­ban. A vállalati munkavé­delmi fejlesztés tervezésében való szakszervezeti részvé­tel új követelményeiről Ha- nyecz István, a SZOT mun­kavédelmi felügyelője tart előadást.

Next

/
Thumbnails
Contents