Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-11 / 215. szám
4. ^ S ' - , - /v y <§ f NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 11., vasárnap Britannia-gyógyintézet, avagy Sok van mi csodálatos, de... dicsőséggel: Erzsébet király Kedvező változások a dolgozók általános iskoláiban Megszűnik a vizsgakötelezettség MINDENNAPI NYELVÜNK „Nézvést...”(?Q A címül idézett szóalakot az alábbi szövegösszefüggésekből emeltük ki: „A jövőre nézvést is bíztató ez a tettrekészség” (Magyar Nem. zet, 1983. jún. 26.). — »Támpontot is nyújt arra nézvést, honnan eredhet a szóbeszéd" (Magyar Hírlap, 1983. júl. 10.). — „Kívülről nézvést úgy tetszik, semmi dolguk” (Észak-Magyarország, 1983. júl. 12.). A televízióban is láthattuk a Pajzán históriák című színdarabolt, amelynek a könnyed bohóckodásra is stilizált nyelvében szerephez jutott a „nagyságára nézvést” nyelvi forma is. Mi lehet a magyarázata annak, hogy a szótárainkban a régi, a tájnyelvi minősítés, sei illetett szóalak a sajtó nyelvhasználatában egyre gyakrabban jelentkezik. Hogy a nép nyelvhasználatában milyen beszédhelyzeft- ben és szövegösszefüggésben találkozhatunk vele, arról ezek a példáink bizonykodnak: „Nem vóna rossz jány, de a veszekedős természetű anyjára nézvést, nem veszik el” (Beszélgetések Füzesabonyból, Magyar Nyelvőr, 1915. 332. 1.) — A Gyöngyös vidéki falvakban jegyeztük le ezt a megnyilatkozást: Arra való nézvést, nekünk nincs tudomásunk”. A köznyelvi nézve szóalak nézvést változata szervesen illeszkedik bele e népnyelvi alakulatokba: folyvást, (folyton), hátvást (fejjel hátra felé), szegezvést (nyillalik az oldala), bízvást (bizalommal, nyugodtan), mindjárást (mindjárt) stb. A nézvést, mint a nézve alaktani változata éppen az -st elem révén nyomósított nyelvi formának tekinthető, így kiemelő stílusértéke is figyelemre méltó. Ugyanakkor a tömörítésnek eszközévé válik. A jövőre nézvést nyelvi képlet ezeknek a nyelvi formáknak a szerepét teljesítheti: ami a jövőt illeti, a jövőt illetően, a jövőt figyelembe véve, a jövő vonatkozásában (?), ami a jövőt nézi (?). ami a jövőre vonatkozik stb. Mindezt megengedve, mégsem őrölünk annak, hogy oly gyakran jelentkezik a sajtó hasábjain. Elsősorban stiláris egye. netlenséget okoz, s ugyanakkor a felesleges mesterkéltség és érdekeskedés látszatát is kelti. Őrölünk annak, ha újságíróink érdekesen, sok egyéni nyelvi leleménnyel fogalmaznak. Annak már kevésbé, hogy mindez csak a nyelvi formálásban jelentkezik, s nem a közérdekű és tartalmas témaválasztásban, a mondandóban. Helyes az a törekvés is, hogy bizonyos szavak rendszeres ismétlődésének is útját állják. Ebben az esetben felmentést adunk annak a nyelvi formálásnak, amelyben a mihelyt, amint, amikor nyelvi formák helyett a régi, a népnyelvi mihelyst kap szerepet: „Kijelentette, hogy mihelyst a bizottság előterjeszti”á jelentését, ő is bevégzi a küldetését” (Magyar Hírlap, 1983. aug. 6.). Dr. Bakos József Népiegyüttesek találkozója Több szövetkezet szervezésében, vasárnap tartják meg Ecséden, a népiegyüttesek találkozóját. A szövetkezeti kultúrális rendezvények sorában ez alkalommal tizedszer kerül sor a néptánc- és énekegyüttesek seregszemléjére. Az ecsédi termelőszövetkezet szabadtéri színpadán délután fél három órakor kezdődik a műsor, a néptáncosok felvonulásával. Négy órakor tartják a megnyitót, majd az együttesek mutatkoznak be. Többek között fellép, a csehszlovákiai Bényi Népiegyüttes, az algyői, a madocsai és a ri- móci népiegyüttes. Érkeznek táncosok, énekesek Isaszeg- ről is. ... de az embernél nincs ellenszenvesebb — fordítja ki Lindsay Anderson angol rendező az ókori mondást. Britannia-gyógyintézet című filmjében a szatíra éles fegyverével leplezi le hazájának ellentmondásait. Egy kórházban játszódnak az események, de sokkal többet akar és tud elmondani az alkotó egy intézmény visz- szásságainál. Már maga a kiinduló pont is jellemző: gondoljuk csak el, ha kis méretekben ábrázoljuk a társadalom folyamatait, azonnal nevetségessé válik minden. Hogy is festene egy tengerparti ütközet a lavórban, parlamenti ülés a gyufáskatulyában, tömegtüntetés az egérlyukban— Ennek megfelelően itt egy egészen kicsi és ijedt angol polgár szemüvegével látjuk a folyamatokat: minden megboldogult, a feje tetejére állt, keresztbe akad az embernek a lába: az egyik vívmány a másikat teszi tönkre. Teljesen használhatatlannak tűnnek a szervezetek, nincs mód valamiféle rendteremtésre, sem kompromisszumok útján, sem pedig erőszakkal. Erre a végleges következtetésre jut a rendező, a saját maga által megteremtett kísérleti közegben. S mert erősen elfogult, s szenvedélyes, sok szempontból csalhat az ítélete. Árulkodó már maga a cím is: Britannia, gyógyintézet. A kórház egy valamikori világbirodalom nevét viseli. Egyidős a brit A •*z éjjel megkocogtatta az ablakot. Halkan, finoman, mintha valaki a féltve őrzött kedvesét lenne kénytelen éjjeli álmából felébreszteni. — Ki az? Nem felelt senki, csak a hűvös szél túrta széjjel a hajamat. — Van itt valaki? Sehonnan egy hang, sehol egy moccanás. — Biztosan álmodtam, — adtam meg magam egykedvűen és bezártam az ablakot. Éjfél elmúlt, a hajnali még messze, — gondoltam — alszom tovább. Néhány perc múlva újra kopogás. Valamivel erősebb, mint az imént,- de azért határozott. Felgyújtottam a villanyt, kaptam miagamra valamit. — Tessék! Ki az? Miért nem szól? A villany fénye kiszűrődött. Majdnem hangosan felnevettem! Egy ágacska á juharfánkról belenőtt nyáron az ablakba, és most; hogy a szél lelopta leveleit, virgácsszerűen kopogtatta az üveget. A szél megerősödött. Olvasni próbáltam és, félre! dobtam a még süket rádiót. Szenderedtem talán, arnikoi1 szólt valalití : — Én vagyok itt, az ősz. Ne zavartassa magát! nő alapította. S azóta alaposan eljárt felette az idő. így tükörképe a kinti világnak, s mivel egyre fontosabbá vált a gyógyászat — részben a terrorcselekmények, részben az életkor megnövekedésének következtében — jó színhely Nagy- Britannia ellentmondásainak ábrázolására. Különböző szintjei vannak itt az ellátásnak — a társadalmi rétegeknek megfe- lően — gyógyítanak gazdag magánbetegeket, s szegényeket, akik mindegy, hogy élnek-e, vagy halnak. A személyzet pimaszul lázadozik, visszaélve jogaival. Vannak olyanok is köztük, akik előbb megalkusznak, pénzért, címekért befogják a szájukat, de az első adandó alkalomkor azonnal követelőzni kezdenek. A két vezető professzor eltérő nézeteket vall: az egyik a betegeket mentené, a másik őrült kísérleteket folytat. A karbantartó munkások a szakmai önérzetre hivatkozva majszolják szendvicseiket a szemétkupacok tetején, a konyhában hasonló okokból nem hajlandók főzni. S míg a királyi családot várják, tüntetőik fogják körül az épületet, egy itt ápolt afrikai diktátor fejét követelve. Megkapják, de nem elégszenek meg vele, nekik több kell, maguk sem tudják mi, lehet, hogy csak maga a lázadás. A televízió fölveszi az eseményeket, de működésbe lép egy szoros független riporter is, akinek le— Nagyon is zavar! Rossz alvó vágyók és... — Ne llegyen ilyen barátságtalan ! A legtöbb ember nem kedveli az őszt, pedig — mondja csak meg —, miit hozott maguknak ez a nyár? Fonróságot, aszályt, veszteséget. Nem akartam éjnek éjjelén vitatkozni az ősszel. Eszem ágában sem volt fe- leselgetnii vele, de az álom fciröppent a szememből. — Az ősz, — mint tudja — a termékenység évszaka. Gondosan begyűjtők mindent, amit ez a szeszélyes nyár visszahagyott. Itt a szüret, zsendül a szőlő a dombokon, érnek a gyümölcsök és — sose búsuljon — földbe juttatjuk a jövő évi keinyémekvailát. Majd én megmutatom! Hozok olyan fellegieket, hogy ázhat, fellélegezhet az eltikkadt, kiégett határ. Eloltottam a villanyt, a másik oldalamra fordultam, é!s miár-már azon járt az eszem, hogy beveszek egy altatót. Zúgott a fejem, miközben a kis ágacska időnként megkocogtatta az ablakot, és felriasztott. leplező felvételeire senki sem figyel. Társai kábítószermámorban fetrengemek. Hiábavaló önfeláldozása, még ha belepusztul sem képes hírt adni az őrületről. Hosszan lehetne elemezni, hogy mi minek a megfelelője itt, de azt hiszem, hogy az ember előbb-utóbb bele- ún az értelmezésbe. Ha viszont nem keresi a megfejtést, érdektelenné válik a cselekmény. Mert mit jelképezhet például az a mesterségesen összeállított „ember”, amelyik beleharap a professzor kezébe, s csak gyilkolni képes fej nélkül, ön- tudatlanul? Mit tükröz, hogy végül is a néger diktátort odadobják a tömegnek? Hihetetlenek ezek az események, így hát mindenki gondolkodóba esik, s ha nem rendelkezik elegendő ismerettel, s nem „ugranak be” számára a régmúlt vagy a közelmúlt eseményei, értetlenül figyeli a vásznon pergő eseményt. Azt hiszem, épp ez a legnagyobb hibája ennek az alkotásnak. Mert a rendező valamikor honfitársa Jonathan Swift a Gulwer szerzője nem gyerímekmesénak írta történeteit, hanem gyilkos szatírának. Lindsay Anderson horrorfilmet akart készíteni, de óhatatlan, hogy a közönség nagy része ne lásson mást ki belőle. A világos megfogalmazás híján pedig csak találgathat, vagy bosszankodhat a néző, vér- mérséklete szerint. — Tudja, az idő röpül. Az évek gyorsan telnek, de mi négyen, az „Évszakok” örök életűek vagyunk. Szeszélyeinket maguk emberek időjárásnak tisztelik. Kint megint felerősödött a szél. Most már a száraz gallyak koccanásait is hallottam, és nyüszítő kutya módjára süvítette a maga nótáját. Tennem kellett valamit! Kinyitottam az ablakot, és letörtem a kis gallyacskát, mire az Ősz ismét beszélni kezdett: Magiuk emberek, nagyon érzékenyek az időjárásra! Pedig most annál több van. Évszakváltás! Miért csodálkozik? A fél ország napok óta érzi, hogy jövök! Az emberek nyugtalanok, fáj a lábuk, fejük, idegességről panaszkodnak... Nem tűrhettem tovább ezt a szemtelen, basáslkodó han. got. Válaszolnom kellett. Az emberiség nevében! — Nem szégyelli magát? Kínjaink tárházával dicsek, szik, miközben sanyargatja az embereket? — Szóval, megsértődött? Egy kis időjárásváltozás, Olyan új alapismereti tankönyvből tanulnak az idei tanévben a dolgozók általános iskolájába járó felnőttek, amelyek tartalmazzák az első és második évfolyam számára az anyanyelvi ismereteket, valamint a számtan—mértan tudnivalóit. A tankönyvet feladatlapok egészítik ki, amelyek folyamatosan segítik a hallgatókat a felkészülésben, a megtanult anyag gyakorlásában. A felkészítő pedagógusok minden iskolanapon ellenőrizhetik, hogy a tanulóik megértették-e, illetve milyen szinten sajátították el az ismereteket. Az új, ingyenes tankönyv kiadására a Művelődési Minisztérium illetékesei szerint azért volt szükség, hogy az Oktatásra kerülő tananyag jobban igazodjék a felnőtt hallgatók életismereteihez, tapasztalataihoz, a felnőtt-oktatás módszereiTucatnál több művelődés- és irodalomtörténeti munka közreadását tervezte ez évre a Gondolat Kiadó. A napokban három új kötet hagyta el a könyvműhelyt. Halász László „Az olvasás: nyomozás és felfedezés” című tanulmánykötete a pszichológus-befogadó szemszögéből boncolgatja az irodalmi szöveg összefonódó szálait, a világirodalom 11 elbeszélését elemezve. írásában izgalmasan ötvöződik a személyiség a tudományossággal, a műélvező magánember nézőpontja az avatott művészet-psziohológuséval. Egyeljek között elemzi Móricz Zsigmond, A kicsi; Kosztolányi Dezső; Tréfa; Nagy Lajos: A pofon, Edgar A. Poe: Az ellopott levél, Franz Kafka: Az ítélet, című novelláját. A Nagy Magyar írók sorozatban adták közre Rónay László tanulmányát Ter- sánszky Józsi Jenőről. A jeles irodalomtörténész arra vállalkozott a kismonográfiában, hogy megmutassa Tersánszky életművének értékeit, amelyet olyan művek fémjeleznek, mint a Kakuk Marci, a Viszontlátásra dránapfolt tevékenység és magúik máirds kiagyalják az elméletükéit: Fronitbetörás, légnyomálsváltozás... De kérem ! Tehetek én erről ? Ez így van évmilliók óta! És maguk rámikemnek mindent. — Legyen szíves és hagyja abba a... — És még valamit! Mi az ott az éjjeli szekrényén? Altató. Eunochtin, ha jói olvasom. És az a másik doboz? Algopyrin. Persze, persze! Jön az ősz és fájnak a iliábai. Mennyi doboz és üveg! Dipamknin, Mexase. Segítsen kérem, ha rosz- szul ejteném Tci ezeket a száimomra idegen szavakat. Szavai, sokat evett, ivott az este, és az emésztést edő kell! segítenie. Bilagit! Túl zsírosakat is ráadáísül. Én tulajdonképpen sajnálom és megértem magát! Nem csoda. ha ennyi mindent csinált, és ennyi mindene fáj. Ideges, nem tud aludni... Közbevágtam: — Fogja már be a száját! Különben is, mit ért maga ezekhez az emberi dolgokhoz? — Azt mondja emberi dolgok? Mennyire igaza A minisztérium azt tervezi, hogy az alapismereti tanfolyamok első—második évfolyamán — amelyek az általános iskolák 1—4 osztályának felelnek meg-meg- szünitetdk a vizsgakötelezettséget. A jövőben az egyes hallgatók ismereti szintjét a pedagógusok a már kiadott feladatlapok segítségével ellenőrzik. Az illetékesek tájékoztatása szerint az elmúlt, mintegy fél évtized alatt az általános iskolai alapismereti tanfolyamokra beiratkozott felnőttek száma, közel azonos: 2000—2500 között ingadozik évente. Az elmúlt tanévben a 260 dolgozók általános iskolája közül 91 helyen indítottak alapozó osztályokat, ebből 63-at üzemekbe kihelyezve. A legtöbb felnőtt diákja a Pest, a Borsod és a Bács-Kiskun megyei, valamint a fővárosi dolgozók általános iskoláinak voltak. ga . .., A margarétás dal, vagy a Legenda a nyúlpap- rikásról. A szerző tudatosítani akarja a művek szerves folytonosságát, esztétikai vívmányait, meggyőzően szól a mögöttük meghúzódó Tersánszky „csakazértis”- derű szemléletéről, az író robusztus, természetes, kompromisszumoktól berzenkedő alkatáról. Vainö Kaukonen neves finn irodalomtudós, Kaleva- la-kutató tanulmányát A Kalevala születése címmel jelentette meg a Gondolat Kiadó. A szerző Ortutay Gyula kérésére írta könyvét, írásában nyomon követi, hogyan formálódott világ- irodalmi rangú eposszá — Elias Lönnrot népi epikus énekeket gyűjtő és szerkesztői munkássága során — a Kalevala és annak lírai párja, a Kanteletar. A könyv utószavában Domokos Péter érdekes esszében mutatja be, miként hatott és hat a Kalevala napjainkig íróink, költőink alkotásaira. A kötet a jeles finn festő, Akseli Kallela-Gallen 12 színes festménye illusztrálja. (MTI) van! De akikor miért hozzák velem összefüggésbe? Mi közöm nekem ahhoz, hogy ■maguk, emberek túl sokat esznek, isznak, mértéktelenül élnek, felelőtlenül járnak, kelnek, megfáznak, ölik, marják egymást, idegenkednek? Ennek is a természet laz oka? Az időjárás? És ezek a tabletták! Nevetséges. Ezek ellen a bajok ellen másutt keressék az orvosságot! — Miket beszél? — Mondom, másutt! önmagukban. A természet ugyanis ugyanolyan évmillióik óta, de magük nem nyugszanak, és addig meddig birizgálják, amíg aztán, hogy is mondjam... Külön, ben nem mondok semmit. Aludjon! Reggel, amikor felébredtem, égett a villany, szólt a rádió és nyitva volt az ablak. — Beköszöntött a meteorológiai ősz, — hallottam a bemondót. — Tudom, — mondtam ki hangosan, és akkorát nevettem, hogy elfelejtettem bevenni a nyugitatámat, sőt még az sem jutott eszembe, hogy ma tulajdonképpen frantátvomulásn a k kellene ilennie... Szalay István Gábor László Beszélgetés az Ősszel hez. A Gondolat Kiadó terveiből Művelődéstörténeti újdonságok
