Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-11 / 215. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 11., vasárnap 3. Építőipari kisgépeket kölcsönöznek Az ÉGVés a bank a lakosságért Sástói sóhajok Termelőeszköz-kereskedelmi azaz — ahogy a közgazdász körökben rövidíteni szokták — tek-vállalatainkat eredetileg azért hozták létre, hogy különféle gépekkel, berendezésekkel lássák el a vei partner-kapcsolatban álló cégeket. Az Építőipari Gépesítő Vállalat is gépeket ad el, darukat kölcsönöz az építőipari szervezeteknek. Napjainkban már nem ritka, hogy az ilyen jellegű váLladatoík a lakosság igényeire is felfigyelnek. A már említett ÉGV még 1982. első hónapjaiban arra a felismerésire jutott, hogy ha nem bővítik a hagyományos vállalati profilt, akkor — a mai, mérsékeltebb ütemű építkezések korában — nem tesz több az árbevételük, s nem számíthatnak arra, hogy növekvő nyereséghez jutnák a következő évben. Tíz százalékkal olcsóbban Minthogy a magánerős Lakásépítkezések súlya, részaránya állandóan nő, s az építkezőknek sokféle gépre van szükségük, maga az élet adta az ötletet: a váHalait is jól járna, ha építőipari kisgépeket kölcsönöz a lakosságinak. Az első gé p kölcsön _ ző-.boltot még tavaly júniusban nyitották meg Pesterzsébeten, majd Eger és Debrecen következett. Sikeresnek bizonyult a kezdeményezés: kapósak lettek a szerszámok, a kisgépek. A múlit év végére már 9 millió értékű forgalmat könyvelhettek el, az árukészlet is gyarapodott. Mintegy 27 millió forint értékű bulldózer, betonkeverő, láncfűrész állt a lakosság és a kölcsönzést a drágább beszerzés helyett választó iklisébb cégek rendélkezésére. Jól láttáik azonban az ÉGV-inéi, hogy a magánépítkezések tavaszi gyarapodása idején a korábbi kész. lelttel és csak három üzlettel aligha vethetik meg a lábúikat az Iparcikk Kölcsönző Vállalat és a magán, kölcsönzők között felosztott piacon. Ám a terjeszkedéshez pénz kellett, és nyereségből erre már nem futotta. A szigorú készletfinanszírozási .szabályok sem adtaik módoit a további terjeszkedésre. Ebben a szakaszban kapcsolódott be a Magyar Nemzeti Bank a vállalkozásba. F.z év áprilisában vállalkozási alapot hoztak létre, amiből1 ígéretes üzletékeit finanszírozna. Megállapodtak abban, hogy az átlagos árnál 10 százalékkal olcsóbban kínálják a cikkeiket. Bár még folytak a tárgyalássak, a válilalait hozzálátott a leendő hálózat kialakításához. Az egész országban További üzletek nyíltak Kecskeméten, Szombathelyen és Salgótarjánban, majd Győr is bekapcsolódott a még névtelen építőipari gépkölcsőnző hálózatba. (A kecskeméti üzlet egyelőre még egyedülálló a maga nemében. Egy helyen ad tanácsot az építkezőknek a helyi Épületkarbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet, és ugyanott lehet egyben az ÉGV-től gépet kölcsönözni.) Az első félév eredményei is igazolták a várakozásokat, 11 milliós árbevételből mintegy 3 millió gyarapította a vállalat nyereségét. Ezek után nem volt kétséges, hogy a banknak megéri támogatni ezt az üzletet, hiszen a nyereség továbbra is jócskán meghaladta az átlagos szintet. A szerződést csak a nap okiban írták alá, ám a pénznék már megtalálták a helyét, októberben .isméit új üzletek nyílnak szerte az országban, s végre lehetőség lesz a keresett import-kisgépek megvásárlására is, amelyek azután hamarosan kölcsönözhetők. Talán ennyi pénzt több, imiás társtól is kaphattak volna apránként, mondják a vállalatnál, de mindenképpen ez volt a legjobb megoldás. Hiszen az MNB neve fémjelzi az üzletet. A légjobbain persze a lakosság járt, hiszen az olyan hagyományos kölcsönzési oitokék meglett, mint például a betonkeverőgép. Hi] ti ütve fúrógéphez, parketita- csfiszológléphez, csempevágó felszereléshez, tapétázógéo. hez is hozzájuthat. Naoia- inkban már nyolcvan-hatféle gépet kölcsönözhetnek ezekből az üzletekből. Csak szolid árakkal A jövő dönti el, hogy hosz- szabb távon is megőrzi-e versenyképességét a közös vállalkozás. Nem egy jónak ígérkező üzlet jutott a lassú elhalás szakaszába, mert a pezsgő kereslet hatására drasztikusan emelték az árakat. Az ÉGV-nél jelenleg csak — az első év tapasztalatai nyomán — bizonyos kölcsönzési díjak korrekcióját tervezik, de egyébként nem számolnak nagyarányú változásokkal. Mert a piacra lépésnél a régebbi cégekkel szemben csak szolid árakkal nyerhet teret magának egy új vállalkozó. (L. M.y Serdülőkoromban a Mátra alján — mi tagadás? — az én szívemet is megdobogtatták a sástói tervek. Aztán az elképzelések megvalósítása során még jobban megörültem. Izgatottan vártuk társaimmal együtt a tó rendbetételét, hiszen amit azelőtt jószerével csak elvadult pocsolyának, rém izgalmas, de giz-gazos mocsárnak ismerhettünk: végre kulturáltabb fürdőzéssel, csónakázással is biztatott. S amint megtisztult a vízfelület, majd pedig kemping, vállalati nyaralótelep épült a partjára, sőt megjelentek az első árusok — egyszóval: már á változatosabb ellátás sem hiányzott — dicsekedni is kezdtünk vele. Jó néhány esztendő eltelt az első „kapavágások” óta s ez alatt több fejlesztés is történt az ország legmagasabban fekvő hegyi tavánál. A változásokat azonban sajnos már egyre kevésbé értékelhetjük, A nem kevés költség ellenére is még mindig eléggé szegényes ez a kiránduló- és pihenőhely, korántsem nyújtja azt, amit ígért, amit a hírverések alapján keresne itt az ember. S ennek aligha a látogatók túlzott igényessége az oka, hiszen valójában most is csupán olyanokra áhítozik a vendég, amit ezen a helyen 1983-ban igazán joggal elvárhatna. Nem hinném, hogy nagyon követelőzik az a turista, aki, mondjuk mindenekelőtt talán igazán szép, gondozott, parkos környezetet szeretne s tiltakozik a riasztó sivárság ellen. Mert szinte sehol egy vonzó pázsit, igencsak meresztgetnie kell a szemét a vándornak, nyaralónak, ha csupán néhány szál virágot is akar látni. Van ugyan már gyűjtőkonténer, de bizony akad nyílt — legális vagy illegális? — szeméttelep is, hogy mást ne mondjak: például a hivatalosan használaton kívül helyezett, de még minEger belvárosában Gazdára vár egy leendő kávézó Lassan befejezéséhez közeledik az egri Bajcsy-Zsi- linszky utcai saroképület felújítása. Várhatóan az építészeti munkák novemberben befejeződnek, ekkor átadják az emeleti lakásokat is. A sarokház földszintjén kisebb üzlethelyiségeket alakítanak ki: itt kap majd helyet a Művelt Nép új antikváriuma, jegyzetellátója és a megye népművészeti alkotásait, egri emlékeket árusító bolt nyílik. Eredetileg a Hungarhotels meg egy tö- rökös jellegű kávézót is létesített volna, de „meggondolták” magukat, így új gazdára vár, a sorsára hagyott helyiség. Kár: a sok „szeszpresszó” és Drinkbár után, igazán elkelne egy vérbeli kávéház is Egerben. A TIT szervezi új szaktanfolyam A TIT Heves megyei Szervezete az anyagtakarékos szemlélet elterjesztésének elősegítésére, középfokú anyaggazdálkodó és raktáro- si szaktanfolyamot hirdet. Az érdeklődők személyesen vagy telefonon kaphatnak felvilágosítást és szeptember 20-ig iratkozhatnak be. dig gyanúsan bűzlő illemhely tőszomszédságában. Ahonnét aztán a legyek valóságos serege rajzik további felderítő útján a szálláshelyek felé. Lehangoló a kis faházak, a sátrak, de még a motel környéke is. Aki már volt szállóvendég az megmondhatója annak is, hogy benn a motelben sincs nagyobb öröme. Nincs elegendő meleg vize, gyakran éppen semennyi sem. Ami — aligha kell ezt különösebben hangsúlyozni — sok bosszúságot okoz a családosoknak, de akár a facér felnőtteknek is. A magán- és az állami kereskedelem, vendéglátóipar létesített ugyan már néhány kisebb-nagyobb üzletet — ám a zöldség-gyümölcsellá- tás mindmáig kritikán aluli. Választékot legfeljebb a néha-néha, innen-onnan előkerülő, ide vetődő alkalmi árus szegényes portékája jelent. Az ABC, a büfék, a kisvendéglő jóvoltából lehet talán már eleget enni, (Folytatás az 1. oldalról.) A finn polgári védelmi delegáció szombaton, magyar- országi látogatásának utolsó állomáshelyén, Eger történelmi nevezetésségeivel ismerkedett. A városi tanács elnökének szobájában kérte a tapasztalatok értékelő ösz- szegzésére lapunk munkatársa a delegáció vezetőjét, Gunnar Öhmannt, a Finn Polgári Védelmi Szövetség nyugalmazott főtitkárát, a Polgári Védelem Nemzetközi Szervezetének tagját. — Mi volt a látogatásuk célja? — A finn—magyar kapcsolatok elmélyítésére a gazdasági, a kereskedelmi, a kulturális és sport együttműködésen kívül az elmúlt két esztendőben a polgári védelemben is rendszeresen kicseréljük tapasztalatainkat. Erre azért van szükség, hogy kölcsönösen tanuljunk ea mástól és a jó módszereket hasznosítsuk. Delegációnk tagjai a különböző intézmények, szervezetek igazgatói, mérnökei, városi polgári-védelmi parancsnokok, akiket érdekel ez a terület. Nálunk Finnországban, miután kis nép vagyunk, államunk nagy figyelmet- fordít a polgárok védelmére. Azért fokozottan őrködünk azon, hogy mindenkit folyamatosan felkészítsünk és megvédjük a természetű, illetve egyéb ka. tasztrófáktól. inni, a motel portáján néhány újságot — kevés napilapot — is talál a kiránduló, kaphatók emlék- és ajándéktárgyak, de például a sástói képeslapot a legtöbbször reménytelenül keresik. S ami a szórakozást illeti? Nos, fürdőzésről már régóta szó sem lehet. A csónakázásra — ha a ladikpark eléggé megöregedett, megkopott is — még van mód a tó egy kisebb részén, s éppenségggel „pecázgat- hat”, aki a horgászatot kedveli — ha éppen engedélye van hozzá. No, meg aztán felmászhat a toronyba is, ahonnan — igaz, — messzire elláthat. Másról azonban szinte teljesen le kell mondania. A valamikori sportpályát ugyanis időközben megszüntették, a kisvendéglőben, csupán a hét végeken van zene, tánc. Pedig még mi minden lehetne itt? (Fotó: Feri Márton) — Milyen tapasztalatokat szereztek Magyarországon? — Eredményes tárgyalásokat folytattunk és láttuk, hogy Magyarországon milyen komoly intézkedéseket tesznek a polgári védelemért. Hajdúszoboszlón például a kiképző központban ezt gyakorlati bemutatón is megszemléltük. Jó példának tartjuk, hogy a nyíregyházi tanárképző főiskolán a jövő tanárait nemcsak szakmailag és politikailag képezik magas színvonalon, hanem felkészítik őket a polgári védelemre is. Ezt otthon Finnországban is szeretnénk hasznosítani. Nyíregyháza—Sóstóhegyen állandó kiállítást láttunk, amely mindenki előtt közérthetően mutatja be a polgári védelem fontos. Legalább néhány kellemes, gondozott sétány, egy- egy pihenőlugas, sporttelep foci- és teniszpályákkal, lengő tekével, sakkasztalokkal, minigolffal, s játszótér a gyerekeknek, feltétlenül. Rendkívül üdvös lenne, ha a csónakázási lehetőségeket — a gyakori magas vízállás miatt esetleg szétnyitható híddal — kiterjesztenék a tó más részeire is, netalán egy motoros egész kis „szerelvénnyel” lampionfüzér alatt parádézna estelente a romantikát kedvelőkkel. Tóterasz híján sajátos díszkivilágítást kaphatna valamelyik sziget, ahová napszállta után fagyira, hűsítőre csalogatnák az andalgókat. Lehetne vízi színpad, hét végi műsorral, s hetente többször is szabadtéri mozielőadás. S mielőtt a vendég álomra hajtaná fejét, megszólalhatna például egy-egy szép régi hangszer — tárogató, hegedű, gitár — akár fenn a magasban, a karcsú kilátó tetején is. Hogy a téli programok — mondjuk: a korcsolyázás — lehetőségeinek megteremtéséről már ne is szóljak. .Szóval: nem kellene túl élénk fantázia és sok pénz ahhoz, hogy a Sástó több legyen annál mint ami most, s végre valahára, tényleg viruljon ez a jobb sorsra érdemes telep csodás hegyvidékünkön. Ráadásul egy sor álmot egészen rövid idő alatt valóra válthatnának itt. Talán már a közeli Gyöngyös 650. évfordulójára lényegesen megváltozhatnának itt a jelenlegi állapotok, ha a város az eddiginél jobban ösz- szefogna szabadidő-központjáért, segítenének a szocialista brigádok s úgy iparkodnának, hogy munkájukkal a máshonnan ide kíváncsiskodó vendégeket is megörvendeztessék. S a Sástó nemcsak megérdemelné, hanem meg is hálálná ezt a törődést! ságát és annak módszereit. Természetesen jártunk néhány ipari üzemben és termelőszövetkezetben is, ahol meggyőződtünk arról, hogy milyen komolyan veszik és betartják a polgári védelmi előírásokat. Közben arról is képet kaptunk, hogy a szorgalmas magyar nép nagyszerű eredményeket ért el országépítő munkája során, és komoly erőfeszítéseket tesznek a jövő építéséért. Tehát kellemes élményekkel, hasznos tapasztalatokkal indulunk haza. — ön, mint főtitkár, a közelmúltban vonult nyugdíjba. Ez teljes visszavonulást jelent a polgári védelemtől? —| Bár hatvanöt éves vagyok, de tovább dolgozom. A FINNSAFETY-cégnek vagyok az igazgatója, amely polgári-védelmi berendezések és technológiák exportjával foglalkozik. Tehát a munkát folytatom. Azit hiszem, a polgári védelemre a születéstől az élet befejezéséiig szükség van, így míg egészségem engedi, tovább tevékenykedem ezen a területen, a nemzetközi szövetségben is. Legközelebb például szeptember végén, a Német Szövetségi Köztársaságban tartok majd előadást, a polgári védelem fontosságáról. — Köszönjük a beszélgetést. Mentusz Károly SOROZATBAN GYÁRTJÁK a vásárdíjat nyert B—3 jelű olajszűrő korszerűsített utódát, a OSZH—10-es típust a Füzesabonyi Vegyesipari Szövetkezetben. Ez a gép jobban illeszkedik a felhasználók igényeihez: 10 liter a percenkénti teljesítménye, 20 ezer forintnál kisebb ára jelentős piacokat eredményezett. A saját fejlesztésben elkészült berendezésből az idén 300-at adtak el az olajfelhasználóknak (Fotó: Kőhidi Imre) Gyóni Gyula „Együttműködésünk a magyarokkal tovább erősödött...” Beszélgetés Gunnar Ohmannal, a Finn Polgári Védelmi Szövetség nyugalmazott főtitkárával
