Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-08 / 212. szám
KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS ifo NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 8., csütörtök A NEMZETISÉGIEK HEVESBEN Két nyelven — / I. / I • I rr M • •• // rr I a múltról, jelenről, jovorol Klubová kniznica — Klubkönyvtár: mind a szlovák ajkúaknak, mind a magyar anyanyelvűeknek kulturális otthona ez a mátrai kőből épített intézmény Szent- imrén. Abban a községben, ahol jól megférnek egymással a nemzetiségi, valamint az őslakosok. Ahol ma már az a jellemző, hogy a magyar család is szlovákul taníttatja a gyermekét. Es nemcsak a nyelvtudás ezernyi előnye miatt, hanem a baráti, rokoni, testvéri kapcsolatok, szálak erősítése érdekében is. De így van ez Mátraszentlmrén kívül a környező településeken, továbbá a kissé távolabb fekvő Domoszlón és Kisná- nán is. Ott, ahol megyénkben a szlovák nemzetiségű lakosság él. ők — hatszázan Emlékszem, a legutóbbi népszámláláskor kíváncsian vártuk az adatokat: vajon hányán vallják majd magukat nemzetiségieknek — szlovák anyanyelvűnek — megyénkben. Hogy vajon csökkent-e a számuk, vagy nőtt? S jó volt hallani, hogy -az említett három településen még becsülettel őrzik hagyományaikat, nyelvük tisztaságát, kultúrájukat, s a szülőföldjük iránti tiszteletet, szeret etet. Mert mais összetartanak, s ehhez a közös származás adta szövetséghez minden támogatást megadnak a magyar nyelvet bíró helybeliek. Szóval, vártuk az adatokat, amelyekből kiderült: a három településen 634 nemzetiségi él. A legerősebb a szlovák hagyománytisztelet Mátraszentimrén, s környékén — Mátraszentlászlón, Mátraszentistvánon, Bagolyirtáson —, ahol a lakosság 61,4 vallja magát szlovák anyanyelvűnek. Domoszlón 76-an, Kisnánán 109-en élnek. S irányítják a saját életüket, mert a helyi tanácstűr. ban, illetve a Hazafias Népfront bizottságaiban megfelelő arányban képviseltetik magukat. Óvoda és táj ház Két esztendeje alakult meg a három, nemzetiségi lakosú község képviselőiből a Nemzetiségi Bizottság, amelynek tagjai állandóan figyelemmel kísérik a szlovák lakosság közéleti, politikai aktivitását, szerepét. Hallatják szavukat a településfejlesztési kérdések vitájában, a közoktatási, közművelődési tervek megbeszélésekor, de ott van. nak — a lakossággal együtt — a közös elképzelések megvalósításakor is. Igaz, a tanácskozások többnyire magyarul — de sok esetben szlovákul — folynak, a lényeg azonban egy: mindent együtt döntenek el, s együtt is valósítják meg. Ezekben a községekben nem „szójáték”, hogy — két nyelven beszélnek, terveznek. S két nyelven kommunikálnak a múltról, a jelenről és a jövőről. A jövő, az elköveitkezendő évtizedek, évszázadok kulcsa az ifjúság kezében van. Azoknak az apróságoknak jut osztályrészül a holnap békés életének formálása, akik ma még talán óvodába járnak, s akik ebben a kis közösségben ízlelgetik először — a családi otthonon kívül — az egykori anyanyelv szépséges szavait, kifejezéseit. Innen viszik tovább tudásukat a helyi, vagy a szlovák anyanyelvű mátrafüredi iskolába, netán a Budapesti Szlovák Középiskolába, vagy az ugyancsak budapesti Bem József Óvónői Szakközépiskolába. Ezekben a középfokú oktatási intézményekben megyénkből ketten tanulnak, hogy tovább vihessék, őrizzék, ápolják a kultúra, a nyelv hagyományait. Az összekötő kapcsot az óhazával, a Szlovákiában élő testvérekkel, rokonokkal, néppel, ök lesznek azok, akik az itthon dolgozó, munkálkodó és művelődő kortársaikkal együtt újabb óvodákat, iskolákat építenek, akik a leendő szlovák tájház eredeti és örök mementóként őrzött tárgyait összegyűjtik, s közszemlére teszik. Ók, akik környezetismeretre, énekre, zenére, versre és a népi hagyományokra, emlékekre épülő mesékre tanítják majd az újabb generációkat. Ludové Noviny és Nas Kalendár Munkájukra szükség is lesz, mert az anyanyelv iránti érdeklődés nagy. Mi több: az iskolai tanulók 85— 90 százaléka — köztük számtalan magyar család gyermeke —, tanulja a szlovák nyelvet. Ezt az érdeklődést felismerve, megszervezték, hogy Pozsonyból küldjék a gyermeklapokat — PriateV, Snieöko —, valamint az ifjúságot érintő gyermekkönyveket. A klubkönyvtárban — amely Mátraszentimrén 1975-ben készült el —, akárcsak a hasonló, mátraszent- lászlói intézményben könyvek százai, kiadványok sorozatai várják az olvasókat. Rendszeresen jár a településekre, valamint az iskolákba a szövetség folyóirata, a Ludové Noviny, valamint az időszakos kiadvány, a Nas Kalendár. Eljut a szlovák nemzetiségű falvakba a rádió miskolci stúdiója szlovák adásának riportere is, aki — mint ahogy lapunk munkatársai is —, többek között arról számolhatnak be, hogy rendszeres és kitűnő a kapcsolat a nálunk, illetve az óhazában élő szlovákok között. Jelzi ezt az is, hogy egyre több utca kap nevet a megújuló, fejlődő településeken jeles szlovák személyiségekről: írókról, tudósokról, politikusokról, közéleti emberekről. Kongresszusra készülve A Hazafias Népfront gyöngyösi városi bizottsága mellett működő Nemzetiségi Bizottság egyik kezdeményezése volt, hogy hozzák létre a nemzetiségi klubot. Az azóta működő szervezet tagjai ezekben a hetekben már arról beszélnek, hogy novemberben a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége összehívja a soron következő, VII. kongresszusát. A küldötteknek — köztük megyénk képviselőinek is — lesz mit mondaniuk a nemzetiségiek élet- és munkaviszonyáról, kulturális fejlődéséről, a hagyományok ápolásáról. Reális számvetésre kerül sor az év vége előtt, amikor számtalan szempont és megvilágítás alapján esik majd szó a hazai szlovákság mindennapjairól. És a hagyományokhoz híven nemcsak a realitás jellemzi majd ezt a kongresszust, hanem egy nagyon közös vonás, mégpedig az, hogy egy nyelven teszik mérlegre a szövetségi, együttműködési és a magyarokkal való testvéri kapcsolatukat jelző tényeket, adatokat — az édes anyanyelvükön ... Szilvás István Rossz a készülékem II/2. Először csak sommásan, aztán részletesen, végül aprólékosan elemzem egész munkáját, életét, jövőjét, múltját, tehetségét, szorgalmát, érzelmi és szexuális életét, családfáját, önszántamból soha sem gondoltam volna végig ezt a lassan kikerekedő vádbeszédet (hangsúlyozom, eredetileg elégedett voltam a munkájával), amit a kolléganőm a mártírok üdvözült arckifejezésével fogad. Arpádházi boldog Margit arcán láttam utoljára ilyen mosolygós szenvedést. Időnként könnyel telik meg a szeme, amit a céljukat elért emberek könnyedségével töröl le. Mi tagadás szeretnék már megszabadulni tőle, ezért rövidebbre fogom, hadd siessen a barátnőjéhez, a mamájához elmondani, hogy a főnöke egy gazember, pikkel rá, üldözi és innen csak elmenni szabad. Miután feltörlöm a helyén maradt tócsát, bekérem a havi prémiumjavaslatot. Ez a rögtönzött vádbeszéd olyan jól sikerült, hogy meg kell fontolnom: kaphat-e éppen most ennyi prémiumot. Még félreértené. Kihúzom hát a számot, és némi töprengés után a felét írom be helyette. Szeretem, ha következetesnek tartanak a munkatársnőim. Éppen sajnálni kezdem magam, amikor egy másik kolléganő töri rám az ajtót. Az iránt érdeklődik, hogy milyen színűre fesse be az eget. Van néhány ötlete is, például le kellene menni, be kellene menni, ki kellene menni, föl kellene menni, de mára már nem tudja vállalni, legfeljebb délután, mert délelőtt találkája van a miniszterrel, szanál néhány nagyvállalatot, megírja a jövő század regényét és megbuktatja a guatemalai kormányt. Erőt gyűjtök, hogy megfékezzem, de nem enged szóhoz jutni. Biztosít, hogy neki nincs senkije — amint azt jól tudom —, mi vagyunk az ő családja, és értünk, továbbá a mi kis kollektívánkért, városunkért, ezért a sokat szenvedett, drága kis hazáért ő minden áldozatra képes. Mondanám, hogy nincs szükség áldozatokra, legyen egyszer magánember, menjen társaságba, vegye ki végre a múlt évi szabadságát, pihenje ki magát/ hogy is mondjam, legyen egyszer fáradt, netán beteg is lehetne, sőt (nekilendülök) mi lenne, ha csak úgy, előzetes egyeztetés nélkül teherbe esne és kivenné a szülési szabadságot, sőt a gyest is, majd az anyasági napokat... Szomorúan néz rám. Szeméből süt a vád: hát itt tartunk, ipar a főnöknek is fumigál a munka, a lelkesedés, bezzeg! a fényes szelek idején, az újjáépítéskor, az első ötéves tervben, a téesz-szervezés- kor ... (Gyorsan kiszámolom, hogy a tsz-szervezéskor volt kiscsoportos óvodás.) Elrös- tellem magam és udvariasságom, sőt bűntudatom jeléül kinyitom az ablakot, hadd szálljon ki (ez is időmegtakarítás), hiszen várja a miniszter. Engem meg a következő kolléganő, akit a férje minden reggel autóval hoz be, este pedig autóval visz haza, és aki szeretné elmondani, hogy neki az égegy- adtavilágon semmi problémája nincs, sőt boldog. A férje nem iszik, nem dohányzik, nem nőzik. ök minden reggel abrosszal terített asztalon reggeliznek, és a férje mindig megköszöni a gondoskodást: koszi, puszi, kav- csi. Hát nem gyönyörű? A gyerekek nem betegek, viszont jól tanulnak, sikerrel veszik az akadályokat a bölcsődében, óvodában, tagozaton, gimnáziumban, egyetemen és az akadémián. Lakásuk a legszebb otthon a környéken. Nem kér semmit, sőt hozott egy kis pu- szedlit, hogy megkóstoljam, és fogalmam legyen, milyen jó háziasszony ő, azon túl, hogy itt sincs vele semmi probléma. Elégedett a munkával, a prémiummal, se többet, se kevesebbet nem akar, mindenkit nagyon szeret, engem is, persze nem úgy, hanem csak úgy, mert ő ugyan el nem tudna képzelni más férfit. Mikor elmegy, összeroska- dok. Kiszólok a titkárnőnek, (ajjaj, egy újabb nő!), hogy holnapig senkit se engedjen be, sőt az idén már senki se jöjjön, de lehetőleg jövőre se, mert dolgom van. Vezércikket kell írni a nők munkához való jogáról. Leülök, lassan befűzök egy papírt az írógépbe és egyre szilárdul bennem a meggyőződés, hogy erre a feladatra mint elfogult férfi, alkalmatlan vagyok. Természetesen a hiba az én készülékemben van. Miskolczi László Uj hangversenyévad Klasszikus művek Egerben Koncertek a megye fiataljainak Rangos előadóművészek a székesegyházban Hamarosan megkezdődnek az Országos Filharmónia 1983'84-es felnőtt és ifjúsági bérleti hangversenyei megyénkben. A fiataloknak ösz- szesen 22 koncertet adnak a zeneművészek Hevesen, Hatvanban, Egerben és Gyöngyösön. A felnőttek bérleti hangversenyeit Gyöngyösön és Egerben rendezik meg. Október 3-án az egri székes, egyházban rangos rendezvényre kerül sor. A zenei világnap alkalmából Karasz- szon Dezső orgonaestjét tartják meg, közreműködik a Scolh Hungarica, vezényel Szendrey Janka és Dobszay László. Műsoron szerepelnek Messiaen és Dufay művei. Október 17-én az Egri Dohánygyárban lép fel a Mis- koloi Szimfonikus Zenekar, Ligeti András vezényletével. A szólista Jandó Jenő zongoraművész. Rossini, Beethoven és Csajkovszkij műveit hallgathatják az érdeklődők. Ugyancsak az Egri Dohánygyár kultúrtermében kerül sor november 11-én a litván kamarazenekar hangversenyére, Szoljusz Szondeckisz vezetésével. Többek között Mendelssohn, Schubert és Csajkovszkij művei szerepelnek műsoron. Január 23-án az Egri Szimfonikus Zenekar Farkas István vezényletével ad hangversenyt. Közreműködnek a Magyar Állami Operaház művészei. Viktor Pikajzen hegedűestjét rendezik meg február 15-én, március végén pedig a Corelli Kamarazenekar és a Liszt Ferenc Kamarakórus fellépésére kerül sor. A tavaszi hónapokban a Budapesti MÁV Szimfonikusok és a Budapesti Kórus hangversenyére kerül sor neves zene- és énekművészek közreműködésével. Az egri 1983/84-es évadra szóló bérleteket szeptember 12—20-ig vehetik át az érdeklődők az egri Állami Zeneiskolában, délelőtt 10—12- ig, illetve délután 16—18 óráig. A meg nem újított bérleteket szeptember 20-ig értékesítik. Nagyapa lettem... (Fotó: Szabó Sándor) Magyar pathológusok tanácskozása A Magyar Pathológusok Társaságának háromnapos kongresszusa kezdődött szerdán Szekszárdon. Kétszáznál több magyar és külföldi orvos vitatja meg a pathológia- kutatás eredményeinek alkalmazását, elsősorban a belső elválasztásé mirigyek betegségeinek gyógyítását. A pa- thológia, a szervek alaktani elváltozásaival foglalkozó orvostudományág, napjainkban diagnosztikus tevékenységgé vált, és a szekszárdi tanácskozás célja éppen az, hogy gyakorlati segítséget nyújtson a gyógyító orvosoknak, ötven előadás hangzik el, egyebek között az agyalapi mirigy és a pajzsmirigy daganatainak korai felismeréséről, gyógyításáról, továbbá más belső elválasztásé mirigyek betegségeiről, illetve biológiai szerepükről. Prospektusok, játékok, papírszínház Kiadó, amely eltartja magát A Közgazdsági és Jogi Kiadó eddig kevéssé ismert tevékenységéről tájékoztatta szerdán a sajtó képviselőit Dalos Vilmos igazgató és a kiadó több vezető munkatársa. Mint elmondták: az 1955- ben megalakult kiadó a könyvszakma azon kevés műhelye közé tartozik, amely „eltartja” önmagát, dotáció nélkül és nyereségesen működik. Sajátos üzletága; a kiadói szolgáltatás. A kiadó vállalja gyártmányokról, új termékcsaládokról, vagy a legjelentősebb vállalati fejlesztésekről hírt adó propaganda anyagok — katalógusok, prospektusok és más hasonló kiadványok — szerkesztését, előállítását és országos terjesztését is. A megrendelő kérésére gondoskodnak arról, hogy megadott címlista szerint ténylegesen a legérdekeLtebb partnerekhez, felhasználókhoz jussanak el a friss szakmai információkat adó nyomtatványok. Ez annál is inkább fontos, mert már nálunk is, csakúgy, mint világszerte „kiment a divatból” az ilyen szóróanyagok ingyenes forgalmazása. A KJK műhelyeiben több tízezeres szériában évente 20—30 féle papírjáték készül a gyermekek minden korosztályának, s felnőtteknek is. A játékokat a TRIAL forgalmazza, a kifestőket, hajtogatókat a könyvesboltok. Szabadalom alapján most készül egy olyan matematikai-logikai játék, amely a 2-es számrendszer játszva megtanulásán kívül más — az általános, illetve részben a középiskolákban tanított — logikai műveletek módszereinek elsajátítását is segíti majd. Szórakoztat, tanít, képesr séget fejleszt a kiadó rövidesen megjelenő papírszínház-játéka: a régi Nemzeti Színház eredeti színpadának hű mása, cserélhető díszletekkel, részletes rendezői utasítást tartalmazó forgató- könyvvel; a színházhoz készülő első két darab a János vitéz és a Csongor és Tünde.
