Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-08 / 212. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 8., csütörtök f. Bulgária nemzeti ünnepén Ünnepet fii holnap a bolgár nép, a szabadság ünne­pét. Harminckilenc esztendővel ezelőtt, 1944. szeptember 9-én, a kommunista párt vezette Hazafias Front anti­fasiszta, haladó erői, a szovjet hadsereg segítségével megdöntötték a burzsoá bolgár államot és a maguk ke­zébe vették a hatalmat. A népi felkelés győzelme a monarcho-fasiszta diktatúra felszámolását jelentette Bulgáriában. Az eltelt 39 év alatt a dolgos bolgár nép szocialista építőmunkája az ország történetében példátlan fejlődést hozott: Bulgária elmaradott mezőgazdasági országból, korszerű, ipari agrárálammá vált. Jellemző, hogy míg régen a bolgár export szinte kizárólag mezőgazdasági cikkekre korlátozódott, addig ma a kivitel csaknem fe­lét gépek és termelőeszközök teszik ki. Százezer tonnás hajók, korszerű elektromos targoncák, villanymotorok és fémforgácsoló gépek tömege kerül ki a gyárakból. A Bolgár Népköztársaság a KGST és a Varsói Szer­ződés tagjaként aktív, következetes békepolitikát foly­tat. Mindent elkövet, hogy a Balkán-félsziget a béke és a jószomszédi kapcsolatok területévé váljon, küzd a térség fegyvermentes övezetté alakításáért. Az ország külpolitikája az enyhülés eredményeinek megőrzését, a népek közötti jobb megértést, az általános és teljes le­szerelés célját szolgálja. A magyar és a bolgár nép barátsága történelmi ha­gyományokon nyugszik. A két ország állami, társadalmi és tömegszervezetei szoros kapcsolatban állnak egymás­sal, kapcsolataink eredményesen fejlődnek az élet min­den területén. Todor Zsivkov és Kádár János megbeszé­lései mindenkor fontos állomásai a népeink, országaink közti együttműködés elmélyítésének. Így volt ez Kádár János 1979-es bulgáriai és Todor Zsivkov legutóbbi jú­niusi látogatása során. Ez utóbbi találkozó jelentőségét az is emelte, hogy épp 35 évvel ezelőtt írták alá hazánk és Bulgária barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási egyezményét, amely új alapokra helyezte és még szorosabbra fűzte országaink hagyományos ba­ráti kapcsolatát. Nagy nemzeti ünnepén szívből köszöntjük a test­véri bolgár népet. Kívánjuk, hogy érjenek el újabb si­kereket a szocialista építésben, hazájuk további felvi­rágoztatásában. A hazaszeretet tűzhelye A Csernolomie zöld halmai közé rejtőzött Gagovo isko­lája kilencvennégy eszten­deje áll fenn. A Kliment Oh- ridszki nevét viselő taninté­zetnek hasszú és érdekes a története, kortársaink is ta­nulhatnak belőle. Nagyon nehéz volt a kez­det. Ám a megújulás és az újjászületés szelleme, amely a török iga alól való felsza­badulás után egész Bulgáriá­ban érezhető volt, az egysze­rű gagovóikat is magával ragadta. Az első tanító, Ilija Kulev 1889. őszén kezdte még a foglalkozásokat a be­tűre éhes gagovói gyerekek­kel. A tanítás először Nedel- cso Goszpodinov házában folyt, később pedig egy má­sik öreg házban, rendkívül kedvezőtlen körülmények között. Tavasszal, ha jó idő volt, az órák a* mezőn foly­tak, mivel az iskolaépületben nagyon mostohák voltak a körülmények. A nyomor és az ínség évei az iskola állapotán is tükrö­ződtek. A gagovóiak szerete- te a tudomány iránt azonban minden nehézség ellenére növekedett. Ebben különle­ges érdeme volt az 1904-ben segédtanítónak kinevezett Sztefan Piszarevnek. Az ő igen hatékony részvételével új iskolaépületet emeltek. Piszarev gyorsan meghódí­totta Gagovóban az egész if­júság szívét. Tanítójuk és barátjuk volt, ő magyarázta el nekik és terjesztette köz­tük a szocialista eszméket. Életéből közel húsz eszten­dőt áldozott szeretett iskolá­jának. Ám ezután nehéz évek kö­vetkeztek Bulgáriára. Pisza- revet és kollégáját, Dimitar Nenovot kommunista meg­győződésük miatt elbocsátot­ták. Valamivel később eltá­volították Piszarev lányát, Jovkát is a „feltorgató esz­mék terjesztéséért...” A fasiszta diktatúra évei­ben a gagovói tanítók a nép- és emberellenes zsarnoki rendszerrel való fegyveres harc útjára léptek. Az 1923-as szeptemberi antifa­siszta felkelés idején golyó kaszálta le Sztefan Piszarev és Marko Nikolov tanítókat, két évvel később pedig a szó­fiai Szveta Nedelja temp­lomban lezajlott merénylet során Denjo Miner tanító is életét vesztette. A fasizmus elleni harcban kifejtett lan­kadatlan energiájuk, forra­dalmi eszméik, egyszerű em­beri vonzerejük tartós és kitörölhetetlen nyomokat hagytak azok tudatában, akik tőlük tanultak meg ír­ni, olvasni. 1923 szeptemberének hő­sei után több tucat tanító váltotta egymást a gagovói iskolában, és mindegyikük ott hagyta szívének egy da­rabját. 1944. szeptember 9-e új fejezetet nyitott a Kliment Ohridszki iskola életébén. A népi hatalom rendszeresen gondoskodott az iskola anyagi bázisának megújítá­sáról és gazdagításáról. So­kasodtak a technikai eszkö­zök, szaktantermeket ren­deztek be. 1967-ben befeje­ződött a második emeleti szint felépítése, amely meg­szűntette a helyhiányt. Nem hagyható említés nélkül, hogy az iskolaépület bővíté­séből közvetlenül vagy köz­vetve minden gagovói kivet­te a részét. A falu vezetői is megértéssel kezelték az is­kola problémáit. A tanítók különösen nagyra értékelik Gagovo volt bírójának, a ma már nyugdíjas Krasztju Peevnek a segítségét. Most a gagovói általános iskola I—VIII. osztályában 130 gyermek tanul, akiket jól felkészült tanítók oktat­nak. Az iskola félinternátusi alapon működik, ami azt je­lenti, hogy a tanulók dél­után tapasztalt nevelők fel­ügyelete alatt készülnek másnapi óráikra. A gyere­kek ingyenes reggeliben, az iskolai menzán pedig ízletes, olcsó ebédben részesülnek. A tanulók munkára neve­lése szempontjából jelentős szerepet játszik a gagovói agrár-ipari egyesülés komp­lex brigádjával kötött együttműködési szerződés. Talán ennek is köszönhető, hogy az iskola valamennyi végzős növendéke magasabb iskolatípusban folytatja ta­nulmányait. Az iskolából már eddig is sok mérnök, tanár, orvos és technikus ke­rült ki... Szépen fejlődik a testneve­lés és a sport. A kis sporto­lók számos járási és megyei versenyen szereztek érme­ket, helyezéseket. Méltán büszkék tánccsoportjukra is, amely az amatőr együttesek országos fesztiválján arany­érmet kapott. A megye több falujában tapsolták meg ma­gas művészi színvonalú fel­lépéseiket. Ivan Kovacsev (Targoviste) (Bolgárból fordította: Zahemszky László) Ha a gyerek néhányszor tüsszent — a legtöbb szülő már aggódni kezd. Ha pedig komoly beteg és kórházba kell feküdnie, azonnal pá­nikba esik. Még akkor is, ha az orvosok biztos gyó­gyulást ígérnek, a kérdések egész serege tolul fel a kép­zeletében. Mennyi tanulási időt veszít a gyerek, nem marad-e el a tanulásban korosztályától ? Mindebben az úgynevezett egészségügyi iskolák nyújtanak segítséget a bolgár szülőknek. 1963-ban 26 volt, 1983-ban már 47 ilyen működik a különböző üdülő-központokban, ame­lyekben több mint 6000 gyer­mek tanul és gyógyul egy­szerre. Az egészségügyi is­kolába a gyermekeket díjmentesen, teljes ellá­tással veszik fel. A tan­intézetekbe kórházból vagy szanatóriumból jönnek a fiúk és a leányok. A cél a betegség következményeinek leküzdése és a tanulási le­maradás pótlása. Az oktatá­si program könnyített. A tan­órák időtartamát 10 perccel csökkentik, a szüneteket meg­hosszabbítják. A pedagógu­sok feleltetés helyett inkább beszélgetnek, megvitatják az anyagot. Figyelmet érdemel az a gyakorlat is, hogy a növen­dékek megfelelő szakokta­tásban részesülnek. A hasz- kovói gyógyfürdők melletti iskolában például, ahol szív, ér és reumatikus megbete­gedéseket kezelnek, közgaz­dasági technikum működik. A varseci egészségügyi isko­lában cukorbetegeket, szív­es érbetegeket, reumásokat gyógyítanak. Szintén közgaz­dasági technikum nyílt. A szandanszki üdülőközpont is­kolájában allergiás megbe­tegedésekben szenvedő gyer­mekeket kezelnek. A felso­rolást sokáig lehetne foly­tatni. Egy dolog azonban mindenhol közös: ezekben az iskolákban rátermett szak­emberek gondoskodnak a gyermekekről. Közel hatszáz tanár odaadó munkája se­gíti a növendékeket beteg­ségük leküzdésében és ta­nulmányaik folytatásában. Ljubomir Ljubenov Nemzeti Kultúrpalota A szófiai Ljudmila Zsivkova Nemzeti Kultúrpalota, mint nagy társadalmi jelentőségű, sok funk­ciójú létesítmény, számos hazai és nemzetközi rendezvénynek adott otthont fennállásának há­rom éve alatt. Az eredeti szépségű kultúr­palotában, amelynek terveit Alekszandr Barov érdemes épí­tész és alkotó kollektívája ké­szítette el, 12 nagyterem talál­ható 10 750 hellyel. A látogatók, a közönség felüdülését szolgálják az éttermek, eszpresszók, üzle­tek, s különböző ifjúsági klu­bok állnak á fiatalok rendelke­zésére. Az építkezéshez 10 mil­lió tonna acélszerkezetet hasz­náltak fel, s a palota berende­zését 13 vállalat állította elő. A termek közül a legnagyobb a 4 ezer személyes kongresszusi hangversenyterem. Mozgatható falaival, s leereszthető mennye­zetével a világ legkorszerűbb hangversenytermei közé tartozik. Színpadán 25 méter átmérőjű forgószínpad és egy 24 méter magasságú — nézőtérré is átala­kítható — előszínpad található. A klimatizálható termet 14 csa­tornás szinkrontolmács-berende­zéssel is felszerelték. A kisebb koncerteknek és szín­házi előadásoknak az 500—700 személy befogadására alkalmas kamaraterem ad otthont. Abban a nagyteremben pedig, ahol a konferenciákat, kiállításokat, if­júsági ünnepségeket, sportren­dezvényeket tartják, 1400 vendég számára tudnak helyet biztosí­tani. A Nemzeti Kultúrpalota belső­építészeti munkáiban a legneve­sebb bolgár művészek — építé­szek, festők, szobrászok — vet­tek részt. A palotát díszítő go­belinek, mozaikok, fémdomborí­tások, fafaragások érdemes mű­vészek alkotásai. összeállítottá: Gyurkó Géza Neszebar varázsa Neszebárl utcarészlet Neszebárl házak A Pantokrator-templom Utcai festő Több ezer ember látogat el évente a Naposparttól nem messze levő Neszebárba, bogy megtekintse a bolgár tengerpart egyik legszebb mfiemlékvárosát. A tengerbe nyúló félszigeten terül el a hétezer lakosú Meszembrla, a mai Neszebár. Élményt jelentenek a bizánci stílusban épült, le­nyűgöző szépségű középkori templomok. Ezek kö­zül Is kiemelkedik a Pántok rá tor-templom, amely a XIV. században épült. Különösen szép a külső kiképzése, színes kerámiadíszekkel szegélyezett lioltivek ritmusa, valamint ezek színösszeállítása. A város legrégibb műemléke az V—VI. században épült Sztarata Mitropolija (püspöki) templom, ahol ma irodalmi műsorokat és filmelőadásokat tarta­nak az idelátogató turistáknak. A sok-sok műemlékház és templom látványa fel­vonultatja előttünk a bizánci építészet motívum­gazdagságát. Egyaránt lenyűgözve az Idelátogatót és a szakértőt. A püspöki templom romjai (Fotó: Szántó György) A szandanszkl egészségügyi Iskola '(Fotó: Szófiapress — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents