Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-07 / 211. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 7., szerda Kis községek nagy gondjai Heves megye községei között sajátos csoportot alkotnak a közös tanácsok nem székhely társközségei. Megyénk településeinek mintegy a harmada tartozik közéjük. Az említett „kategóriájú” községek háromnegyed része az aprófalvak közé sorolandó, ahol a lakosok száma nem éri el az ezret. A megye legkisebb faluja Kisfüzes, ahol háromszáznál kevesebben laknak. Ezen kívül még négy olyan kis községünk van, ahol nem éri el az ötszázat a lakosok száma. Zaránk a „legöregebb” a megyében, ahol a hatvan éveseknél idősebbek aránya közel negyven százalék. A társközségek több mint hatvan százaléka az egri járás területén található. A2 elvándorlás még tart A hatodik ötéves terv első két évében a társközségek együttes népességének csökkenése tovább folytatódott, sőt üteme a megelőző tíz esztendő átlagánál is erőteljesebb volt. A fiatalok elköltözése miatt az elöregedéssel ott tartunk, hogy a halálozás számos kis faluban megha- hadja a születések számát. Az erőfeszítések és a jó irányú törekvések ellenére a fejlődés üteme a közös tanácsok „székhely” községeiben csaknem mindenütt erőteljesebb volt, nem egyszer az ide tartozó kis községek rovására. A társközségek érdekképviselete, a helyi társadalmi, gazdasági lehetőségek kihasználása, az itt élő emberek gondjaival, bajaival való törődés több helyen gyengült. A kerék visszafelé forog? Ha a statisztikában egy kicsit elmélyül az ember kiderül, hogy a 31 társközség földrajzi helyzete, adottságai, körülményei, sőt lehetőségei is rendkívül különbözőek. Az üres házak, a kihalt, gazzal benőtt porták jóval nagyobb számban találhatók a megye alföldi, mezőgazda- sági jellegű falvaiban, mint az északi részeken, ahol a keresők jelentős része már korábban is az iparban dolgozott. A társközségekben a munkahelyek száma az eltelt tíz évben harminc százalékkal csökkent, de nem egyformán és nem mindenütt. Bodonyban, Szajlán, Zagyvaszántón, ahol termelőszövetkezeti központok, melléküzemágak találhatók, éppen ellentétes a mozgás. Az egri járás több kis községében, de másutt is, ahol tudatosan keresik a foglalkoztatási lehetőségeket, melléküzemágakat, egyéb új típusú gazdasági szervezeteket létesítenek, és új munkalehetőségek jönnek létre, hazajönnek az elvándorlók. Kétszáznál több ilyen új munkahely teremtődött az utóbbi években néhány olyan társközségben, kis faluban, amelyet gondolatban némelyek talán már halálra ítéltek. Mindemellett helytálló az a felismerés is, hogy a társközségek aktív keresőinek „kétharmada” — a megyei átlag kétszerese — máshová jár dolgozni. Ennek ellenére a kerék nem visszafelé forog, de egyhelyben to- pogás és sikertelenség van ott, ahol a helyes megyei döntéseket és határozatokat helyi erőforrásokból nem segítik, vagy végre sem hajtják. Ott él az ember, ahol jól érzi magát! Ahol a székhely községek fejlesztési lehetőségeiből arányosan nem részesülnek a környékbeli falvak, elmarad a helyi ipari mezőgazdasági üzemek anyagi és erkölcsi támogatása, hiányzik az érdekképviselet, a szervező munka, ott — ki kell mondani — mostohaként bánnak velük. Ahol a dolgozók kétharmada otthon, vagy a közeli környéken nem talál munkát, ahol nincs iskola, művelődési ház, de még az óvodások is „bejárnak”, ahol az utóbbi években becsukták a mozit, nincs filmvetítés és lajttal hozzák az ivóvizet, érezhetik-e ott jól magukat az emberek? Meg lehet-e akadályozni az elvándorlást? A megyében nyolc társközség „veszélyeztetettnek” minősül egészségügyi vonatkozásban, II helyen nincs mozi, az öregek napközijét pedig esetenként nem a kiöregedő kis községben létesítik, hanem a székhely községbe, mert oda szavazták meg. Számos kis faluban még nyiratkozni sem lehet, és többe kerül az autóbusz, mint a borbély! — Nincs pénz! Kívánkozik ide a gyors válasz. A válasz ellenkezője csak újabb tényekkel bizonyítható: Legyen jövőjük a kis községeknek is. A 31 társközségből ma már több mint a felének vezetékes ivóvize van. Demjén, Tófalu, Zaránk, Nagytálya, hogy csak az utóbbi közös összefogásból sikerrel megoldott kezdeményezések színhelyét említsük. Kom- polton, Hevesaranyoson, Kápolnán, Egerbocson találtak az illetékesek lehetőséget a szervezett telekkialakításra, a személyi tulajdonú lakásépítésekre. Több helyen, — a tanácsok, a társadalmi szervek, a lakosság összefogásával — az utóbbi két évben meggyorsult a járdaépítés, javult a közvilágítás, éjjel nappal van telefonszolgáltatás, sőt „hat” társközségben a könnyűnek látszó, de mégis nagyon nehéz szervezett szemételszállítás gondját is megoldották. Az elkövetkezendő években — a szűkös anyagi lehetőségek ellenére is — a hatodik ötéves terv megyei célkitűzései szerint várhatóan tovább javul a helyzet a kis, illetve a társközségekben. Az idősekről történő gondoskodás, az új munka- alkalmak teremtése, a kereskedelmi ellátás javítása, az egészségügyi, kulturális alapellátás biztosítása éppen úgy részei a megyei célkitűzéseknek, mint a szolgáltatások ésszerű fejlesztése, az emberek személyes ügyeivel való törődés. Nemcsak pénz, de sok kezdeményezés, közös összefogás és jó szándék kell ahhoz, hogy azokon a helyeken is emberibb élet teremtődjön,, ahol jelenleg még úgy tűnik, mintha megállt volna az idő ... Szalay István Betétszitvet a gumiabroncsokhoz Az Albertfalvai Cérnázógyárban évente mintegy 400 millió forint értékben készülnek a gumiabroncs-betétszövetek és egyéb, a gumiiparban feldolgozandó szövetek. A mezőgazdasági gumiabroncsok iránti növekvő kereslet és az importalapanyag drágulása miatt a szövőgépeken — ve- tülékcsévélő és -váltó automatákkal — növelték a termelékenységet és szinte teljesen kiküszöbölték a hulladékképződést (MTI fotó: Varga László felv. — KS) A MŰSZER MUTATJA Minőséget hatvanmillióért Irigykedve hallgattam mindig a Gagarin-erőmű vagy a Mátraalji Szénbányák vezetőit, amikor köny- nyedén sorolták, hány tonna szén futott a szállítószalagokon az elmúlt egy-két órában, mennyi kalóriát tartalmazott annak egy kilogrammja. Mintha a kisujjukból rázták volna elő az adatokat. Honnan tudják mindezt ilyen fontosán? Volna valamiféle „kilométeróra”, amelyre csak rá kell pillantani és ... ? — Van ilyen — válaszolta határozottan Bódi Béla, az erőmű vezérigazgatója. — Ott látható. Az íróasztala mellé mutatott Most lepődtem meg igazán. Megsínylik a gépek Odalépek a villanykapcsolóihoz, felkattintom. Kigyullad a fény a szobámban. Mit érdekel engem, hogyan jutok hozzá? Magától értetődő, hogy egy kattintás, és a fény... — Ahhoz, hogy az erőmű berendezései jól működjenek, a tüzelő kalóriaértékének csak egészen csekély mértékben szabad ingadoznia. Talán legérzékletesebben az autó motorjának példájával lehet ezt jelezni. Megfelelő oktánszámú benzin kell hozzá. Különben tönkremegy. Az erőmű vezérigazgatójának a szavai világosak. Ezekből következik az is, hogy nem elég csupán tonnákban számon tartani a Thorez termelését, hanem a kalóriatartalmat is figyelni kell. Kedden délelőtt Kecske" méten, a Hotel Szaunában megkezdődött a szocialista országok nemzetközi közúti fuvarozó szervezeteinek tanácskozása. A háromnapos értekezleten Bugária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió ilyen jellegű egyesületeinek 25 szakembere vesz részt. Az első napon az ENSZ Nemzetközi Fuvarozó Szervezetének (IRU) őszi ülésszaka elé kerülő ügyeket tekintették át, különös tekintettel a szocialista országokat is érintő témákra. — A legtöbb gondunk az év első negyedében volt — folytatta a vezérigazgató. — Igaz, hogy az átlagfűtőérték a szerződésben megszabott mérték felett volt, a nagyfokú minőségi ingadozás viszont nem felelt meg az erőmű tüzeléstechnikai feltételeinek. Tekintsenek el attól, hogy most a technológiai sort végigaraszoljuk. A lényeg: nőtt az önköltség, mert több barnaszenet kellett felhasználni. Csökkent a termelés, tehát visszaesett a bevétel. A nép. gazdaság pedig nem kapott annyi villamos energiát, amennyire számított. Még a lignitből sem tudtak annyit átvenni a bányától, mint amennyit terveztek. Összecsaptak a hullámok. Hogyan lehet ebből a kínos helyzetiből kieviokélni? Leültek, megállapodtak Azzal nem sokra mentek volna, ha elkezdik az egymásra mutogatást. Mindenki megmagyarázta volna a bizonyítványát, és a helyzet maradt volna úgy, mint volt. A kérdések kérdése így hangzott: — Tud-e folyamatosan szállítani lignitet a Thorez az erőműnek úgy, hogy annak fűtőértéke szinte ne, vagy csak alig ingadozzék? — A lignit minőségének javításához olyan többlet- költségek kellenek, amelyeket a bánya nem tud magára vállalni. Ha az erőmű hozzájárul a költségekhez, akkor ... ! Mit volt tenni? A mostani tanácskozás témája továbbá a szocialista országok közötti gépjárműközlekedés javítása. A magyar delegáció a tavalyi tanácskozáson javasolta, hogy a KGST 4. számú autóközlekedési sízekciója a külkereskedelmi állandó bizottság megfelelő szekciójával alakítson közös munkacsoportot, és vizsgálják meg a közúti szállítást korlátozó, illetve nehezítő feltételek javításának lehetőségeit. E javaslatot most vitatják meg. Szó lesz arról, hogy miként fejlesszék a fuvarozók és a fuvaroztatók közötti együttműködést, az üresjára— Havonta tizenkétmillió forintot utalunk át a bányának akkor, ha a tüzelő fűtőértéke havi átlagban meghaladja az 1500 kalóriát és egy hónapban legfeljebb tíz tonna olyan lignit érkezhet az erőműhöz, aminek kalóriaszintje alatta marad kilogrammonként az 1350-es értéknek. Ezt a mennyiséget állandó ellenőrzéssel állapítják meg. Milyen új eljárást kell bevezetni ahhoz a bányának, hogy a meghatározott értékeket nyújtani tudja? A legősibb technológiát: ki kell válogatni a meddőt a szén közül. Avagy: úgy kell fejteni a lignitet, hogy a gép ne keverje bele a „gödörben” az éghetetlen anyagot. A megállapodást augusztus közepén aláírta a két vezér- igazgató, és ezzel minden a helyére került. Mindenki érdeke A hatvanmilliós hozzájárulás csak erre az évre szól. De folyósítását a mindenkori teljesítmény szabja meg. Ha egy hónap „megbicsaklana”, elmaradna a tizenkétmillió. — Miért ez a „nagylelkűség”? — Csak úgy tudok erre válaszolni, hogy az egy kicsit hangzatosnak minősül — válaszolta az erőmű vezér- igazgatója. — Érdekeink követelik, de az iparági és a népgazdasági érdekek is. Kell a villamos energia, a miénk önköltsége kedvező, ugyanakkor a berendezéseink megóvása is ezt sürgeti. Rövid számítás következik. A Gagarin 1975-ben 3,8 milliárd kilowattot adott az tok csökkentésében. A szovjet delegáció ugyancsak a múlt évben javaslatot terjesztett elő. amely a határmenti forgalom útjában álló akadályok leküzdését, az engedélyek beszerzésének megkönnyítését, az adók és az illetékek mérséklését, illetőleg eltörlését sürgeti. Az értekezleten foglalkoznak a nemzetközi forgalomban részt vevő gépjárművezetők képzési módszereivel, valamint a fuvarozást érintő egyezmények és. sokoldalú megállapodások módosítására, kiegészítésére tett javaslatokkal is. (MTI) országnak, tavaly pedig már 4,55 milliárdot. Évente a növekedés százmillió kilowattot tett ki, ami egyforintos önköltségi áron számolandó el. A termelésük összes növekedése tehát elérte a hétszázmillió forintot Tegyük hozzá: olajból felhasználtak 96 000 tonnát a bázisévben, 1982-ben pedig már csak 36 ezer tonnát. Tessék számolni ismét: akár forintban, akár dollárban. Az adatok mindent megmagyaráznak. Már csak az maradt hátra, hogy megnézzük azt a villogó kijelző készüléket, amelynek lilás számjegyei pillanatnyi szünet nélkül mutatják többek között, hogy milyen kalóriatartalmú szén áramlik a szállítószalagon az erőműbe. — Ha a most együtt eltöltött egyórás időt veszem alapul, akkor azt kell mondanom — néz rá a készülékre az erőmű vezérigazgatója —, hogy az ingadozás nem volt több ez alatt az idő alatt 20—30 kalóriánál. Most, 11 óra 55 perckor 1530 kalóriát jelez a készülék. Korábban az ingadozás 300 —400 kalória között mozgott, óriási a különbség. Nincs is semmi kifogásunk azóta, amióta a megállapodást aláírtuk. Tegyük hozzá: ugyanezeket az adatokat látja a saját íróasztala mellett a Thorez igazgatója is. A mintákat pedig együtt értékeli a bánya és az erőmű embere. Tudom, nagyon fontos gazdaságilag mindaz, ami a két vállalat között kialakult. De van másik fontos része is ennek az ügynek: bizonyítja, hogy a jó együttműködés — lehetséges. G. Molnár Ferenc Ikaroszok Kuvaitba A MOGÜRT Külkereskedelmi Vállalat és az IKARUS szerződést írt alá egy kuvaiti vállalattal százhúsz IKARUS 250 típusú légkondicionált, távolsági autóbusz szállítására mintegy 10 millió dollár értékében. A magyar autóbuszok jól ismerték és népszerűek a közel-keleti országokban. Kuvait 15 év óta rendszeresen vesz magyar járműveket. A távolsági IKARUS'buszok a különleges éghajlati viszonyok között is jól beváltak, például olyan távolságokon, mint a Kuvait—Irak és a Kuvait—Szaúd'Arábia hosszú távú vonalakon. A most aláírt szerződés alapján az IKARUS-buszok szám ezzel 270-re emelkedik. Fuvarozók és fuvaroztatók A szocialista országok közúti fuvarozóinak értekezlete
