Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-01 / 206. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 1., csütörtök 5 lakásépítés ROMÁNIA Nagyszabású a Modern lakóházak a román főváros egyik főutcáján Bukarest északi részén, a repülőtér közelében épül a város legújabb lakónegyede. Bár az első kapavágás csak májusban történt, még az idén 700 lakást, valamint bevásárló- és szolgáltató központot adnak át. A városnegyed 30 ezer bukarestinek ad majd otthont. A kormányzatnak az a célja, hogy 1990-ig az ország minden polgára jó lakásban lakjék. Ebben az évtizedben Romániában mintegy két és fél millió lakás felépítését tervezik. Az ország a felszabadulás óta folyamatosan törekszik arra, hogy a múltból örökölt lakásnyomort felszámolja és emberhez méltó otthonokhoz juttassa a dolgozókat. 1944 és 1981 között nem kevesebb, mint 4,1 millió új lakást építettek. Ez a 22,5 millió lakosú országban 15 millió ember életkörül- ^ményét változtatta meg. A múltban Románia lakosságának többsége primitív vályogházakban, víz, csatornázás és villany nélkül lakott. Ma a fürdőszoba, a gyermekszoba és az erkély mindennapos. Az 1981—85-ös ötéves terv 1,1 millió új lakás felépítését irányozta elő, túlnyomóan a városokban és a munkásnegyedekben. Az iparosítás eredményeként 1965 és 1980 között 33,7 százalékról 52 százalékra nőtt a városlakók száma. Mindez hatalmas feladat elé állítja az építészeket. * Nemcsak gyorsabban, de szebben akarnak építkezni. A tervezők arra törekszenek, hogy a városok esztétikailag és a mindennapi élet ' szempontjából is megfeleljenek az igényeknek. Egyes városokban, például Temesváron, arra törekednek, hogy a hagyományos épületeket megőrizzék, felújítsák és a foghíjakat olyan házakkal építsék be, amelyek megfelelnek a város karakterének. Az építők mind több előre gyártott elemet használnak, és igyekeznek iparszerűen dolgozni. Nagy figyelmet fordítanak az épületek földrengés-biztonságára. Ez nem csoda, hiszen az 1977. március 4-i földrengéskor Romániában 32 897 lakás semmisült meg, illetve rongálódott meg súlyosan. A Földrengés- kutató Intézet és az építő vállalatok szorosan együttműködnek. g. i. A Hófehérke és a gonosz boszorkány kilép a könyv lapjáról CSEHSZLOVÁKIA Hófehérke valóban söpörget... Ugyan, mi ébreszti fel úgy a gyermek fantáziáját, 'mint a mese? A meséskönyvhöz képek is tartoznak. Sőt, vannak olyan meséskönyvek, amelyekben a főszerep éppen a képeké. Ilyenek a plasztikus képeskönyvek. Azok, amelyeket kinyitunk, s — lám! — egész kis színpad tárul elénk: a könyv lapjáról egész őserdő állatsereglete lép elő, vagy hajó a háborgó tengeren, esetleg bál egy kastélyban. Tovább lapozunk, s mindez engedelmesen visszatér a könyvbe, belesimul lapjába, hogy helyét újabb háromdimenziós képnek adja át. S még nagyobb az öröm, — nemcsak a gyerekeké, valljuk be, a miénk is —, amikor rájövünk, hogy a képek mozgathatók. Jónás eltűnhet a cethal gyomrában, Robin Hood nyila éppen célba talál... E képek magúikban is mesélnek ! A plasztikus képeskönyv Ha van ilyen könyvük otthon, nézzék meg, lehet, hogy megtalálják benne a feliratot: Made in Czeschos- lovakia. Északi szomszédaink ugyanis nagy hagyománnyal rendelkeznek a gyermekirodalom és a mesekönyvek terén. Sok ilyen plasztikus képeskönyvet gyártanak. Pedig a plasztikus képeskönyv készítése nem gyerekjáték. A háromdimenziós könyvek készítésének egyik mestere a most 65 éves Vojtech Kubasta. Prágában él, eredeti foglalkozására nézve építészmérnök. Harminc éve szentelte életét a mesekönyveknek. Amikor megtervezi őket, a technikus logikájával, a festőművész fantáziájával és az építész pontosságával alkot, de hasznosítja egykori bábjátékos tapasztalatait is. — Az embernek tudnia kell több dimenzióban gondolkoznia. Ennyi az egész — mondja, de Kuhasta mér. nők túl szerény. Arról nem beszél, hogy eddig száz ilyen képeskönyvet alkotott, azaz talán minden Európában ismert, klasszikus mesét elkészített háromdimenziós kivitelben. Neki köszönhető, hogy Hófehérke valóban söpörgeti a padlót, Hamupipőke elveszti cipellőjét, s Csipkerózsika felébred százéves álmából. A mozgás és a kézzelfogható, térhatású kép életet lehel a mesék hősedbe. Ugrik a macska — Arra törekszem — mondja a mesék mérnöke —, hogy minden új könyvemben legyen legalább egy új mozgási trükk. Előfordul, hogy ha az új megoldást nem tudom felhasználni valamelyik ismert mesében, ekkor magam gondolok ki történetet hozzá. Például egész sorozatot készítettem állattörténetekből — egy-egy állat jellegzetes mozgását mutatom be bennük, például a macska ugrását. Nagyon örültem, amikor hallottam, hogy könyveimet Kubában a gyerekek tankönyvként használják. — Hol készülnek a mozgó mesekönyvek? Az északcsehországi Velky Senovban a nyomda a megtervezett rajzokat ívekre nyomtatja, azokból a nyugat-csehországi Nepomuk városka kisipari szövetkezeti műhelyében összeállítják a könyveket. Itt nem lehet automatikus gépsorral dolgozni! Itt a gépeket ügyes női kezek pótolják. Szinte hihetetlen, de így igaz: a nepomuki műhelyben mégis naponta 2,5 ezer új könyvet kötnek be, 22 nyelvi változatban. Huszonkét nyelv? Hová mennek ezek a könyvek? Angliába, az NSZK-ba, Jugoszláviába, Hollandiába, Belgiumba, Skandináviába, Dél-Ameri- ka országaiba, s persze Franciaországba. Az ő kezükbe évente mintegy ötvenezer kerül belőlük. A francia gyerekek az idén ezeket a könyveket kapták a kezükbe (Fotó: ORBIS — KS) VIETNAM Egy állami gazdaság „születése” Holnap, pénteken a független népi állam létrejöttének 38. évfordulójára emlékezik a baráti Vietnam. Ebből az alkalomból a 38 év után született új gazdaság méltatásával köszöntjük az ünneplő baráti országot. Chiem Dán aszálysújtotta ,dombvidéken terül el De Nang tartományban. Nyaranta a forró szél, a hőség, a szárazság szinte kiégeti a növényzetet, s azután csak a soványka vadfű nő. Pedig valaha dús lombú fák. bőven termő gyümölcsösök tették vonzóvá ezt a tájat. A háború azonban mindezt elpusztította. A járás és a község vezetősége a béke beköszöntővel elhatározta, felújítja a régi hagyományokat, újra virágzóvá teszi ezt a tájat. Azt tervezték, hogy egy állami gazdaságnak vetik meg az alapját Chiem Danban. A terv megvalósítására a hetvenes évek végén került sor. Az ananász-ültetvény kiépítéséhez az első kapavágásokat 1978-ban végezték el. Nagy gondot okozott az öntözés megoldása, mert a sziklás talajon nem volt könnyű a kutatás, de helyenként még az öntözőcsatornák kimélyítése - sem. Mégis hozzákezdtek a vízmű, az öntözőtelep építéséhez. Ügy haladtak a munkákkal, hogy 1979 januárjában — igaz, akkor még csak formálisan — megkezdte működését az új állami gazdaság. Akkor még nem volt központja a gazdaságnak, a tervezett lakóházak sem készültek még el. Az új gazdaság dolgozóinak munkája nyomán azonban, ha nem is máról holnapra, de három-négy év alatt minden megváltozott: az ültetvények, - a gazdaság központjának, az egész vidéknek a képe. A Chiem Dam Állami Gazdaság napjainkra mintagazdaság lett. A gazdaság dolgozói jelenleg 400 hektáron termesztenek ananászt. 155 hektárnyi már termőre fordult és hektáronként 15 tonna gyümölcsöt hoz. Jövőre előreláthatóan már 20 tonnányit szüretelnek egy-egy hektárról. Emellett saját szükségletre termelnek rizst és más gabona növényeket. Az itt dolgozók többsége környékbeli paraszt. Maga a gazdaság modell, minta az egyénileg gazdálkodók számára, akik — a példa mellett — sokoldalú segítséget is kapnak az állami gazdaságtól. A gazdaság feljesztési távlatai biztatóak: az ananásztermő területeket 2600 hektárra akarják bővíteni, a rizs- és más gabonaföldekét pedig csaknem 700 hektárnyira. Mindehhez szükség lesz természetesen a dolgozók számának jelentős növelésére. Ahogy a jelenlegi 400 dolgozó közül is több mint 300 környékbeli lakos, a további munkaerőszükségletet is innen tudják majd fedezni. NDK Az istenek alkonya a drezdai Lukács-templomban SZOVJETUNIÓ Dolgoznak a robotok „A tudomány és a technika vívmányainak a hasznosításával fejleszteni kell a termelést, biztosítani kell az automatikus manipulátorok, az ipari robotok széles körű alkalmazását, meg kell teremteni az automatikus vezérlés beépített rendszerét..., létre kell hozni az automatizált műhelyeket és gyárakat ...” — Ez az egyik legfontosabb feladat azok közül, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusa határozott meg a szovjet tudósok, konstruktőrök és szakemberek számára. A Szovjetunió ipari vállalataiban a termelés sok területén mind kevesebb az ember. Ennek a magyarázata nem a munkáskezek hiánya, az okot máshol találjuk meg: az emberek munkáját automata munkások — robotok vették át. Napjainkban már sok olyan vállalat van országszerte amelyekben a robotoknak egész brigádjai dolgoznak. így, például, a petrodvoreci óragyár egyesülés műhelyeiben már néhány esztendeje sikeresen dolgoznak a szerelő-automaták: a megadott program szerint önállóan végzik el a legnagyobb pontosságot kívánó műveleteket. Az orlovi egyesülés egyik részlegében, ahol a hűtő- szekrények hőszabályozóit állítják elő, a mechanikus kezek tucatjai tevékenykednek. Míg korábban több mint hétszáz embert foglalkoztattak, akik évente kétmillió műszert gyártottak, addig most fele annyi ember található itt, ám a termelés mennyisége több mint a háromszorosára növekedett. Elsősorban a nehéz, a monoton, tehát a kevéssé érdekes munkaterületeket látják el az automatizált technikával. Az üzemek tucatjai gyártják nagy tömegben a robottechnikai berendezéseket és manipulátorokat. Az ország főiskoláiban megkezdték a robotgyártási szakoktatást. Azt tervezik, hogy a tizenegyedik ötéves terv éveiben (1981—1985) az ipari robotok termelését megsokszorozzák. összeállította: Gyurkó Géza Jó évtized óta a drezdai Lukács-templomban minden hétfőtől péntekig az NDK Eterna Hanglemezgyártó Vállalat szakemberei dolgoznak. Világhírű zenekarok, előadóművészek műsorát rögzítik. A hétvégeken pedig ismét a hívőké az épület. Miként az Elba-parti nagyváros legtöbb műemléke, lakóháza, a Lukácstemplomot is az angol—amerikai bombatámadás döntötte romba 1945 februárjában. Újjáépítése sokáig kérdéses volt; végül az állam segítségével sok millió márkás költséggel helyreállították. Régi pompáját, igaz, nem nyerte vissza. Berendezése azonban célszerű és modern a „kettős hasznosítás” céljára tökéletesen megfelel. Olyannyira, hogy a világ legnagyobb hanglemezgyártó cégeivel együtt dolgozik a drezdai Lukács-templom stúdiója, s ma már legkorszerűbb digitális hangrögzítési technikát alkalmazza, templomstúdióban készített felvételeket a klasszikus zenét kedvelők milliói ismerik, keresik és vásárolják nemcsak az NDK-ban, hanem minden földrészen. A templomhajó akusztikája kitűnő. A visszhang ideje 2,2 másodperc, ami a szakemberek szerint ideális középérték, hanglemezről is a természetes hangzás érzetét kelti. A Lukassound — így emlegetik szakkörökben megkülönböztetett szeretettel e templombeli zene hangzását — immár fogalommá vált. A nyolcórás műszakot számítva, legföljebb húszperces kamarazenei vagy félórás operafelvétel készül el. Sziszifuszi munka a hangrögzítés, kérlelhetetlen ember a hangmérnök, akinek akarata előtt még a világsztárok is — a többi között a két drezdai, Theo Adam és Peter Schreier — kénytelenek meghajolni. Ehhez járul a stúdióban gyakori vendég drezdai Staatskapelle világhírű zenekarának és dirigenseinek az igényessége. A Staatskapelle két évvel ezelőtt nagy feladatot kapott : a Wagner-centenárium alkalmából az egész Niebe- lung-gyűrűt az ő közreműködésével rögzíti hangszalagra az Eterna a Lukács-templomban. A zenekart az ugyancsak elismert karmester, Marek Janowski vezényli. A Rajna kincse és a Walkür új lemezen már hazánkban is megjelent, az Istenek alkonyának felvételei pedig befejeződtek Drezdában. A technikusoknak, a mérnököknek nem könnyű a dolguk. Nem mindegy ugyanis, hogy hol helyezik el a mikrofonokat, hol állnak a zenekari és szólistadobogók. .. A pénteki műszak „térképeziéssel” végződik — mondja Gerald Junge, a templomi stúdió technikai vezetője. Gondosan megjelöljük minden mikrofon és pódium helyét, magasságát; pontosan beírjuk az erősítő- és mikrofonértékeket. Különben sok fáradtságos munkánk veszne kárba, és hétfőn délelőtt nem tudnánk folytatni a hét végén abbahagyott felvételt Kulcsár László Pillantás a templomstúdióba (Fotó: Gunter Hübner felv.)
