Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-29 / 230. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 29., csütörtök A szovjet baltikum iparművészete Részlet a kiállításról MTI-fotó — Tóth István Csaba felv. Ismeretterjesztő sorozat az Ifjúsági Házban Hogy megtanuljuk a dzsessz nyelvét ••• (Fotó: Laczkó István) „Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél.. Balassi- szobor Egerben Költőink egyik legnagyob­bika, Balassi Bálint több éven át az egri végvárban »/.ulgált. Ide kötötte a vité­zi élet szépsége, s egy szen­vedélyes szerelem: az egri várkapitány, Ungrád Kris­tóf felesége, Losonczy Anna iránt érzett vonzalma. Ver­seinek éltető közege volt az itt eltöltött néhány eszten­dő: 1575-ben dacosan hagy­ta el a várat, viszonzatlan szerelmében sértve, s föl­csapott az Erdély ellen vo­nuló hadak katonájának. Vé­gül 1578-ban ötven lovas ka­pitányaként tért vissza Egerbe kalandos útjáról. A szépasszony ostroma ezúttal sikerrel járt, de a költő már más terveket szőtt. Mégis, sok versében újra és újra visszatér emlékeihez, megörökítve a török ellen küzdő hősök elszántságát, bátorságát. A vitézek felne­velő „oskolájaként” emle­gette az egri végvárat. Már régen fölvetődött, hogy a köztéri alkotások­ban nem bővelkedő me­gyeszékhelyen szobrot állít­sanak a katonaköltő számá­ra. Pénteken végre sor kerül az alkotás avatására: a vár Föld-bástyáján adják át Ki­rály Róbert szobrászművész Balassi Bálintot ábrázoló mellszobrát. A megemlékező ünnepség három órakor kez­dődik, s közreműködik Koncz Gábor színművész, dr. Lőkös István irodalom- történész és az egri Ifjúsági Ház énekkvintettje. Ez az alkalom egyben az ez évi múzeumi és műemlé­ki hónap nyitányául szol­gál. Zenéi világnap Október elején kerül sor az Országos Filharmónia 1983—84-es bérleti hangver­senyeinek első rendezvé­nyeire, Az évadban me­gyénkben összesen 22 kon­certet tartanak, ifjúsági hangversenyeket többek kö­zött Hevesen, Hatvanban, Egerben és Gyöngyösön rendeznek. Október 3-án az egri szé­kesegyházban a zenei vi­lágnap alkáliméból tartják meg a nyitó koncertet. Ka­rasszon Dezső orgonaestjén közreműködik a Scohl Hun- garica, vezényel Szendrey Janka és Dobszay László. Műsoron Messian és Dufay művei szerepelnek. Reprezentatív kiállítás nyílt Budapesten a Szovjet Kultúra és Tudomány Há­zában, a helyet adó intéz­mény és az Iparművészeti Vállalat rendezésében, amely tíz éve forgalmaz szovjet iparművészeti tárgyakat. A balti köztársaságokban közismerten magas szintet képviselnek az egyedi és a szériában gyártott iparmű­vészeti alkotások. Hagyo­mányt őriznek, és napjaink követelményeinek megfe­lelően megújulnak. A nép­művészetből táplálkoznak, nemesen egyszerűek és mint praktikus tárgyak a hasz­nálhatóság funkciójával is rendelkeznek. A textilek — faliszőnye­Az egri várbarát kör október kilencedikére isme­retszerző kirándulást szer­vez a fővárosba. Az érdek­lődők az aquincumi múze­um nevezetességeit, a ró­mai kori romterületet és a kőtárat nézik meg, majd város ismertető sétán vesz­nek részt. Kalauzuk Lénárt Judit, a Tájak — Korok — Múzeumok szervező bizott­ságának tagja lesz. gek, kendők, térítők, függö­nyök sorakoznak a legna­gyobb változatosságban, mértéktartó színvilágukkal, a természetes szálak felhasz­nálásával a tengerpart dá­néit, a kékbe-zöldbe hajló tengert, az erdőt idézve. Különleges bőrmunkák — dísztárgyak, dobozok, könyv­borítók, tárcák — sorakoz­nak a kiállítási teremben. Árnyalt kidolgozás jellemzi a fémmunkákat, szellemes megoldásúak a fém és ezüst ékszerek. Hol a ter­mészetes forma kidomborí­tását, hol a gondos mívesség jegyeit viselik a litván bo­rostyán ékszerek. Népi ha­gyományokat követnek a keramikusok és a fafaragók. Ezután ellátogatnak a Szépművészeti Múzeum Ré­gi Képtárába, ahol azt az értékes Pyrker-gyűjteményt tekintik meg, amelynek anyagát a hajdani egri ér­sek 1836-iban a Nemzeti Múzeumnak adományozta, mivel a barokk város ak­kori urai vonakodtak vál­lalni a képtár fenntartásá­nak költségeit. A zongoránál Pleszkán Frigyes A „Bevezetés az impro­vizációba” című „is­meretterjesztő koncert’ előtt tele volt az egri Ifjúsági Ház társalgója. Mint lenni szo­kott fiatalok lézengtek, kó- láztak, nevetgéltek, vagy szakköri helyiségek után ku­tattak. Tizenkilenc órakor, a meghirdetett rendezvény kez­detekor alig változott a hely­zet, csak néhányan indultak el a nagyterem felé. Ezen az estén is kevesek zenéje volt a dzsessz. A koncert elején nehezen emészthető feldolgozásokat hallottunk. A közönség fe­szengett. A két előadó, Pleszkán Frigyes és Gaál Gaszton viszont eloszlatta az álmosságot. Összegyűjtötték a nézők óhajait, és rögtönöz­tek. Beatlestől Chick Coreáig mindent játszottak, és akik ott voltak, nemcsak zenét hallgattak, de felismerték e muzsika törvényeit is. A melódiák csak ürügyül szol­gáltak a művész önmegva­lósításához. A La Fiesta Gaálnál zengett, Pleszkánnál árnyaltan csillogott. Egyazon előadótól rokonnak tűnt még az annyira távoli hangzás is, mint a Beatlesé és John Coultriné. Az inprovizált egyvelegből kiderült, hogy ebbe a zenébe indulótól gyermekdalig jó ízléssel min­den belefér. Nemcsak a zene és a fel­ismerés öröme adta meg az est hangulatát, de Pleszkán Frigyes egyénisége is. ö egyi­ke azon kevés művésznek, akiket show-manként is tisz­telhetünk. Közvetlenségével felmelegítette a mogorva nagyterem hangulatát. Pleszkán sokunk ismerőse. Az elmúlt esztendők alatt A SZOT kulturális, agi- tációs és propagandaosztá- lya, a Népművelési Intézet, a KISZ KB kulturális osz­tálya több szervvel karöltve pályázatot hirdet. Célja, hogy átfogó képet adjon az amatőr képző- és iparmű­vészeti mozgalom helyzeté­ről, változásairól; országos Ki mit tud-győztes „minden­ki kedvencéből” nemzetközi hírű muzsikussá fejlődött (felejtődött). A színpadon vidám fiatalember a kon­cert után komor arccal ül az Ifjúsági Ház irodájában. — A pódiumon könnyebb mosolyogni? — Könnyebb. Nyilván a zene miatt. Nekem öröm, ha ilyen muzsikát játszhatok. Zenészként nyilatkozni vi­szont nehezebb. Kemény do­log rétegzenét játszani. Ha­zánkban nagyon kevesen kedvelik a free-dzsesszt. A sorokat csaknem kizárólag fiatalok töltik meg. Jelentős részüket a sznobizmus hozza el a koncertekre. De bár­csak lennének többen! A sznobok is. Ugyanis közülük a kezdeti kínlódások után többen valóban megszeretik e muzsikát. — Nehéz úgy híveket to­borozni, hogy mire megba­rátkozunk egy csapattal, már fel is bomlott. Ritka az állandó tagokkal dolgozó dzsesszegyüttes. — Ez nemcsak oka követ­kezménye is az érdektelen­ségnek. Aki az elvont mű­fajban érzi jól magát, állan­dó megélhetési nehézségekkel küzd, hát elmegy rockot ját­szani, vagy leköti magát egy éjszakai bárba, és semmi energiája nem marad az „igazi” zenében. Gaál Gaszton bólogat. So­kat „vendéglátózott”, de a legnagyobbak is az éjszaka kényszerű zenészeivé váltak. Mint egykor Szakcsi Lakatos Béla. — Sorra alapítottam trió­kat — folytatja Pleszkán —, de mire beindultunk volna, valaki mindig feladta. Egyik szintű bemutatkozási fóru­mot biztosítson az utóbbi három évben készített szín­vonalas alkotások számára, s szakmai tanácskozásokon konzultációs lehetőséget nyújtson az alkotók részére. A nevezési kategóriák kö­zött szerepel a festészet, a zenészt sem hibáztatom. Majdnem törvényszerű, hogy így történt. Magam is hoaz- szú esztendőket töltöttem el a Lámánál. Más műfajban kellett játszanom, mert arra volt igény. Élveztem, mert imádok utazni, szakmailag viszont nagyon visszavetettek azok az évek. — Manapság pedig javult valamit a helyzet. Az üzle­tekben végre kaphatók dzsesszlemezek és a Zene- akadémián a dzsessztanszék a többivel egyenlő rangot kapott. — Valóban sokat jelente­nek az elmondottak. A dolog másik oldala viszont az, hogy klubjaink száma fogy. Egyre kevesebb a lehetőség törzs- közönség kialakítására. — Hogyan lehet széles tá­bort nyerni egy olyan műfaj­nak, ami annyira érzékeny „adóvevőt” igényel, mint ez a szabad muzsika? — E zene megértését lehet és kell tanítani. Mégpedig szervezett és rendszeres for­mában. KaJcukkné Molnár Klára, az Ifjúsági Ház szakelőadója osztja Pleszkán Frigyes vé­leményét. Lelkesen bólogat, de az egyetértés nyomai a Ház munkatervében is fellel­hetők. — A mai koncertnek volt előzménye, és lesz folytatása. Eddig a zenehallgatás kapott főszerepet, később az isme­retterjesztés lép előtérbe. De unalmas előadásokkal nem akarjuk a fiatalokat elriasztani, csak segítséget nyújtunk e bonyolult zenei világban az eligazodáshoz. Benkóék három rendezvé­nyünknek lesznek házigaz­dái, januárban pedig Gárdo­nyi László együttesével vi­lághírű vendéget fogadunk: Zbygnie Namiszlovszkyt. Az addig bizonyára kialakuló törzsközönségből dzsesszklu- bot szeretnénk szervezni. Ha a koncertek színvonala eléri a legutóbbiét, és ha továbbra is Pleszkán Frigye- sék módszeréhez hasonlóan folyik a szórakozva tanítás, bizonyára sikerül öcszefogni a dzsessz helyi rajongóit. grafika, a szobrászat és kis­plasztika, az iparművészet, a környezetalakítási tervek és vizuális kísérletek. A pá­lyázatra a megyei művelő­dési központokban lehet je­lentkezni október 15-ig; itt kapnak bővebb felvilágosí­tást is az érdeklődők. Aquincumi nevezetességek — a Pyrker-hagyaték kincsei Ismeretszerző kirándulás Budapestre Szabó Péter PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Országos amatőr képző- és iparművészeti kiállítás Szikszai Károly illusztrációja Hoszi Sziniti: A cég elnöke A nagy cég útitáska­eladási osztályának vezetője, akit a könnyebbség ked­véért nevezzünk egyszerűen N. úrnak, hivatali szobájá­ban ült, és nyugodtan dol­gozott. Váratlanul hívatta a cég elnöke. N. úr ügetve végigszaladt a hosszú folyo­són, egy pillanatra mozdu­latlanná dermedt az elnöki dolgozószoba ajtaja előtt, te. nyerővel megtapogatta mér­tani pontosságú választékát a feje búbján, mélyet léleg­zett, és tisztelettudóan be­kopogott. — Tessék! — hallatszott az ajtó mögül, és N. úr a nagyfőnök színe elé lépett. — Hívására siettem meg­jelenni! — jelentette szaba­tosan és meghajolt. Az elnök figyelmesen rá­nézett, és igy szólt: — Cégünk alapszabálya előírja, hogy pontosan har­mincfokos szögben kell meg­hajolni, ön pedig csupán huszonhét fokos szögben hajolt meg. Kénytelen va­gyok arra kérni, hogy men­jen ki, és ismételje meg ezt a műveletet. N. úr úgy érezte, hogy a szíve valahová alázuhan, és szinte a sarkában ver. Szin­te köd borult rá, amikor ki­ballagott a folyosóra, és új­ra belépett a dolgozószobá­ba. — Most már jobb — bó­lintott az elnök. — Jelentse, mi a helyzet az osztályán. N. úr belefogott a jelentésé­be. Az elnök egy ideig szót­lanul hallgatta, azután hir­telen félbeszakította aláren­deltjét: — ön az imént ezt mond­ta: „55 százalék”. Biztos eb­ben a számadatban? N. úr úgy érezte, hogy homlokát kiveri a verejték. — Azt hiszem ... — ön ne higgyen semmit, önnek tudnia kell. Egy egész százalékkal tévedett. A he­lyes szám nem 55, hanem 54 százalék. — Bocsánatot kérek. — Nem bocsánatot kell kérni, hanem pontosan kell dolgozni. Három héttel ez­előtt a jelentésében szintén tévedett, két tized százalék­kal. Azonkívül a legutóbbi negyedévben önnél növeke­dett a reprezentációs költsé­gek összege. Miért? Ö, az elnök mindenkiről mindent tudott, becsapni le­hetetlen volt. — Tudja, kérem — düny- nyögte N. úr —, én néha meghívom a nagybani meg­rendelőket valamelyik ven­déglőbe ... Akkor jobb lesz a hangulatuk, és mi köny- nyebben tudunk üzletet köt­ni velük... — Tudom — szakította félbe N. urat az elnök. — Arról van jzó, hogy a rep­rezentációs költségek növe­kedése nincs összhangban az értékesítés növekedésével'. Érti már? — Igen — motyogott N. úr, és bűntudatosan lehor- gasztotta a fejét. — A következő jelentésé­hez mellékeljen grafikont arról, hogy a reprezentációs költségek és az értékesítés dinamizmusa között össz­hang van. Elmehet. N. úr pontosan harminc fokos szögben meghajolt, és már az ajtó felé akart for­dulni, amikor az elnök hir­telen megállította. — Igaz is, legyen szíves, tisztítsa ki a fülemet. — Ö, ezer örömmel! — Előre is hálás vagyok. Valamennyi kellék itt van ebben a kis dobozban. N. úr kezébe vette a kis kefét, az elnök azonban em­lékeztette: — Ne felejtse el előbb le­venni a védőburkolatot. N. úr kicsavart hat csa­vart, levette a műanyagból készült védőburkolatot, és óvatosan tisztogatni kezdte a mikrofonokat. — Nos, mi újság? — kér­dezte az elnök. — Minden rendben? — Minden rendben — erősítette meg N. úr, s a vadonatúj számítógépre né­zett. „Istenem — gondolta szo­morúan —, ma egy robotot tettek meg elnöknek. Hol­nap pedig egy másik masi­na az én helyemet foglalja el...” N. úr felsóhajtott, és helyére rakta a burkolatot. Erre jobb volt nem is gon­dolni. (A japán író művét német­ből fordította: Gellért György)

Next

/
Thumbnails
Contents