Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-28 / 229. szám
3. NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 28., szerda NEM VOLT UBORKASZEZON Mérleg a pártalapszervezetek nyári munkájáról Forró, de legalábbis eléggé meleg volt ez az elmúlt nyár. Akkor is, ha a nemzetközi politikát nézzük, akkor is, ha a hazai munkánkat, gondjainkat nézzük, tesszük mérlegre. A nyárhoz természetszerűen hozzátartoznak a dübörgő, a porfellegeket kavaró, magtárakat megtöltő kombájnok, a strandok és a vízpartok, a kellemes és hideg sörök, a hús pincékben koccint- gató és a vár kazamatáit kézenfogva járó kirándulók, a vakációzó gyerekek és fiatalok, kiapadhatatlan derűje. És mindemellett még egy valami: a politika. A politizálás. A kommunistáknak ez az év minden szakára eső és jutó dolga, munkálkodása. Mert mutasson bármilyen meleget vagy hideget a hőmérő, a politikában nincs uborkaszezon. Megyénk kommunistái május elejétől augusztus végéig 1775 taggyűlésen találkoztak. Az alapszervezet legfőbb vezető testületének egy-egy taggyűlésén a párttagok nagy többsége megjelent, az igazolatlanul hiányzók száma mindössze két-három százalék között mozgott. A taggyűléseken több mint nyolc és fél ezer vélemény hangzott el a világ, az ország, a szülőföld, a munkahely dolgairól, benne a kommunisták példamutatásáról, feladataikról. Döntöttek a legfontosabb helyi jellegű kérdésekben, határoztak az új tagok felvételéről, büntetésekről és számos, a belső élethez tartozó elméleti-gyakorlati témákban foglaltak állást. A párttagság ebben az időszakban is sok fontos kérdést vitatott meg. Tájékozódott a felsőbb pártszervek állásfoglalásairól, a munkahelyi, lakóhelyi vagy területi dolgokról, a vezetőség munkájáról, az alap- szervezet életének lényeges eseményeiről és az egyes tagok tevékenységéről. Szó esett többek között az MSZMP nő- és ifjúságpolitikájáról, munka- és élet- körülményeikről, a társadalomban betöltött szerepükről, az ezzel kapcsolatos eredményekről, tennivalókról. Több taggyűlésen értékelték a szocialista munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom eredményeit, amelyek nagymértékben hozzájárultak az elmúlt évi eredményeinkhez és természetesen megfogalmazódott az is, hogy az elkövetkezendő időben miben kéri a párt és az állam a segítő támogatásukat. Megyénk kommunistái taggyűléseiken dolgozták fel az MSZMP Központi Bizottsága 1983. április 12— 13-i határozatát. Párttagságunk kedvezően fogadta ezt a fontos állásfoglalást, ' annak megállapításait és az elkövetkezendő időre szóló célkitűzéseit. Reálisnak, nyíltnak, kritikusnak értékelték területükön is a kongresszus óta megtett utat, a végzett munkát. Elismerték a nehéz körülmények ellenére elért eredményeinket, és aggódásukat fejezték ki azok megóvása, megvédése iránt, és az egyre veszélyesebbé váló nemzetközi helyzet miatt. Ezek a taggyűlések a központi határozat szellemében megfelelő útmutatást adtak a jövőnk feladataihoz. S ezek már igazolódtak is azokon a párttaggyűléseken, ahol az 1983. évi gazdaság- politikai célkitűzések végrehajtásának első félévi tapasztalatait vitatták meg. Szót váltottak a kommunisták ebben az időszakban is az elméleti, világnézeti képzés fontosságáról, a párt- és tömegszervezeti oktatás tapasztalatairól és nem egy helyen emlékeztettek a lenini tanításra: Aki ma nem tud a munkától tanulni, az holnap nem tud a tudatlanságtól dolgozni... Külön is említésre méltó, hogy a tárgyalt ciklusban tartották meg beszámoló taggyűléseiket a pedagógus- alapszervezetek. Ezeken a megjelenés különösen magas volt, 93—95 százalék, — és a tagság 25—30 százaléka vett részt a vitában. Volt olyan taggyűlés, ahol minden párttag szót kért. A kommunista pedagógusok szenvedélyesen szóltak az oktatáspolitikai határozat végrehajtásáról, az iskolai élet demokratizmusának az alakulásáról, növekedéséről és azokról a gondokról, amelyek a zsúfoltságban, • a taneszközhiányban, a tanítási órák hatékonyságában, a nevelőmunka gyakorlatában mutatkoznak ... Számos más nemzetközi, belpolitikai és helyi kérdés került még szóba a gyűléseken, ahol felelősséggel vélekedtek, intézkedtek, döntöttek kommunistáink. Jól tükröződött a tagság kollektív munkája, közös felelősségérzete. A különböző kérdések vitája közben, az egységes álláspont kialakításának folyamatában egyértelmű vélemény alakult ki. Tovább kovácsolódott és erősödött a kommunisták cselekvési és akarati egysége, amelyre a pártnak mindenkor olyan nagy szüksége volt és lesz. Ez az egység, a hozott határozatok következetes képviselete és végrehajtása maradt és lesz a jövőben- is az alapja megyénk kommunistái mindennapi, rendszeres tevékenységének, az egész társadalmunk javára és hasznára. P^pp János A CSEPEL AUTÓSOK A VÁLASZTÁSI TÖRVÉNYJAVASLATRÓL Megismerni a jelölteket (Fotó: Perl Márton) K érdésekből kiérződő vélemények — ez jellemezte azt a beszélgetést, amely a Csepel Autógyár 3. számú, egri gyárában zajlott le a választási törvényjavaslat módosítása kapcsán. Miután dr. Maczkó Ferenc, a megyeszékhely tanácsának osztályvezetője röviden ismertette a vitára bocsátott javaslatot, illetve felhívta a figyelmet az alternatív elképzelésekre, a gyáriak képviselői — huszonhármán vettek részt a Hazafias Népfront által kezdeményezett rendezvényen — kértek szót. Azaz: kérdeztek. Ám ezekből a kérdésekből kitűnt, hogy ezernyi dolog — néha egészen kis részletvariáció is — érdekli a munkáskollektíva tagjait. Abban mindjárt a beszélgetés elején megegyeztek, hogy jól tudják: az új választási törvény a jövőben nagyobb lehetőséget biztosít az állam- polgári jogok gyakorlására. Felvetődött a kérdés, » hogy: vajon tudunk-e majd élni az egyre szélesedő demokratikus lehetőségekkel? Egyértelmű vélemény alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a választás aktív lehetősége nyílik meg az állampolgárok előtt, s ez azt jelenti: a döntés joga felelősséggel jár, mert a későbbiekben azzal kell együtt dolgoznia a lakosságnak, akit tanácstagnak, országgyűlési képviselőnek választottak. — Ahhoz, hogy helyesen döntsünk, szükség van a jelöltek megismerésére — hangoztatta Bartus István műszaki ellenőr. Ez a vélemény egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy a Hazafias Népfront aktíváinak jelentős szerepük és feladatuk lesz a két vagy több jelölt „bemutatásában”. Ehhez a témához csatlakozott Zsid József üzemmérnök, aki elmondta: — A korábbi szavazásokkor, legutóbb éppen katona voltam, csak bedobtuk a cédulát anélkül, hogy tudtuk volna: kire ts adjuk a voksunkat. Fontos hát, hogy tudjuk: alkalmas-e az illető a képviseletünkre vagy sem ... ! A továbbiakban egymást érték a kérdések. Balázs András diszpécsert például az foglalkoztatta, hogy a többes jelölés esetén miként kell majd szavazni. (Válasz: a nevek ABC-sorrendben lesznek, s csak annak a nevét kell áthúzás nélkül meghagyni, akire szavazni kívánunk.) Szabó Mihály raktáros véleménye szerint korábban azért erősödött az érdek telenség a szavazásokkor, mert nem volt választási lehetőség. A mostani elképzelések szerint az 1985-ös választásokkor az állampolgárok nagy aktivitására lehet számítani. Főként, ha valóban olyanokra esik a jelölés, akiket a körzetben jól ismernek, becsülnek. — Honnan kerüljenek ki a jelöltek? — kérdezte Kun József tanműhelyvezető, aki a következő mondatban már meg is válaszolta a kérdését. Azt szorgalmazta, hogy legyen az tanácstag vagy akár országgyűlési képviselő: éljen abban a körzetben, éljen a választók között, lakjon velük egy utcában, kerületben, lakótelepen, s ne száz és száz kilométerekkel odébb. Onnan ugyanis alig van lehetősége megfelelően átlátni a helyi gondokat, problémákat, s kevesebb a közvetlen találkozás, beszélgetés lehetősége is .. . Vincze Bertalan esztergályos azt feszegette kérdésében, hogy a várhatóan megnövekedő létszámú és területű körzetek — miután kevesebb helyi tanácstag megválasztását tervezik — nem teszik-e nagy erőpróbára a leendő lakossági képviselőket, akik társadalmi munkában, szabad idejük feláldozásával látják el a ' megbízatásukat? (A körzetek kialakításán még vita van.) A felszólalók a továbbiakban újból és újból visszatértek a jelölt személyének ismertetésére: lesz-e plakát, szórólap, életrajz, amelyekből még azok is megtudnak valamit, a bizalomra érdemes emberről, akik korábban nem ismerték, nem találkoztak vele. Erről a kérdésről egyebek között Szeremi Gábor esztergályos érdeklődött, s tájékozódására azt a választ kapta, hogy ennek az ötletnek a javaslatok között a helye. Siller Károly villanyszerelő, illetve Szabó Jánosné raktáros azt • tartotta érdemesnek megemlíteni: megszívlelendő javaslat, hogy „ne hajtsuk, ne sürgessük az embereket a kora reggeli órákban szavazni”. Hagyjuk, hogy eldöntsék, mikor és kire akarják adni a voksukat, tartson hát nyitva minden szavazókörzet este hat óráig. A megjelenéssel, a részvétellel kapcsolatban hangzott még el: „a közömbösökkel szemben többet ér az, ha százból hetvenötén önként, jól megfontolt véleménnyel, érdemben járulnak az urna elé...!" A Csepel-autógyáriak azzal zárták a beszélgetőt, hogy a leendő törvényt jónak tartják, egyben alappillérének tekintik az 1985-ös nyílt, őszinte, aktív és nyugodt légkörű választásoknak... Szilvás István Kelletlen vállalkozók * — No majd most — lélegeztek fel többen, megmutathatja mindenki, hogy ml van a fejében, no meg a kezében! Hiszen az új vállalkozási formák korát éljük, ami feltehetően fokozza majd a versenyt. No majd most! — sóhajtottak fel még többen — hamarabb kapok cserépkályhát és gyorsabban jön a kőműves, a festő, fürgébben, jobban szolgál ki a pincér, is, hiszen még inkább érdeke. .. így voltunk ezzel mindnyájan; vérmes reményeket tápláltak belénk a jelszavakkal, ígéretekkel és mi hittünk nekik, mert hinni is akartunk. Ha most megkérdeznék: megvalósultak-e reményeink, a vállalkozók teljesítették-e vállalásaikat — nemegyszer sajnos csak a jól bevált szállóigével felelhetnénk: „Vajúdtak a hegyek és megszületett a nevetséges kisegér...” Mert bizony úgy tűnik, hogy jó néhány iparosunkkal egy kicsit „elszaladt a ló”, némelyikük igencsak félvállról veszi tisztes szakmáját, olykor túlságosan is sokat megenged magának. Előfordul, hogy például főszezonban az egyik magánétteremben, ha a valóban előzékeny kiszolgálásra nem is lehet panasz, amit eszünk és amennyiért, arra már igen. Aki három éve építi lakását, arról panaszkodik, hogy éppen az ősz beállta előtt cserbenhagyta a maszek tetőfedő, miután más irányú elfoglaltsága akadt. Maga helyett azonban — persze, nem küldött mást. Megtörténik, hogy valaki például kedvenc fotelját szeretné felújítani és már vinné is az asztalosra hónapok óta türelmesen várakozó kárpitoshoz, a műbútoros kolléga azonban rokonának a lakását, vagy műhelyét lambé- riázza éppen. Nem türelmetlenség ez, csak három eset a sok közül. Lehet, hogy többen vannak, akik a leírtak ellenkezőjét állíthatnák. Biztosan akad nem egy olyan idős, régi vágású „úriszabó”, aki minden esetben elkészül a ruhával az ígért határidőre. Ám, az idő múlásával az ő számuk egyre csökken, s a patópáloké, a „kelletleneké” van emelkedőben. Nincs ez így jól. Jobban oda kellene figyelnie a hatóságnak, hogy az iparjogosítvánnyal élnek-e avagy visz- szaélnek. Soós Tamás
