Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-28 / 229. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 28., szerda 2. Hazánk vendége A grenadai miniszterelnök Maurice Bishop, a Gre­nadai Népi Forradalmi Kor­mány ! elnöke, ; hadügy-, egészségügyi és belügymi­niszter, az Üj Mozgalom Párt (JEWEL) elnöke 1944. május 29-én született Gre- nadán. Felsőfokú tanulmá­nyait Angliában, a Londoni Egyetemen tvégezte, ahol 1966-ban kapta meg ügy­védi diplomáját. Fiatal ko­rától aktívan részt vett kü­lönböző haladó diákszerve­zetek tevékenységében. A diák Maurice Bishop gondolkodására nagy hatás­sal voltak az akkori időszak gyarmatosításellenes har­cai, Ghana függetlenné vá­lása, az afrikai és karibi független államok létrejötte, Nkrumah, Fidel Castro és Che Guevara tevékenysége. Londoni tartózkodása idején alaposan tanulmányozta a század legnagyobb politikai teoretikusainak r— köztük Leninnek — müveit. Bishop 1970-ben tért visz- sza Grenadára, ahol 1973- ban az Űj Mozgalom Párt (JEWEL) megalakulásakor a szervezet titkárává válasz­tották. E tpárt állt az élére az 1979-es népi mozgalom­nak, amely elűzte az ország diktátorált. Bishop 1979. március 13. óta az Üj Moz­galom Párt (JEWEL) elnöke és Grenada miniszterelnöke. A Reagan-beszéd visszhangja Az elnöknek nagyon kevés mondanivalója volt Kedden újabb tizenkét ál­lam- és kormányfő, külügy­miniszter és ENSZ-delegátus mondott beszédet New Yorkban, az ENSZ-közgyű- lés 38. ülésszakának általá­nos vitájában. Folytatódott a különböző országok ál­lam- és kormányfőinek In­dira Ghandi által kezdemé­nyezett nem hivatalos talál­kozója, amelyen részt vesz és kedden a késő esti órák­ban mond beszédet Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke. Mindkét reprezentatív ta­nácskozás figyelmének kö­zéppontjában világosan két kérdés áll: a megromlott nemzetközi helyzet javításá­nak lehetősége és a fejlődő országok növekvő mérték­ben hátrányos gazdasági és pénzügyi helyzete, amelyen semmit sem változtatott az Egyesült Államokban mu­tatkozó fellendülés. Ezeket a kérdéseket érin­tette beszédében Indira Gandhi miniszterelnök is, aki a nem hivatalos magas szintű eszmecsere kezdemé­nyezője volt. Mindenekelőtt az általános és teljes lesze­relés New Yorkban már-már feledésbe vesző eszméjének megvalósítását sürgette, alá­húzva, hogy az egész fejlődő világ növekvő nyugtalanság­gal figyeli a konfrontáció fokozódását. Ami miatt „a nemzetközi béke egész szö­vete szüntelen túlfeszített- ségnek van kitéve”. A libanoni tűzszünetet üd.- vözölve Gandhi asszony nem mulasztotta el kiemelni, hogy a jelenlegi libanoni nehéz­ségek gyökerét az elmúlt évi izraeli agresszióban kell keresni. A közel-keleti kér­dés megoldásának alapja, mondotta, az izraeli agresz- szió megszüntetése. Gandhi a közép-amerikai helyzetről szólva szintén a nyugati tömb álláspontjával ellentétes pozíciót foglalt el a namíbiai kérdésben, amelynek megoldását „nem lehet nagyhatalmi érdekek miatt halogatni”. A fejlődő országok gazda­sági problémáiért az indiai kormányfő szerint „az idejét' múlt egyenlőtlen nemzet­közi monetáris és pénzügyi rendszer” hibáztatható első­sorban. Az ENSZ-közgyűlés ülés­termében szólalt fel kedden délelőtt az általános politi­kai vita keretében Daniel Ortega Saavedra, a nicara- guai nemzeti újjáépítési kor­mány egyik vezetője. A ni- caraguai vezető rámutatott, hogy azokért az erőszakcse­lekményekért, amelyek or­szágban napról-napra tör­ténnek, kizárólag az Egye­sült Államokat terheli a fe­lelősség. Reagan elnöknek az ENSZ-ben elhangzott beszé­déről szólva amerikai poli­tikai kommentátorok megál­lapítják: az elnöknek nagyon kevés mondanivalója volt. Fegyverzetkorlátozási „kezde­ményezései” nem változtat­tak a lényegen: a NATO még halasztani sem hajlandó az amerikai rakéták Európába telepítését. Egy magas rangú amerikai hivatalnok azt mondta: a NATO megállapodás esetén hajlandó lenne százzal keve­sebb rakétát telepíteni Euró­pába, mint amennyi a szov­jeteknek van. Ezt sokan en­gedményként fogták fel, hol­ott csak arról van szó, hogy Washington „lemond” az Ázsiában lévő szovjet köze­pes hatótávolságú rakéták európai ellentételéről. Némely amerikai megfi­gyelők az amerikai javasla­tot úgy próbálják értelmez­ni, hogy Washington „bur­kolt formában” hajlandó a brit és a francia rakéták be­vonására a tárgyalásokba. Shultz külügyminiszter azonban hétfőn a Waldorf Astoria Hotelben tartott saj­tóértekezletén kifejezetten tagadta ennek az értelme­zésnek a létjogosultságát. WEINBERGER PERINGBEN Amerikai fegyverek Kínának? Csao Ce-jang kínai minisz­terelnök elvben nem zárta ki annak lehetőségét, hogy Kína fegyvereket vásárol az Egye­sült Államoktól. „Amennyi­ben az Egyesült Államok kész fegyvereket eladni ne­künk, s nekünk ezekre szük­ségünk van, megrendelhet­jük magunknak őket, nem zárnám ki bizonyos fegyve­rek megvásárlásának lehe­tőségét. Nemzetvédelmünk korszerűsítésében elsősorban saját erőfeszítéseinkre tá­maszkodunk. Egy ilyen nagy ország esetében, mint ami­lyen a mienk, egyszerűen le­hetetlen a nemzetvédelem korszerűsítése fegyverek vá­sárlásával” jelentette ki Csao Ce-jang. A miniszterelnök megis­mételte, hogy Kína függet­len külpolitikát folytat, egyetlen nagyhatalomhoz, vagy hatalmi csopontosulás- hoz sem köti magát, „a nem­zetközi kérdésekben Kína saját független álláspontot alakít ki, minden egyes eset jó, vagy rossz oldalától füg­gően”. Csao Ce-jang is úgy véle­kedett, hogy az elmúlt hóna­pokban a javulás jelei mu­tatkoztak Kína és az Egye­sült Államok viszonyában. Egyben bejelentette, hogy valószínűleg csak jövő ta­vasszal kerül sor amerikai látogatására, illetve Reagan elnök kínai útjára. Mind­azonáltal Tajvan kérdését Csao Ce-jang a viszony fej­lődését gátló egyik akadály­nak nevezte és sürgette Wa­shingtont: tartsa magát a két ország tavaly augusztus 17-én kiadott közös közleményé­nek elveihez, csökkentse, majd szüntesse be Tajvanra irányuló fegyverszállításait Külpolitikai kommentárunk Új köntösben AZ AMERIKAI ELNÖK ismét a béke elszánt hívének matatta magát — ezúttal a nemzetközi élet egyik leg­inkább reflektorfényben álló fórumán, az ENSZ-köz­gyűlés szónoki emelvényén. Csakhogy amit mondott, s ahogy mondta, az a jelek szerint nem sokat vál­toztatott az eddigi washingtoni állásponton. Moszk­vából hivatalos nyilatkozat még nem hangzott el,az első visszhangok azonban meglehetősen borúlátók. Ügy értékelik a Reagan által „fontos fegyverzetcsök­kentési kezdeményezésnek” beállított amerikai javas­latokat, hogy azok csak igen csekély mértékben tér­nek el az eddigiektől, a legfontosabb kérdésekben pedig gyakorlatilag semmi változást nem mutatnak. Egy megfogalmazás szerint az „új” reagani javaslat nem egyéb, mint a jól ismert — s a Szovjetunió szá­mára köztudottan elfogadhatatlan — nulla-változat más köntösbe öltöztetése. Mit is tartalmazott hát Reagan beszéde? A leg­fontosabb talán, hogy az USA zárkózik el attól, hogy a közép-hatótávolságú európai atomfegyverek csök­kentésébe az amerikai repülőgépeket is bevonják. Köztudott, hogy e kategóriában jelentős a nyugati fölény Európában, s erről eddig Washington nem volt hajlandó tárgyalni. Annál inkább a rakétákról, amelyeknél az amerikai kormány következetesen a Szovjetunió „túlnyomó fölényére” hivatkozik. Csakhogy a fölény sokszori hangoztatásánál nem veszik figyelembe Nagy-Britannia és Franciaország hasonló kategóriájú fegyvereit, amelyek pedig ugyan­csak a potenciális ellenfél, a Szovjetunió területére vannak irányozva. Nos, ebben a kulcsfontosságú kér­désben mit sem változott az amerikai álláspont. Reagan csak annyit mondott, hogy kormánya át­gondolja „a csökkentés után megmaradó rakéták összetételének kérdését”. AZ ELSŐ AMERIKAI KOMMENTÁROK közül néhány úgy vélte: ebbe a megfogalmazásba belefér­het az a gondolat, hogy egy genfi megállapodásban a telepítendő eurorakéták számát a brit és francia eszközök figyelembevételével szabják meg. Erre azonban mindeddig semmilyen tény nem utal. An­nál inkább az ellenkezőjére. REAGAN JAVASLATÁNAK harmadik eleme a le­mondás arról, hogy a Szovjetunió ázsiai területein elhelyezett kközép-hatótávolságú rakétáit számításba vegyék Genfben. Ezekről azonban eleve nem lehet szó, hiszen a sokszor hangoztatott amerikai álláspont szerint is e tárgyalásokon az európai egyensúlyt kel­lene elérni. Mindebből körvonalazódik, hogy a wa­shingtoni magatartás valamit változott ugyan, de két­ségkívül nem jelentősen. Az év vége, s a kilátásba helyezett telepítés azonban közeledik. A veszély ak­kor nő miig, ha a mostani — a megnyugtató egyez­ményhez kicsi — előremozdulást a Reagan-kormány- zat utolsó szavának szánta. Avar Károly A Római Klub Élelmiszer hatmílliárd ember számára Szeptember 27. és 30. között Budapesten tartja ülését a Római Klub a föld lakóinak Jövője szempontjából rendkívül fontos témakörről: a világ; élelmiszer-ellátá­sának kérdéseiről. Mi is a Római Klub? Ali Nasszer Mohammed Moszkvában Rövid munkalátogatásra kedden Moszkvába érkezett Ali Nasszer Mohammed, a Jemeni Szocialista Párt Központi Bizottságának fő­titkára, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság ál­lam- és kormányfője. A vendéget a repülőtéren Nyi- kolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke és Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a Központi Bizottság titkára fogadta. Tűzszünet Bár kedden szembetűnen megszilárdult a hétfő reggel­től érvényben lévő libanoni tűzszünet, és az élet kezd visszatérni a „rendes” kerék­vágásba, Bej rútban általános a meggyőződés, hogy a poli­tikai kibontakozás gyorsa­ságától függ a fegyvernyug­vás sorsa, időtartama. A for­galom, az üzleti élet meg­élénkülése mellett a bizako­dás jele, hogy emelkedett a libanoni font árfolyama. A különböző frontszaka­szokon szemben álló felek — egyfelől a libanoni had­sereg és a falangista milíci­ák, másfelől a drúz és a Eurorakéta-tárgyalások Kedden Genfben az eu­rópai közepes-hatótávolságú fegyverzetek korlátozásáról folytatott tárgyalásokon tel­jes ülést tartott a szovjet és az amerikai küldöttség. GROM1KO­CHNOUPEK TALÁLKOZÓ Kedden Moszkvában befe­jeződtek Andrej Gromiko, szovjet és Bohuslav Chnou- pek csehszlovák külügymi­niszter megbeszélései. síita fegyveresek — teljes harckészültségben maradtak, sőt sietős intézkedéseket tesz­nek állásaik megerősítésére, egységeik kiegészítésére, fel- frissítésére. Aggasztó fejlemény, hogy elhalasztották a tűzszüneti vegyes bizottság kedd reggel­re meghirdetett első ülését. Az ok: nézeteltérések tá­madtak a tanácskozás szín­helyét és a bizottság össze­tételét illetően. Kormány- források szerint több ENSZ- megfigyelőre volna szükség a különböző frontszakaszok ellenőrzésére. Az 1960‘as évek végén egy­re szélesebb körben tudato­sodott az a felismerés, hogy fokozatosan szükségessé vá­lik egy olyan ún. világmo- dell megalkotása, amely kí­sérletet tesz a termelés egész földet átfogó szabályozására. A világgazdaságban észlelt válságtünetek hatására az emberiség jövőjéért érzett aggodalom egy sajátos „prob­léma-tudatot” alakított ki. Egyre világosabban látszott, hogy nem az egyes orszá­gokban elszigetelten jelent­kező problémákról van szó, hanem egy általános válság különféle megnyilvánulá­sairól. 1968 áprilisában har­minc neves különböző nem­zetiségű tudós, társadalmi személyiség és több nagy nemzetiségű tudós, társadal­mi személyiség és több nagy nemzetközi vállalkozás ve­zetője a Római Akadémián tartott fogadás után össze­gyűlt Aurelio Pecceinek az Olivetti cég alelnökének, a Fiat cég igazgatósági tanácsa tagjának a házában, hogy megvitassák „az emberi tár­sadalom fejlődésének baljós perspektíváit, és kicseréljék gondolataikat arról, hogy mit tehet egy ilyen kis csoport é távlatok jobbítása érdeké­ben”. így kezdődött a Római Klub működése. A Római Klub főként tu­dományos jövőkutatások szervezésével foglalkozik, amelyben a tudomány kü­lönböző területeit képviselő szakemberek vesznek részt. A Római Klub előtt két fő feladat megoldása lebeg: „az emberiség előtt tornyo­suló nehézségek hitelesebb és mélyebbre ható feltárása, és e munka eredményeinek terjesztése, valamint a je­lenlegi helyzettel megbir­kózni képes stratégiák, in­tézményrendszer elfogadásá­nak és jóváhagyásának a segítése”. E kutatásokat nagy nemzetközi vállalkozá­sok és alapok hozzájárulásá­ból finanszírozzák és ered­ményeit a Római Klub je­lentése elnevezésű kiadvá­nyok formájában hozzák nyilvánosságra. Az első jelentés a növeke­dés határai címet viselte. Az 1972-ben napvilágot látott (amelyet M. D. Meadows és munkatársai állítottak össze) célja az volt, hogy a külön­böző válságtünetek magya­rázatát adják meg. Ez az ún. Globális modell tartalmazta a hírhedt zéró-növekedés el­méletét, amely szerint min­den termelőtevékenységet az adott, szinten be kell fa­gyasztani. Az 1974-ben ki­adott második jelentés a „túlélés stratégiájával” fog­lalkozott. E szerint nem ál­talában a növekedést, hanem az egyes országok egyenlőt­len fejlődését kell korlátoz­ni. A 3. jelentés a Nobel-dí- jas Finbergen nevéhez fű­ződik. A nemzetközi gazda­sági rend átalakítása címen 1976-ban jelent meg. Lénye­ge, hogy az emberiség fő gondját a fejlett és a fejlődő országok közötti fejlettség­beli különbségek mérséklé­sével lehet enyhíteni, illetve megoldani. A Tinbergen-jelentés a fő témája a mostani budapesti ülésszaknak. A különböző tőkés, szocialista, fejlett és fejlődő országból érkező het­venöt tudós megvitatja az éhező 400—500 millió prob­lémáját, és cselekvési prog­ramot fogadnak el, javasla­tot tesznek az egyes kormá­nyok, nemzetközi szerveze­tek számára. Nyomuk veszett ...az északír szökevények­nek Kedden az északír rend­őrségnek egyetlen börtön- szökevényt sem sikerült kézre kerítenie. Akárcsak előző nap, a Maze-ibörtön 38 szökevénye közül 21 még mindig sza­badlábon van — dacára a példa nélkül álló, egész Észak-lrországra kiterjedő embervadászaitnak. A londoni rádióban meg­szólaltatott helyiek szerint a tartomány útjain legfel­jebb 1—2 kilométert lehet haladni anélkül, hogy a gépkocsik rendőri és kato­nai ellenőrző osztagokba ne ütköznének. A nagyvárosok­ban még ennél is szűkebb a járművek szabad mozgáste­rülete. Közben Sir James Hen­nessey, a brit börtönök fő­felügyelője, a szökés körül­ményeinek kivizsgálására kirendelt bizottság vezetője megkezdte a Maze-börtön illetékeseinek meghallgatá­sát. Az északír protestáns pártvezetők szeretnének „együttműködést” rábizo­nyítani a hatóságokra a szökevényekkel. Belfastban azt suttogják, hogy a „szö­késbiztos” börtön „szitává válása” csakis a büntetés­végrehajtási illetékesek köz­reműködésével történhetett i meg. Emelkedett a libanoni font árfolyama

Next

/
Thumbnails
Contents