Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-22 / 224. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIV. évfolyam, 224. szám ÁRA: 1983. szept. 22., csütörtök 1,40 FORINT Kádár lános Helsinkiben Szőlő és vidéke Olvasom lapunkban, hogy háromnapos szüreti vigasság színhelye lesz hamarosan — Budapest... A főváros szívében, az Al- mássy téren és a környező utcákban, hárompercnyire az Emke-aluljárótól hegybíróválasztás, szőlő- préselő-verseny, éjszakai venyigebál, borárverés lesz s még seregnyi más szórakoztató játék, esemény; csupa olyan, amit megemleget majd az ember. Szóval, pompás mulatságról üzent megint a főváros vidékre is, nehogy az itt élő esetleg kimaradjon a programból, ha netalán kedve szottyanna rá. Híradás és meghívás is egyben a cikkecske, vonzó és csábító egyszerre. Nem csoda hát, ha jónéhányad-magammal együtt izgek-mozgok az írás olvastán. Bizsereg a vérem és a talpam a remek ajánlattól, hiszen ilyenfajta ünnepnek — mi tagadás? — még sohasem voltam részese. S ahogy így körülnézek szűkebb hazámban, gondolom: egyhamar nem is leszek. Igaz, némely dologról van egy kevés tudomásom, ha halványan is, de él még bennem a régmúlt néhány kedves élménye, emléke. Boldogult gyermek-, serdülő*, sőt még ifjúkoromban is végignéztem jó pár színpompás szüreti mulatságot. Sőt, talán egykét felvonulásnak nemcsak puszta szemlélője, hanem cselekvő részese is voltam. Tágra nyílt szemekkel bámultam a magyarruhás gömbölyű lányokat s irigykedve a kardjaik hegyén is almákkal feszítő helyre legényeket vagy a lóháton parádézó fiúkat. Nagyokat kacagtam a bohócok mó- kázásain, meg akkor, ha a csősz jelmezében, a résztvevők pajkos ijesztgetésére el-elpukkant egy-egy puska is. S készültem, persze, hogy készültem a mindent betetőző szüreti bálba, előbb csak leskelődni, majd táncolni is nem egy alkalommal! Aztán valahogy elszoktam — elszoktunk — az efféléktől. El-elmaradoztak a hagyományos játékok, amiket megcsodálni a fővárosból is eljártak. Olyannyira eltűntek életünkből, hogy maholnap talán teljesen elfeledjük ezeket ... Ha csak a budapestiek nem élesztgetik rendületlenül a pislákoló tüzet! őszinte örömöm, hogy a Duna-parti metropolis azért kötelességtudóan vigyázza, s fel-feleleveníti még a falusi, kisvárosi tradíciókat is, nemes buzgalommal konzervál valamit abból a sajátos hangulatból — amit vidéken veszni hagytak. Sovány öröm, igaz, de jobb a semminél. Hiszen végtére is van hová mennünk, ha történelmi borvidékünkön netalán arra vagyunk kíváncsiak, hogy például még mennyi minden tartozik a szőlőhöz ... Mondjuk, így szüret táján. Gyóni Gyula Hivatalos megbeszéléssel ‘kezdődött Kádár János szerdai programja Helsinkiben: az MSZMP Központi Bizottságának első titkára Kalevi Sorsa miniszterelnökkel ült tárgyalóasztalhoz az Államtanács dísztermében. A tanácskozáson — amelyen részt vett Kovács László, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese és Osmo Lippo- nen, a finn külügyminisztérium' szakértője is —, elsősorban az európai biztonság és együttműködés témakörét tekintették át. Megállapították: a madridi zárónyilatkozat nagy horderejű •kötelezettségeket ró mindkét államra: a jövő hónapban Helsinki ad otthont az európai bizalomerősítő intézkedésekkel foglalkozó stockholmi konferencia előkészítő értekezletének, s 1985-ben Budapesten rendezik meg az európai kulturális fórumot. Mindent megteszünk azért — hangzott el mindkét részről —, hogy ezeken az összeA Heves megyei szakszervezeti napok rendezvényeinek sorában tegnap délután nagyaktívát tartottak Egerben, a Finomszerelvénygyár művelődési házában. A találkozón több mint háromszáz dolgozó vett részt: a megye üzemeinek, vállalatainak. intézményeinek szak- szervezeti aktívái. Az elnökségben többek között helyet foglalt Virág Károly, a megyei pártbizottság titkára és Kovács János, Eger város pártbizottságának titkára. A meghívottakat Dorkó József, az SZMT vezető titkára köszöntötte, majd Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese tartott tájékoztatót jöveteleken eredményes munkát végezzenek. Együtt, ugyanazokért a célokért kell dolgoznunk — húzták alá —, hiszen e találkozók jelentősége a jelenlegi nemzetközi helyzetben jószerivel felbecsülhetetlen. Természetesen szóba kerültek a két ország gazdasági, államközi kapcsolatai és — lévén Kalevi Sorsa egyben a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke — a két párt szoros, konzultatív kapcsolatai is. A délelőtt hátralevő részében Kádár János és felesége a Finn—Magyar Baráti Társaság vendége volt. A két nép barátságát ápoló társadalmi egyesület — erről Heikki Koski elnök tájékoztatta a Központi Bizottság első titkárát — több mint három évtizede működik. Harminchat tagszervezetében 5300 aktivistát tömörít, különösen büszkék 17 testvér- városi kapcsolatukra Magyarországgal. A látogatók emelkedő száma bizonyítja, hogy igen vonzóak különJakab Sándor, az MSZMP KB tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkár- helyettese tartott tájékoztatót. Beszédében a szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseit taglalta. Szólt nóla, hogy egész politikai rendszerünk működése átalakulóban van: mind újabb és újabb Célokért kell küzdeni. Majd pártunk és a szakszervezet kapcsolatát elemezte a társadalmi szervek kialakulásának, fejlődésének tükrében. Ma már vitathatatlan, hogy történelmi méretű az MSZMP felismerése: a társadalmi szervezeteknek nélkülözhetetlen szerepe van a szocializmus építésében. Az elmúlt évek során és napjainkban is e szerep mind nagyobb jelentőségű. A Hazafias Népfront, a KISZ mellett a szakszervezet fogja össze a legszélesebb rétegeket. E szervezet 4,3 milliós taglétszáma már eleve feltételezi a közvélemény tükrözését, a dolgozók állásfoglalását az alapvető kérdésekben. Az emberek béke iránti vágyát, a jobb, a szebb életre való törekvését. Pártunk elvárja, hogy a szakszervezet részt vállaljon a politika alakításában, ám a részvétel fontossága mellett az önálló állásfoglalás sem közömbös célunk megvalósításában, a szocializmus építésében. A társadalmi szervek feladata napjainkböző rendezvényeik: nyelv- tanfolyamaik, előadásaik, ismeretterjesztő és szórakoztató műsoraik. Sok kölcsönzője van 3000 kötetes könyvtáruknak, lemeztékájuknak is. Kádár János megköszönte a szíves fogadtatást, majd kijelentette: — Országunk politikai vezetése, népünk nagyra értékeli a magyar—finn barátságot. Sokoldalú együttműködésünk szilárd, egységes alapokon nyugszik, s közös az elhatározásunk, hogy kapcsolatainkat még tovább fejlesszük. E szellemben zajlottak tárgyalásaink, mind Koivisto elnökkel, mind Sorsa miniszterelnökkel. Meg kell mondanom: örömmel jöttem Finnországba, jól érzem magam önöknél. Érzem az élő finn—magyar barátságot, amelynek jeleivel mindenütt találkoztam. Együttműködésünk természetesen nemcsak a ma(Folytatás a 2. oldalon) ban, hogy messzemenően figyelembe vegyék az egyes rétegek véleményét, s differenciálják az érdekeket. A napi és távlati érdekvédelem mellett nem szabad elhanyagolni az egyént, a dolgozót sem — csakis így valósulhat meg a követelmény: ne legyein formális a szakszervezet működése. Az önállóság azonban azt is feltételezi, hogy e mozgalom a szocializmus elkötelezettje. Hisz a cél közös. A megvalósításban azonban kell is, hogy legyen önálló vélemény, bátor kiállás az életszínvonal javítása, a szociális helyzet jobbítása érdekében. Az előrelépéshez a társadalom ésszerű javaslatokat, tetteket vár a szak- szervezettől, a gazdasági életben is. Ma még vannak tennivalók. Nem szabad megelégedni a szervezet jelző szerepével, világosan állást kell, hogy foglaljon, mi a helyes a termelés és a dolgozók szemszögéből. Erősítésre szorul az érdekképviseleti munka is, s ez csak is úgy érhető el, ha a társadalmi szervek szorosabbra fűzik a kapcsolatot. Hiszen mindegyik egyenrangú partner a szocialista demokrácia fejlesztésében, a cél megvalósításában, hogy minden dolgozó egyaránt szót kapjon, részt vállalhasson közös ügyünk, a szocializmus építésében. A résztvevők egy csoportja (Fotó: Szántó György) Elkötelezetten szolgálni a dolgozó nép ügyét Szakszervezeti nagyaktíva Egerben A Tragédia bemutatásának 100. évfordulóján Madárii-emlékiinnepség Határozat az új Nemzeti Színház felépítésére Szerdán a Nemzeti Színházban díszelőadással emlékeztek 'Madách Imre: Az ember tragédiája című műve bemutatásának 100. évfordulójára. Az ünnepségen ott volt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, megjelentek politikai, társadalmi, kulturális életünk kiemelkedő képviselői. Malonyay Dezsőnek, a színház igazgatójának köszöntőjét követően Köpeczi Béla művelődési miniszter mondott ünnepi beszédet. — A ’V tragédia bemutatásának 100. évfordulóján jutott számomra az a megtisztelő megbízatás, hogy bejelentsem: a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa — a közóhajnak is eleget téve — határozatot hozott az új Nemzeti Színház építésére, amelyet 1989-ben kell átadni rendeltetésének. Reméljük, hogy a központi forrásokból és a közadakozásból felépülő új Nemzeti Színház a magyar drámairodalomnak, a magyar színművészeinek méltó otthona lesz, s egyben kulturális életünk egyik messzire sugárzó központja. A Tragédia bemutatásának 100. évfordulója alkalmából ennél nagyobb ajándékot népünk nem adhat a magyar művelődésnek — mondotta végezetül. A művelődési miniszter beszéde után Kállai Ferenc, a Magyar Színházművészeti Szövetség elnöke ismertette a Hazafias Népfront, a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Magyar írók Szövetsége, a Magyar Építőművészek Szövetsége felhívását, amellyel hazáink népéhez és a külföldön élő magyarsághoz fordultak: járuljanak hozzá a Nemzeti Színház méltó, új otthonának felépítéséhez. Az első Nemzeti Színházat a reformkor hozta létre — hangok a felhívás —, hogy a nemzeti újjászületés, a társadalmi haladást vállaló eszmék harcosa, a nemzeti drámairodalom és színjátszás, a magyar nyelv ápolásának messze sugárzó központja legyen. Első otthonának létrehozásához a korabeli magyar társadalom minden rétege hozzájárult, s a színház a reformkor szellemében évtizedeken át szolgálta a magyar kultúra és a társadalmi haladás ügyét. Társulatának ezután is csak ideiglenes otthona lehetett a Bla- ha Lujza téri Népszínház, majd a Hevesi Sándorról elnevezett téren, az egykori Magyar Színház épülete. A nagy tapssal fogadott ünnepi beszéd és felhívás elhangzása után felgördült a függöny: Az ember tragédiája 1983. szeptember 21-i előadásán — amelyet Vámos László rendezett — Ádámot Bubik István, Évát Tóth Éva, Lucifert Balkay Géza alakította. Áruforgalmi terv — egymilliárd forint felett Téma: a gazdálkodás TSZKER-tanácsülés Egerben A TSZKER Közös Vállalat idei I. félévi gazdálkodásának eredményéről tartottak tegnap rész-igazgatói tanácsülést Egerben a TESZÖV székházában. 86, termelőszövetkezet küldöttei vettek részt és folytattak eszmecserét az ez alkalomra készült beszámoló alapján, amelyet Zsebe József igazgató terjesztett elő. A résztvevőket — köztük Somogyi Lajost, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, Kovács Jánost, a városi párt- bizottság titkárát, és ár. Sándor Gábort, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetőhelyettesét — Tóth István, a területi bizottság társadalmi elnöke köszöntötte. A szóbeli kiegészítések elhangzása után a tanácskozó testület megvitatta a beszámolót, mely jórészt kedvező eredményeket tartalmaz. Mindjárt elöljáróban megállapítja, hogy a TSZKER egymilliárd 90 millió forintos idei tervéből az első hat hónapban 718 millió forintos forgalmat bonyolított le. A beszámoló elégedetten emlékezik meg arról, hogy a 70 millió forint rubelelszámolású exportot már az I. félévben 49 millió forint értékben teljesítették. A nem rubelelszámolású éves exportterv összege 108 millió forint, érmék első hathavi teljesítése elérte a 82 millió forintot. Jó eredményeket értek el bevételek tekintetében is, ami azonban a kiadásokat, ráfordításokat illeti, ott a fel- használások meghaladják a tervezett összegeket. A TSZKER költséggazdálkodással, anyagköltségekkel, anyagjellegű költségekkel, valamint a bankköltségekkel kapcsolatos kiadásai vártnál magasabbak, de összességében arányosnak tekinthetőek. A tanácskozás végén Tóth István válaszolt az elhangzott kérdésekre és észrevételekre, s mondott köszönetét a résztvevők munkájáért. Selyp kezdett, kétezer tonnával Telex a cukorrépaszezon első napjáról A tegnapi nappal megkezdődött a cukorrépa-feldolgozási szezon a selypi cukorgyárban. Az indulásról, a kilátásokról Kovács András gyári főmérnöktől telexen kaptunk tájékoztatást. Ezek szerint az átvevőállomásokról szeptember 18-án indult meg a répa feladása, és 20-án estig a hatvani és selypi gyár részére 25 480 tonna répát vettek át a termelő- gazdaságoktól. Az egy nappal korábban kezdő selypi gyártelepre az első szállítmánynyal 3200 tonna cukorrépa érkezett, Tápiószentmárton- ból. Ami a minőséget illeti: az első szállítmányok cukortartalma 15 és 16 százalék között van, tisztasága változó, de összességében megfelelő. A kezdeti tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy a minőség valamelyest jobb lesz, mint az elmúlt évi volt. Selypen az indulási ütemet úgy tervezték, hogy az első napon kétezer tonna felett, a másodikon pedig 2500 tonna felett dolgoznak fel cukorrépát. A harmadik naptól a háromezer tonnás teljesítményt szeretnék megközelíteni, és eddig — az első órák alapján — úgy tűnik, reális lehetőség van. E tekintetben különösen fontos, hogy a most üzembe helyezett — 145 millió forintos költséggel készült — udvari „répamechanizáló” zökkenő- mentesen lépett üzembe. Gondot jelenleg az okoz, hogy a cukorfeldolgozási kampányt tízszázalékos létszámhiánnyal voltak kénytelenek megkezdeni. A fennakadást természetesen mindenképpen szeretnék elkerülni, s ez ügyben a nyugdíjasokra számítanak, és természetesen az aktív dolgozókra, akik már többször oldottak meg sikerrel nágy feladatokat.
