Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-18 / 221. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 18., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Terjed a zárójel-járvány Az újságírók, folyóiratok olvasói nap mint nap azt tapasztalják, hogy á közlemények címében is egyre gyakrabban jelentkezik azá- rójelezés. A Népszabadság cikkírója ezt a jelenséget így tárja olvasói elé: „Mostanában, v ha egy újságíró csak egy kicsit is ad magára, a cikke címében egy-két betűt zárjelbe tesz. Amitől megváltozik, más hangsúlyt kap az a cím, szellemes lesz, érdekes, magvas” (1983. aug. 7.). Nem kis gunyorossággal és elítélő szándékkal példatárral is szolgál azoknak, „akik keresgélnek ilyen modern címeket: A pa(ra)ncsoló kislány — egy fiatal úszoedző- nő élete”. — „Csalá(r)dvé- delem — prókátor! mesterkedések egy válóperben”. — „Pop(si)ker — énekesnőnk két lécen a Mátrában”. A mi példáink is azt sugallják, hogy a gyakori zá- rójelezéssel a címadás hatását akarják felerősíteni: egyetlen címben többféle információt kívánnak közölni, s ugyanakkor szellemes, érdekes, sőt meghökkentő nyelvi formát adnak a címeknek. Leginkább a sűrítés szándéka is munkálkodik alábbi példáinkban: „A szeretet (lenek) otthona” (Magyar Hírlap, 1983. júl. 30.). — „Olvasók a Lát(ó) határon” (Magyar Hírlap, 1983. jún. 25.). — „Lát(sza)ni” a címe a kerékpáros turizmus helyzetéről írott cikknek (Népsport, 1983. júl. 18.). — „Meddig ír- (join) az ember?” (Élet és Irodalom, 1983. júl. 15.). — „Ki mit tud(ott)?” (Népújság, 1983. júl. 26.). — „Kemping-áriadat)” (Magyar Nemzet, 1983. júl. 16.). — Szász Endre festőművészről írt cikknek ezt a címet adták, természetesen ironikus éllel: „Szá(s)z ezrek” (Élet és Irodalom, 1983. ápr. 15.). Űjabban éppen a zárójele- zéssel sajátos helyzeti használati értéket bíznak az írásjelekre is: „A főszezonban jó néhány honfitársunknak kell (?) elsőbbséget biztosítani” (Magyar Nemzet, Í983. aug. 5.). — „Nyugalom (?), a helyzet változatlan” (Népszava, 1983. aug. 12.). A címekkel kapcsolatban feltétlenül követelmény, hogy már formájukban is legyenek érdeklődést keltők, befolyásoló „erejűek, de mindig az egész szöveg és mondanivaló szolgálatában álljanak. A felesleges zárójele- zéssel szinte önálló szerepet kapnak a címek: s nemcsak meghökkentik az olvasót, hanem a bizonytalanság légkörét teremtik meg. De az is igaz, hogy az olvasó képzetkapcsolási képességére, megfelelő irodálmi, művelődés- történeti ismereteire is számít a zárójelezéssel formált címek megfogalmazója. E feltételek nélkül nem érzékelheti pl. ennek a címnek szellemességét és mondanivalóját sem: „Hol a (met- sző)olló, komámasszony ?” (Népszava, 1983. júl. 16.). Dr. Bakos József Nemzetközi táncverseny Október 7—8—9-én rendezik meg Bács-Kiskun megyében a II. Hírős Kupa nemzetközi táncversenyt. Eddig két magyar, két csehszlovákiai, egy dán, lengyel, NDK- és NSZK-beli, továbbá egy svájci csapat jelentkezett a versenyre. Október 7-én Baján, a standard egyéni kategóriában, 8-án Kecskeméten a csapatversenyben, 9-én Ti- szakécskén a latin-amerikai táncokban mérik össze tudásukat a versenyzők. Felkészültségüket nemzetközi zsűri értékeli. Az eseményről a televízió felvételt készít.. Gyerekek a Kéktó-hegyről Svéd film Hazánkban hiánycikknek számítanak a kicsiknek és a tizenéves korosztálynak egyaránt szóló ifjúsági kalandfilmek. Igaz, olykor készülnek ilyenek, de olyan szürkék, jellegtelenek, laposak és unalmasak, hogy a világra csodálkozó, az élénk fantáziájú ifjak szinte megborzongnak tőlük. Arra talán még példa sem adódott, hogy egy ilyen mű egyben a felnőtteket is elbűvölje, lekösse, megbabonázza, gyönyörködtesse. A Gyerekek a Kéktó hegyről című svéd produkció stábja ilyen összetett feladatkört vállalt, s kikerülve annyi buktatót, meg is oldotta, méghozzá — a kifejezés egyáltalán nem túlzás — káprázatos bravúrral, magas művészi szinten. Björn Nordstrom és Jonas Sima cselekménydús, fordulatos, mély emberi hangolt- ságú forgatókönyvet írt arról a hat kicsiről és ifjúról, akik anyjuk halálát fájlalva menekülnek az intézeti elhelyezés elől, s elindulnak, hogy megkeressék Stockholmban dolgozó' apjukat. Közben veszélyes helyzetekbe sodródnak, tündérszép tájakon barangolnak, bogaras, de segítőkész emberekkel találkoznak, akik egyszer sem hagyják magukra őket.. Mintha egy modern, egy atomkori mesét hallgatnánk, néznénk, annyira lenyűgöz bennünket a sztori, s annak sikeres, egyéni ízű tálalása. Milyen ügyes a két szerző! Az események hátteréből felvillantják — méghozzá minden erőltetettség nélkül — az igazi humánumot, a valamennyiünkben ott szuny- nyadó jót. Bölcs iróniával szemlélik a fontoskodókat, a hivatali apparátus figuráit, derülnek — valamennyiünkkel együtt — a Svéd Királyi Hadsereg öncélúan okoskodó tisztjein. Közben minden agyonbeszélés. nélkül azt sugallják, hogy az életben csak az egymás iránti törődés, a szívet melengető szeretet képes csodákra, kizárólag ennek. van értelme. Erre egyetlen szereplő sem utal, szerencsére hiányzik a nálunk szinte mindig túlburjánzó csakazértis didaktikus töltés. Mindezt az elzsongító, a lebilincselő mese sugározza, rabul ejtve a nézőt, feledtetve vele ezernyi bosszúságát, alkalmi kiábrándultságát, keserűségét, visszaadva sokszor megtépázott bizakodását.. Nem csoda, hiszen az írópár egyik tagja a mű rendezője is, aki képes arra, hogy gondolatait megkapó líraisággal fejezze ki, illetve az operatőr Rune Ericsson, valamint a bűbájos gyerek- és kamaszszínészek révén fogalmaztassa meg irigylendő tökéllyel. 'Ez persze csak utólagos mérlegelés. Ott a nézőtéren nem volt idő semmiféle töprengésre, ott úrrá lett rajtunk az a varázslat, amelyben ■ ritkán van részünk, amellyel csak a kivételesen értékes alkotások ajándékoznak meg bennünket. Milyen kár, hogy mindössze kilencen voltunk ... Pécsi István A mi udvarunk Magával ragadó a írni házunk — a hozzá tartozó udvar is lenyűgöző, akárcsak a lakók. a lakóbi- bizottság és Arcsarov, a lakóbizottság elnöke. Általában véve nagyszerűen mennek nálunk a dolgok. Időről időre összejövünk, Arcsarov pedig beszédet intéz hozzánk. — Elvtársak, hozzuk rendbe az udvart! Ültessünk pipitért, ibolyát, hajnalkát. jácintot és más dekoratív virágot! Nincs szebb, mint néhány ágyás virág! — Igaz, igaz — harsa n föl az egyetértés. — Ha azonban égy kicsit jobban belegondol az ember — folytatja Arcsarov —, rájön: minek nekünk virág, lakótársak? Senki sincs, aki gondozná, a gyerekek . pedig már harmadnapra letaposnák. Nem lenne jobb, ha szőlőlugas borítaná be az udvart egyik végétől a másikig, ha padokat állítanánk a lugas alá, hogy a kismamák és a nyugdíjasok kinyújtóztathassák tagjaikat a pihenés óráiban? Van-e szebb dolog, mint a szőlő, mely az élet szimbóluma? Ez aztán az igazi, hamisítatlan dísz! — Igaz, igaz — harsan föl az egyetértés. — Jólesik hallanom, hogy egy véleményen vagyunk — folytatja Arcsarov —, a pihenőlugas azonban még messze nem a legsikerültebb megoldás. Szőlő és pad helyett — hintát és homokozót! A gyermek az első számú gondunk, örömünk, reménységünk. — Igaz, igaz — harsan föl az egyetértés. — De miért áltatjuk magunkat, lakótársak? — folytatja Arcsarov. — hinta és a homokozó még nem mutatja meg a bennünk rejlő erőt. Mindenkinek be kell látnia, ha nem létesítünk egy igazi viváriumot az udvar közepén kis szö- kökúttal és faiskolával — semmit sem csináltunk. Ha viszont megcsináljuk, a szomszédok meg fognak pukkadni az irigységtől. Erre van most szükségünk: vivárium, vízesés és faiskola. — Igaz, igaz — harsan föl az egyetértés. — Igaz hát — folytatja. Arcsarov. — De tegyék a szívükre a kezüket, és vallják be: vajon nem hűbele- balázsoskodunk némely dologban? Nem lenne jobb, ha meghagyjuk az udvart ebben a mostani természetes, egyszerű, az emberi kéztől érintetlen állapotában? Aki akar porol, a másik paprikát süt, a harmadik kompótot, a negyedik paradicsomot főz, az ötödik lustálkodik a takaró alatt, a hatodik serpenyőt ónoz, a hetedik nyújtózkodik, a nyolcadik szerel, a kilencedik hagymát ültet. Vajon nem ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy mi vagyunk az udvar gazdái? — Igaz, igaz — harsan föl az egyetértés. Arcsarov ivott egy pohár vizet, és homlokát ráncolva így szólt. — Lakótársak, egy kicsit elszomorít engem a maguk hozzáállása. Először virágoskertet javasoltam — beleegyeztek. Utána a virágok helyett fölvetettem a lugas ültetésének gondolatát — hozzájárultak. Beleegyeztek a viváriumba, a vízesésbe és a faiskolába is, továbbá abba is, hogy egyáltalán ne csináljunk semmit. Hogyan magyarázzam mindezt? — Minek itt annyit szaporítani a szót? — szólalt meg egy hang hátulról. — Végül úgyis autóparkoló lesz itt. És ismét fölharsant az egyetértés: „igaz, igaz”. Jordan Popov (Fordította: Adamecz Kálmán) Több hallgató, sokrétű felkészítés Mit ígér az egri főiskola új tanéve? Az ország felsőoktatási intézményeiben, így az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán is megkezdődött az új tanév. Ennek sajátosságairól, újdonságairól, feladatairól kérdeztük dr. Szűcs László kandidátust, főikolai főigazgatót. Rekordlétszám Az ősszel sokkal többen álltak a rajthoz, mint bármikor. Erről tanúskodnak a statisztikai mutatók. — A rekordlétszám tény. Nappali tagozaton 1406-an, levelezőn nyolcszázan tanulnak. Csak összehasonlításként említem, hogy a harmincöt esztendővel ezelőtti rajtkor mindössze tizenegy tanár foglalkozott 116 diákkal. Az összképhez tartozik az is, hogy az első évfolyamosok húsz százalékkal többen vannak, mint 1982-ben voltak. Most huszonkétfajta szakpárból válogathattak. Újak is indultak, ilyen például a matematika—angol, a matematika—ének, és a matematika—orosz társítás, örülünk annak, hogy folyamatosan javul a fiúk aránya, pillanatnyilag a megnyugtatónak tűnő harmincszázalékos szintnél tartunk. Újdonságok közelről A fejlődés, az egészséges változás, a biztató gyarapodás az idén sem maradt el. Íme a kifejező adalékok: — Létrehoztuk — miniszteri engedéllyel — a technika tanszéket, amely a műszaki és a mezőgazdasági összevonásával formálódott. Vezetője dr. Radics Lajos kandidátus, főiskolai tanár lett. Befejezzük a testnevelés tanszék és sportlétesítményeinek építését. S ha már itt tartunk, akkor hadd jegyezzem meg, hogy az utóbbi tíz-tizenkét esztendő során az Almagyar-dombon szinte új főiskolai városrészt emeltünk. Ehhez kiegészítésként csatlakozik majd egy új kollégium, ez azonban nem növeli a felvehetők számát, mert a Klapka utcait pótolja majd. Jó érzés arról beszélni, hogy újabb tudományos fokozatok és címek megszerzésére számíthatunk. Jósolni nem szerencsés dolog, mégis úgy gondolom, hogy a három-négy kandidátusi és négy-hat ‘egyetemi doktori disszertáció megvédésén jutunk túl. Mindez arra utal, hogy az oktatás mellett egyáltalán nem szorul háttérbe a búvárkodás, a vérbeli alkotómunka. Ebben a tanévben zárul a tanárképzők tantervének korszerűsítése, s ezek valószínűleg 1984. szeptember 1 —tői vezetődnek, be az akkori első évfolyamon. Azt is helyesnek tartom, hogy a minisztérium és a Hazafias Népfront felhívására nálunk is elkészült a környezetvédelmi felvilágosítás menetrendje. A nem biológia szakos hallgatók speciálkollégiumként — azaz szabad választás alapján — ismerkedhetnek meg az effajta tudnivalókkal. Zsúfoltság, helyhiány A mennyiségi növekedésből következik, hogy gondokban sincs hiány: — Hetente 2400 órát kell tartanunk, azt hiszem, ez a szám önmagáért beszél. A helyszűke miatt nyolc tantermet béreltünk a városban. Komoly segítséget kaptunk a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságától és az úttörőháztól. Sajnos, csak 620 fiatal számára biztosíthatunk kollégiumi elhelyezést, azaz a hallgatóság 45 százalékának. Ez azt jelenti, hogy mintegy 6—700 ifjú albérletbe szorul, vagyis vállalniuk kell a túlzott anyagi megterhelést. Megértjük nehézségeiket, de pillanatnyilag — pénz híján — más megoldás nem létezik. Nagy a zsúfoltság két gyakorló iskolánkban is, ahol a nevelők 1420 gyerekkel foglalkoznak. Ezek a tények, s az említett bajok még hosszú esztendőkön át kísértenek. Ettől függetlenül — s ezt kollégáim, munkatársaim nevében is ígérhetem —, mindent megteszünk azért, hogy intézményünk harminchatodik tanévében legalább olyan sokrétű törődésben részesüljenek diákjaink, mint valaha. (p. i ) A „Szentendrei festészet“ Hatvanban Új tárlat, új pódiumkoncert A Hatvani Galéria tervei között szerepel, hogy minden évben „vendégül látja” falai között az ország valamely jelentős múzeumának képzőművészeti anyagát. Az idén a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum mutatkozik >e Hatvanban, éspedig egy olyan gazdag kiállítással, amelyen a század 43 rangos festőművészének alkotásai szerepelnek. És hogy kedvet keltsünk a tárlat iránt ide jegyezzük: Barcsay Jenő, Anna Margit, Czóbel Béla, I losvai'Varga István, Amos Imre, Vajda Lajos, Beck Judit, Miháltz Pál, Pirk János neve is a kiállítók listáján szerepel. A nagyszabású tárlatot egyébként szeptember 22-én, csütörtökön este fél 7 órakor dr. Bar.áth Endre képviselő, az országgyűlés kulturális bizottságának titkára nyitja meg, majd a galéria-pódiumon a szentendrei „Ex Animo" együttes ad ünnepi koncertet magyar reneszánsz és XX. századi szerzők műveiből. Munkásklub Pétőfibányán A petőfibányai művelődési házban 1958-ban alakult először ilyen közösség. Az idők múlásával más és más formát kellett találni, hogy az emberek szívesen jöjjenek a foglalkozásokra. Az intézmény 1978-ban elkezdődött felújításakor abbamaradtak a foglalkozások, ám az épületet még át sem adták, de a szervező munka már megkezdődött. Jónás Zoltán előadóművész műsorával beindult az új „klubévad”. Az ünnepélyes megnyitót követő beszélgetésen összehangolták a feladatokat, meghallgatták az óhajokat. A munkásklub tagsága az idősebb generáció tagjaiból tevődik össze. Hetente háromszor tartanak foglalkozásokat. Vetélkedők, TIT-előadások teszik majd színessé a közösen eltöltött órákat, de törekszenek a spontán művelődési szokások kialakítására, a nyitott- ház-szerű üzemeltetésre is. V
