Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-17 / 220. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 17., szombat S S hozzá a raktár — hárommilliós készlettel Korszerű, fejlődő géptelep. Detken rövidesen: gépkocsi- javítás a környék autótulajdonosai számára Mi. okára lassanként kész a kekszüzem VISZI A BANYA A FÖLDET, MÉGIS ... - LÉPÉST KELL TARTANI A KORRAL - FIAT, RÁBA, CLASSDOMINATOR - JÓ GAZDA, JÓ BOR- ÉS SORPALACKOZÓ Beszélgetni kell a földdel Fejlesztésig melléküzemági munkákról Detken, Szabó Imrével Most érkezett, ez a legfrissebb ... (Fotó: Perl Márton) — Lehet-e fejlődni ott, ahol folyamatosan fogyatkozással kell számolni? Imre bácsi, azaz Szabó Imre, a detlkii Magyar—Bolgár Barátság Mgtsz, elnöke jól érti, mire megy ki a kérdés. Elmosolyodik, úgy mondija: — Ami azt illeti, éppenséggel nem vagyunk köny- nyű helyzetben, mert ugye a bánya, az egyre jobban „viszi” a földet, a Tamócza- völgyii részt. Az egyesülésikor több mint hatezer hektáron gazdálkodtunk, most meg 5300-oál tartunk. De hát, mit tegyen a szegény ember...? Mi például igyekeztünk a helyzethez alkalmazkodni, úgy gondolom, nem is eredménytelenül A járási pártbizottságon is így gondolják valahogy. Onnan tudora, hogy mostanában vizsgálták a fejlesztési és a melléküzemági tevékenységünket. Nézzünk szét, tessék. ha gondoljátok, azután majd megmondjátok./. Rövid körútra indulunk tehát abban a termelőszövetkezetben, amelynek területén külszíni bányászat folyik, s amelynek következtében évenként 100—150 hektárral fogyatkozik a „ter- mőallajpja.” — Legnagyobb fontosságot természetesen az alaptevékenységünk fejlesz- ítésének tulajdonítunk. Ezek mellett aztán — növénytermesztés, állattenyésztés, szőlészet, kertészet, gépesítés —, odafigyelünk a melléküzemágra. Mi itt olyanokat hoztunk létre, amelyek termelésünk alapjaihoz és a lakosság ellátásához közvetlenül kapcsolódnak. Az a fontos, hogy ezek jól kiegészítsék egymást, hogy megteremtsék az újratermeléshez szükséges alapot, és természetesen ily módon a dolgozókat is megfelelő jövedelemhez juttassák. Közben már útban is vagyunk a legújabb melléküzemág. a műanyag üzem felé. (Nem kell messzire menni, a tsz. — egyébként mindig nagyon szép, példás rendet mutató — központjában alakították ki.) Az épültet egyik szárnyában még a gépek beállításán dolgoznak a szakemberek, egy kisebb helyiségben azonban már termelnek. — Az a helyzet — magyaráz jó házigazdaként Imre bácsi —, hogy létrehoztunk egy társulást az édesipari vállalattal és a megyei sütőiparral a „Kedvenc" keksz gyártására. A próba most folyik, de jövőre már százmilliós termelési értéket kelű. majd produkálnia. Na, itt a műanyagüzemben dobozkákat készítünk a keksz csomagolásához. De ha már itt tartunk, hadd mondjam meg: most négy gép dolgozik, de jövőre már tíz lesz. Útban a géptelep felé sok mindent megtudunk még a szövetkezet elnökétől. Mindenekelőtt azt, hogy a növénytermesztési ágazat a jelentős területcsölkkenésit csak úgy tudta áthidalni, hogy azt teljesen átszervezték, a hagyományosról áttértek az intenzívebb árugabona és ipari növény termelésre. Sikerrel alkalmazzák ezt az őszi búzáinál, a napraforgónál és a fénymagnál. További tartalékok vannak a kukorica és a tavaszi árpa esetéberi. Az eredmények jól lemérhetek például az őszi búzánál: 1975-ben 1522 hektáron 551 vagonnyiiit takaríthattak be, idén pedig — 1384 hektáron — 720 vagon őszi búzájuk termett... — összességében — mondja Szabó Imre — 6—10 százalékos hektáronkénti termelésnövekedést értünk el. Ehhez hozzájárult, hogy igyekszünk lépést tartani a korral. Ahogy néha monda ni szöktaim itt a fiataloknak, „gyerekek, beszélgetni kell a földdel", és amire szüksége van — tápanyagvisszapót- ilás, melioráció —, azt meg keli neki adni. És ami a lényeg: Detken meg is adják. Ezért tűzhetnek maguk elé olyan célokat, mint az 5 tonna feletti átlag stabilizálása őszi búzából, a 2,5 tonnás napraforgó, a 4 tonnás sörárpa, a 6 tonnás kukoricatermés. S ehhez nemcsak szándékuk, de jó alapjuk is van. A gépesítés például — mint erről meggyőződhetünk — szinte irigylésre méltó. Példás rendben sorakoznak a drága Fiatok. Classdominátorok, Rába és más márkájú traktorok, kombájnok, ekék, vetőgépek. Most 120 traktoros é6 gépkocsivezető, valamint 30 szerelő dolgozik itt. Azon már meg sem lepődünk túlságosan, hogy ez a terület szintén fejlődik, jövőre például a község — és a környező községek — lakosai számára gépkocsijavítást is végeznek. (Nagyszerűen ellátott raktáruk már felkészült erre.) Sajátos helyzet, de igaz: az állattenyésztés lényegesen kevésbé korszerű körülmények között dolgozik. Szerencsére, az eredményekben ez nem nagyon látszik. 400 tehén adja a tejet, s nem akármennyit: míg 1976-bam 2800' liter volt egy tehén átlagos produktuma, tavaly már 4700 liternél tartottak. Sikeres voilt a hízómarha-előállítás is, csupán az elmúlt esztendőben 450 darab, egyenként 500 kilogrammos hizómarhát értékesítettek, döntő többségében exportra. Kedvezőtlenebb azonban a kép a sertéstenyészetben. Általában az jellemző az állat- tenyésztésre, hogy a dolgozók régi, alig korszerűsíthető épületekben végzik feladatukat. Fejlesztési tervük ebben az ágazatban ezért érthetően az, hogy növeljék a gépesítettséget. Más a helyzet a szőlészet- borászat területén. A bányászattal kapcsolatos termelő terület csökkentéséből származó kieséseket a növény- termesztés mellett a szőlészetben igyekeztek pótolni. így 1980-tól napjainkig 185 hektár korszerű szőlőt telepítettek, és ez a rékonsitruk- oió egyben része a megyei vörösbor - pr ogram naik. A itemv szerint összesen 200 hektár szőlőt telepítenek, ebből pedig 110 hektárt kimondottan vörösbor termelésihez. — A minőségről csak annyit — mondja Imre bácsi —, hogy a borgazdasági kombinát szakemberei szerint, a jelenlegi értékesítési gondok ellenére a mi boraink 80 százalékban exportalapként szerepelnek... Egyébként, borfeldolgozó és tároló kapacitásunkat 8 ezer hektoliterrel növeltük. Miiközben mindez kiderül, bejárjuk a szomszéd falvakat. Öröm látni, tapasztalni, hogy a tsz-hez tartozó községék lakosságát milyen jól ellátják zöldséggel, gyümölccsel és hússal, és Szabó Imrétől azt is megtudjuk: Egerben és Mátraházán is üzemeltetnek egy-egy zöldségboltot, és ezeket — mint eddig —, a továbbiakban is jó minőségű áruval látják majd el. Közben visszakanyarodunk Detkre. A sörpalackozó előtt haladunk el, s ezzel vissza is váltunk a melléküzemági tevékenységre. A sörpalackozás . és szállítás haszna többrétű. Elsőként talán azt említhetjük, hogy javítja az évek hosszú sora óta akadozó ellátást. Sajnos, nem az egész megyében, de Detk környékén igen. Itt ritka eset, hogy a napközben meg- szomjazották hazafelé ne találnának egy-egy üveg üde kőbányai sörre. Mindebben persze, az sem utolsó, hogy a sörkiszerelés és szállítás évente 5 millió forint nyereséghez juttatja a szövetkezetét... Ezzel pedig — mint mondani szokás: a teljesség igénye nélkül — végére értünk kis kőrútunknak. A tapasztalatok alapján okkal kívánhatjuk, csak így tovább detkiek! B. Kun Tibor Hz áldozat nem volt hiába Szakmunkásképzés a hatvani termelőszövetkezetben Emlékszem a kilenc évvel ezelőtti rajtra, az akkori áldozatkészséget így magyarázta Tóth János főmérnök, aki igen sokat tett azért, hogy a hatvani Lenin Mező- gazdasági Termelőszövetkezetben megindulhasson a szakmunkásképzés. — A feltételek megteremtése nem könnyű dolog, ám meggyőződésünk az, hogy az erre költött forintok idővel busásan kamatoznak. Az igazság az, hogy tsz-ünknek szüksége van staféta váltókra, gépszerelőkre, hiszen csak jól képzett fiatalok boldogulhatnak az értékes kombájnokkal, kizárólag ők képesek arra, hogy kezeljék ezeket, s javítsák hibáikat. Ügy is mondhatnám: ma a holnapok magvait „■vetjük el”. Ha erre gondolunk, akkor nem szabad sajnálnunk a pénzt. o Az elhatározást valóra váltották, az életképes elképzelés fokozatosan beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Akkor is, ha menet közben adódtak kisebb-na- gyobb gondok, bajok, ezeken azonban úrrá lettek. — Eleinte meglehetősen kevés fiatal pályázott ide, így aztán aligha válogathattunk, fogadtunk mindenkit, aki jött. Törődhettünk is eleget a gyengébb képességűekkel, a kevésbé igyekvőkkel. Később azonban egyre többen figyeltek fel az általunk kínált lehetőségekre, s néhány esztendő múltán tnár mérlegelhettük az adottságokat, értékelhettük az általános iskolákból hozott útravalót. Nem csalódtunk, hiszen a fiúk közül jó néhányan úgy döntöttek, hogy a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után nálunk maradnak. Annál is inkább, mert az érintetteknek társadalmi ösztöndíjat biztosítottunk. Megoldottuk a környező szövetkezetek sajátos nehézségeit is, mivel a tsz-ben végzettek egy része itt helyezkedett el. Ezt természetesnek tartottuk, hiszen hozzájárultunk a népgazdasági óhajok teljesüléséhez, ráadásul — s ez sem akármilyen előny — sokrétűen kamatoztatható tapasztalatokra is szert tettünk. o A mecénási szándékot rangjának megfelelően értékelték az illetékesek, s nem húzódoztak az anyagi jellegű támogatástól sem. — Ennek köszönhető az, hogy fokozatosan gyarapodtunk, hogy hozzáfoghattunk az új tanműhely tető alá hozatalához, hogy az ifjak egyre jobb körülmények között készülhetnek fel jövendő hivatásukra. Az adottságok ma sem ideálisak, de munkatársaimmal együtt mindig hittünk abban, hogy egyre kedvezőbbé formálódnak. A fáradozás nem volt felesleges, mert kiemelkedő szorgalmú és képzettségű diákokkal is büszkélkedhettünk. Elég, ha csak azt említem, hogy két neveltünk- bekerült a SZET-re, azaz egyéves előkészítő foglalkozás után megpróbálkozhat az egyetemi felvételi vizsgával. o Az idő a bizakodókat igazolta, hiszen legutóbbi találkozásunkkor az agilis szakember örvendetes fejleményekről tájékoztatott. — Pályázat révén kértük a Művelődési Minisztérium segítségét, jó érzés arról szólni, hogy meg is kaptuk. Hatmillió forintot adtak arra, hogy az eddiginél is hatékonyabbá tegyük a gyakorlati oktatást. Ebből a summából négy és fél milliót korszerű szociális létesítmények emelésére költünk, másfelét pedig gépek vásárlására fordítunk. Azt szeretnénk, ha a jövő tanévet már ebben a minden igényt kielégítő környezetben kezdenék a tanulók. A kivitelezést gazdaságunk építőbrigádja végzi, így aztán joggal reméljük azt, hogy nem lesz határidő-módosítás, indokolatlan késés, s a minőséggel sem adódik különösebb baj. Szeptemberben harminc elsős, 28 másod- és 16 harmadéves gyarapítja nálunk ismereteit. Másképpen fogalmazva: nőtt a létszám, s ez a folyamat 1984-ben tetőzik, azaz 90 tagúra egészül ki a gárda. Jó kapcsolat formálódott a 213-as számú Damjanich János Ipari Szakmunkásképző Intézettel. Csorbítatlan az összhang, vagyis közösen munkálkodunk az azonos célok valóra váltásáért, örülnék annak, ha az intézmény birtokba vehetné az annyira várt kollégiumot, hiszen akkor nemcsak a környező településekről, hanem az egész megyéből fogadhatnánk a fiatalokat. Eddig a hatvani vállalkozás krónikája, amély azért is elgondolkodtató, mert tanulságai másutt is hasznosíthatók. A beszédes sztori bizonyítja, hogy a nemes ügyért küzdők mindig segítőkész szövetségesekre lelnek, azaz a pillanatnyi áldozat később sokszorosan megtérül. Nemcsak a Zagyva-parti városban, hanem másutt is... Pécsi István
