Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-17 / 220. szám

6. NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 17., szombat Művelődési ház - „félúton” Mi újság Füzesabonyban? Amikor bekopogtattunk a füzesabonyi nagyközségi já­rási művelődési ház ajtaján, az intézmény igazgatója sommásan csak ennyit mondott: nehéz helyzetben vagyunk. Aztán, ahogy kerestük-ku- tattuk az okokat, számba vettük az eddig elért ered­ményeket, s hallhattunk a tervekről is, — kirajzolódott a kép: milyen szerepet ját­szik a művelődési ház Fü­zesabony közművelődési éle­tében. Kevesen vannak — 1979-től vezetem az in­tézményt — mondja Bálintné Nagy Mária igazgatónő. — Az épület igen leromlott ál­lapotban volt: málló vako­lat, életveszélyes színpad ... A további működéshez se­gítséget kellett kémünk. A nagyközségi tanácstól meg­kaptuk a pénzt és hallatlan sok társadalmi munkával felújítottuk, barátságossá tettük az 1952-ben épült házat. Magán az épület beosztá­sán azonban nem tudtak változtatni. Így aztán ma is célszerűtlennek tűnik adott­sága. A nagytermen kívül egy nagyobb és két kisebb klubszoba, ami rendelkezésre áll, s ha meggondoljuk, mi minden funkciót kell ellát­niuk, kevésnek bizonyulnak. A nagyterem a nagyközség társadalmi rendezvényein kí­vül a sportfoglalkozásoknak, a járási úttörőrendezvények­nek ad helyet, a hétvégeken diszkót, szórakoztató műso­rokat tartanak. Az egyik szoba a Tinódi kórus próba­helye, a másikban a horgász­egyesület tagjai, a nyúlte- nyésztők, a bélyeggyűjtők találkoznak; a legkisebb pe­dig a gyerekeké, ahol a nyelvtanfolyamokat is szer­vezik. Nem könnyű dolog az egyes foglalkozások után azonnal alkalmassá tenni a A kíváncsiság vitt el a gyöngyösi művelődési köz­pontba, arra a rendezvény­re, amit így hirdettek: Fia- tai értelmiségiek fóruma a Gyorsuló idő klub rendezé­sében. Ha már ott értelmi­ségiek, méghozzá fiatalok akarnak vitázni a város ve­zetőivel, akkor ezt ki nem hagyhatom. Így döntöttem. ytólag ... ? Kezdődött azzal, hogy a város vezetői közül senki sem volt ott. Kivéve a vá­rosi KISZ-bizottság titkárát, ö volt az egyetlen „első szá­mú” személyiség. Természe­tesen — tisztelet minden he­lyettesnek, osztály- és főosz­tályvezetőnek, aki beült a falak közé, még ha néhányan közülük, különböző okból, időközben távoztak is. De eleve naivitás lett volna feltételezni, hogy a különböző szervektől és a vállalatoktól eljönnek egy ilyen rendezvényre azok,, akik egyszemélyben felelő­sök mindenért, ami „náluk”, a szervnél, a vállalatnál tör­ténik. Ilyen szempontból tehát csalódás nem ért. Sőt! Még arra gondoltam, a jelenlévők legalább nem jönnek zavarba, nem igye­keznek csomagolni a mon­dandójukat. Bevallom, mégsem ez tör­tént, és nekem ez csalódást okozott. Vártam a vitát mindarról, ami nyomja, fe­szíti a Mátra alján élő értel­miségieket, azokat, akik most gyűrkőznek neki ter­veik, elképzeléseik megva­lósításának. Aztán ... miért nincs olcsó szórakozó hely Gyöngyösön? Ezt a kérdést járták körül, olykor kissé elkalandozva a főiránytól mindazok, akik vagy az in­nenső, vagy a másik oldal­ról szólaltak meg. termet, a következő cso­portnak. A legnagyobb gondot azonban mégsem a tárgyi feltételek jelentik. — Ügy tűnik, tehetetlenek vagyunk, — mondja a ház igazgatónője. — Ebben az intézményben nyolc ember­nek kellene dolgozni, s mindössze hárman vagyunk. Egy népművelőnk nemrég ment el üzemi közművelő­dési előadónak, így három előadó helyett csak egy dol­gozik házunkban. Egy bal­eset folytán öt hónapra magam is kiestem a munká­ból. 1979 óta hozzánk tar­tozik a dormándi művelő­dési ház is. Az ottani nép­művelő január óta külföldön tanul, így egy helyettesítő látja el a feladatot. A füzes­abonyi művelődési házban például évek óta nem meg­oldott a takarítónői állás. A „miértekre” széttárja karját az intézmény vezetője. Mindössze annyit tud bizo­nyosan, hogy nem vonzó a művelődési házban dolgoz­ni. Heti hatvanyolc óra nyitva tartás — szombaton, vasárnap, ünnepeken is — ehhez elhivatottság kell. No, és nagyobb odafigye­lés — gondolom tovább ma­gamban — méghozzá a gaz­da, a fenntartók részéről... Kézfogás az üzemek­kel, a falvakkal Hogy miből gazdálkodhat a művelődési ház? A kérdés szorosan összefonódik az intézmény kapcsolataival; hisz közös fenntartásban működik. A nagyközségi ta­nácstól évente ötszázötven­ezer forintot kapnak fenn­tartásra, a partnerek pedig a környező üzemek, a hely­beli intézmények. — A Mátravidéki Fém­művek például minden év­ben százezer forintot ad a helybeli áfész 70 ezret, és Szórakozás. Kell, persze, fontos is, ha... ! Mondják, az értelmiségi attól értelmiségi, hogy gon­dolkozik, kerüli a közhelye­ket, szeret a felszínnél mé­lyebbre látni és gyakran fo­galmaz meg kérdőjeles mondatokat. Ha úgy tetszik: akadékoskodik is. Ezt a fajta feszített han­gulatot vártam és kerestem, de nem találtam. Ügy a második óra felé már fel­röppent egy mélyebbre vá­gó megjegyzés: miért leéli valakinek négy év után is középiskolai tanári oklevél­lel napköziben lennie és, hogy mitől lehet valakinek „igazán elege” az újságírók­ból, a magyar sajtótól úgy általában és konkrétan: a parádsasvári gyermeküdülő vaságyainak színei okán — de ez utóbbi csak felszított egy alkalomhoz nem illő té­mát, ami önállóan is megél­hetne, ha nem is ilyen pro­vokáció szerint. Eltelt három óra, de vé­gül nem jutott tovább a fórum az „úgy hallottam” fundamentumára épített ál­talánosításokon. Itt, bizony, vita nem volt. Itt, bizony, nem kellett kí­nosan feszengenie senkinek a szemérmetlen őszinteség­gel, de kultúráltan megfo­galmazott kérdések halla­tán. Beszélgettek a jelen vol­tak, ha nem is egy olcsó árakkal kedveskedő, fiata­loknak való szórakozó he­lyen, hanem a Mátra Mű­velődési Központ első eme­leti klubhelyiségében. Ha meggondolom, három órát eltölteni együtt — ez sem akármi a mai, rohanó, sietős világunkban. G. Molnár Ferenc 1983. szeptember 16. — Ba­lázs Sándor író születésének 100. évfordulója alkalmából koszorúzás! ünnepséget ren­dezték pénteken a Farkas­réti temetőben. A sírnál Bárány Tamás író, az író- szövetség próza! szakosztá­lyának elnöke emlékezett meg Balázs 'Sándorról, aki a kisvárosi élet a kisváros embereinek kitűnő megíi- gyelőjéként, megörökítő­jeként aratott sikert. Drá­máiból többet a Nemzeti Színház is műsorra tűzött. A síron elhelyezték a megemlékezés virágait az írószövetség, a Magyar Népiköztársaság Művésze­ti Alapjának, a Petőfi Iro­dalmi Múzeumnak, az Iro­dalomtörténeti Társaság­nak a képviselői, valamint egykori tanítványai, tisztelőd. 1983. szeptember 16. — A nagy horvát író, August Senna nevét vette fel a pécsi délszláv klub. Senóá- niak olyan szerepe volt a horvát nemzeti regény meg­teremtésében, mint nádunk Jókai Mórnak. A 145 éve született író a múlt század derekán egy ideig a mecsek- aljai városiban ddákosko- dott, emlékét márványtáb- •la őrzi egykori iskolájában, a mai Nagy Lajos gimná­ziumiban. Pécsett — részben ősla­kosként, részben bevándor­lóként — 3000—4000 szerb— horvát anyanyelvű ember áll. A klub élsősorban az ő művelődésüket szolgálja, de megyei feladatai is van­nak, működési programját most alakítja ki. Az intéz­ményben könyvtár nyílt, színjátszó csoport és női énekkar működik. ősztől tavaszig majd min­den héten Lesz valamiilyen érdekes esemény a klubban. Egyebek között kerekasztal- beszélgetésre hívják meg a délszláv nemzetiségi szö­vetség főtitkárát, megemlé­keznek Ivan Mestrovic ju­goszláv szobrászművész szü­letésének 100. évfordulóról, önálló esten mutatkoznak be a klub amatőr \együtte- sed, kiállítást rendeznek nemzetiségi könyvekből, va­lamint délszláv szőttesekből és mohácsi busóádareakból. EGYEDÜL Arra lettem figyelmes, hogy a lakásban krákogást hallok. Pedig egyedül voltam! Minden idegsejtemmel várakoztam. És újra krá- kogás. szuszogás. Lábujj­hegyen belopóztam a kamrába. Senki. Már az előszobában ha­saltam a padlón, hátha a szekrény alatt bújócská- zik velem valaki. Ijed­temben majdnem bezu­hantam a szekrény alá! Most ia szobából jött a hang. Szötyögő, szutyogó hang. Ez nem igaz! Ravaszul a szoba és az előszoba közötti ajtóban álltam. Ha törik, ha sza­kad, meglesem ezt a hí­vatlan vendégemet. És ahogy ott álltam az ajtóban... De ez őrület! ... A konyhában krákogott valaki. Sőt! Egy hatalma­sat tüsszentett, majd kö­rülményesen kifújta az orrát. Most már nem lopakod­tam, hanem kicsörtettem Groteszkek a konyhába. De semmi. Soha többet nem fordult velem elő ilyen eset. De azóta félek a csend­től. Félek, hátha megint megfázik! ESŐ Vézna kis esőcsepp volt, amikor elindult. Inkább csak esett. A szürke levegőben na­gyot nyújtózkodott és körbenézett. Körülötte osztálytársai szemerkél­tek, akikkel egy felhőben járt. Undorodva hunyorí­tott. ö is ilyen esetlen, tudatlanul zuhanó csepp lenne? Ő, aki valamikor a floridai partokat nyal­dosta? ö, akit a Nap kü­lön Ivitt föl a karjaiban az égre? Lehetetlen. Indulataitól lassan meg­duzzadt, és gőgösen el­kezdett zuhanni. Lemara­dozó társai felé csakúgy záporoztak a lekicsinyítő szavai. Élvezte a sebessé­get. Tudta, hogy egyedül ő zuhog. iA többiek... Ugyan! Mind nyárspolgár. Csak szemerkélnek. Ö, ő, ő viszont elsőnek fog be­futni. Gyönyörű ez az idő! Minden őérte létezik! Már szédült a zuhanás­tól. Szédült a saját gon­dolataitól. ő, ő. ő! ö fog elsőnek megérkezni! A halhatatlanság csak az el­sőknek kedvez... ... a járda szélén egy tócsa borzolódott. Apró, piszkos hullámaival kör- bekémlelt. Merre is ter­jeszkedjen, ha zuhogni fog az eső? A RANDEVÚ A háztetőkön ikikeltek a nyár első macskái, a ka­nálisok tetején pedig né­hány patkány bimbózott. Pócsavári Alfréd, a nagy író, nyakán a mezei cso­korba szedett nyakkendő­jét kigyomlálta és várt. Legújabb regényhősével be­szélt meg randevút, Tini­kével, a csacska írógéppel. Pócsavári Alfréd felesége, Margó. a füzet jobb szé­lén hiába párta ezen a délutánon... BIONYELVTAN Mell azért két „l”, mert kettő van belőle. És a Iváll is. Aztán van még a fül, az orr, meg ujjjjj. v •A fogggggggggggggggggg­gggggggggggggg-rói nem is beszélve, mert abból har­minckettő van. A ihaj? Az csak haj, mert egy híján mind ki­hullott. Szűcs Mariann T kapunk támogatást a többi füzesabonyi szövetkezettől is — sorolja az igazgatónő. Mindennapos kapcsolatra épül az együttműködésünk. Valamennyiüket felkeressük ajánlatainkkal, s figyelembe vesszük sajátos kéréseiket. Ha kell, „házhoz visszük” a programot: előadói estet, politikai műsort vagy akár színházi előadást. — Hogyan segíti a ház a községek közművelődési munkáját? — Sajátos helyzetben va­gyunk. A füzesabonyi já­rásban nem kevesebb, mint nyolc komplex oktatási-köz­művelődési intézmény mű­ködik. Tevékenységükhöz mi egyszerűen nem tudunk módszertani segítséget nyúj­tani, hiszen a járási műve­lődési ház ma is a hagyo­mányos módon szervez. A többi községben viszont si­került megvalósítani a mű­sorkoordinációt, a vándor- kiállításokat is. (Amint kiderült, erre már csak pénzszűke miatt is szükség van. A fellépő mű­vészek gázsija magas, s ha a közeli településeken egy nap két műsort adnak, a művelődési házak legalább az „útiköltséget megspórol­ták”.) — A közönség elvárná a rangos kiálításokat is ... — Évente kétszer, ha meg­valósíthatunk ilyet. Nekünk például nem jutott pénzünk saját paravánrendszerre, s ugyanez a gondja a járás többi hagyományos művelő­dési házának is. így hát egy- egy igazán szép képzőmű­vészeti kiállításon is oszto­zunk. Amit bátran vándo­rolta thaitunk: a kétévenkénti járási amatőr képzőművé­szeti tárlat. Izgalmas elképzelés A füzesabonyi járási hi­vatal művelődési osztályán megtudtuk: tervezik a nagy­község új könyvtárának épí­tését. A régi ugyanis nem méltó körülmények között látja el feladatát, egy fel­vonulási épületben működik. Az újnak a terve már elké­szült, s igen izgalmas, figye­lemre méltó elképzelés sze­rint. A nagyközségben egy te­rületen helyezkedik el a művelődési ház, a mozi;» a középiskola és az „ifjúsági park”. S egy meglévő sza­bad térség: ideális hely a könyvtárnak. Ily módon ala­kíthatnánk ki az úgyneve­zett füzesabonyi nevelési központot; jól megszervezett együttműködéssel. A műve­lődési ház igazgatónőjének ésszerű az elképzelése, ja­vaslata. Mindenekelőtt a mozi játsszon szerepet a ház életében. Hiszen az ott levő lépcsőzetes széksorok ideális feltételt nyújtanak egyes színházi előadásoknak. A mozi mellett megépülő könyvtár a középiskolások­nak is nagy segítséget nyújt majd — tanuláshoz, műve­lődéshez egyaránt Igaz, sok a bejáró diák, de a tervek szerint hatvanszemélyes kollégiumot is, építenek, s ily módon teljessé válik a komplex nevelési-művelő­dési központ. A nagyközségi tanácson megtudtuk: a diák­otthont a jövő évben tető alá hozzák. Az új könyvtár megépítésére a járás közsé­gei eddig másfél millió fo­rintot adtak; ebben az öt­éves tervben megkezdik épí­tését. A nagyközségi tanács közművelődési alaptól 3 mil­lió forintot igényelt. Ha meg­kapják az összeget, még eb­ben az ötéves tervidőszakban megépülhet a könyvtár is. Az elképzelésen már túl­léptek Füzesabonyban, a tervek elkészültek. Jó lenne, ha a nevelési központ minél hamarabb megvalósulna. Mikes Márta fiatal Értelmiségiek fóruma ,Majdnem“ vita Emlékezés Balázs Sándor íróra Kötet a látogatásról A Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség július 18—23-1 szovjetunióbeli látogatásáról Baráti látogatás címmel, szép kivitelű kötetet jelentetett meg a Kossuth Könyvkiadó. A kötet az Indulástól a megérkezésig követi nyomon a látogatás minden mozzanatát, s tartalmazza töb­bek között a látogatásról kiadott közös közleményt, s a leg­fontosabb dokumentumok szövegét. A kiadványt illusztráló gazdag képanyag is dokumentum értékű August Senoa nevét vette fel a pécsi délszáv klub

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents