Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-17 / 220. szám
Városformáló közösség Beszélgetés Barna Gáborral, a Magyar Urbanisztikai Társaság főtitkárával 4. Városainknak felszabadulás utáni nagyarányú fejlődése megannyi szép eredmény mellett nem egy ellentmondást is létrehozott. Így például azt. hogy a nagy megújítási folyamatban nem eléggé törődtünk a régi városkép megőrzésével, a régi és az új épületek összhangjával. Ma már túl vagyunk azon, hogy a város- fejlesztést látványos bontásokkal és kizárólag új lakótelepek építésével képzeljük el. Törekszünk arra, hogy a múlt értékeit megtartva formáljuk tovább településeinket. Erről beszélgetünk Barna Gáborral, a Magyar Urbanisztikai Társaság főtitkárával. NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 17., szombat Araszol az Iskolázógép — Lakótelepeink városnyi lakóval sem igazi városok. Miért nem? — Egy-két évtizeddel ezelőtt a ma tipikus lakótelepei ideálisnak látszottak. Ideálisnak, hiszen a korábbi egészségtelen, szűk, zártud- varos házsorokat vagy kolóniákat egészséges, levegős, napfényes beépítéseik váltották fel, követve a modem építészet elveit. Az igényeknek megfelelően elkülönültek mindennapi tevékenységük színterei: az otthon, az iskola és a művelődést szolgáló létesítmények, a munkaihely. A lakótelepeken azonban az ottlaikók mégsem érzik igazán otthon magukat. — Mi az oka ennek? — Az okokat hosszasan lehetne sorolni. Az oly gondosan kialakított zónák például a lakótelepen belül idővel önálló életet élve sok bonyodalmat okoznak. Gondolok itt a gyalogos és motorizált forgalom elkülönítésére, ami alapjában véve helyes dolog, de csakis akkor, ha a kettő valóban zavarja egymást, különben parkolási, illetve bevásár'á- si gondok adódnak belőle. Nehezen elfogadható az is, hogy a lakótelep szinte teljesen elkülönül a régi várostól, hogy nincs a kettő között kapcsolat. S nem érzi jól magát a lakótelepi polgár azért sem, mert a modem építészetben a téralkotás elvesztette jelentőségét Holott az építőművészet, téc- művészet. A lakótelep építésze azonban nem tereket formál, hanem tömegeket alkot, amelyek között az emberek nem találják helyüket. A nyugati országokban a lakótelepek egyhangúságának enyhítésére megpróbálkoztak játszani a tömb" kel: a magas ház mellé alaNem irigylem az ellenőröket. Ki lelkesedne értük a bolti dolgozók közül? Hiszen az ellenőrnek az a feladata, hogy ne hunyjon szemet, azaz: minden hibát észrevegyen és meg is büntessen. Ebből következne, hogy mindahánya csupa rosszindulatú ember lenne? Aligha. Van rá példa, nem is egy, hogy észreveszik ők a szándolatlan tévedést is és ilyenkor .. . inkább csak figyelmeztetnek. Vajon milyen tapasztalatokat gyűjtöttek össze Gyöngyös üzleteiben az elmúlt hónapok során? Általánosságban Azt szokták mondani, hogy a Mátra lábánál elterülő város kereskedelmi ellátottsága ellen nem sok panasz merülhet fel. Igaz. itt sem minden fenékig tejfel. A hivatal erről így fogalmaz: csonyat húztak, a síkot hajlították ... Szerencsére, anyagiak híján mi eddig nem jutottunk el. Szerencsére, hangsúlyozom, mert a lakótelep e megoldásokkal legfeljebb zaklatottabb lett, de nem barátságosabb. — Kísérletezünk mi is. Ezt jelzik például a külömböző, meglehetősen rikító színekre mázolt épületek. — Ezek eredménytelen kísérletek. Nálunk csak az utóbbi években vált egyértelművé, hogy e kívülről közelítő megoldások nem vezetnek sehová. Az építészetnek vissza kell kapnia azt a funkcióját, amellyel valóságos társadalmi tevékenységet szolgáló teret adhat, s ez nem azon múlik, hogy magas-e a ház, vagy alacsony, hogy sárga színű-e vagy lila. S nem csupán az építészeknek kell megkapniuk ezt a lehetőséget, hanem minden egyéb, az építészethez kapcsolódó szakmának, a különböző iparművészektől a kertészekig, hogy együttesen formálhassák környezetüket. Mégpedig úgy, hogy a településekben helye legyen a réginek, ne maradjon ki a természet, s fők ne maradjon ki maga az ember. Valamiféle újraforgalmazása szükséges tehá‘ a városnak. — Milyen jelei vannak e szemléletváltozásnak? — Az országot járva számos biztató kezdeményezéssel találkozhatunk, melyek azt erősítik, hogy korunknak, igényeinek és lehetőségeinknek megfelelően kell építenünk. A régi értékek maradéktalan megőrzését példázza a soproni bel— Az eseti problémák korlátozott árualapokkal és áruszervezési hiányosságokkal függtek össze. Ha ezt a furcsa nyelvezetet lefordítjuk magyarra, azt mondhatjuk, hogy előfordul, amikor nincs elegendő áru a polcokon, mert nem rendelnek vagy nem szállítanak megfelelő mennyiséget. Ha az okát is keressük ennek a ténynek, a népi ellenőrzési bizottság megállapítását idézhetjük: — Továbbra is tapasztalható az egymásra mutogatás a Tiagykreskedelmi és a kiskereskedelmi szervezetek között. A belső ellenőrzések hatékonysága alig érezhető. Általában javult a csecsemőruházati kínálat. A vegyes iparcikkek közül a fém- tömegcikkekből, az olcsóbb bútorokból és a mezőgazda- sági kisgépekből van kevés. A szilárd tüzelőanyagokból az ellátás majdnem zavartaváros és Kőszeg városmag- va. Ez utóbbiban rácsoda kozhatunk anra is, hogy milyen harmonikusan illeszkedik egymáshoz a régi és az új. Hasonló törekvés jegyében folyik az egri belváros korszerűsítése, a történelmi múlt megmentése és beépít* se a mába. Kellemes, barátságos Salgótarján központja, szemléltetve egyúttal azt, hogy ha nincs mit megtartanunk a múltból, akkor is lehet szépen építeni. A zalaegerszegi városközpont azzal ragadja meg az embert, hogy építészete a mívesség felé hajlik. Szemet gyönyörködtető a sárospataki művelődési ház. A természettel való szoros kapcsolatot példázza Kazincbarcika. Többek között azért oly kedves. mert nem építették be a hegyeket, mert a zöld szinte belefolyik a városba. — Hogyan lehet megtartani, emberarcúvá formálni városnyi és mégsem városszerü lakótelepeinket? — Gyakran elégedetlenkedünk velük, mondván, hogy befejezetlenek. Azok is, olyan értelemben, hogy késve készül el az óvoda, az iskola az ABC-áruház. A baj az, hogy lakótelepeinket valóban befejezzük, megtervezvén bennük mindent — némi túlzással az első épülettől az utolsóig, a játszótéri pádtól a facsemetéig. Egy város azonban soha nem volt, nem is lehet kész. Polgárai keze nyomán változik, fejlődik napról napra igazán. Dunaújvárosira kezdetben aligha mondhattuk volna azt, hogy szép. Ma az odalátogató jól érzi magát, kellemesnek, szépnek találja. Miért? Mert lakói belakták, alakították, széppé varázsolták rózsalugasokkal, lépcsőkkel, passzázsokkal. — A települést az emberi közösségek formálják. A lakosságnak is lehetőséget kell kapnia környezete formálására alakítására. A helyi vezetés és a lakók okos alkotó együttműködésére van szükség ahhoz, hogy lakótelepeinknek oly sokat szidott képe megváltozzék. És ez már nem esztétikai, hanem társadalmi kérdés. (K. K.) lan volt, de a választék még bővíthető lenne. Az^építő- anyagakból növekedett a kínálat, de még mindig magas a hiánycikkek száma. Javítani kellene a kereskedelemben a kölcsönzési tevékenységet. Nagy vonalakban ennyit lehet általánosságban elmondani az áruellátásról. Többen együtt A kereskedelem ellenőrzése éppen olyan terv szerint folyik, mint minden más, hatósági tevékenység. A tanácsi szakigazgatási szerv mellett részt vesz ebben a munkában a rendőrség és a KÖJÁL, ahogy az érdekelt vállalat vagy ÁFÉSZ központjának szakembere is. önként vállalt társadalmi munkában ott találjuk azokat a személyeket is, akik igazolványuk tanúsága szerint a lakosságot képviselik. Nem valamely nemzetközi szabadegyetem beharango- zójául szegődött a tollnok; a látszólag lényegesen színtelenebb téma a káli csemetekertben került tollagépe elé. Mert: meghökkentő, amit hallott. Azt ugyan maga is tapasztalta, hogyan szaporítják a csuvas erdészek a tajga láthatóan végtelen állományát. Az egyformán szálegyenes, egyformán 40 méterig gally- talan, utána tízméteres üstö- köt növelő gyönyörű vörösfenyő derekára alpinista kúszik fel. Hágóvasait póznamászó villanyszerelő lábain láthattuk itthon; szakértelmét, amellyel kiválasztja a legszebb tobozokat a tűlevelek közül, errefelé még ott sem . .. Ezt látja a Vol'ga-parton a hírlapíró, és azt hiszi — nincs tovább! Ez a csúcs, a fa továbbsza- porítását nagyobb műgonddal végezni nem lehet. Aztán találkozik Gurisatti Gáborral, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság káli csemetekertjében, aki részletes magyarázatba kezd. Először arról, hogy: — A fent vázolt módszer nagyon látványos, de jelentős kockázata van. No, nem a szedő szempontjából — bár erről érdemes volna véle szót váltani —, de a szedett mag — zsákbamacska! Mert hiába a legszebb fa toboza, ha a virágport valamely csenevész fenyőről szállítja oda a szél! Valami lehet benne; a Kálban begyűjtött virágpor elemzése során Afrikából (?!) idevetődött pollent, virágport is leltek már! Hogyan lehet kizárni az elkorcsosult fa pollenjét a beporzásból? — Ahogy nálunk! A legközelebbi azonos fafajt ötven kilométeres távolságon belül nem tűrjük meg! Ez Az ő feladataik mindig meghatározott témára vonatkoznak. Arra a- kérdésemre, menynyire értenek az ellenőrzéshez a társadalmi munkások, a következőket válaszolta Koren Péter, a városi tanács kereskedelmi felügyelője: — Munkájuk szakmai színvonalát úgy is igyekszünk emelni, hogy több napos továbbképzést szerveztünk nekik, amelybe bekapcsolódott a Szakszervezetek Megyei Tanácsa is. Adatok bizonyítják, hogy az utóbbi években hányszor nyitottak be egy-egy üzletbe az ellenőrök. Ezekről a látogatásokról jegyzőkönyvet készítenek. — Milyen eredményességgel folytatják ezt a munkát? — Az iparcikkboltokban tapasztaltuk a legkevesebb hiányosságot — válaszolta a felügyelő. — A próbavásárlások során nem tártunk fel fogyasztói károsítást. Előfordult viszont, hogy az árjegyzék nem volt kifogástalan. A következménye: helyszíni bírság. Megtörténik az is, hogy a bútorokhoz nem csatolják a minőségi bizonyítványt. — Mik a tapasztalataik az élelmiszereknél? alapkövetelmény. De a technológia legújabb vívmányai is bekerültek módszereink közé. Amit a hat hektáros plantázsunkban feketefenyőből összegyűjtöttünk, annak gallyait Korzikáról, Romániából, a két Németországból hordtuk össze. A legszebb fák legszebb gallyait oltottuk a mi alanyainkra — így az egész ültetvény minden kis ága Európa legszebb példányainak örökletes anyagait hordozza. Miután pedig más nem porozhatja be őket, csak ők egymást, így nagy valószínűséggel várhatunk egészen kiváló eredményeket. — Megéri ez a nagy műgond? — Csak az éri meg, ha valamivel a többiek elé megyünk! Ez üzlet is: gondolja, hogy Finnország például tőlünk vásárolná erdőinek utánpótlását, ha neki nem éri meg? — Finnország? — Igen, igen! A saját körülményei között egy facsemete ott 25—30 év alatt fordul termőre. Nálunk elültetve a teljesen más környezeti feltételekre úgy reagál, hogy „ijedtében” már tízéves korától terem, maghozama az otthoni többszöröse. Tehát, ha a beporzás szigorú feltételeit garantáljuk, úgy érdemes a finn erdőket innen pótolni. Nekünk szempont: a fák itt csak ötméteresre nőnek, könnyebb magot szedni. Tehát: finn erdőt nevelünk. — Csak azt? — Nem; Hatvanban 20 hektáron erdei fenyőt, a várbükki 6 hektáron lucfenyőt, Hevesen egyelőre 20 hektáron erdei fenyőt — majd ezt megduplázzuk! — termesztünk. — Aminek magja kincset ér! — Nagyjából minden harmadik vásárlásunknál pontatlan mérést és elszámolást állapítottunk meg. Ez az arány eléggé riasztó, de ha hozzáteszem, hogy a vásárlók és a vállalat megkárosítása fele-fele mértékben fordul elő, azt mondhatom, hogy a legfőbb oka a pontatlan szorzás. — Milyen esetben bírságolnak? — Ha a többletszámolás nem éri el tételenként az egy forintot, akkor a helyszínen bírságolunk. Ha ennél magasabb, akkor szabálysértési feljelentést teszünk. Amikor az ellenőszésben több szerv is részt vesz, nyilvánvalóan kerülik a párhuzamos felelősségre vonást. Néhány jellegzetesség Bizonyos tipikusság is felfedezhető az előforduló hiányosságokban. Például. A vendéglátásban a leggyakoribb, hogy a rendelt szeszesital mennyiségéből „néhány csepp” hiányzik. Igaz, hogy a pultnál vagy a presszóban nem kérik el a vendég személyi igazolványát, de nem ritka eset, amikor a fiatalkorúakat is — Mégsem azt adjuk el! Az igazi nyereség a facsemetén van. A mag tehát hidegágyba kerül, esetleg szabadföldre. így, legfeljebb két év alatt lesz exportképes — de az már üzlet, valóban ! Pöfög tehát az önjáró iskolázógép. Hat asszony üldögél kényelmesen a fűthető , szélvédett kabinban; szempont, hogy a kora tavaszi, késő őszi telepítéskor ne fagyoskodjanak feltétlenül a dolgozók. Egyetlen tízórás műszak alatt az Ege- dal iskolázógép 100—120 ezer facsemetét tesz a porhanyós földbe — büszke is rá Gurisatti Gábor: — Ma már hatmillió lenne az ára; Párja egyetlen van, Jugoszláviában a szocialista országok közül. Unikum tehát; de nélküle a 80 hektáros kert nem tudna felnevelni 12—15 millió csemetét évente, 5—6 millió darabot pedig el kell adni minden évben, hogy a két- megyényi erdő utánpótlása biztosított legyen. Mégsem kizárólag innen születnek újjá megyénk erdei: — Ma már, ahol lehet, egyszerűen bekapálják a makkot a MEFAG megújítandó erdeiben, pár évvel a tervezett felújítás előtt. Utána az állomány felét kivágják, hogy fényhez jusson a többi. Amikor megerősödtek, akkor jön a tarvágás. Ahol lehet: ugyanaz a fafaj marad. Ez a legolcsóbb, és a természetes kiválogatódást is leginkább ez a mód garantálja. Ha ez nem megy, akkor magot szedünk, esetleg még röntgennel is besugározzuk . . . Tudjuk: innen már tudomány! Kőhidi Imre kiszolgálják sörrel, pálinkával. Ilyen esetben a rendőrség kéri számon a felszolgálótól a rendelet megtartását. Nem valami szívderítő, hogy a lejárt szavatossági idejű nyersanyagokat, ételeket az ellenőrzött üzletek negyedrészénél kellett megsemmisíteni. Bármennyire is „kínos”, a mellékhelyiségek tisztasága még általában... szóval: volna mit takarítani bennük. Abból, hogy a büntetések mértéke hogyan növekedett, lehet az ellenőrzések szigorúságára következtetni. De valahogy nem ezt tartom a lényegnek. Annyira naív nem vagyok, hogy feltételezzem: eljön az idő, amikor az ellenőrök csak a vásárlók könyvét kérik el, hogy beleírják, mennyire elégedettek, kit, hogyan illet dicséret az . udvarias kiszolgálásért, a tökéletes mérésért és számlázásért. De jó volna abban hinni, hogy megindul egy, a mostanival ellentétes mozgás — a büntetések és a bírságok számának és mértékének csökkenésével. Miért lenne mindez csak álom? G. Molnár Ferenc MÁR EGY FORINTNÁL Megérkezett az ellenőr Nebulók Európa minden tájáról ISKOLÁZÁS - GÉPPEL?
