Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-17 / 220. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 17., szombat 3* Miért nem akarunk okosabbak lenni? Beszélgetés Müller Istvánnal, az OMFB elnökhelyettesével Napjainkban egyre több szó esik a műszaki fejlesztési gyakorlatunk megújulásé­nak követelményéről. Egyre jobban bebizonyosodik, hogy csak a szellemi tőke jobb hasznosításával javítható, vagy tartható meg jelenlegi külgazdasági pozíciónk. A népgazdaság kutatás-fejlesztési rendszere állandóan változik, mind intézményi, mind pénzügyi szabályozási kereteit tekintve. Annak megítélése, hogy kedvező vagy ked­vezőtlen irányba, az már vitákat vált ki. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság, mint az ország kutatás-fejlesztéseinek egyik fő koordinátora sem kívülálló ez ügyben. Ezért is beszélgettünk Müller István elnökhelyettessel, a Népújságot Breit- ner Miklós képviselte. r Ámulok Nem akarok hinni a szememnek. Biztosan sajtó­hiba lehet, mindjárt ez villan belém. Olvasom a Gyöngyösi Műsorfüzet szeptemberi szá­mának 22. oldalán, hogy a gimnáziumot Kovács P. Ferenc vállalkozó emberei hozták tető alá, méghozzá úgy, hogy 1898. április 10-én kezdték el, és 1899. jú­lius 1-én fejezték be az építkezést. összesen 1753 négyzetméternyi területet hasznosí­tottak, és kialakítottak 32 tantermet. A felszerelések leszállítását a gyöngyösi, illetve a brassói cég egy hónap (!) alatt maradéktalanul teljesítette. Dristen, kapok a fejemhez... és érzem, elakad a lélegzetem. Létezett ilyen? Kézzel, lapáttal, talicská­val, malterosládával, gépek nélkül... ! ... és se határidő-módosítás, se szállítási nehézsé­gek, se más ... semmi? Melyik az a vállalat ma, nálunk, amelyik ezt a múlt századi „bravúrt” utánozni lenne képes — szerte az országban? Pedig a munkások, a mérnökök, az építésvezetők ma sem rosszabbak, mint... sőt! Hol lehet a baj? (—ár) Tömény sör? Új eljárással több sör készül Kőbányán — A pénzügyi korlátoktól eltekintve, a világszerte ta­pasztalt felgyorsult innová­ció láttán a vállalatok — főként a feldolgozóiparban érzékelhetően és meglehe­tősen bizonytalanok abban, mit Is fejlesszenek. Mikép­pen lehetne bizonyosságot nyújtani a számukra? — Ebben a tekintetben némileg szerencsés helyzet­ben vagyunk, hiszen a ma­gyar népgazdasági kutatás­fejlesztéseit tekintve nagy­mértékben követő jellegű. Tehált a másutt már kiér­lelt termékek, technológiák minél gyorsabb hazad alkal­mazása is lehet a cél. A sóik, méltán szédítő hatású új termék, gyártási eljárás kö­zül, sajnos, van időnk ki­várni a győztest. Sajnos, hi­szen ezáltal a legtöbb ága­zatban elesünk a külpiaco­kon elérhető extraprofittól, de ez még nem jelenti azt, hogy ilyen kutatás-politiká­val nyereségre nem lehet szert tenni. A bizonytalan­ság főlkénjt arra vezethe­tő vissza, hogy a vállalatok anyagi lehetősége beszűkült. Nagyon nehéz állandóan öt-, de legalábbis négytalálatos lottószelvényt kitölteni. Nem engedhetjük meg ma­gunknak most. hogy találat nélküli szelvények sokasá­gán keresztül egyszer-egy- szer bejöjjön az ötös vagy a négyes. Sok a külpiacon a tiszavirág-életű, csak az extravaganciát szolgáló új termék, ezek gyártásába fej­lesztésébe kezdeni, a szá­munkra zsákutca. — Bizonyára némi vihart kavart a műszaki-fejlesztési alap képzési rendszerének friss megváltoztatása is ... — Érdekes jelenségeknek iléhetünlk tanúi. Korábban a vállalatok előírt kullcsoik szerint automatikusan képez­ték műszaki fejlesztési ala­pot. Most ez a rendszer ala­posan megváltozott. Szű­kült azon vállalatok köre, iahet fennmaradt a kötele­ző képzés, másutt pedig ez vállalati döntési hatáskör­be ment át. Az első reak­cióként a vállalatok jó ré­sze örült, hiszen most a nyereség tömege megnőtt, sőt a piac igénye szerint úgy kell csökkenteni az árat, hogy az a korábbi nyereségét nem mérsékli. De már jelzéseket kaptunk, hogy még Olyan, vallóban nem fejlesztés-igényes vál­lalatoknál is, mint egy ki­sebb nyomda, vagy konfek­cióüzem, ahol hosszabb táv­ban is gondolkodnak, bizo­nyos fejlesztési teendők el­végzésére vállalati elhatá­rozásból képeznek szükséges mértékű műszaki fejleszté­si alapcft. Külpiaci versenyképes­ségünk kétféleképpen ja­vítható: vagy a jelenlegi termékskálát bővítjük, te­hát a fejlesztések eredmé­nyeként új termékkel is megjelenünk a piacon, vagy, pontosabban: és a piac ál­tal már elfogadott termé- ikaimket korszerűsítjük; új formában, javuló minőség­ben, több szolgáltatással el­látva kínáljuk eladásra. Bármelyik irányt is választ­ja egy-egy vállalat, a kuta­tásira, a fejlesztésre szüksé­ge van. — A megújulás gyakori for­mája a licencvásárlás. Meny­nyire vált be ez a kutatás­fejlesztési forma? — Nagyon változatos kép 'tárul elénk, ha az elmúlt évtizedek licencvásárlásait, az annák következtében megvalósult műszaki fej­lesztést elemezzük. Roppant sok a pozitívum, hiszen szá­mos, ma már mindennap­jainkban is fontos szerepet játszó termék nem létezne a licencvásárlások nélkül. Gondoljunk csak az Ikarus busz egyes főegységeire vagy a hűtőszekrényekre, de a személygépkocsik nem kis hányadát is ilyen licenc alapján gyártott árukért kapjuk. A példák még so­rolhatók úgy is. hogy a fogyasztási termékek szé­les skáláját közvetetten már iiicenc alapján gyártott ter­mékeik segítségével állítják elő. Másfelől viszont lehan­goló, mennyire lassú az ilyen jellegű kutatási ered­mények hasznosítása. A külföldi eredmények átvé­telének előnye épperr abban áll, hogy nem kell idehaza mindent kitalálni, hanem a készet gyorsan, szinte hóna­pok alatt bevezetjük a ter­melésié és az így korsze­rűbbé vált áruval jelenünk meg a piacon. A tapaszta­lat azt mutatja, hogy sajnos, nálunk nem egy esetben öt­hét évig is eltart a külföl­di eredmény hazai átülteté­se. A másik kedvezőtlen tanulság, hogy nem fejlesz­tik idehaza tovább a meg­vásárolt licencet. Ahogy megvesszük, úgy megy a termelésbe és úgy is ma­rad. Japán példája bizo­nyítja, -hogy rengeteg licenc 'megvásárlásával, de azok­nak szisztematikus tovább­fejlesztésével, nem kell fel­tétlenül mindörökre a kö­vető országok csoportjába tartozni. Érthetetlen, mi­ért nem akarunk olyán oko- siak lenni, mint a külföldi mérnökök, tudósok. A li­cenced megvalósult termék » vagy technológia továbbfei- ilelsztése szabadalmakat, újí­tásokat tesz lehetővé a mű­szaki dolgozók részére, s ez növelhetné jövedelmüket és szakmai hírnevüket is ... — Egyáltalán képesek le- hetnek-e a vállalatok, intéz­mények a számukra leg­fontosabb műszaki-fejlesz­tési prolébmák megoldásá­ra összpontosítani? Hiszen termelési szerkezetükben azt tapasztaljuk, hogy sok­szor az öntészettől, a csa­vargyártástól kezdve az ösz- szes gépegység előállításáig mindennel foglalkoznak. A korszerűsítés pedig azt kö­vetelné tőlük, hogy pél­dánknál maradva az öntö­dét, a csavargyártást a gép­elemek termelését is fej­lesszék. — Ez a gond a hazai hát­téripar fejletlenségére vezet­hető vissza. Szinte érthetet­len a helyzet. Ha átnézzük ugyanis az utóbbi húsz év összes idevágó határozatát, mindig szerepel a háttéripar vagy ahogy korábban nevez­tük: az alkatrészgyártás fejlesztése. Mégsem valósulit meg sok minden. Így a vál­lalat ma kénytelen teljes keresztmetszetben fejlesz­teni, mindennel törődni, ahelyett, hogy az arra sza­kosodott vállalatok törődné­nek saját termékeik műsza­ki színvonalának karbantar­tásával. Mennyi pénz fogy így el fölöslegesen! A kuta­tásira, fejlesztésre szánt ösz- szegek ás mennyire szétfor- gácsolódnak! Ennek ered­ménye azután, hogy a tech­nológiai korszerűsítés is hátrányba kerül, sokszor egy-másfél évtized is elmú­lik, hogy az eredeti techno- 'lógiaá műveletiterven változ­tatnának. Óriási tartalék rej­lik az országban ezen a té­ren és ezt mihamarabb fel­színre kell hozni. — A vállalatok tehát bizo­nyos tekintetben kényszer- pályán mozognak. Csakhogy nem is lehetnek teljes és egyedüli urai a műszaki fejlesztésnek. Központi ku­tatási-fejlesztési politiká­ra minden országnak szük­sége van. — Igen. Megint japán .példát említek: akkor dön­töttek az elektronika ki­emelt fejlesztéséről, ami­kor az országban jelentős volt a munkaerő-fölösleg és a vállalatok számára semmi sem mutatott arra, hogy ilyen állásokat megszünte­tő iparág fejlesztésén kell munkálkodniuk. Az ered­mények közismertek, de azt is hozzá kell tenni, hogy az állam támogatása, ame­lyet a tőkés konszerneknek juttat kutatásra fordítható ipénzek formájában, vissza is kerül az államkasszába, mert a fejlesztések meg­valósulása után azoknaik- rneg kell hozniuk a nyeresé­get. Nálunk viszont a vál- lallaítok rövid távra gondol­kodnak . és általában csak a vállalati profilban keresik az újat. A különböző ipar­ágakat érintő kölcsönhatások már jórészt elkerülik a fi­gyelmüket;. Ezért nem árt, sőt szükséges, hogy legyen olyan szervezet, mint ha­zánkban az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság, amely koordinálja és ösztön­zi a különböző fejlesztése­iket, előbbre is tekint, na­gyobb időtávoikban gondol­kodik és feladata ez a te­vékenység. A rendelkezés­re álló pénzből kutatásokat liitcenovásáir lósokat finan­szíroz. A vállalatok fokozó­dó piaci érdekeltsége a vállalkozások erősödése még egyáltalán nem zárja ki egy ilyen szervezet létének s züikségességét. Új eljárást dolgozott ki a sörtermelés fokozására a Kőbányai Sörgyár. A szaba­dalmaztatott módszer lénye­ge: az italgyártás technoló­giájában különleges eljárás­sal a hagyományosnál kon­centráltabb sör készül, ame­lyet később hígíthatnak a megfelelő arányban. Ezáltal a gyártókapacitás — lénye­gében az üzem bővítése nél­kül — növelhető. A nagy­üzemi kísérletek az új tech­nológiával kedvező ered­ményt hoztak, s az első új gyártóvonalat most szerelik fel. A próbaüzem még az idén megkezdődik. A különleges technológiá­val a kőbányai világos mennyiségét kívánják növel­ni. Ez a gyár legkeresettebb sörfajtája, s az igényekkel — különösen nyáron — a meg­lévő gyártósorokon gyakran A fogyasztási iikkek se­regszemléjén a kiállítók kö­zött szerepel a Heves me­gyei Sütő- és Édesipari Vál­lalat is. A BNV-n bemuta­tott termékeik közül a mé­zes tortalapcsaládot vásár-, díjjal jutalmazták. Az új gyártmány háromféle — va­nem képes az üzem lépést tartani, s így nemegyszer előfordul sörhiány. Az új módszerrel azonban 15—20 százalékkal több italt állít­hatnak elő, ez évente meg­közelítőleg 400 ezer litert je­lent, ennyivel nagyobb mennyiség kerülhet a fo­gyasztókhoz. Szó van arról, hogy a sörellátás „fehér foltjainak” felszámolására is hasznosít­ják a töménysör-gyártás- technológiát. Csongrád és Békés megyében — nem lé­vén a közelben sörgyár — gyakran akadozik az ellátás, ezért az elképzelés szerint a borsodi, a pécsi és a kőbá­nyai gyárak e területen kö­zös palackozó csarnokot épí­tenének. Az üzemekben meg­termelt, koncentrált sört itt hígítanák, palackoznák, ez­zel javulhatna a környék sörellátása. (MTI) níliás, citromos és fahéjas ízesítésben készült, egy-egy csomagban három tortalap található. Minőségét 10 na­pig megőrzi, ez külön érde­me az összes eddig ismerttel szemben, hiszen azok szava­tosságát csak öt napig ga­rantálják a gyártók. Vásárdíjas termék Mézes tortalapcsalád ÉPÍTIK: A TANÁCSI ÉPÍTŐK Lakások Gyöngyösön és Egerben Bár az utóbbi időben mind jelentősebb részt vállalnak a megyében folyó épületfelújítási munkákból is, nem veszí­tették el a lakásépítésben kivívott rangjukat sem a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói. A lakótelepeken sorra magasodnak az alagútzsalus épületek, és mind több foghíjbeépítést oldanak meg ezzel a módszerrel a megye- székhely társasházépítései során is. Ha az árakat sokan tartják borsosnak, azt mindenki elismeri: a tanácsi építők a legmagasabb minőségi követelményeknek megfelelő laká­sokat építenek. Gyöngyösön, a Pacsirta-telepen az idén 48 lakásba már be is költözhetnek a lakók, az építkezés kezdése után pedig valamennyi üzlet és további 46 lakás is átadásra kerül. A Mátrai úton — ahol felvételünk készült — az idén 60 lakást adnak át, jövőre pedig 134 lakás és az orvosi rendelő is elkészül őszre. Az egri Csebokszári-lakótelepen még ebben az ötéves tervben 240 lakás készül el a tanácsi építők keze nyomán, és van, — például a képünk közepén készülő épület —, amelyik 80 lakás, fél évvel a határidő előtt kerül az új tulajdonosokhoz. (Fotó: Kőhidi Imre)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents