Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-16 / 219. szám

V 2. NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 16., péntek CHILEI FEJLEMÉNYEK Elégedetlenség a tábornok­elnök környezetében is A munkásság, a polgárság és az értelmiség jó részének csatlakozása után a chilei katolikus egyház neves kép­viselői is bekapcsolódtak a katonai diktatúra ellen, a demokratikus intézmények helyreállításáért vívott harc­ba. Szerdán Santiagóban, a politikai rendőrség központ­ja előtt papok tüntettek a rendőri önkény és a letar­tóztatottak kínzása ellen. A rendőrség a felvonuló egy­házi személyekre támadt és közülük ötvenet őrizetbe vett. Juan Fresno santiagói ka­tolikus érsek az egyházi tün­tetéssel egyidejűleg nyilatko­zatban követelte a demokrá­cia helyreállítását Chilében. Leszögezte, hogy a követe­lésével a chilei nép túlnyo­mó többségének véleményét fejezi ki. A chilei ügyészség szerdán bírósági eljárást indított Ro­dolfo Seguel, a Dolgozók Or­szágos Parancsnokságának (szakszervezeti szövetség) el­nöke, a rézbányászok szak- szervezetének vezetője ellen. A hatóságok a belbiztonság megsértésével és Pinochet tá­bornok-elnök „rágalmazásá­val” vádolják a szakszerve­zeti vezetőt, aki kiemelkedő szerepet játszott a korábbi országos tiltakozási napok megszervezésében. Seguelt, aki hat napja éhségsztrájkot folytat, megláncolva vezették a vizsgálóbíró elé. Hortensia Allende, a ka­tonai puccs idején meggyil­kolt chilei elnök özvegye az Európa Parlament ülésén szerdán, arra sürgette a Kö­zös Piachoz tartozó országo­kat, hogy segítsék elő a de­mokrácia helyreállítását ha­zájában. Állást foglalt a dik­tatúrával szemben álló va­lamennyi erő egységének megteremtése mellett, majd kijelentette, hogy az elége­detlenség Chilében immár kiterjedt a tábornok-elnök környezetére is. FRANKFURTI AUTÓSZALON Kilábalni a hullámvölgyből Begin lemondott Csütörtökön lemondott Menahem Begin, Izrael mi­niszterelnöke. A hetvenéves politikus már augusztus 26-án jelezte azt a szándékát, hogy visz- sza kíván vonlni a politikai életből. A lemondását hiva­talosan és végérvényesen bejelentő, kétsoros levelet csütörtökön juttatta el Haim Herzog államfőnek. Mivel Begin betegége miatt nem hagyhatja el otthonát, a le­velet Dan Meridor, a kabi­net titkára nyújtotta át az államelnöknek. Begin hat évig állt az iz­raeli kormány élén, és 35 éven át vezette a Herut pár­tot, amely a jobboldali Li­kud koalíció legerősebb pártja^ Az izraeli törvények ér­telmében Herzog államfő­nek tanácskoznia kell az összes parlamenti pártok ve­zetőivel, mielőtt kormány­alakítási megbízást ad vala­melyik politikusnak. A leg­esélyesebb erre a 67 éves Jichak Samir külügymi­niszter, a Herut párt hiva­talos jelöltje. Japán—amerikai hadgyakorlat öt év óta a legnagyobb japán—amerikai haditenge­részeti gyakorlatra kerül sor a japán partok mentén szeptember 25-e és október 5-e között. Csütörtöki tokiói sajtójelentések szerint a gyakorlaton japán részről 30 ezer katona, 150 hadiha­jó és mintegy 170 harci re­pülőgép vesz részt. Az egye­lőre még nem ismeretes, hogy az amerikai 7. (csen­des-óceáni) flotta milyen erőket mozgósít. Megfigyelők úgy értéke­lik, hogy a küszöbönálló gyakorlat újabb lépést je­lent az Egyesült Államok és Japán katonai együttműkö­désében. Otto Lambsdorff nyugat­német gazdasági miniszter csütörtökön ünnepélyesen megnyitotta Európa legna­gyobb autóipari kiállításált, az 50. Frankfurti Autósza­lont. Megnyitó beszédében a miniszter elégedetten nyug­tázta az autóipair.naík a kör­nyezet tisztaságának javítá­sa érdekében az elmúlt évek során elért eredményeit, de további környezetvédelmi erőfeszítésekre szólította fel az iparágat. A szeptember 25-ig nyit­va tartó kiállításon 34 or­szág 1500 kiállítója mutatja be legújabb autómodelljeit és különféle, az autózáshoz kapcsolódó újdonságait. Az autószalon egyik leginkább várt szereplője a Volkswa­gen legújabb modellje, a Golf II., amelytől a veszte­séges konszern a hullám­völgyből való kilábaláshoz szükséges lendületet várja. A nyugatnémet szaksajtó sajnálkozással állapította meg, hogy a kiállításon ez az egyetlen igazán új és teljes egészében nyugatné­met autómodall. A nyugatnémet autóipar egyébként bizakodással te­kint a jövőbe. Az ágazat el­adásai az előzetes becslések szerint az idén 9 százalék­kal haladják meg a tavalyi szintet, a termelés pedig várhatóan 1978—79. rekord­szintje körül alakul. WASHINGTON A NATO déli szárnyának erősítését 6zorgaLmazta Rea­gan elnök azon a megbeszé­lésen, amelyet csütörtökön a Fehér Házban folytatott Antonio Ramalho. Eanes portugál államfővel. Reagan segítséget ígért Portugália NATO-bam játszott szerepé­nek erősítéséhez, s arról tá­jékoztatta partnerét, hogy a tavalyi 75 millió dollár he­lyett idén — 1984-re — a kormány 105 millió dollárt kér a kongresszustól Portu­gália katonai segélyezésére. Cserédbe ezéint Washington szeretné megoldani a Lajes légitámaszpont amerikai használatával kapcsolat­ban felmerült problémákat. LONDON Margaret Thatcher mi­niszterelnök a negyvenhá­rom éves John Seílwyn Gummert, egyik legoda- adóbb hívét nevezte ki a konzervatív párt új elnöké­vé. A toryk „szélsőjobbol­dalához” tartozó Gummer Cecil Parlkinsont váltja fel, aki a júniusi választások után ipari és kereskedelmi miniszter lett. MOSZKVA Reagan amerikai elnök gyakortaitilag hadat üzent a libanoni népnek — mutat rá az Izvesztyija csütörtö­ki számában a lap hírma­gyarázója. Az Egyesült Ál­lamok lépései azt célozzák, hogy Libanont amerikai hadszinttérré változtassák Washington közel-keleti és földközi-tengeri céljainak megvalósítása érdekében — írja a hírmagyarázó. MANAGUA, PÁRIZS Honduirasból beszivárgott ellenforradalmának a múlt hétien felrobbantották Nica­ragua egyetlen olajkikötő­jét — közölte Dániel Orte­ga, a nemzeti újjáépítés kormánya kormányzó taná­csának koordinátra. A Puerto Sandino-i kikötőt szeptember 8-án érte táma­dás. A kirakodó berende­zésekben károk keletkeztek, a többi között megsérült a hétszáz méter hosszú víz- alatti vezetékrendszer. —( Külpolitikai kommentárunk Genf: szelek és ellenszelek TlZ NAPJA FOLYIK GENFBEN a közép-hatótávol­ságú rakéták (közkeletű néven: az eurorakéták) kor­látozásának módozatait kereső szovjet—amerikai tár­gyalássorozat döntő fordulója, s eleddig semmi biztos­ról, pláne biztatóról, nem értesült a világ. Pedig e rövid idő alatt jó néhány hír járta be a nemzetközi sajtót; új szelekről beszámolva, s aztán — ahogy ez lenni szokott — hamarosan megjött az ellenszél is. A legutóbbi és a jelenlegi hét fordulóján például a madridi találkozó végén néhányan kapva-kaptak azon a híren, amely a nyugatnémet külügyminiszter nyilatkozatán alapult, Genscher ugyanis a Gromikó- val folytatott megbeszélései után azt mondta újság­íróknak, hogy Moszkva állítólag hajlandó lenne stra­tégiai fegyvereknek tekinteni a brit és a francia eu- rorakétákat — minthogy azok közvetlenül fenyegetik a Szovjetunió területét, tehát joggal sorolhatók a ha­dászati fontosságú rendszerek közé is —, így elhárul­na a fő akadály a genfi eurorakéta-tárgyalások elől. AZTÁN GYORSAN JÖTT AZ ELLENSZÉL: maguk az angolok — például itt Budapesten a külügyminisz­ter — közölték, hogy az ő fegyvereik nem stratégiai­ak, tehát nincs keresnivalójuk a genfi témák között, annál kevésbé, mert ott a Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyal. A hét elején jött a hír, hogy Reagan állítólag megbízta genfi tárgyalóját, Nitzét: tegyen engedmé­nyeket, azaz közeledjen a legutóbbi szovjet javasla­tok felé. Alig egy nap múlva pedig már a cáfolat: Washingtonban a Fehér Ház szóvivője közölte: szó sincs az amerikai kormány tárgyalási magatartásá­nak és felfogásának megváltoztatásáról, nem várható semmilyen új javaslat Genfben az eurorakéták ügyé­ben. A szóvivő ezt a lehangolást csak ennyivel eny­hítette: Washington „továbbra is a legnagyobb rugal­massággal fog tárgyalni Genfben”. PERSZE, ÉLESSZEMÜ KOMMENTÁTOROK már ré­gebben figyelmeztettek: Reaganék hihetőleg úgy vé­lik, hogy minél valószínűbbnek látszik az amerikai rakéták telepítése, annál nagyobb lehet a szovjet en­gedmény. Moszkvában viszont ismét rámutattak, hogy ez a logika téves, hiszen szerdán — nyilván a „wa­shingtoni ellenszélre” válaszként — magas szinten új­ra leszögezték: hiú remény egyoldalú engedményeket várni a Szovjetuniótól. Az eddigi szovjet javaslatok összegzéseként tisztességes egyensúly-megállapodás körvonalait vázolták Moszkvában, de világossá tették egyúttal: tovább már aligha mehet a Szovjetunió. Avar Károly HETVEN ÓRA HELSINKIBEN (11/1.) Igaz barátok között Jutkám}*: SOOMl-UNKAftl SEUftA SUURET KULTTUURiTAPAHTUMAT 8«w>»»:**»**#i**l>J*i*j*c Ai*Ut*KKM! Kr**«*» juttumMUi«, 11» »;<«x*;vx*vj«i <*»>. >:»« »*<• i P&wtttMfáfct t* (t»w»**J>í*** '**# >*« *>*'■“ #■><*<♦>••_* ww«* *H9*vfXx(«Muv.U, rt-'x <*«:♦* «*»*»(*»* t*»* j* pUftfi BfcíxU p»*fe<‘»»fc‘t*»« »"»‘»II» * t*)*.wi**liUi*** Rvíwwö. <S>»S>I ti !*'»»<!'<■-* >**« .........“ .... h xrtotews '•*- ?8t tv>""xo»*e: '»M *•"»*<• is»**» »«Six*»:*** *«<****»:•» ■:«a x»o*xx»t: ««« öíx»---.». w :*»: ».iyoto;««'»;». »•<•*»"• ' » iOfrX'Vof'X'XiW'S: ,<****» A Finn—Magyar Baráti Társaság újságjának első oldala Szinte biztos, hogy bárki magyar, aki eljut Finnor­szágba, érkezése után rögtön a velünk közös vonásokat kezdi keresni. Akárcsak az észak-európai ország lakói, ha hozzánk látogatnak. Az egyik legszebb élményem Helsinkiben éppen az volt, hogy a finnek milyen-komo­lyan — nagyon komolyan! — veszik az ősi rokonságot. Magyarrajongók — Mi, finnek nagyon sze­retjük a magyarokat — mondta Anneli Aarika-Szrok, a Finn—Magyar Baráti Tár­saság titkára. — Ezért nyíl­tabbak, kedvesebbek va­gyunk velük. Én magan el­fogult is vagyok, hiszen ti­zenhárom esztendőt, a leg­szebb éveimet töltöttem Magyarországon. Amikor hazajöttem, nem szűnt meg ez a jó viszony. Itt a társa­ságnál napi kapcsolatban állok a magyarokkal, s az a munkám, ami igazán szívem szerint való: a finn—magyar barátság ápolásán, fejleszté­sén dolgozom immár hu­szonkét éve. Jó tudni, hogy ez alatt az idő alatt hétről harminchatra nőtt a helyi szervezeteink száma. A tár­saságnak 5300 tagja van, s nincs olyan helyi szervezet, ahol ne akadna néhány fa­natikus magyarrajongó, aki erején felül vállal, dolgozik ezért az ügyért, társadalmi munkában. Alkalmam volt találkozni Heikki Koskival, a Finn— Magyar Baráti Társaság el­nökével is, akiben ugyan­csak igaz barátunkat ismer­hettem meg. Halk szavú, szerény ember. Megható volt hallgatni, ahogy a ba­rátságunk mindennapjairól beszélt: — Tudja, én azt szeret­ném, ha minden finn leg­alább egyszer ellátogatna Magyarországra. Akkor érez- né-tapasztalná azt, amit jómagam már tizenegyeszer átéltem: a magyarok ven­dégszeretetét, közvetlenségét, és azt, hogy köztünk milyen könnyen, milyen természe­tességgel szövődnek a barát­ság szálai. A legfontosabb azonban, hogy nagyon ha­sonlóan vélekedünk fontos dolgokról. Nemcsak a roko­ni kapcsolatokról, hanem • a barátságokról, a békéről. Még Pori polgármestere vol­tam, amikor 1973-ban Eger testvérvárosunk lett, s nem­sokára nagyszerű találkozá­som volt a várossal, lakói­val. Azután a sportolók, művészek, turisták, aki te­hette, útra kelt, Pori egy finn szaunát is ajándékozott az egrieknek. Néhány gaz­dasági megálapodás is létre­jött a két város üzemei kö­zött. Jelenleg 17 finn és 17 ma­gyar várost köt össze ilyen kapcsolat. Az első testvér- városi egyezség 1956-ban Pécs és Lahti között szüle­tett. Aztán 1964 és 1974 kö­zött hét-hét, 1977-től pedig kilenc-kilenc város talált egymásra. Az idén Szombat­hely és Lappeenranta. Júni­usban a miskolciak vendé­geskedtek Tamperében, au­gusztusban a szegediek mu­tatkoztak be a turkui vá­sáron. Várostestvérek — A Finn—Magyar Baráti Társaság munkájának a mo­torját jelentik ezek a test­vérvárosi kapcsolatok. De van más is, amiről feltét­lenül beszélnünk kell — folytatta lelkesen Anneli Aarika-Szrok. — Társasá­gunk október 10-én lesz 33 éves. Hosszú utat tett meg, szép eredményekkel büszkél­kedhet. így csak a közel­múltból: Helsinkiben 1980- ban avatták fel a Magyar Kulturális és Tudományos Központot, s itt mi is szép otthonhoz jutottunk. Évente négyszer jelenik meg az új­ságunk, amelyben a társaság tevékenységével foglalko­zunk, s betekintést nyújtunk a magyarországi események­be. Bekapcsolódtunk a Bar­tók-, a Kodály-év rendez­vénysorozatába, és hasonló­képpen készülünk a Liszt­évre. Szeptember végén lát­juk vendégül a híres Pécsi Balettet, de még az ősszel magyar operaénekesek is fellépnek nálunk. A magyar Hazafias Népfronttal közö­sen minden harmadik esz­tendőben barátsági hetet rendezünk Magyarországon és Finnországban. A követ­kező 1985-ben lesz. Mivel az az esztendő nemzetközi if­júsági év lesz, úgy gondol­juk, nekünk is a fiatalok ismerkedését kell segítenünk. Jövő őszre úgynevezett ma­gyar csomagot állítunk ösz­sze a finn iskolák részére, amiből megismerhetik össze­tartozásunkat, a mai Ma­gyarország életét, munkáját. Kezdő, haladó és társalgási szinten ősztől tavaszig ma­gyar nyelvórákat szerve­zünk. Rendszeresen meghí­vunk előadókat, akik a ma­gyar társadalmi, gazdasági, kulturális és tudományos élettel ismertetnek meg bennünket. Kalevala — ötödször Különösen aktuális téma volt Helsinkiben ott jártam­kor a finn—magyar kultu­rális együttműködés. Akkor ülésezett az a bizottság, amelynek tagjai a két nép kulturális együttműködésé­nek eredményeit foglalják közös kötetbe. A Magyar Népköztársaság első kultu­rális megállapodása volt tőkés állammal az az 1959- ben kötött egyezmény, ame­lyet ma is példaként emle­getnek világszerte. Jaakko Numminen kulturális állam­titkárt, a szerkesztő bizott­ság finn csoportjának veze­tőjét erről az együttműkö­désről kérdeztem: — Szoros és intenzív kap­csolatok kötnek bennünket össze. Rendszeresek a tudó­sok, művészek találkozói, sok finn kórus járt Magyar- országon, sok magyar muzsi­kus nálunk. De sokrétűek az emberi kapcsolatok is. Nem ritka a finn—magyar házas­ság. Csak azt sajnálom, hogy az első közös filmünk, a Vámmentes házasság, amely ehhez a témához kapcsoló­dott, nem a legszerencsé­sebb alapállásban közelített a kérdéshez. Kívánom, hogy létrejöjjön egy maradandó magyar—finn filmalkotás is. Beszélhetnék a nyelvkutatók, a tudósok együttműködéséről. Három finn egyetemen ma­gyar lektor dolgozik, három magyaron pedig finn, s köl­csönösen van vendégpro­fesszori státuszunk is. Aztán itt van a fordítók tevékeny­sége. Magyarországon több a jó műfordító, mint nálunk. Örömmel hallottam, hogy négy finn alkotás jelent meg a közelmúltban, s ki­adták Väinö Kankonen pro­fesszor könyvét a Kalevalá­ról. — Egyébként 1985-ben ün­nepeljük — folytatta — a Kalevala megszületésének 150. évfordulóját. Szeretnénk, ha külföldön, így Magyar- országon is lennének meg­emlékezések. A Kalevalát többször fordították már magyarra, mint bármelyik más nyelvre. Négy teljes fordítása van, több részle­tét külön is átültették ma­gyarra, s tudomásom szerint most készül az ötödik teljes fordítás. Tudja, mi a leg­érdekesebb? Az afrikai pu- lari nyelvre magyarról fordí­tották le nemzeti eposzunkat. Szóval ellátnak feladatokkal a magyar—finn kapcsolatok, de én szívesen csinálom. Személy szerint ez a legér­dekesebb munkám a minisz­tériumban, olyan feladat, amely egész hivatali tevé­kenységemet emberibbé te­szi. Érdekes feladatom adó­dik annak a kötetnek a munkálataiban is, mely a finn-magyar kapcsolatok történetét dolgozza fel. Más­fél száz évre nyúlunk vissza benne, s remélhetően jövőre megjelentetjük. A finn—magyar kapcsolat a finn társadalomnak nagyon sokat jelent — ezzel a gon­dolattal fejezte be a beszél­getést az államtitkár, s hoz­zátette: — Jó érzés tudni, hogy Közép-Európában nem­csak közeli rokonaink van­nak, akikkel szoros szálak kötnek bennünket földré­szünk szívéhez, hanem hűsé­ges társaink is a békéért, a fegyverkezési hajsza meg­fékezéséért vívott harcban. Kocsi Margit

Next

/
Thumbnails
Contents