Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-02 / 207. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 2., péntek 3 A békéért, a társadalmi haladásért! Szeptembertől decemberig: őszi szolidaritási akció „Értelmes, szép emberi életet akarunk, amelyben nem lehet helye a háborúnak” — a prágai béke-világtalálkozóra küldött üzenetünkben fogalmazódott meg ez óhajunk, amely arra is utal, hogy mi magyarok a világ népeivel összefogva — lehetőségeinkhez mérten — mindent megteszünk a nukleáris világégés elkerüléséért. A haladó mozgalmakat, békés törekvéseket támogatva szolidaritást vállalunk mindazokkal a népekkel, akik szabadságukért, függetlenségükért, társadalmi és nemzeti felemelkedésükért küzdenek. Ebben a szellemben hívta fel az idén is a Magyar Szolidaritási Bizottság hazánk állampolgárait, hogy tevékenyen vegyenek részt a nemzetközi békenapon, az antifasiszta világnapon kezdődő őszi szolidaritási akcióban. A mai, feszültséggel és nehézségekkel teli időszakban különösen fontos, hogy hazánk békeszerető állampolgárai egységesen lépjenek fel a fegyverkezési verseny fokozódása — elsősorban az új amerikai rakéták európai telepítése — ellen és támogassák a Szovjetunió és a többi szocialista ország fegyver- korlátozási és leszerelési javaslatait. Az elkövetkező négy hónap alatt a megye- székhelyeken, városokban, községekben, számos fórumon — gyűléseken, baráti találkozókon, lakóterületi összejöveteleken — a lakosság nyilvánítsa szolidaritását az imperializmus-ellenes harcot vívó közép-amerikai haladó és forradalmi erőkkel. Emelje fel szavát a közel-keleti térség problémáinak békés, igazságos rendt- zéséért, az önálló palesztin állam létrehozásáért, továbbá az Afrika déli részén a fajüldöző pretórlai rezsim ellen küzdő népek érdekében. Támogassa a nehéz körülmények között a szocializmust építő vietnami, laoszi, kambodzsai népet. A társadalmi szervezetek közreműködésével ebben az időszakban országszerte sok politikai programot rendeznek, amelyekre meghívják a baráti szocialista országok képviselőit. Vendégeket várnak a világ minden részéből: Latin-Amerikából, Afrikából, Ázsiából. Itt lesznek Chiléből, Nicaraguából, La- oszból, a diáktalálkozókra Kambodzsából, Vietnamból is érkeznek meghívottak. Az őszi szolidaritási akciósorozat programja tartalmaz-' za mindazokat az évfordulókat, történelmi eseményeket, amelyekről ez alkalommal megemlékezünk, többek között a már említett antifasiszta világnapot; szintén még e hónapban 2—9-e között lesz a Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe és az indokínai népekkel való szolidaritás hete. Ugyancsak szeptember 4— 11-e között rendezik meg a szolidaritási hetet a chilei néppel és más latin-amerikai népekkel, s 12-én köszöntjük Etiópia népét nemzeti ünnepükön: a forradalom napján. Október is gazdag eseményekben: 1—7-e között a palesztin néppel és más arab népekkel szolidaritási hetet tartunk: 11-én lesz az ENSZ által meghirdetett apartheid elleni küzdelem és a dél-afrikai politikai bebörtönzöt- tek napja; 14-e a Jemeni Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe; 15—22-e között rendezzük meg a társadalmi haladás útjára lépett afganisztáni nép melletti szolidaritás hetét; 24-e az ENSZ napja, a leszerelési akcióhét kezdete. November kiemelkedő eseménye lesz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának megünneplése, majd 11-én köszöntjük az angolai népet, köztársaságuk (1975) megalakulásának napján. December 10-e az emberi jogok napja. A szolidaritási bizottság felhívása így záródik: „Meggyőződésünk, hogy az őszi szolidaritási akciósorozat fórumain közvéleményünk támogatásáról biztosítja a Magyar Népközársaság következetes békepolitikáját, melynek tartópillérei a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő barátság és a világ haladó imperialistaellenes erőivel vállalt szolidaritás”. Céljainkat csak közösen érhetjük el, a sok millió haladó gondolkodású ember összefogásától függ a világ sorsa, az, hogy földünkön biztonságban, békében éljünk, s gyermekeink jövője is boldog legyen. Egy hét alatt összeszerelhető • • Összecsukható, áttelepíthető konténer- hűtőház Megkezdték a salgótarjáni Karancshús Szövetkezeti Vállalat tízvagonps konténer rendszerű hűtőházának kipróbálását. A freongáz hűtőközeggel működő létesítmény a berakodást követően rövidesen elérte a szavatolt 0—5 fok hőmérsékletet. A hűtőház, speciális csuklórendszere segítségével, szabályszerűen összecsukható, vontatóra emelhető és tetszés szerinti helyre ótszállí|th)ató, s ott egy hét alatt összeszerelhető és üzembe helyezhető. A több mint száz négyzetméter alapterületű, tíz vagon befogadóképességű „kockáiból” szükség esetén több is egymás mellé telepíthető, s akár össze is nyitható. A konténer-hűtőház — nagyobb teljesítményű aggregét felszerelésével — képe6 a belső hőmérséklet mínusz huszonöt fokon tartására. A salgótarjáni vállalat a berendezést a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron fedezte fel a Energiagazdálkodási Intézet bemutatóján. A beruházás a cölöpalapok megépítésével, a hűtőház helyszínire szállításával és felszerelésével összesen hárommillió forintjába került a húsfeldolgozó üzemnek, amelyet azonban új szerzeménye már az idén megszabadít sok százezer forintos bérttárolási és szállítási költségtől. Az Energiagazdálkodási Intézet által kifejlesztett praktikus, energiatakarékos és más, jelenleg ismert. hasonló jellegű hűtő- házrendszereknél lényegesen olcsóbb berendezés elsőként a salgótarjáni Karan cshúsnál valóéul* meg; ■távolabbi elképzelések szerint segítségével megvalósítható a szakosított hűtőházi tárolás Salgótarjánban. HAGYOMÁNY ÉS IPAR HEVESEN Mit ér a hímzés, ha eredeti...? A szép szőttesek, futók, függönyök, blúzok műhelyében százesztendős a szövőszék... .. és a csévélő is. Az itt dolgozó hevesi lányok és asszonyok már kitűnően megtanulták ezt a munkát, némelyikük szinte boszorkányos ügyességgel végzi a bonyolult mozgáskombinációk sorát (Fotó: Szabó Sándor) A takácsok gyolcsot szőttek, kenderből, lenből vásznat. Rá mindenki maga hímezte a vidék régen őrzött mintáit, díszítette ruháját, főkötőjét, kelengyéjét, matyó rózsákkal, kalocsai tulipánnal, buzsáki keresztszemessel. Gazdagon és színesen úgy, ahogyan azt még nagyanyjától, anyjától tanulta. A kései utódok hagyománytisztelők. Nem engedik feledésbe tűnni a népművészet ősi szín- és formavilágát. A menyegzői pruszlikon, kötényen, párnavégen és sublóttakarón összegyűjtött mintakincs időről időre új darabokkal gazdagodott. Azsuros függönyök, szádák, térítők, abroszok, szalvéták. Hófehér blúzok és kék-piros hímzettek, áttört csipkések. Amott a vitrinben a fiók mélyéről előkerült párna, törölköző, csillagmintás, szegfűs. A szoba közepén faragott asztal székekkel. A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet mintatermében vagyunk. Itt az ősi jól megfér a maiakkal, a népművészet régi és új darabjai a népi iparművészetet képviselőkkel. Mindez az itteni lányok-asszonyok, no meg a néhány férfi szerete- tét, tehetségét, ügyességét dicséri, akik a környék nép- művészeti hagyományainak felkutatását és ápolását választották hivatásuknak. A szövetkezet 1951-ben alakult, az akkori elnök, Tompa Béláné vezetésével. Termékeik; a kerek rózsás abroszok, a fejelmintás futók és párnák, a recski kalo- dás garnitúrák méltán aratnak sikert bel- és külföldi piacokon. Hirdetve a palóc tájegység népművészeti örökségét, és azt a szellemi gazdaságot, amelyet a kollektíva a mai ember népművészeti hagyományainak ápolásában, a közízlés fejlesztésében vállal. — A környékbeli községekben élő asszonyok szövetkezetünknek vállalnak bedolgozást, a hevesin kívül Mátraderecskén és Bodony- ban azonban közös műhely is van — mondja Búd er Miklósné elnök. — Hevesen varrodánk, szövő- és egy asztalos részlegünk van, ahol a férfiak faragott népi kisbútorokat készítenek. Mátraderecskén, Bodonyban, Átány- ban és Egercsehiben is szövőrészleg dolgozik, Recsken, Tarnamérán és Istenmezején hímeznek, Tarnaörsön készülnek a torontáli szőnyegek, Zaránkon pedig például a filcrátétes mellények. A házai alapanyagból készült hímzett blúzokat ma is keresik külföldön, ám értékesítésük egyre nehezebb. Tőkés exportunk fokozása érdekében bérmunkát vállaltunk az osztrák Gössl-cég- nek. A drindli ruhák alatt viselik az osztrákok, s manapság egyre több ország hölgytagjai azokat a hófehér blúzokat, amelyeket partnerünk megrendelése alapján készítünk. Többféle fazonban és mintával az idén ösz- szesen hatvanezer darabot kell leszállítanunk. A szerződés teljesítése hallatlan erőfeszítést igényel, de a kooperáció számunkra nemcsak anyagi szempontból előnyös: sokat fejlődött technológiánk, sőt az idén az Ausztriából érkező alapanyag egy részét sikerült saját szövésűvel helyettesítenünk. A szövetkezetben rendszeresen megrendezik a házi pályázatokat, amelyeken a hagyományos minta felhasználásával több száz új született. Közülük jó néfeány az országos versenyeken is megállta a helyét. — Évi 65 millió forint értékben állítunk elő népművészeti cikkeket. A tőkés országokban 13, a szocialista államokban pedig 4.5 millió forintért értékesítünk. A többi a népművészeti boltokon, a BÉTEX-en, a RÖL- TEX-en, az öra- Ékszeren keresztül jut a vevőkhöz. A fővárosban — másik 23 szövetkezettel együtt — van egy mintaboltunk is. Az OKISZ és a Népi Ipar- művészeti Tanács az idén felmérést készített a hazai népművészeti szövetkezeteknél. A vizsgálat szerint helyzetük nagyjából megegyezik; nem elsők a valutatermelők között, ám szerepük számottevő. Problémát okoz, hogy a kézi munka egyre drágább, a piac viszont — a világgazdasági gondok miatt —, egyre gyakrabban bezárkózik. Avagy nem elsősorban a népművészet, hanem az eladhatóság a döntő az üzletkötéseknél. Mert a partner közli például: tiszteli az eredeti színeket, de értsék meg: náluk a pirossal hímzett blúzokat most nem keresik, ezért azokat nem, vagy csak olcsóbban veheti meg. A szövetkezetek viszont az esetek többségében nem hajolhatnak a kompromisszumra, hiszen legfontosabb feladatuk éppen a tiszta népművészet megőrzése. Fazekas Eszter Az eredmény pedig: számos szép, kirakatokba, kiállításokra kívánkozó, csipkés, hímes-míves ruhadarab Fejőnő, kormánykitüntetéssel Jó erőben levő, derűs arcú, mosolygós, barátságos asszony, hajának szürkesége sem árulná el, hogy már fél esztendeje nyugdíjas, a három falu határában gazdálkodó mezőszemerei Rimamente Mgtsz „veteránja”. Pedig a sors — mint beszéli — őt sem igen kímélte. Nehéz életű cselédek sarjaként még gyermekfejjel belekóstolt az árvaságba, s korán kezdte a mindennapos munkát. Korengedményes házassága — emlegeti — menekülés is volt a kihűlő szülői fészekből. S bár derék párja mellett gyorsan meglelte új otthonát, férjében kitűnő támaszt talált, két fiuk igazi családot teremtett az elvesztett helyébe: a gondokból sokáig jócskán maradt. Szerény kis örökségéből, embere asztalos szakmájából — noha a mestert ügyes, dolgos férfinak tartották a kövesd! kisiparosnál, a közeli állami gazdaságban és a MÁV-nál egyaránt —, csak lassan boldogultak. Még a legszükségesebbekhez sem jutottak külöin fáradozás nélkül. Hozzáfogtak hát ehhez is, ahhoz ás. Nyaranta például leginkább arattak. Farkas Józsefné — Nagy Teréz — meggyőződéssel vallja, hogy tulajdonképpen akkortól fordult jobbra minden, mióta kevéske földjét bevitte a szövetkezetbe, s a tsz-nél kapott megbízást Szihalmotv. Ha eleinte nem is lett minden könnyebb, valahogy nagyobb látszata volt annak, amit csinált. Akár a növénytermesztőknél dolgozott — ahol dohányt, mákot, répát művelt, s kukoricát gondozott harmadában —, akár pedig a tehenészetben. A telepen húszhuszonegy jószágot is rábíztak reggeli, esti fejesre, volt épp elég vesződsége. Mégsem panaszkodott. Zokszó nélkül vállalta a feladatokat. Esőben, hóban, hétköznap és ünnepen egyaránt nagy kedvvel kerekezett biciklijével a tanyára. Amikor a tsz-be híre jött a hevesi hathetes bentlakásos iskolának, s megkérdezték tőle, hogy lenne-e kedve a tanuláshoz: gondolkodás nélkül rábólintott. Majd elutazott, hogy mielőbb szakszerűbben is megismerje az állattenyésztést, a korszerűbb gépi fejest, s természetesen a tejkezelést. Noha tudta, hogy mit jelent hét közben magára hagyni a családot, s a hét végi pihenés helyett szombat-vasárnap elvégezni a háztartás felgyülemlett teendőit. A tanfolyam után — magyarázza Teréz asszony — már a gép segített, de például ha a jószággondozók valamelyike valamiért távol maradt vagy éppenséggel a tejházban volt hiányzó, bizony a társak helyett is neki kellett dolgoznia. Így aztán néha nagyon megnyúltak a műszakjai. Előfordult, hogy hajnali fél négy lett, mire az előző napi feladatait befejezte, s különösebb pihenés nélkül ült megint a kerékpárra. Mindennapos munkája közben pótolgatta, amire fiatalon sem módja, sem ideje nem adódott. Vizsgázott elsősegélynyújtásból —, hogy ha szükséges, helytállhasson ebben is a tsz-nél —, politikai előadásokon képezte magát. Nemcsak párttag lett, hanem bizalmi is. Beválasztották a szövetkezet szociális, illetve döntőbizottságába, szocialista brigád vezetőjeként egészen az ezüst fokozatig vitte csapatát. Valami kimondhatatlanul jóleső érzéssel töltötte el, hogy a szeme előtt fejlődött a tsz, s gyarapodtak otthon maguk is. A jussolt fél ház mellé megváltották az épület másik részét, majd lebontották az egészet, s az igénybe vehető kölcsönnél valamivel kevesebből újat emeltek a helyébe még 1966- ban. Olyanra sikeredett, hogy a szihalmi főutcán mindmáig állja a versenyt, s talán két fiuk is ellakhatna benne családostól — ha azóta már nem lenne nekik saját. Mert, hogy szerencsére a gyerekek is tehetősek lettek két kezük munkájával, becsületes szakmákat szereztek az apjuktól tanult ezermesterség mellé. Amikor a családra terelődik a szó, Farkas Józsefné mindig beszédesebb. Nem titkolja, hogy valódi örömét ebben leli. Fiatalosságát, jó kedélyét annak köszönheti, hogy mindig szeretetben éltek. A gyerekekre úgyszólván csak a jó ragadt. Igazán értékes s megbecsült emberekké váltak, ha keveset is tudtak foglalkozni velük. A szüleikhez mindig ragaszkodtak, anyjukat, apjukat szívből tisztelik. Magáról szánté csak a legszükségesebbeket mondja. Olyanokat például, hogy azért már korábban is kapott kitüntetést — a mező- gazdaság kiváló dolgozójává avatták —, s bár sohasem elismerésért tette amit tett, érezte, tudta: nem engedik nyugdíjba nagyobb „köszönet” nélkül. Alighanem csak ■tévedés lehet — mosolyog —, hogy mégsem így történt. Az alkotmány ünnepére kapott Munka Érdemrend azonban teljesen meglepte: metr ilyen azért tényleg soha eszébe sem jutott! Büszkén mutatja az értékes kormánykitüntetés bronz fokozatát a féltve őrzött dobozkában, s zavartan, szégyenlősen elárulja, hogy: valójában még meg se ünnepelték. Valahogy nem volt rá idejük eddig. Éppen törött, be gips zeit fél karjával — két menye segítsége mellett — is mindig akad valami fontosabb a ház körül. A nagyobbik fiú építkezik, s ilyenkor a családnak ott is dolga van. A köszöntés ráér. Még mindig meg nem lenne munka nélkül! — beszéli. — Jóllehet nyugdíjban van már, az év eleje óta mégis ledolgozta a tsz-ben az 1260 óráját, s alig várja, ■hogy mehesen megint a tehenészetbe. A régi munkatársak közé, kedvelt állataihoz, no, meg egy-egy korty friss, langyos tejre. Mivel az az igazi! — kacag. — Nem pedig a zacskós ... Gyóai Gyula
