Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-06 / 185. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 6., szombat 3 Mementó Mindent megírtak már Hirosimáról: az első amerikai atombomba szörnyeteg hatását, a halottakat és a sugársérültek tragédiáját, a kísértetvárost. Mégis, a név és ami 1845. augusztus 6-án ott történt, Időszerű, elévülhetetlen marad. Ennek a mindig friss emlékezésnek és gyásznak az az oka mindenekelőtt, hogy jelenleg is ezer- és ezerszám vannak a világon olyan atomfegyverek, amelyeknek robbanóereje a hirosimai ősnek sokszorosa. S amíg ez így lesz, addig nemcsak történelmi dátum ez a nap, hanem mai és holnapi cselekvési parancs. Mindezt tudni kell, nem azért, hogy pánikba essünk, s a szaporodó robbanófejek láttán a kilátástalan- ság vegyen erőt a világon. Ellenkezőleg, még nagyobb tenniakarás ösztönzésére szolgál a visszatekintés, a múlt felelevenítése. Senki nem akar atomhalált halni. Igen nagy erők, tömegek, mozgalmak, pártok, politikusok küzdenek Keleten éppen úgy, mint Nyugaton azért, hogy megállítsák a fegyverkezési versenyt. Marx írta, hogy az emberiség csak olyan célokat tűz maga elé, amelyeket képes megvalósítani. A leszerelés ezek közé tartozik' A rakéták ideje a ma realitása, igaz, de a békeharc is. A fegyverzet korlátozásának megvan minden lehetősége. Nagyok a feszültségek, a bizalmatlanság sok viszonylatban még igen mély, az ideológiai ellentétek fel- oldhatatlanok lesznek, amíg különböző társadalmi rendszerek élnek egymás mellett. Ennek ellenére semmilyen ésszerű ok nem kiált atomfegyverért. Minden ellene szól. A fegyverkezési hajszával a kiadások súlyos teherként nyomnak minden vállat; nyilvánvaló, hogy csak a békés kereskedelem hozhat üdvöt bármely ország gazdaságának, népének. Kis helyi háborúktól még remélhet egyik vagy másik fél valamilyen előnyt, de atomösszecsapás esetén mindenki elpusztul. Orvosok, tudósok a maguk területén mutatják ki ezt, a katonák stratégiai számításokkal szinte előre, elméletbe le tudják játszani az ilyen harc első napjait, heteit és a következményeket. Soha az emberiség történetében nem tudták ilyen pontosan, mi vár ránk egy háborúban. A kép tehát e tekintetben világos, minden nagy nemzetközi tárgyaláson, legyen az négyszemközti vagy testületi, megállapítják, mit jelent az atomháború veszélye. Az egy évtizeddel ezelőtti szovjet- amerikai megállapodások is e megfontolás alapján jöttek létre. S húsz esztendeje az atomcsend-szer- ződés is, amelyet napjainkig több mint száz ország ratifikált. Mégsem haladunk a nemzetközi együttműködés útján a kívánatos ütemben, még sincsen a szocialista javaslatoknak megfelelő visszhangja. A nehézségek a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés gyakorlati megoldásánál kezdődnek. Régi ellentétek és új előítéletek, érdekkülönbségek és bizalmatlanságok, félreértések és félremagyarázások, beidegződöttségek és eltérő politikai célok bonyolítják a helyzetet. Mindez együttvéve sem szolgálhat azonban indítékot arra, hogy az emberiség feladja a leszerelésért folytatott küzdelmet, ne akarjon fordulatot végrehajtani a tartósan békés együttműködés felé. Ehhez jó, ha mementóként mindig ott lebeg a világ szeme előtt Hirosima képe. Korszerűbben, egyszerűbben, emberibben Beszélgetés dr. Fonyó Gyulával a közügyek intézéséről, a választási rendszer továbbfejlesztéséről Országszerte a közérdeklődés előterében áll — más nagy jelentőségű kérdésekkel együtt — a választási rendszer továbbfejlesztése. A párt Központi Bizottságának júliusi határozata kimondja: „A társadalmunkban végbement fejlődés alapján megérett a helyzet arra. hogy a gyakorlatban bevált elvekre építve továbbfejlesszük a választási rendszert”. S mindjárt az indokot is: „A dolgozók mindenekelőtt a maguk által választott népképviseleti testületek és képviselőik útján vesznek részt a szocialista állam irányításában, a közügyek intézésében, a társadalmi ellenőrzésben”. A választási rendszer továbbfejlesztéséhez, korszerűsítéséhez tehát hozzátartozik, hogy a népet, a választókat — és egyben az államhatalmat — képviselő szervek, testületek munkája is korszerűsödjék. Mindezekről: a választási rendszer továbbfejlesztéséről és a közigazgatás korszerűsítéséről kérdezte meg a Népújság megbízásából Várkonyi Endre dr. nökhelyettesét. — Miért van szükség a választási rendszer továb bf e jlesztésére ? — Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a választási rendszer alapjaiban véve jó, mind az országgyűlés, mind a tanácsok összetétele megfelel a társadalmi követelményeknek. A fejlődés azonban szükségessé teszi, hogy továbblépjünk, hiszen legutóbb 17 évvel ezelőtt, 1966-ban rendelkezett törvény az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásának korszerűbb megoldásáról.'Növelni kell a demokratizmust, erősíteni a népfrontjelleget. A legfontosabb pedig az, hogy növekedjék a népképviseleti szervek társadalmi és politikai szerepe, jelentősége. — Mennyiben jelent újat a kettős jelölés? — Az 1971-es országgyűlési választáson 49, az 1975-ösön 34, a legutóbbi, az 1980-as országgyűlési választáson pedig mindössze 15 kerületben állítottak két jelöltet. A tanácstagi választó- kerületek közül 1971-ben 3015, 1973-ban 1706 és 1980- ban 1779 helyen volt kettős Fonyó Gyulát, a Minisztertanács jelölés. Volt, ahol a lakosság nem értette: mi az értelme a kettős jelölésnek. Bizonyára nem előzte meg ott a jelölést megfelelő politikai munka. Az is előfordult, sőt nem is ritkán, hogy a másodikként jelölt nem szívesen vállalkozott, úgy érezte, hogy eleve hátrányosabb helyzetben van, tehát megbukik. Most viszont — ha a KB- határozatban közölt alapelvek törvényerőre emelkednek — nem lehet szó bukásról, még idézőjelbe téve sem, hiszen az a jelölt, aki legalább a szavazatok 25 százalékát megkapja, pótképviselő, illetve pót-tanácstag lesz, s a hely megüresedése esetén ő kerül a testületbe. — Üj a tervezetben az országos lista. Ez mennyiben jelent változást? — A választási rendszer a területi elven épül fel, vagyis az országgyűlési képviselők a választók területi érdekű közösségtől kapják mandátumukat. Vannak azonban olyan országos politikai, társadalmi, közéleti vezető személyiségek, akiknek munkássága az egész országot átfogja, s mintegy kifejezik személyükben is a Tanácsi Hivatalának elszocialista nemzeti egységet, őket a Hazafias Népfront Országos Tanácsa jelöli, s az ország valamennyi választó- polgára szavaz rájuk. Hadd mondom el itt azt is, hogy aki a választás napján nem állandó lakóhelyén tartózkodik, az csak az országos listára adhatja le szavazatát. — Ha már áttértünk a szavazásra: ennek mechanizmusában milyen változások lesznek? — Kezdjük -a jelölőgyűléseknél. Két jelöltet mindenütt kell állítani, de előírás az is, hogy minden nevet, amely felmerül, jelölőgyűlés elé kell vinni. Ha például valakit jelöltsége megszavazása érdekében a választó- körzetben tartott akár harmadik, vagy a negyedik jelölőgyűlésen említi meg egy választópolgár, a továbbiak során mindenütt fel kell olvasni a nevét. Változás az is, hogy nem lesznek öt fős országgyűlési választókerületi bizottságok, ezek eddigi feladatait a választókerület székhelyén működő helyi választási elnökséggel látják el. S egy évszázados tradíció is megszűnik, mivel már régen nincs jelentősége: ezentúl nem lesz szesztilalom a választások napján. — A párthatározat hangsúlyozza a közügyek intézésének, a társadalmi ellenőrzésnek a fontosságát. Az eddigiekből kiderül, hogy a választott testületeknek ebben fokozott szerepük lesz. Ez • viszont feltételezi az egész közigazgatás korszerűsítését. — Ez a korszerűsítés egyáltalán nem új, évek óta tart. Célja, hogy csökkenjenek a lakosság terhei, s hogy a jog sokkal kevésbé határolja be az emberek mindennapi életét, mint korábban. Nem könnyű a köz- igazgatást korszerűsíteni, hiszen a munkamódszerek nem is évtizedek, de évszázadok során alakultak ki, még ma is sok benne a régi vármegyék és a monarchia köz- igazgatásának maradványa. Csupán néhány példa: amikor az állami anyakönyvezést bevezették — s ennek 90 éve — elrendelték, hogy az anyakönyvről másodpéldány készüljön, amelyet az eredetitől külön kell őrizni. Ennek akkor volt értelme, hiszen tűz, vagy más elemi kár megsemmisíthette az anyakönyvet, s még maradt akkor is hiteles másolat. A mai viszonyok közt viszont ennek nincs értelme, mivel több hasonló nyilvántartás, is van, például a népességnyilvántartás. Ezek helyezték hatályon kívül tavaly a múlt századi rendelkezést. Még ennél is régebben volt érvényben az állatigazolás — korábban járlatlevél, még azelőtt passzus — rendszere. Volt értelme a betyárvilágban, amikor ezzel igazolta a tulajdonos, hogy saját állatát hajtja, vagy hajtatja embereivel. Most elvesztette lét- jogosultságát, hiszen ma már az állatok többsége állami szervek útján kerül forgalomba. — Országszerte egyre több olyan ügyet intéznek a városi tanácsok, amelyek eddig a járási hivatalokhoz tartoztak. Mi a tendencia ezen a téren? Sok városkörnyéki község hosszú idő óta együtt intézi ügyeit a központi szerepkört betöltő várossal. Így például közösen oldják meg a vízellátást, a szemétszállítást. Még nagyobb annak a jelentősége, hogy a községekből pótolják a városok a munkaerőt. Ahhoz viszont, hogy a falun lakó és a városban dolgozó emberek be tudjanak járni munkahelyükre, a város teremti meg a közlekedési hálózatot, s ebből természetesen az egész községnek haszna van. A városi lakosok lakásigényeinek kielégítéséhez nemegyszer arra van szükség, hogy a közeli községben jelöljön ki telkeket a tanács. Ezeknek a községeknek a tanácsai mellérendelt helyzetben vannak a városi tanáccsal, fölöttesük a megyei tanács. Ennek nem mond ellent, hogy egyes ügyekben a másodfokú hatóság a városi tanácsnál működik. Bebizonyosodott az évek során, hogy ez a rendszer egyszerűbb, jobban ki lehet használni a meglévő intézményeket, kevesebb az adminisztráció. Mindez megfelel annak az elvnek, amelyet a KB-hatá- rozat kifejez, s szerves egységet alkot a választási rendszer továbbfejlesztésével. — Köszönjük a beszélgetést ! Új tárgyalások — új lehetőségek Nyugatnémet R.au-gépek . Heves megyében is... • A közelmúltban a Kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat, a bábolnai, a szekszárdi, a nádudvari, a bajai, valamint a Szolnoki Gabona- és Ipari Növények Termelési Rendszerének meghívására egy hetet töltött Magyarországon Hans Rau, a nyugatnémet Rau Gépgyár társigazgatója, a Mezőgépgyártók Szövetségének elnöke. Tárgyalásokat folytatott arról, hogy mezőgazdaságunk milyen úton halad tovább a következő években, a műszaki fejlesztésben miként vesznek részt a nagy termelési rendszerek és ebben a Rau-cég hogyan tud közreműködni. A szolnokiak vendégeként a termelési rendszer egri alközpontjába is ellátogatott, ahol a Heves megyei partnergazdaságok munkájáról tájékozódott. Hans Rau tapasztalatairól beszélt lapunk munkatársának: — Gépgyárunk húszéves kapcsolatban van a magyar mezőgazdasággal és azóta eredményes az együttműködés. Cégünket édesapám, Johannes Rau alapította 1920-ban, aki patkoló kovácsként kezdte, s a II. világháború végéig ezzel foglalkozott. Én és a bátyám, Willy Rau voltunk az első legényei. 1945 után kezdtünk el mezőgazdasági gépgyártással, szervizzel és kereskedelemmel foglalkozni. Ma ketten irányítjuk a cégünket a Stuttgart mellett lévő Weil- heimben. Az első gépünk egy hordozható gereblye volt, melyet hamarosan Európa más országaiban is megismertek. Már kezdetben is és ma is arra törekszünk, hogy tíz évre előre gondolkozva felmérjük, milyen gépekre van szüksége a korszerű mezőgazdaságnak. Így jutottunk el elsőként a világon ahhoz az elképzeléshez, hogy a különböző teljesítményű traktorokhoz egységbe állítva munkagép- sort alakítsunk ki. Egymás utáni sorrendben állítottuk össze a munkaműveleteknek megfelelő gépeket: az ekét, a boronát, a vetőgépet és a növényvédő gépet. így egy sorban négy—hat munkaműveletet végezhetünk el. Lényegében ezzel szereztünk igazi hírnevet gyárunknak világszerte, a fejlett mezőgazdasági országok körében. Cégünknél ma 1200 főt foglalkoztatunk, és az éves forgalmunk megközelíti a 200 millió márkát. Gépeink 70 országba jutnak el, közülük harminc a fő partnerünk, közöttük Magyarország is, ahová évente 5—7 millió márka értékű gépet szállítunk. Van vállalatunk Franciaországban, az Egyesült Államokban. Jugoszláviában és Nigériában is. Mostani itt-tartózkodásom során is örömmel győződtem meg arról, hogy gépgyárunk termékei milyen népszerűek Magyarországon, különösen a Rau cukorrépavetőgépek és a talajművelő eszközök. — Hogyan vélekedik a magyar mezőgazdaság fejlődéséről? ■— Húsz esztendeje ismerem ezt az ágazatot, amely különösen az 1970-es évtizedben nagyon sokat fejlődött. Éhben jelentős szerep jutott az üzemek szervezeti korszerűsítésének, a növekvő szakértelemnek és az igényes gépesítésnek. Ma már a magyar mezőgazdaság Takács Gábor jobban alkalmazkodik a világpiaci igényekhez, ' mint korábban. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy az agrártermelés gyors ütemben tovább fejlődik, különösen a gépesítés! Napjainkban a mezőgazdászokkal és a környezetvédőkkel együtt közösen folytatjuk a fejlesztéseket, miután hosz- szabb távon a talajvédelemre, és a növényvédő szerek, ésszerűbb, környezetkímélő hasznosítására van szükség. Ehhez pedig speciális gépeket kell fejlesztenünk. Ebben a témakörben is folytattunk tárgyalásokat Bábolnán, Nádudvaron, Kecskeméten, Szolnokon és Szek- szárdon, keresve az újabb együttműködés lehetőségeit a közös fejlesztésekre. — Milyen a kapcsolatuk a szolnoki rendszerrel? — Talán most velük folytattuk a legeredményesebb tárgyalásokat. Egy évtizedes már a kapcsolatunk. Jól felkészült szakembereket foglalkoztatnak és céltudatos fejlesztő munkát végeznek a partnergazdaságokban. Kölcsönös megegyezéssel olyan gépeket, és ezen keresztül olyan műszaki-technológiai megoldásokat ajánlottunk, amelyek a jövőben elősegíthetik a rendszernél a gabona- és az ipari növények termelésének korszerűsítését. ti ans Rau A Rau-cég magyarországi képviselője Takács Gábor, az UNIVERSAL KFT mező- gazdasági és földmunkagép részlegvezetője, a kapcsolatokról így érvelt: — Ezelőtt húsz esztendővel jelent meg a magyar mezőgazdasági üzemekben az első Rau burgonyabetakarító. Azóta több mint kétezerféle gép és berendezés van nálunk tőlük, a cukorrépavetőktől a talajművelőkön át a növényvédő gépekig. Korábbi együttműködés eredményeként például a Kecskeméti Mezőgép Vállalat a Rau-cégtől vásárolt li- cenc alapján tavaly óta gyártja' az új talajművelő gépet, a multitillert. Ez kombinált eszköz, amely a szántást helyettesíti, miután mélylazítást, rögtörést és talajfelszíni lazítást is végez. Így ennek alkalmazásával nem kell minden évben szántaniuk az üzemeknek. A nyugatnémet gépgyár termékeinek itthoni népszerűségére utal, hogy az elmúlt napokban a Kecskeméti Mezőgéppel újabb eredményes tárgyalásokat folytattak az említett kombinált talajművelő gép korszerűbb változatának elkészítésére. Kolozsvári Pál, a Szolnoki Gabona- és Ipari Növények Termelési Rendszerének igazgatóhelyettese a Rau- céggel folytatott további együttműködést méltatta: % i Kolozsvári Pál — Tíz éve vagyunk a Rau partnerei. Pontos szállítók, jó minőségű gépeket és pót- alkatrészeket adnak. Először talaj műveléshez kombináto- rokat kaptunk tőlük, aztán olyan talajművelő gépeket, amelyek jól illeszkednek energia- és víztakarékos művelési rendszerünkbe. Tag- gazdaságainkban népszerűek a Rau vetőgépei is, amelyek a cukorrépa-, kukorica-, és napraforgómagvak talajba juttatására alkalmasak. Ezekből Heves megyében a vámosgyörki Egyesült Barátság és a zagyvaszántói Zagyvavölgye Termelőszövetkezetben is találni. Az üzemek megszerették és szívesen alkalmazzák az említett vetőgépeket. A mostani tárgyalások eredményeként a jövőbén közös műszaki fejlesztéseket folytat rendszerünk a Rau-céggel. például az általunk kidolgozott homokhátságok talajművelési rendszeréhez. Megállapodtunk abban is, hogy a Rau Gépgyár Szolnokon hamarosan alkatrészraktárat nyit, ahonnan folyamatosan biztosítja majd a rendszerünknél levő valamennyi géptípusához szükséges pótalkatrészeket, amely termelési biztonságot jelent. Ezekhez természetesen a Heves megyei partnergazdaságaink is hozzá j u thatnak. Mcntusz Károly
