Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-06 / 185. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 6., szombat Nem üti meg a mércét... Teher a gazdaság vállán. A jövedelmezőség piócája — elszívja a prosperáló vállalatok pénzét. Efféle színezetű kijelentéseket gyakran hallani az úgynevezett alacsony hatékonyságú gazdálkodó szervezetekről. Persze, jobbára csak így; általában dívott alacsony hatékonyságú cégekről beszélni, a hatékonyság mérőszerszáma ugyanis — több esztendei és többszöri kísérlet ellenére — hiányzott. így aztán legfeljebb hozzávetőleg lehetett tudni, melyik cég nem úti meg a mércét. Következésképpen az ,.alacsony hatékonyság" bélyegével sem kellett sokaknak szégyenkezni. Az utánpótlást adó „bocióvodának” kétszáz növendékét Tikliczki Szilveszterné és munkatársai gondozzák Tengerentúlról jöttek, több tejet hoztak Korszerű, tágas Agrokomplex típusú zárt, kötött rendtartású istállóban 208 állat fér el Most, 1983-tól van már mérce. Nemcsak sejteni: tudni lehet, kitk búknak -el alatta, s kik ívelnek magasan fölötte. Eszerint — tartósan — alacsony hatékonyságú vállalatnak számít az a szervezet, amely két egymást követő esztendőben nem érd el az ágazati átlagos jövedelmezőség felét. De mi is az a jövedelmezőség? Konyha- nyelven a haszon és a ráfordítás egymáshoz viszonyított aránya. Közgazdászul — napjaink magyar viszonyait figyelembe véve — kicsit bonyolultabb ennél. Egész precízen; a jövedelmezőségi mutatót úgy számolják ki, ho'gy a mérleg szerinti nyereséget elosztják --a költségekkel, vagyis a nettó eszközértékkel és a bérköltséggel. Fentebb az olvasható: van mérce. Valóban, de ahogy azt a szakemberek is elismerik, nem tökéletes. Igaz tulajdonképpen nem a mércével van a baj, hanem a megmérendőkkel. illetve azok környezeti viszonyaival. Nevezetesen: az árak jó néhány területen tantialmaznak még központi preferenciákat, másutt a költségnövekedést ismeri el automatikusan az ár és így tovább. Ugyanakkor a jövedelmezőséget a különböző egyedi jellegű támogatások és elvonások is befolyásolják. Egyebek közt az említettek indokolják, hogy a jövedelmezőség kiszámításánál a mérleg szerintii, ne pedig az elszámolás alapjául szolgáló nyereséget vegyék figyelembe. De miért is kell szemmel tartani az alacsony hatékonyságú vállalatokat? Nem lenne elég a veszteségesek és az alaphiányosok listája? Nem lenne elegendő ezek bajainak orvoslására kidolgozni a hatásos gyógyírt? Ha távolabbi céljainkat és közelebbi lehetőségeinket számba vesszük, csak nem lehet a válasz. Az előbbiek közt a növekvő jövedelmezőséget tükröző termékszerkezet, az utóbbiak közt az ország és a vállalatok pénzügyi helyzete szolgál indokul. Az utóbbinál maradva: amikor nincs elegendő pénz a fejlesztésre, válogatni kell á korszerűsítési lehetőségek közt. Előfordulhat, hogy a gyengélkedő vállalatokba még annyit sem érdemes injektálni, amennyire rászolgáltak — jövedelmezőségükkel, fejlesztési alapjukkal. Vagyis: az országos érdekek úgy kívánják, hogy a több hasznot hozó tevékenységek szippantsák fel a fejlesztési forintokat. A május elején megjelent kormányrendelet nem ad további haladékot az alacsony hatékonyságú vállalatoknak. Az első lépésben engedélyhez kötik a beruházásokat és a létszám duzzasztását. - Ezenkívül az irányító szervezetek elrendelhetik az úgynevezett értékcsökkenési leírás zárolását. Ez a pénzügyi attrakció műszaki szempontból azt jelenti, hogy a fejlesztési alapból még a szinttartásra sem nyílik lehetőség. A rendelet külön elbá- násmódban részesíti a recesszió sújtotta vállalatokat. Velük szemben türelmesebb a jogszabály. Cselekvési, kilábalási programot kell készíteniük, s ha 2—3 esztendő elteltével ez sem járna eredménnyel, még mindig egyedi mérlegelés alapján döntenek további sorsukból. Ha a veszteségforrásokat a különböző intézkedéssorozatok dacára sem sikerül felszámolni, meg is szüntethető a vállalat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy felszántják, vagy dózerral a föld színével teszik egyenlővé a vállalat telephelyét. Hanem például: eladják a berendezéséket, más gazdálkodó szervezetekhez küldik a dolgozókat. Igen, de mi legyen azokkal, akik nem tudnak szakmájukban elhelyezkedni? Erről intézkedik egy másik rendelet, A Minisztertanács elnökhelyettese még májusban úgy intézkedett, hogy a munkahely nélkül maradók elhelyezéséről, illetve új szakma betanításáról — átképzési támogatással — gondoskodni kell. A június elsején életbe lépett rendelet arra szolgál, hogy a dolgozók a betanulási időszak alatt ne keressenek kevesebbet, mint korábban. Az átképzési támogatás addig jár a dolgozónak, amíg régi szakmája helyett újat nem szerez — a képesítési idő felsőhatára 30 hónap. Az alacsony hatékonyságú vállalatok felszámolásának leggyakrabban emlegetett gátja az volt, hogy a vállalati vezetők idegenkedtek a dolgozók áthelyezéséből, átcsoportosításából fakadó konfliktusoktól. A pénzügyi és a törvényadta lehetőségek ezentúl adottak. A gazdálkodó szervezetek egyelőre mégsem tolonganak az átképzési segélyért. Amit nem egyszerűen a szokásos munkaerő-tartalékolás magyaráz, hanem az is, hogy a törvényesítés még nem oldja fel az említett társadalmi mozgásokat. konfliktusokat. Ugyanis a mérce e tekintetben is adott, ám a pillanatnyi vállalati belső gazdálkodási és hangulati viszonyok minden elrugaszkodásnál mozgóvá, bizonytalanná teszik. Ilyenformán olykor Fortuna istenasszony segedelmével is körülményes előre bemérni azt az optimális ugrásnagyságot, ami lehetővé teszi a minimális energia (plusz pénz- és presztízs) veszteség és a fennmaradó léc kombinációját. (M. P.) Az amerikai Holstein-fríz Szövetség tíz éve kötött együttműködési szerződést az Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőséggel, valamint az Állami Gazdaságok Országos Központjával. Az eltelt időszak alatt több mint 20 ezer szarvas- marhát importáltunk a tengerentúlról. A cél az volt, hogy e fajta kiválasztásával — amely a forró égövtől a sarkvidékig sok helyen elterjedt — biztosítsa a magasabb tejtermelési igényeinket. A többi országhoz képest hazánk érte el a legjobb eredményeket tartásban, szaporulatban, tejtermelésben, így érthetően példaként említik mindenhol Magyarországot. Ennek köszönhető, hogy augusztus 8—9— 10“én Budapesten rendezi a Holstein-fríz Szövetség első világkongresszusát. A nemzetek részt vevő szakemberei megtekintik majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetem nagygombosi tangazdaságának korszerű telepét is, — amely 80 millió forintos beruházással 1978- ban készült el és 1500 tejelő Holstein tehénállománnyal rendelkezik. Az idei terv egyedenként 5600 liter, de az elkövetkező években szeretnék elérni az egy állatra jutó hétezer literes tejhozamot. A számítógép itt is tért hódított. Nagy Mihály takarmányozási programot készít A hűtőtartályoknál Tóth Margit a tej minőségét ellenőrzi (Fotó: Szabó Sándor) A fejőházban elhelyezett félautomata berendezéssel óránként 150 henet fej-nek Népi ellenőrök a magánerős lakásépítésről Kislakásépítők nagy gondjai Milyen hatékonyan segítik a kislakásépítőket a tanácsok, a vállalatok és az intézmények? Van-e elegendő telek, műszaki terv, technológia, építési anyag, hitel, illetve kivitelezői kapacitás? Szükségesek-e újabb intézkedések a VI. ötéves tervi feladatok megvalósításához? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ a megye népi ellenőrei egyik vizsgálatuk során. Az egri vécsey-völgyi téglagyárban a melegben is mindent elkövetnek a kislakásépítők ellátására — ám néha ez is kevés... (Fotó: Kőhidi Imre) A Heves megyei NEB legutóbbi ülésén elmondták, hogy ebben az ötéves tervben közel kilencezer magánerős lakás felépítésére számítanak, amelyből több mint ötezer-hatszáz a családi ház. OTP-beruházásban eredetileg 2246 otthont terveztek, de a célcsoportos építés csökkenése és kivitelezői gondok miatt 2803-ra emelték fel ezek számát. A tervet 1985-ig minden bizonnyal megvalósítják, hiszen eddig a családi fészkek több mint 60 százalékába már beköltözhettek a tulajdonosok. A telekellátás, az anyaghiány és a házra várók sokszor üres pénztárcája miatt még nem alakultak ki minden téren az állami lakások csökkenését ellensúlyozó saját otthonok építésének feltételei. A jegyzőkönyvek arról is tanúskodnak, hogy egyes településeken, így például Füzesabonyban fizetőképes kereslet híján eladhatatlanná váltak az OTP* és a lakásszövetkezeti beruházású épületek, A telekkialakítások késedelmeskedése akadályozza a I több mint kilencszáz csoportos, korszerű családi ház megvalósítását. Egerben az Almagyar-dombon 360 telket szerettek volna kialakítani, az idén ebből csak hetvenet tudtak átadni használatba. A Pásztor-völgy területén hasonló a helyzet. Ez azt jelentheti, hogy a megyeszékhelyen a tervezett 590 új családi otthon továbbra is csak elképzelés marad. Megállapították azt is, hogy típusterv nem áll az építkezők rendelkezésére, csak ajánlott terv. De ez is csak részben felel meg az elvárásoknak. Többek között azért, mert a rajzokat konzervatív felfogásban készítették. A vizsgálat szerint az építési hatóságok nem tettek javaslatot ezek korszerűsítésére. A népi ellenőrök hangsúlyozták, hogy az engedélyezés során nagyobb hatást kell gyakorolni az igényekre a gazdaságosság, a modernség és az építészeti megoldások tekintetében. A tervidőszak kezdetén a megye mindkét építőipari vállalata szanálásra került, de az átszervezés után sem megfelelő a munkájuk. A korszerűnek nevezett technológiával is indokolatlanul hosszú idő alatt készítik el a házakat, s az áraik is növekednek. Ez az egyik -oka, hogy sokan házilagos kivitelezésben, saját munkával igyekeznek segíteni önma- gukon. A népi- ellenőrök elmondták azt is, hogy az anyagellátás hiányosságai mellett a kivitelezők alacsony termelékenysége és szervezetlensége is akadályozza a célok megvalósítását. * Az anyagellátási feltételek — a növekvő árak mellett — általában javultak. Ennek ellenére téglából és tetőfedő cserépből csak nehezen tudják kielégíteni az igényeket. Az anyagbiztosítási szerződések sem eléggé kedveltek. Ennek oka lehet, hogy ily módon nem lehet hozzájutni az igényesebb ízlést ^js kielégítő termékekhez. A vállalatok — a lakásárak emelkedése miatt — tartanak a munkáltatói kölcsönöknél keletkező törlesztési gondoktól. Nehézséget jelent, hogy a hitelek odaítélése után sokan kilépnek a munkahelyükről. Ezért célszerű lenne olyan szabályozást alkalmazni, amely a vállalati kölcsönök átvállalását a jelenleginél rugalmasabban teszi lehetővé. Az ülésen többek között ajánlották azt is, hogy egy különálló szervezetre kellene bízni a telekkialakítás gyakorlati részét, a fizetőképes kereslet felmérését és a beruházói teendőket. Felvetették, hogy az árak további emelkedésének megakadályozására vizsgálják felül az építőanyagipar termelését, s szükség esetén támogassák azt. Mint megállapították, olyan viszonyokat és árrendszert kell kialakítani, amely korlátozza az indokolatlan költségek lakosságra hárítását. Az illetékes testületeknek javasolták, hogy differenciáltan állapítsák meg a telek-használatbavételi díjakat, vizsgálják felül az építési tilalom alatt álló telkeket. Az építőipari vállalatok és szövetkezetek bővítsék kislakásépítő tevékenységüket. Azok a kisiparosok és gazdasági munkaközösségek pedig, amelyek a szervezett magánlakásépítésben vesznek részt, részesüljenek adókedvezményben! . Koma János
