Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-31 / 205. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 31., szerda Andropov levelei nyugat-európai vezetőkhöz Jaruzelski fogadta Marjai Józsefet Wojciech Jaruzelski had­seregtábornok, a lengyel kormány elnöke kedden fo­gadta Marjai Józsefet, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­sét, aki a magyar—lengyel gazdasági és műszaki-tudo­mányos. együttműködési bi­zottság varsói ülésszakán részt vevő magyar küldött­séget vezeti. Megbeszélésü­kön a két ország közötti gazdasági együttműködés legfontosabb kérdéseiről volt szó. A találkozón részt vett Zbigniew Madej miniszter­elnök-helyettes, valamint Garamvölgyi József, hazánk varsói és Jerzy Zielinski, Lengyelország budapesti nagykövete. Az elhatározás végleges Begin távozik Menahem Begin izraeli miniszterelnök a rábeszélé­sek ellenére sem állt el le­mondási szándékától. Tiszt­ségéről való lemondását pár napon belül hivatalosan, az alkotmány előírásai szerint be fogja nyújtani az állam­főnek — közölte az izraeli rádióban kedden elhangzott nyilatkozatában a kormány- koalíció egyik pártjának vezetője. Begin nem nyilatkozott a sajtónak, de több, hozzá kö­zel álló politikus megerősí­tette, hogy a miniszterelnök elhatározása immár végle­ges. Begin kedden először Ro­bert Macfarlane-nal, az amerikai elnök különmegljí- zottjával találkozott, aki üze­netet vitt neki Ronald Rea­gan elnöktől. Ezután a kor­mánykoalíció vezetőivel tar­tott megbeszélést. Mint Londonban kedden ismeretessé vált, Margaret Thatcher brit miniszterelnök is személyes levelet kapott Jurij Andropov szovjet ál­lamfőtől. az SZKP KB fő­titkárától, mint Bettino Craxi olasz kormányfő. Lapértesülések szerint a szovjet vezető e levélben megismételte azt az ajánla­tát, amely a Pravdának adott nyilatkozatában elhangzott: a Szovjetunói kész a brit és francia eurohadászati nukleáris célbajuttató eszkö­zök szintjére csökkenteni a maga eszközeit, ha a NATO eltekint az új amerikai ra­kéták Nyugat-Európába te­lepítésétől. Kész továbbá arra, hogy a szóban forgó eszközöket ne csak vissza­vonja. hanem megsemmisít­se. A The Times két monda­tot idézett Jurij Andropov leveléből: „Mi készen állunk, hogy vállaljuk a magunk részét, miért nem teszi ön is ugyan­ezt?” — „Készen állunk ar­ra, hogy saját rakétáink számát nagy mértékben csökkentsük, s én remélem, hogy ellenszolgáltatásként más országok ugyancsak csökkentik a magukét.” Egyelőre nem ismeretes, hogy a brit miniszterelnök miként fog válaszolni. For­rások konzultációkra utalnak a szövetséges kormányokkal, elsősorban az NSZK-val és Franciaországgal. Párizsban az Elysée-palota szóvivője kedden közölte, hogy Jurij Andropov levelet intézett Francois Mitterrand elnökhöz. A levél tartalmát nem közölték. A belga kormány kedden szintén levelet kapott Jurij Andropovtól. az SZKP KB főtitkárától. A szovjet veze­tő ebben ismertette az euro- rakétákra vonatkozó leg­utóbbi javaslatát. A belga külügyi szóvivő szerint a szovjet vezető ja­vaslata „pozitív és elmoz­díthatja a holtpontról a genfi szovjet—amerikai euro­hadászati tárgyalásokat”. Hozzátette azonban, hogy belga vélemény szerint a ja­vaslat — úgymond — „a szovjet fölény megtartását célozza”. Madridi találkozó Málta álláspontja változatlan Az európai biztonsági és együttműködési találkozó keddi plenáris ülésén Málta képviselője megismételte, hogy .változatlanul kitart eddigi álláspontja mellett: ragaszkodik a Földközi-ten­ger térségének biztonságával foglalkozó szakértői konfe­rencia összehívásához Málta halogató magatar­tása miatt így ezúttal sem sikerült közmegegyezésre jutni a találkozó záróok­mány-tervezetének szövegé­ben. A Szovjetunió képviselője felszólalásában hangoztatta: sürgősen meg kell találni a tanácskozás sikeres befeje­zését biztosító megoldást, hogy ne kerüljenek veszély­be az eddig elért eredmé­nyek. Hasonló hangnemben szólalt fel az NDK, vala­mint az NSZK küldöttségé­nek a vezetője is. A madridi találkozó a máltai különvélemény elle­nére is komoly eredményt hozott: a részt vevő 35 kül­döttség mindegyike állást foglalt az enyhülés, a békés egymás mellett élés mellett. Málta nem a záródokumen­tum alapelveit és ajánlásait utasította el, hanem egy — a találkozót követő intézke­dések sorozatához tartozó — konkrét témában képvi­selt, a többi országétól elté­rő nézetet. Gyilkolt a Camorra Ismét gyilkolt a Camorra. A maffia emberei az olasz- országi Afragolában meg­gyilkolták Antonio Uzzatót, a városi tanács szociálde­mokrata párti tagját, aki a testületben rendőriégi ügyek­kel foglalkozott. A gyilko­sok a tanácstag lakása kö­zelében egy gépkocsiból nyitottak tüzet, majd elme­nekültek. Cjabb útra indult a Challenger űrrepülőgép. Az ötfónyi legénység tagjai között található az első fekete bőrű ame­rikai űrhajós (Népújság telefotó — AP—MTI—KSj —( Külpolitikai kommentárunk )— Diplomata vagy küldönc? RICHARD STONE ISMÉT INGÁZIK. Az amerikai kormány közép-amerikai különimegbízottja Honduras és Salvador után Costa Ricában tárgyal, mégpedig a Farabundo Marti Felszabadítási Front és a Forra­dalmi Demokratikus Front képviselőivel. Kolumbia fővárosából, Bogotából is figyelemre méltó hír érke­zett: Betancur elnök kezdeményezésére a salvadori hazafiak és a salvadori kormány képviselői ültek tárgyalóasztalhoz. Látszólag mindez jó jel. Am kár lenne túlértékelni a találkozókat. A két ellenzéki tö­mörülés egyértelműen leszögezte: Salvadorban a je­lenlegi körülmények között hiányoznak a demokra­tikus választások feltételei. A junta mindenképpen szeretné rábimi őket, hogy vegyenek részt a jövőre tervezett „választásokon”. Feltételként nem keveseb­bet követelnek, mint azt, hogy a gerillák szüntessék be akcióikat, magyarul tegyék le a fegyvert. Kétségtelenül roppant veszélyeket hordoz magában a közép-amerikai feszültség. A salvadori polgárhá­ború, a Nicaragua elleni meg-megújuló agresszió azonos eredőre vezethető vissza. Arra a torz elképze­lésre, amely a térség problémáinak rendezésére hiva­tott Pax Americanában, vagyis az USA koncepció­jában testet öltött. Sommázva úgy lehetne összefog­lalni a washingtoni téziseket, hogy mindaz, ami a térségben történik, a kommunisták számlájára írandó, s Kuba, illetve Nicaragua, sőt, közvetve a Szovjet­unió felelős érte. így meg kell erősíteni a junták hadseregét, növelni kell a katonai segélyt, Nicaraguát el kell szigetelni, a gerillákat pedig — mint a kom­munizmus szálláscsinálóit — meg kell semmisíteni. EZT A PRIMITIV HELYZETELEMZÉST ma már Washingtoniban is egyre többen elvetik. Csakhogy alapvető fordulatra a Reagan-kormányzat nem szánja el magát. Nem hajlandó belátni, hogy Salvadorban a jelenlegi junta félreállítását, a demokratikus sza­badságjogok helyreállítását követelik a hazafiak. Ezért aztán az ingázó washingtoni diplomata mozgás­tere is rendkívül korlátozott. Stone tulajdonképpen a küldönc szerepét tölti be Salvador hivatalos körei és a hazafiak között. Felhatalmazása csupán a feb­ruárra tervezett voksolás körülményeire terjed ki. IGAZI FRONTÁTTÖRÉST, valóságos feltételeket a feszültség föloldásához épp Washingtontól várhat­nánk. Onnan azonban egyelőre csak repülőgép-anya- hajókat és cirkálókat irányították a térségbe, sok ezer tengerészgyalogossal. Jeléül annak, hogy a bé­kés, tárgyalásos rendezés egyelőre nem egyéb üres szólamnál. Gyapay Dénes IDEGENFORGALOM A SZOMSZÉDBAN Például: Hainburg Még mielőtt csalódás érné az olvasót: valljuk be, a cím egy kissé túlzó. Hiszen szó sincs róla, hogy nyugati szomszédunkról, Ausztriá­ról részletes idegenforgalmi beszámolót olvashatna, a cikkíró erre nem is nagyon vállalkozhatna. Hiszen nyu­gati szomszédunk közismer­ten idegenforgalmi nagyha­talom, s erről a nemzetgaz­dasági ágazatról köteteket lehetne írni. Most pusztán arra vállalkozhatunk, hogy egy-két jellegzetes momentu­mot ragadjunk tollvégre. Olyan dolgokat, amelyek megvalósításához elsődlege­sen nem pénzre, hanem va­lami másra van szükség. Amit mi is megcsinálhat­nánk, de valahogy mégsem tesszük. Ezek után talán valamit a címben említett Hamburg­ról. Ne szégyellje magát senki, ha netalán nem hal­lott erről a Duna mellett fekvő — Bécs és Pozsony közt levő — kisvárosról, hiszen sok osztrák sem tudja, hogy lé­tezik e település. Pedig e kisváros — város a javából. Sok üzlettel, jó néhány szál­lodával és meg sok egyéb­bel, ami a települést való­ban várossá teszi. Nekünk, magyaroknak azért emléke­zetes e hely, mert a néphit szerint Attila e helyen tar­totta nászát Krimhildával, s a legendás történelmi sze­mélyiség sírját évszázadokon át e helyütt keresték. Más­részt a városka a honfog­laláskor magyar kézbe is> került, bár a későbbi szá- zadok során hol ide, hol oda csatolták. S ami talán még érdekes, és tanulságos is számunkra, az a város tö­rök vonatkozása. A hódítók 1683-bah ostromolták meg Hainburg várát, s fel is dúl­ták alaposan. A kései, mai utódok azonban bőven ka­matoztatják az idegenfor­galomban e történelmi ese­ményt. Az üzletek kirakatai­ban lófarkas kopjákat, tö­rök kardokat, egyéb fegy­vereket lehet látni — min­denütt az ostromra való utalással. Egy helyen ólom­katonák mutatják be a vár­ostromot. Még az ottani ta­karékpénztár kirakatában is korabeli relikviákat helyez­tek el. Nem beszélve a ven­déglőkről, szállodákról, me­lyek szintén neW hagyják ki a forgalmat növelő té­nyezőt. A korabeli épülete­ken tábla jelzi, hogy ki la­kott az ostrom idején a ház­ban, ezzel is felkeltve a tu­risták érdeklődését, más­részt erősítve egyben a ha­zafias nevelést is. óhatatla­nul Eger jut az ember eszé­be, hogy mit teszünk, illetve mit nem teszünk meg mi. Pedig hát mi volt a ham­burgi ostrom az ittenihez... A Három Holló étterem szintén a város leg­patinásabb épületei közé tartozik, a város főutcáján. Szemben vele a Haydn-ház, ahol valaha a zeneszerző lakott. Nos, az étterem kí­vülről igazán középkori hangulatot áraszt. Annyira, hogy valahogy az embernek olyan képzete van, mintha belülről is egy kissé doh­szagú lenne a levegő: Pedig egészen más. Az épületet korszerűsítették — meg­hagyva jellegét — s ellát­ták minden kényelemmel. A fürdőszoba a mennyezetig csempés, arról nem is be­szélve, hogy a villanykap­csoló egyben a légkondicio­náló berendezés kapcsolója is. És rpinden hihetetlenül tiszta. A- szobák, a lépcső­ház, a vendéglő egyaránt. A vendéglőnek természetesen több terme van, s mindegyik más jellegű. Amellett, hogy jellegzetesen osztrák. A törzsvendégekhez öt-tíz perc­re odaül a tulaj, elbeszél­getni az aktuális ügyekről. Erre is van ideje. Pedig családi vállalkozásban üze­meltetik a patinás helyet, ami azt jelenti, hogy leg­alább hatkor már talpon van a család, s este tizenegy előtt alig jutnak ágyba. Ke­vés alkalmazottat tartanak, mert a sok munkabér meg­enné a hasznot. Van olyan falusi panzió, ahol a közel harminc szoba fenntartása mellett a gazda még a föld­műveléssel is foglalkozik, hiszen csak a vendéglátásból nehezen élne meg. De térjünk vissza a tiszta, ságra. Egy este úgy hat óra tájban két hölgy szállt ki az óra- és ékszerbolt előtt. Ta­karítani jöttek. Természete­sen nem munkaidőben. Este nyolckor még javában folyt a kirakat alumínium redő­nyének a tisztogatása, centi­méterről centiméterre. De nemcsak Hamburgban „hob­bi” a takarítás, Bécs séta­belvárosa egyik előkelő bolt­jának a tulajdonosa is — elegáns hölgy — felvette a gumikesztyűt és pucolta a kirakatot. A kirakatot, mert erre kü­lönösen kényesek. Tudják, hogy a kirakat az üzlet „szeme” és éppen ezért nagy gondot fordítanak rá. Hiszen a ve­vőt meg kell nyerni, bizal­mat kell benne ébreszteni, be kell csalogatni. S erre elsődlegesen a kirakat hi­vatott. Nem is látni poros, elhanyagolt, gondozatlan, időszerűtlen kirakatot. Ügy értve az időszerűtlent, hogy nyáron mondjuk téli holmit kínálnak, vagy ajánlanak. Vagy említésre méltó az is, ahogy a boltokban a zöld­séget, a gyümölcsöt kínál­ják. Szinte élményszámba megy. Minden friss, minden üde, minden egyforma. Már­mint az őszibarack egyfor­ma, a citrom is egyforma nagyságú és így tovább. Olyasmit, amit mi „lecsó­paprikának”, vagy -paradi­csomnak nevezünk, s ami majdnem a kidöbnivalót je­lenti — nem áruinak. Igaz, hogy az ár kissé magasabb — belekalkulálják a rohadt gyümölcs és zöldség kido­básával járó természetes veszteséget. S hogy ez meny­nyire nem osztrák speciali­tás — a határ mentén levő magyar falvakban ugyanígy árulják honfitársaink az őszibarackot és más gyümöl­csöket. Hiszen érdekeltek abban, hogy eladják, s rá­adásul jól a termékeket. Itthon valahogy sokszor az az ember érzése, hogy sokat beszélünk mi az érdekeltség­ről, de nem teremtjük meg a feltételeit. Ugyancsak Hamburgra hivatkozva — minden nyáron megrende­zik a várjátékokat. Az idén a Jönnek a törökök cím­mel adtak elő darabot. Majd ősszel több hétig tartó szü­reti, boros ünnepet tartanak. A város szinte minden gyá­ra, üzeme, szállodája, hiva­tala stb. részvételével. Mert ott érdeke a gyárnak, hogy az ünnepek alatt rek­lámozzon, érdeke a szállodá­nak, hogy az odalátogatók révén megteljenek a szobái, és így tovább. Lapunk ko­rábbi számában az Agria Játékszín kapcsán azt fejte­gette a cikk írója, hogy Salz­burg megél az ünnepi játé­kokból. Biztos. Mert min­denki érdekelt az ügy sike­rében, s meg is tesz érte mindent. Nálunk ez koránt­sem így van. Szervezze az, aki meg van bízva, adja az állam, vagy valamely szerv a dotációt, s kész az egész. Még talán valamit a han­gulatról. Ausztriában alig van olyan étterem vagy szálloda, amely a mi mérté, künk szerint modern. Nem csinálnak modern éttermet például. Hangulatosat csi­nálnak és osztrákokra jel­lemzőt. Ahol nem csupán ebédel valaki, hanem jól is érzi magát. Van alpesi jel­legű, van halászcsárda és ki tudná felsorolni. És vannak olyan kerthelyiséges, szőlő- lugasos, leanderes kisven­déglők, amilyenek nálunk is voltak valaha. Sajnos, ma már nincsenek, mert felvál­tották őket a gyorsbüfék, a „modern” bisztrók. Hazánkban is egyre na­gyobb szerepet tölt be a népgazdaságban az idegen- forgalom. Éppen ezért még jobban fel kell készülnünk a vendégek fogadására. Ügy is, hogy átvesszük mások jó ötleteit, a gyenge ötletekből meg le­vonjuk azt a tanulságot, hogy mit nem érdemes csinálni. Ezért hasznos kitekinteni a világra, szomszédainkra. Kappsi Levente

Next

/
Thumbnails
Contents