Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-31 / 205. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 31., szerda Andropov levelei nyugat-európai vezetőkhöz Jaruzelski fogadta Marjai Józsefet Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a lengyel kormány elnöke kedden fogadta Marjai Józsefet, a Minisztertanács elnökhelyettesét, aki a magyar—lengyel gazdasági és műszaki-tudományos. együttműködési bizottság varsói ülésszakán részt vevő magyar küldöttséget vezeti. Megbeszélésükön a két ország közötti gazdasági együttműködés legfontosabb kérdéseiről volt szó. A találkozón részt vett Zbigniew Madej miniszterelnök-helyettes, valamint Garamvölgyi József, hazánk varsói és Jerzy Zielinski, Lengyelország budapesti nagykövete. Az elhatározás végleges Begin távozik Menahem Begin izraeli miniszterelnök a rábeszélések ellenére sem állt el lemondási szándékától. Tisztségéről való lemondását pár napon belül hivatalosan, az alkotmány előírásai szerint be fogja nyújtani az államfőnek — közölte az izraeli rádióban kedden elhangzott nyilatkozatában a kormány- koalíció egyik pártjának vezetője. Begin nem nyilatkozott a sajtónak, de több, hozzá közel álló politikus megerősítette, hogy a miniszterelnök elhatározása immár végleges. Begin kedden először Robert Macfarlane-nal, az amerikai elnök különmegljí- zottjával találkozott, aki üzenetet vitt neki Ronald Reagan elnöktől. Ezután a kormánykoalíció vezetőivel tartott megbeszélést. Mint Londonban kedden ismeretessé vált, Margaret Thatcher brit miniszterelnök is személyes levelet kapott Jurij Andropov szovjet államfőtől. az SZKP KB főtitkárától, mint Bettino Craxi olasz kormányfő. Lapértesülések szerint a szovjet vezető e levélben megismételte azt az ajánlatát, amely a Pravdának adott nyilatkozatában elhangzott: a Szovjetunói kész a brit és francia eurohadászati nukleáris célbajuttató eszközök szintjére csökkenteni a maga eszközeit, ha a NATO eltekint az új amerikai rakéták Nyugat-Európába telepítésétől. Kész továbbá arra, hogy a szóban forgó eszközöket ne csak visszavonja. hanem megsemmisítse. A The Times két mondatot idézett Jurij Andropov leveléből: „Mi készen állunk, hogy vállaljuk a magunk részét, miért nem teszi ön is ugyanezt?” — „Készen állunk arra, hogy saját rakétáink számát nagy mértékben csökkentsük, s én remélem, hogy ellenszolgáltatásként más országok ugyancsak csökkentik a magukét.” Egyelőre nem ismeretes, hogy a brit miniszterelnök miként fog válaszolni. Források konzultációkra utalnak a szövetséges kormányokkal, elsősorban az NSZK-val és Franciaországgal. Párizsban az Elysée-palota szóvivője kedden közölte, hogy Jurij Andropov levelet intézett Francois Mitterrand elnökhöz. A levél tartalmát nem közölték. A belga kormány kedden szintén levelet kapott Jurij Andropovtól. az SZKP KB főtitkárától. A szovjet vezető ebben ismertette az euro- rakétákra vonatkozó legutóbbi javaslatát. A belga külügyi szóvivő szerint a szovjet vezető javaslata „pozitív és elmozdíthatja a holtpontról a genfi szovjet—amerikai eurohadászati tárgyalásokat”. Hozzátette azonban, hogy belga vélemény szerint a javaslat — úgymond — „a szovjet fölény megtartását célozza”. Madridi találkozó Málta álláspontja változatlan Az európai biztonsági és együttműködési találkozó keddi plenáris ülésén Málta képviselője megismételte, hogy .változatlanul kitart eddigi álláspontja mellett: ragaszkodik a Földközi-tenger térségének biztonságával foglalkozó szakértői konferencia összehívásához Málta halogató magatartása miatt így ezúttal sem sikerült közmegegyezésre jutni a találkozó záróokmány-tervezetének szövegében. A Szovjetunió képviselője felszólalásában hangoztatta: sürgősen meg kell találni a tanácskozás sikeres befejezését biztosító megoldást, hogy ne kerüljenek veszélybe az eddig elért eredmények. Hasonló hangnemben szólalt fel az NDK, valamint az NSZK küldöttségének a vezetője is. A madridi találkozó a máltai különvélemény ellenére is komoly eredményt hozott: a részt vevő 35 küldöttség mindegyike állást foglalt az enyhülés, a békés egymás mellett élés mellett. Málta nem a záródokumentum alapelveit és ajánlásait utasította el, hanem egy — a találkozót követő intézkedések sorozatához tartozó — konkrét témában képviselt, a többi országétól eltérő nézetet. Gyilkolt a Camorra Ismét gyilkolt a Camorra. A maffia emberei az olasz- országi Afragolában meggyilkolták Antonio Uzzatót, a városi tanács szociáldemokrata párti tagját, aki a testületben rendőriégi ügyekkel foglalkozott. A gyilkosok a tanácstag lakása közelében egy gépkocsiból nyitottak tüzet, majd elmenekültek. Cjabb útra indult a Challenger űrrepülőgép. Az ötfónyi legénység tagjai között található az első fekete bőrű amerikai űrhajós (Népújság telefotó — AP—MTI—KSj —( Külpolitikai kommentárunk )— Diplomata vagy küldönc? RICHARD STONE ISMÉT INGÁZIK. Az amerikai kormány közép-amerikai különimegbízottja Honduras és Salvador után Costa Ricában tárgyal, mégpedig a Farabundo Marti Felszabadítási Front és a Forradalmi Demokratikus Front képviselőivel. Kolumbia fővárosából, Bogotából is figyelemre méltó hír érkezett: Betancur elnök kezdeményezésére a salvadori hazafiak és a salvadori kormány képviselői ültek tárgyalóasztalhoz. Látszólag mindez jó jel. Am kár lenne túlértékelni a találkozókat. A két ellenzéki tömörülés egyértelműen leszögezte: Salvadorban a jelenlegi körülmények között hiányoznak a demokratikus választások feltételei. A junta mindenképpen szeretné rábimi őket, hogy vegyenek részt a jövőre tervezett „választásokon”. Feltételként nem kevesebbet követelnek, mint azt, hogy a gerillák szüntessék be akcióikat, magyarul tegyék le a fegyvert. Kétségtelenül roppant veszélyeket hordoz magában a közép-amerikai feszültség. A salvadori polgárháború, a Nicaragua elleni meg-megújuló agresszió azonos eredőre vezethető vissza. Arra a torz elképzelésre, amely a térség problémáinak rendezésére hivatott Pax Americanában, vagyis az USA koncepciójában testet öltött. Sommázva úgy lehetne összefoglalni a washingtoni téziseket, hogy mindaz, ami a térségben történik, a kommunisták számlájára írandó, s Kuba, illetve Nicaragua, sőt, közvetve a Szovjetunió felelős érte. így meg kell erősíteni a junták hadseregét, növelni kell a katonai segélyt, Nicaraguát el kell szigetelni, a gerillákat pedig — mint a kommunizmus szálláscsinálóit — meg kell semmisíteni. EZT A PRIMITIV HELYZETELEMZÉST ma már Washingtoniban is egyre többen elvetik. Csakhogy alapvető fordulatra a Reagan-kormányzat nem szánja el magát. Nem hajlandó belátni, hogy Salvadorban a jelenlegi junta félreállítását, a demokratikus szabadságjogok helyreállítását követelik a hazafiak. Ezért aztán az ingázó washingtoni diplomata mozgástere is rendkívül korlátozott. Stone tulajdonképpen a küldönc szerepét tölti be Salvador hivatalos körei és a hazafiak között. Felhatalmazása csupán a februárra tervezett voksolás körülményeire terjed ki. IGAZI FRONTÁTTÖRÉST, valóságos feltételeket a feszültség föloldásához épp Washingtontól várhatnánk. Onnan azonban egyelőre csak repülőgép-anya- hajókat és cirkálókat irányították a térségbe, sok ezer tengerészgyalogossal. Jeléül annak, hogy a békés, tárgyalásos rendezés egyelőre nem egyéb üres szólamnál. Gyapay Dénes IDEGENFORGALOM A SZOMSZÉDBAN Például: Hainburg Még mielőtt csalódás érné az olvasót: valljuk be, a cím egy kissé túlzó. Hiszen szó sincs róla, hogy nyugati szomszédunkról, Ausztriáról részletes idegenforgalmi beszámolót olvashatna, a cikkíró erre nem is nagyon vállalkozhatna. Hiszen nyugati szomszédunk közismerten idegenforgalmi nagyhatalom, s erről a nemzetgazdasági ágazatról köteteket lehetne írni. Most pusztán arra vállalkozhatunk, hogy egy-két jellegzetes momentumot ragadjunk tollvégre. Olyan dolgokat, amelyek megvalósításához elsődlegesen nem pénzre, hanem valami másra van szükség. Amit mi is megcsinálhatnánk, de valahogy mégsem tesszük. Ezek után talán valamit a címben említett Hamburgról. Ne szégyellje magát senki, ha netalán nem hallott erről a Duna mellett fekvő — Bécs és Pozsony közt levő — kisvárosról, hiszen sok osztrák sem tudja, hogy létezik e település. Pedig e kisváros — város a javából. Sok üzlettel, jó néhány szállodával és meg sok egyébbel, ami a települést valóban várossá teszi. Nekünk, magyaroknak azért emlékezetes e hely, mert a néphit szerint Attila e helyen tartotta nászát Krimhildával, s a legendás történelmi személyiség sírját évszázadokon át e helyütt keresték. Másrészt a városka a honfoglaláskor magyar kézbe is> került, bár a későbbi szá- zadok során hol ide, hol oda csatolták. S ami talán még érdekes, és tanulságos is számunkra, az a város török vonatkozása. A hódítók 1683-bah ostromolták meg Hainburg várát, s fel is dúlták alaposan. A kései, mai utódok azonban bőven kamatoztatják az idegenforgalomban e történelmi eseményt. Az üzletek kirakataiban lófarkas kopjákat, török kardokat, egyéb fegyvereket lehet látni — mindenütt az ostromra való utalással. Egy helyen ólomkatonák mutatják be a várostromot. Még az ottani takarékpénztár kirakatában is korabeli relikviákat helyeztek el. Nem beszélve a vendéglőkről, szállodákról, melyek szintén neW hagyják ki a forgalmat növelő tényezőt. A korabeli épületeken tábla jelzi, hogy ki lakott az ostrom idején a házban, ezzel is felkeltve a turisták érdeklődését, másrészt erősítve egyben a hazafias nevelést is. óhatatlanul Eger jut az ember eszébe, hogy mit teszünk, illetve mit nem teszünk meg mi. Pedig hát mi volt a hamburgi ostrom az ittenihez... A Három Holló étterem szintén a város legpatinásabb épületei közé tartozik, a város főutcáján. Szemben vele a Haydn-ház, ahol valaha a zeneszerző lakott. Nos, az étterem kívülről igazán középkori hangulatot áraszt. Annyira, hogy valahogy az embernek olyan képzete van, mintha belülről is egy kissé dohszagú lenne a levegő: Pedig egészen más. Az épületet korszerűsítették — meghagyva jellegét — s ellátták minden kényelemmel. A fürdőszoba a mennyezetig csempés, arról nem is beszélve, hogy a villanykapcsoló egyben a légkondicionáló berendezés kapcsolója is. És rpinden hihetetlenül tiszta. A- szobák, a lépcsőház, a vendéglő egyaránt. A vendéglőnek természetesen több terme van, s mindegyik más jellegű. Amellett, hogy jellegzetesen osztrák. A törzsvendégekhez öt-tíz percre odaül a tulaj, elbeszélgetni az aktuális ügyekről. Erre is van ideje. Pedig családi vállalkozásban üzemeltetik a patinás helyet, ami azt jelenti, hogy legalább hatkor már talpon van a család, s este tizenegy előtt alig jutnak ágyba. Kevés alkalmazottat tartanak, mert a sok munkabér megenné a hasznot. Van olyan falusi panzió, ahol a közel harminc szoba fenntartása mellett a gazda még a földműveléssel is foglalkozik, hiszen csak a vendéglátásból nehezen élne meg. De térjünk vissza a tiszta, ságra. Egy este úgy hat óra tájban két hölgy szállt ki az óra- és ékszerbolt előtt. Takarítani jöttek. Természetesen nem munkaidőben. Este nyolckor még javában folyt a kirakat alumínium redőnyének a tisztogatása, centiméterről centiméterre. De nemcsak Hamburgban „hobbi” a takarítás, Bécs sétabelvárosa egyik előkelő boltjának a tulajdonosa is — elegáns hölgy — felvette a gumikesztyűt és pucolta a kirakatot. A kirakatot, mert erre különösen kényesek. Tudják, hogy a kirakat az üzlet „szeme” és éppen ezért nagy gondot fordítanak rá. Hiszen a vevőt meg kell nyerni, bizalmat kell benne ébreszteni, be kell csalogatni. S erre elsődlegesen a kirakat hivatott. Nem is látni poros, elhanyagolt, gondozatlan, időszerűtlen kirakatot. Ügy értve az időszerűtlent, hogy nyáron mondjuk téli holmit kínálnak, vagy ajánlanak. Vagy említésre méltó az is, ahogy a boltokban a zöldséget, a gyümölcsöt kínálják. Szinte élményszámba megy. Minden friss, minden üde, minden egyforma. Mármint az őszibarack egyforma, a citrom is egyforma nagyságú és így tovább. Olyasmit, amit mi „lecsópaprikának”, vagy -paradicsomnak nevezünk, s ami majdnem a kidöbnivalót jelenti — nem áruinak. Igaz, hogy az ár kissé magasabb — belekalkulálják a rohadt gyümölcs és zöldség kidobásával járó természetes veszteséget. S hogy ez menynyire nem osztrák specialitás — a határ mentén levő magyar falvakban ugyanígy árulják honfitársaink az őszibarackot és más gyümölcsöket. Hiszen érdekeltek abban, hogy eladják, s ráadásul jól a termékeket. Itthon valahogy sokszor az az ember érzése, hogy sokat beszélünk mi az érdekeltségről, de nem teremtjük meg a feltételeit. Ugyancsak Hamburgra hivatkozva — minden nyáron megrendezik a várjátékokat. Az idén a Jönnek a törökök címmel adtak elő darabot. Majd ősszel több hétig tartó szüreti, boros ünnepet tartanak. A város szinte minden gyára, üzeme, szállodája, hivatala stb. részvételével. Mert ott érdeke a gyárnak, hogy az ünnepek alatt reklámozzon, érdeke a szállodának, hogy az odalátogatók révén megteljenek a szobái, és így tovább. Lapunk korábbi számában az Agria Játékszín kapcsán azt fejtegette a cikk írója, hogy Salzburg megél az ünnepi játékokból. Biztos. Mert mindenki érdekelt az ügy sikerében, s meg is tesz érte mindent. Nálunk ez korántsem így van. Szervezze az, aki meg van bízva, adja az állam, vagy valamely szerv a dotációt, s kész az egész. Még talán valamit a hangulatról. Ausztriában alig van olyan étterem vagy szálloda, amely a mi mérté, künk szerint modern. Nem csinálnak modern éttermet például. Hangulatosat csinálnak és osztrákokra jellemzőt. Ahol nem csupán ebédel valaki, hanem jól is érzi magát. Van alpesi jellegű, van halászcsárda és ki tudná felsorolni. És vannak olyan kerthelyiséges, szőlő- lugasos, leanderes kisvendéglők, amilyenek nálunk is voltak valaha. Sajnos, ma már nincsenek, mert felváltották őket a gyorsbüfék, a „modern” bisztrók. Hazánkban is egyre nagyobb szerepet tölt be a népgazdaságban az idegen- forgalom. Éppen ezért még jobban fel kell készülnünk a vendégek fogadására. Ügy is, hogy átvesszük mások jó ötleteit, a gyenge ötletekből meg levonjuk azt a tanulságot, hogy mit nem érdemes csinálni. Ezért hasznos kitekinteni a világra, szomszédainkra. Kappsi Levente
