Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-28 / 203. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 28., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK ZárAjelezés Aj szerepkörben A zárójelpár használatával kapcsolatban az volt a gyakorlat, hogy a kevésbé fontos mondanivalót zárójelek közé írtuk, tettük, s elsősorban szavakat, többtagú kifejezéseket zárójeleztünk. Alábbi példáink is ezt tanúsítják : „Heverésző reggeleimet (van már belőlük néhány száz darab) elcserélném értelmes tettekre” Fáb- ri Péter: Apróhirdetés). — „Ilyen ember (nem) akarok lenni. (A „nem” tagadószó ott a zárójelben,) a másik lehetőséget jelenti” (Fábri: Elemi elégia). Költőink eddig is sajátos stilisztikai szerepeket bíztak a zárójelezésre. S talán éppen az ő hatásukra az 1970- es évek végén a sajtó nyelv- használatában a zárójelezés egészen új szerepkörben jelentkezik. Sokan a „szemfüles” sajtó „újításának” tudják be, hogy először a címadásban vállalnak a zárójelek sajátos közlő, kifejező szerepet. A szellemes, a szemléletes, illetőleg a figyelmet felhívó vagy éppen csak a meghökkentést előidéző címekben találkozott eleinte az olvasó ezekkel a /árójelezési formákkal, módokkal: „A nemzet: et (n) ikai szabályzat” (Forrás, 1979. 9. sz. 64. 1.). — „Köztünk (ne) maradjon” (Népszabadság, 1983. jún. 18.). — „(Sz)eszelősök .. .Tettenért (sz)épség! (Magyar Hírlap, 1983. jún. 11.). — „Józsefváros a Nemzet(i)nek” (Élet és Irodalom. 1983. jún. 10.). — „Tokaii borongások)” (Magyar Hírlap. Képes Melléklet, 1983. jún. 18.). A zá* rójelezésnek kiemelő és felhívó szerepe mellett sajátos szövegalkotási, illetőleg variálási funkciója is felerősödik: a játékosság, a humor és az irónia is áthangolja a címekben megfogalmazott közlést. Éppen ebben a szerepkörben a zárójelek szinte önálló szövegalkotó elemek. Ezt tanúsítják a szövegösz- szefüggésekben szerepet vállaló zárójelek is: „Egy Ti* sza-parti halászcsárda ' ha- lászlevének (l)ehetetlen minőségéről lapunkban kisszö- szenet jelent meg,, (Népújság, 1983. ápr. 30.). — „A magamfajta szerkesztőnek, ha évek óta publicisztikák szer- (ve)zésével foglalkozik csak* csak kialakul a klientúrája” (Élet és Irodalom, 1983. jún. 17.). — „E e ragiadjozásban végül-végre (Játékunk miért ne menne vérre” (Pintér Lajos: Mondogatásra való). Valóban a felhasznált zárójelpárok kitágították a szöveg variálásának lehetőségeit: a szavak új jelentésárnyalatot és használati értéket nyertek, s ugyanakkor egy gondolat lezárásának és újra nyitásának új módjait is tükrözik. A szavakat alkotó hangelemek sorrendjének megbontásával s ugyanakkor a közlés folyamatosság biztosításával olyan sajátos feszültséget teremt a szöveg alkotója, amely nemcsak a többféle olvasatot kínálja az olvasónak, hanem a szöveg megszerkesztettségében jelentkező különleges hatástényezőket is felerősíti. Űjab* ban mintha modorosságba csapna az írásjelezésnek ez a módja: erőltetett, és éppen ezért már nem is természetes. Tartsunk tehát mértéket ebben is. Elcserélt szerelem / Új magyar film Vígjátéknak hirdetik, dt nem sok köze van ehhez a filmvásznon hiánycikknek számító műfajhoz. Ez akkoi is igaz, ha a forgatókönyv társszerzője az a Kállai■ István, aki már jó néhány nevettető, ha nem is különös- képD ..mély” történetet varázsolt a színpadra, ahol aránylag ügyesen boldogult No. nem Molnár Ferenc-i mércével mérve, hanem az elfogadható rutin szintjén. A film világában azonban eddig se jutott el, ugyanis amit orodukált. az a habkönnyű semmitmondás, az olvkor már bántóan naiv közhelyek regimentje. Talán azért, mert munkatársa, a rendező Szálkái Sándor nemcsak az operatőri szerepkört vállalta, hanem a tollforga- tással is megpróbálkozott. Bár ne tette volna, hiszen ez egyrészt mesterség, másrészt a sikerhez némi tehetség is szükségeltetik, ö viszont csak a jó szándékkal büszkélkedhetett. így aztán nem csoda, hogy tapasztalt kollégájának kezdeményezései rendre kudarcba fulladtak. A vérszegény sztori sem helyhez, sem időhöz, sem korhoz nem kötött. Igaz, napjaink Magyarországán játszódik, de ez semmiféle kötődést nem jelent ahhoz a valósághoz, melyet szinte drákói szigorral száműztek ebből az „alkotásból”. Szó esik persze — humorosnak ígért tálalásban — a szülők és gyermekeik eltávolodásáról, ellentéteiről, persze garantáltan sablonosán. Ezért — ez szinte törvényszerű — a figurák hanyagul, odavetet- ten megrajzoltak. Ebben az erőszakoltan mozgatott gárdában nincsenek egyéni izü, napjainkra jellemző karakterek. Az idősebbekről csak azt tudjuk meg, hogy olykor visszasóvárogják fiatalságukat — micsoda felfedezés! —, a fiatalokról pedig kiderül, hogy hajlamosak a szerelemcserére, méghozzá minden különösebb érzelmi vihar nélkül. Ez aztán sok- dioptriás „éleslátás”. A jellemkomikum rangos eszköztárára ebben a vérszegény cselekményben nincs szükség, hiszen még az önkéntelenül adódó helyzetekben rejlő lehetőségeket sem aknázzák ki. A kudarc mégis elmarad, s ez elsősorban néhány kiváló színésznek köszönhető. Avar István és Moór Marianna képesek' arra, hogy hús-vér alakokat teremtsenek a jellegtelenül megírt szerepekből. Majd’ mindig ezt teszi Tordy Géza is. Néhány villanásra jelenik meg Gobbi Hilda, Szirtes Ádám és Rátonyi Róbei t, mégis csökkentik csalódásunkat. Valamennyi ük érdeme az, hogy elviseljük ezt a másfél órát. Legfeljebb azt sajnáljuk, hogy a szerzőpár semmit ssm tanult Goldonitól, Lope de Vegától, s az írásban is elegáns Molnár Ferenciül. Pécsi István SZILVÁSVÁRADON: Úttörőszoba önerőből Nagy vállalkozásba fogtak a szilvásváradi általános iskolában. A már eddig is saját szervezésben készült aszfaltozott kézilabdapálva, salakos sportudvar után táborozásra is alkalmas úttörőszobákat építenek az iskola udvarán. A vállalkozókat széles körű összefogás segíti. Az építkezéshez szükséges anyagot a Bélapátfalvi Cementgyár, a Borsodnádasdi Lemezgyár, a Farkaslyuki Bányaüzem, a Miskolci Vasútigazgatóság. az özdi Kohászati Üzemek, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, az egri Révai Nyomda és az Északmagyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat segített előteremteni A kivitelezésbe — most az alapok készek — bevonják a nagyközség kisiparosait valamennyien, kivétel nélkül felajánlották segítségüket. A cél nemes, hiszen a tanév idején úttörőszobaként működő épületet úgy alakítják ki, hogy nyáron 55 személyt befogadó úttörőtábor üzemelhessen benne. Az ehhez szükséges étkező a napköziben biztosított, a harapnivalóról a Szalajka- vendéglő gondoskodik majd. A kész épületet a nagyközségi tanács kezelésébe adják majd, így mód nyílik majd más megyékkel való csereüdültetés megszervezésére is. Róka fogta csuka Art Buchwald: — Asszonyom, ráérne egy percre? — Hogyne, nincs semmi dolgom. — Meg szeretném kérdezni, mikorra terveznek már valamilyen komolyabb vásárlást, hogy elősegítsék a gazdaság talpraállását? —Majd ha George megengedi. De szerinte össze kell húzni a nadrágszíjat, amíg tart a válság. — Csakhogy a válság folytatódni fog, ha nem kezdenek költekezni. — George attól tart, elveszti az állását, így nem akarja, hogy még a jelenleginél is jobban eladásod jun k. — Beszélhetnék vele is? — Rajta — ott nézi a televíziót. — Üdv, George! /Nem gondolt mostanában egy új kocsirtt? — Nemigen. Jól mutatnak a tv-ben, de a régi még jól bírja, így azt használjuk, amíg a helyzet nem tűnik valamivel ró- zsásabbnak. — Am nem lesz semmivel rózsásabb, ha nem veszi rá magát egy gépkocsi megvásárlására. — Nem tehetem a mostani kamatlábak mellett. Majd ha csökkennek, akkor veszek kocsit. — De hát nem fognak csökkeni, -amíg a gazdaság neki nem lendül. Gondolom, egy új házat sem akar venni? — Maga tréfál, még ezt sem tudom kifestetni. — Sőt„ George még a bútorokat sem engedi kicseréltetni. — És nem zavarja magúkat, hogy így nem tudnak lépést tartani a szomszédokkal? — Hát nem hallotta? A szomszédunk néhány hónapja tönkrement. Mindenét elvesztette, a házát is beleértve. Ezt meg ugye senki sem akarja utánozni. — George, ha nem vesz se házat, ise autót, se festéket, akkor a válság örökké fog tartani. Nincs semmi olyan, amit hirtelenjében vásárolni akarna? — Hát egy új tv esetleg jól jönne. — De az mind japán gyártmány, így ezzel nem segít az amerikai gazdaságon! — Sajnálom, de ez az egyetlen szórakozás, amit a válságban megengedhetünk magunknak... (Szegő Gábor fordítása) Kiállításokból — Szépfalvi Imréről — A Körkép ’83-ról — A nyugdíjasok főiskolájáról — Szarvaskő váráról Érdekességek a Hevesi Szemlében „A Képes Újság tavalyi. 37. számában Szekulity Péter Hová tegyük a szüleinket? címmel vitaindító cikket közölt. Az írásnak meglepően nagy visszhangja támadt, olvasók százai nem tudták „beleszólás’, nélkül hagyni. Félezer levél az ország százhúsz településéről. Küldtek Szombathelyről, Szolnokról, Biharugrá. ról, Putnokról, Békésből és a „világ végéről” a szanki Vona-dűlőből, a zalai Fitye- házról, a szabolcsi Gáva- vencsellőröl. Ez a levéláradat akarva-akaratlanul reprezentatív minta: hogyan ír, érez, gondolkodik a nép?” Ez a részlet Bencze Klára így ír (érez?) a nép című írásából való. A Hevesi Szemle szeptemberi számában olvasható az érdekes elemzés, más társaival együtt. A megye kulturális folyóirata változatos, gazdag tartalommal jelentkezett. Az irodalom és művészet „háza tájáról” elemzésekkel, novellákkal jelentkezik a kiadvány. Pogány ö. Gábor tollából id. Szabó István kő. szöntőjét olvashatják az érdeklődők. Moldvay Gvőző Cserépfalvi fmre munkásságát mutatja be: a jeles baloldali könyvkiadó Egerben végezte középiskoláit. Gyúr. kó Géza és Zám Tibor novelláit a Körkép ’83 című elbeszélésgyűjteményről szóló elemzés követi. Nagy Andor a közoktatásól és a közművelődésről ad közre írást, Szabados Lajos és Hekeli Sándor pedig a nyugdíjasok főiskoláját mutatja be. Igen érdekes hely- történeti és történelmi adalékokkal ismerkedhet meg az olvasó Gárdonyi egri orvosát bemutató megemlékezésben, a Kossuth—Görgey vitát felidéző tanulmányban, de izgalmas a Tamási Áront, vagy a Szegfű Gyulát középpontba állító írás is. Mindennapi gondjaink értő elemzésére vállalkozott Kon- csos Ferenc Családi kapcsolatok — nemi szerepváltozások című munkájában. Kiss Tihamér -Elkülönültség, közösségi kapcsolatok, klub címmel fogalmazta meg gondolatait. Az összeállítást versek, fényképek gazdagítják: ösz- szességében a könyyelemzé- sekkel együtt vonzo a Hevesi Szemle új száma. A Strauss-est karmestere -td „...a legszebb emlékeket Magyarországról őrzöm“ Amikor e sorok íródnak, még előtte vagyunk az Ag- ria rendezvénysorozat záró- műsorának. A szombat esti Strauss-estet osztrák karmester. Alfred Mayer dirigálja. Neve, nem ismeretlen az egri közönség előtt, hiszen legutóbb tavaly nyáron járt városunkban. Akkor - egy nagy sikerű Schubert- hangversenyt vezényelt. — Miért a „keringőki- rály”-t választotta az est zeneszerzőjéül? — Az Egri Szimfonikusok karnagya. Farkas István nálunk, Götzisben egy óriási sikerű Kálmán-hangversenyt dirigált. Én cserében most osztrák dalokkal szeretném megörvendeztetni a közönséget. Kedvelem Strausst, s az volt a célom, hogy a legszebb gyöngyszemeket mutassam be így került a műsorba többek között a Kék Duna keringő, a Denevér és a Cigánybáró jó néhány melódiája. — Hogyan került kapcsolatba az egri muzsikusokkal? — Nyolc éve ismerkedtem meg a hatvani születésű, világhírű hegedűművésszel, Kocsis Alberttel, aki egy nyári kurzust adott növendékeimnek. Tulajdonképpen ő volt az „összekötő kapocs” köztem és az egri muzsikusok között. Azóta a két város kulturális kapcsolata sokat fejlődött, ami a hangversenyeknek, illetve az egri zenészeknek köszönhető, akik évek óta tanítanak nálunk. Az iskola negyven tanára között a magyarok mellett van bolgár, lengyel, perjssa és amerikai is. Az orfi és a kodályi módszerek legjavát igyekszünk átadni ezer növendékünknek. akik 5—6 éves ‘koruktól a tizennyolcadik életévükig tanulnak a zeneiskolában. A magyar zenészeket azért kérem fel szívesen, mert ők biztos alapokra helyezik a hallgatók szolfézs tudását. — Merre koncertezett, milyen emlékei vannak a hangversenyekről? ' — Jártam Finn- és Svédországban, az NSZK-ban, mégis, a legszebb emlékeket Magyarországról őrzöm. Mindig osztrák zenével szerepelek. A legsikeresebbek talán a népdalok, amelyeket a ■közönség nem ismer, ám a dallamot mindig vastapssal jutalmazza. — Ki a kedvenc zeneszerzője? — Beethoven. Tőle a Fi- deliót szeretem a legjobban. Talán meglepő, de Alfred Mayer agrármérnök. Van autósiskolája és étterme is, ezek ügyes-bajos dolgait intézi. amikor nem dirigál. Magyar szólás szerint: alma nem esik messze a fájától. s ez a Mayer családban is igaz. Két fia és két lánya szintén muzsikus, az idősebb fiú csellista, most szerez művészdiplomát. A kisebbik trombitán játszik. A két fiú tehát apjuk hangszereit választotta, hiszen Alfred Mayer is csellón és trombitán játszik. Két egyetem kiadványa A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, valamint a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem közös kiadásában, a hazai bányászati- kohászati felsőoktatás 250 éves, és az erdészeti szakoktatás 175 éves jubileuma alkalmából megjelent a két felsőoktatási intézmény jogelődjének számító Selmecbányái Akadémia 1735—1918. közötti oktatóinak életrajza, szakirodalmi munkásságuk ismertetése. A 370 oldalas kiadvány- anyag kitűnő -képet ad a magyar műszaki nyelv kialakulásáról és fejlődéséről is. Felsorolja a 239 oktató hazai és külföldi lapokban megjelent szakcikkeit, egyetemi jegyzeteit, egyetemi tankönyveit, tudományos kiadványait, kéziratait is. Az utóbbiak nagyobb része a miskolci egyetem könyvtárának a Selmecbányái műemléki könyvtárában található. Dr, Bakos József (MTI)
