Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-28 / 203. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 28., vasárnap 3 Mosoly-tanfolyamok Jobbító szándékkal Megbízhatóbb szolgáltatást ígér a Magyar Posta Nem éppen gyakori jelenség manapság, hogy az ügyfélnek valahol visszaköszönnek, udvariasan válaszolnak kérdéseire. Bármennyit bosszankodunk ezen — az még nem segít, nem változtat a helyzeten. Így látták a Magyar Fosta vezetői Is, amikor elhatározták a „mosolytanfolyamok” megrendezését. Ez ugyan csak afféle gúnynévként ragadt rá a postai tanfolyamokra, dé vé' gül is — eredményt hozott. Nem is keveset. Például azt, hogy a tudakozó, a táviratfelvevő, de még a hibabejelentő is köszönéssel kezdi a beszélgetést, a postahivatalokban pedig kis táblákon olvasható az ott dolgozó hivatalnok neve. Vagyis a posta igyekszik valamiféle személyes kapcsolatot kialakítani ügyfeleivel. 'Márpedig ki ne lenne ügyfele a postának? Szép volna most folytatni, hogy a tanfolyamok nyomán egyszeriben megszűntek a postával szembeni panaszok. Ez azonban — tételezzük fel, hogy egyelőre — még mesz- sze van az igazságtól. Példákat bárki kapásból tudna mondani arra, hogy egy hétig tartott, amíg a szomszédos városban feladott levelet megkapta, hogy a táviratot akkor találta meg a levelesládájában, amikor már nem is volt időszerű annak tartalma — és így tovább. A táviratok megérkeznek — Maradjunk a táviratoknál — mondja Szakács Lászlóné, a Magyar Posta ügyosztályvezetője, hallván az előbbieket. — Túlzás nélkül mondhatjuk: aggasztó volt a helyzet még a közelmúltban is e téren. 20—30 százalékkal kevesebb volt a táviratkézbesítő, mint ameny- nyire szükség lett volna. S akik — a gyakori fluktuáció során — egy ideig maradtak, azok között is sok volt a fegyelmezetlen. Nem is volt ritka eset, hogy a táviratot a szeméttartóba dobták vagy másképp tüntették el. Bizony, sok volt a jogos panasz. Ma viszont a közönséges táviratok 6, a sürgősek 4 órán belül megérkeznek a címzetthez. — És ha mégsem? — Akkor a feladó visz- szakapja a távirat teljes díját, mégpedig attól függetlenül, hogy hol történt a hiba. A pénzt bármelyik postahivatalban felveheti. Az érem másik oldala: a kézbesítőknél ösztönző jutalomrendszert vezettek be. Ez annyit jelent, hogy havi 600—800 forintot kap a fizetésén kívül az a kézbesítő, aki a mennyiségi és — főleg! — minőségi előírásokat teljesíti. Ám, ha panasz van ellene vagy a helyszíni ellenőrzés talál kivetni valót a munkájában, csökken a jutalom, sőt teljesen el is veszítheti a mulasztó. Eddig még bevált ez a jutalmazási-levonási módszer. Ami nem jelenti azt, hogy megszűnt volna minden panasz a távirat (és más) kézbesítők ellen. Tavaly 12 millió táviratot kézbesítettek, csaknem ugyanannyi csomagot és 730 millió levelet, nem is szólva az 1300 millió darab, 90 ezer tonna súlyú különböző újságokról és folyóiratokról. Ami ugyan nagyon sok munkával és fel-felmerülő nehézséggel jár — de a különböző küldemények feladói és címzettjei mégis joggal követelik meg a kifogástalan munkát. Megfizetik az egyáltalán nem csekély postai díjakat. Tisztában vannak ezzel a postások is, s éppen ezért rendezték a tavalyi és tavalyelőtti közvéleménykutatást. Ennek tanúlságait vonták le már a „mosoly-tanfolyammal” is. No meg olyan új eljárások bevezetésével, mint az ajánlott, pénz és egyéb „értesített” küldeményeknél a telefonon kérhető újrakézbesítést. Ez most még csak a fővárosban működik, s havonta mintegy kétezer esetben veszik igénybe —, de bevált, s ezért hamarosan több vidéki városban is bevezetik. Csakúgy, mint a táviratkézbesítés és ellenőrzés új rendszerét. Visszanyerni a régi becsületet Igaz, hogy posta csak egy van (mint minden országban), s a monopolhelyzet nagyon csábító lehet: úgysem fordulhat az ügyfél másik postához. A Magyar Posta azonban mégsem ebből indul ki. Talán inkább abból, hogy hajdanában világszerte nagyon jó híre volt. Tudták róla például, hogy szinte mindig megtalálja a küldemény a címzettjét, bármilyen hiányosan írta fel az adatokat a feladó. Most 3200 hivatalnál van címnyomozás, a Budapest 70. számú postán pedig külön apparátus foglalkozik ezzel. (Talán nem fölösleges megemlíteni, hogy jó részt öreg postások végzik ezt a munkát, s ha nyugdíjba mennek, nem biztos, hogy lesz megfelelő utánpótlás.) Reményt nyújt viszont, hogy vannak már helyek, ahol visszanyerte régi becsületét a postásmunka. Ajkán például az általános iskolákban gyakori vendég a helyi posta-hivatalvezető, s nemcsak beszél a postáshivatásról, hanem el is hívja a gyerekeket a hivatalba, sőt vakáció idején foglalkoztatja is az érdeklődőket. Aligha véletlen, hogy ott, évente három-négy fiatal jelentkezik postaforgalmi szakközépiskolába. S az ajkai példa nem egyetlen az országban... Pedig kétségtelen, hogy nem gondtalan a postás élete. Nagyobb városokban talán könnyebb, hiszen szabadság idején, szabadnapokon gondoskodnak a helyettesítésről. De érkeznek expressz' küldemények, táviratok, s nem utolsósorban újságok a legkisebb lakott helyekre is. Ott vagy a családtagok állnak be helyettesnek, vagy másokat — nyugdíjasokat, háztartásbeli asszonyokat — kérnek fel, hogy némi mellékkereset ellenében vállaljanak szombat—vasárnapi munkát. Nyugdíjnaptár Előfordul olyan eset is, hogy a kezdeményezést dicsérik széles körben — csak éppen azt tudják kevesen, hogy a postától származik. Ilyen a minden év végén kézbesített „nyugdíj-naptár”, amelyből jólelőre megtudják a nyugdíjasok, hogy a következő évben melyik hónap melyik napján várhatják járandóságukat. Igaz, ez a postának is előny, hiszen nem kell újra, meg új" re felkeresni a nyugdíjast, aki általában ráér otthon maradni. Mindent összevetve: a posta szemmel láthatóan kifelé tart a sokéves hullámvölgyből. Természetes, hogy ez nem megy egyik napról a másikra. De a posta most már nem is türelmet kér. Inkább segítséget: észrevételeket, idejében adott jelzéseket, hogy mielőbb segíteni lehessen ótt, ahol még vannak — mert vannak! — hibák (V. E.) Az „aranyásó” borosgazdák - A szakembertől szégyen megkérdezni - Kétszáz vadkempingező minden éjszaka - Szezon: márciustól, októberig — Kevés a W. C, a mosdó és a telefon Mi lesz veled Szépasszony-völgy? Egyszer volt, talán Igaz sem volt. Élt ebben a gyönyörű fekvésű völgyben egy csodálatos nő. A szépasszony. Szilaj kedvű legények csábították, s ő szilaj kedvű legényeket csábított. Nemcsak egrieket, hanem a környék pedrett bajszú fiataljait is vonzotta. A bor, a környék tisztasága, szépsége, s a kedves kurtizán, legendát alkotott. Ma már senki nem esküdne rá, hogy mi is igaz ebből a történetből. Egy valamiben azonban biztosak az egriek, ebből a legendából ered a név: Szépasszony- völgy. A bikavér és a környezet, a lankás szőlődombok eredetiek, aki csak erre járt, jól érezte magát, s tovább fűzte az ott hallottakat, a legendát. Ami ma is él, de... Egyre több embert ér csalódás Napjainkban egyre kevesebbeknek marad felejthetetlen élmény a szépasszony- völgy! látogatás. Horváth Gábor szerint — aki az Egri Csillagok Termelőszövetkezet borozójának a vezetője — a megyeszékhely látogatottsága sokkal nagyobb, mint azt a statisztika mutatja. Már csak ezért is szomorú, hogy sokan megbotránkozva térnek meg nagyreményű kirándulásukról. Mi ennek az oka? El- panaszoljá'k, hogy egyetlen nyilvános WC található az egész völgyben. Az is többször zárva van, mint üzemel. Ezért aztán ki-ki ott végzi el dolgát, ahol tudja. Nerrj tudnak, vagy nem is akarnak (?!) érvényt szerezni a hatóságok annak sem, hogy mivel itt nincs kemping, hát aludni sem lehetne. De mert a bor eléggé hamar elfárasztja a turs- tát, így a szalonnasütő-he- lyeken kialakított parkban sokszor két-háromszáz ember piheni ki az előző esti fáradalmait. Aztán mi sem természetesebb: a nyomós kútnál reggeli fürdőt vesznek, méghozzá mezítelenül, mert ruhában ugye nehéz lenne lemosni az út porát. A hatóság — tanács, rend. őrség — szemet huny. Igaz, az elmondottak szerint nem sok a balhé. Sőt, vannak, akik még a szemetet is ösz- szeszedik maguk után, mielőtt elmennének. A körülmények mégis borzalmasak. Nincs WC. mosakodási lehetőség, Sőt, még telefon is csak egy van. Ha netán valami baj történne, furcsa, de a Szépasszony-völgvből alig lehet segítséget kérni. Az az egyetlen konténer. Csak a táblával ellátott pincében lehet árusítani (Fotó: Perl Márton) amit a pincesor végén helyeztek el, kevés. Mert a szemetes edények hamar megtelnek. De jó ez az egri bor? „Bor, bor, bor, de jó ez az egri bor!” Az első néhány pohár után még ez a nóta hallatszik a pincékből. A másnapi nyöszörgés* azonban már senki nem hallja. Milyen hát valójában annak a bornak a minősége, amit itt ihatunk? Ezzel a kérdéssel már Bakondi Endrét, az egri városi tanács termelésellátás felügyeleti osztályának vezetőjét kerestük meg. — Elöljáróban hadd mondjam el — kezdte a be. Ebredés után szélgetést —, hogy 19 pincegazdának adtunk ki eddig poharazói engedélyt. Ez a szám, természetesen naponként változhat. Van, akitől visszavonjuk, s új jelentkezőknek kiadjuk. Akik enge, déllyel rendelkeznek, azokkal egységes táblát csináltattunk, s a bejárat fölé ezt kifüggesztettük. Csak olyan bort forgalmazhatnak, ami saját termés, s az Országos Borminősítő intézet minősí. tő szakvéleményével rendelkezik. Minden vörös bort ugyanis nem lehet bikavér néven eladni. Ennek meglé. tét a termelésellátás felügyeleti osztály ellenőrzi. A tapasztalatok nem éppen 3 legkedvezőbbek. Legutóbb kilenc gazda közül nyolcat meg kellett bírságolnunk, összességében mintegy negyvenezer forintot kellett befizetniük. Miért van ez? Mert ezek a kistermelő^: olyanok, ínint a vadnyugati aranyásók. Beleszédülnek az üzletbe. Sokat is keresnek vele, s így a büntetéseket könnyen kifizetik. Pedig minden évben megrendezzük a magántermelők borversenyét. A pincék falára büszkén kiteszik az okleveleket. De ha elfogy a saját termés, szereznek valahonnan olcsó bort, és azt árulják. Talán furcsa, de megle. pődve tapasztaljuk, most már évek óta, hogy milyen kevesen értenek az egri emberek közül a borhoz. Alig találkozunk jól kezelt hordóval. A hivatalos minősítőkben pedig sorba írják: hamisítvány. Ezeket könyörtelenül kifőzetjük pá. Unkának, s ez persze nem tetszik. Szakembertől tanácsot kérni azonban szégyenük. Mindenki hozzáértőnek érzi magát, s azt hangoztatják, hogy így tanultam a nagyapámtól. Nemcsak pénz kérdése Egyre tobhször hangoztat, juk idegenforgalmunkat ele* mezve, hogy már nem elég a műemlék, a gulyás, a bor. Szolgáltatást kell nyújtani. Programot adni. Az előrelépés csak így képzelhető el. Nos, ezen a téren is iócskán lesz még teendője a város vezetőinek. Igaz, már 1973- ban elkészült egy rendezési terv, ami közel sem valósult meg napjainkig sem. Mégis, mintha megmozdult volna valami. Kiépítették a vízvezetéket, megoldódott a szennyvízelvezetés (ezért is érthetetlen a WC-k hiánya). Még az idén megekezdődik az évek óta húzódó szabadtéri színpad építése. Lesz lovaspálya és autóparkoló, amiután kitiltják a „belső forgalomból” a gépjárműveket. Kiépítettek egy pavilonsort, s megszűnik a vurs- li. Kialakult a műemlékpince. Igaz, az üzemeltető ajánlatához azt is hozzáteszi, hogy mindössze nyolc /Celsius fok a hőmérséklet — így ott leülni sem ajánlatos. Többen vallják: pénz kér. dése, s újra büszkék lehetünk a Szépasszony-völ- gyünkre. Ám beszélgetésünk során, a tanácson is, a helyszínen is elhangzott: a jót jobbon kellenne akarni. Az ötleteknek teret biztosítani. öszefogni. Mert amíg a tervekből csupán elképzelések maradnak, joggal kérdezhetjük: mi lesz veled, Szépasszomy- völgy? Kis Szabó Ervin Sok a dzseki, kevés a farmernadrág Igaz, még nyári napokat élünk, de a kereskedelem már az őszi szezonra készül, összeállításunkban annak jártunk utána, vajon milyen lesz az ellátás sport- és szabadidő-ruházati termékekből, mit hordhatunk majd a hűvösebb időben? Papp Jánosné, a RUTEX egri lerakatának vezetője: — Sportruházati termékekből másfélszer több van az idén, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Sikerült fazonban, színben és méretben is megfelelő választékot biztosítani. Férfidzsekiből háromezer, fiúból, 4600, lány dzsekiből pedig 2300 darabot küldtünk az üzletekbe. Az idén elegendő bébidzseki és overáll is vaii, összesen 4800 darab. A boltokban — a butikok árainál olcsóbban kapható steppelt gyermek sí- nadrág és mellény is. Köztudott, hogy a tőkés Importból származó ruházati termékekből kevesebb van az idén, de néhány ezer darabot sikerült időben beszerezni. Taiwanból például kívül-belül hordható orkándzsekiket kaptunk elfogadható áron. Előnyök a variálhatóságon kívül az is, hogy a kabátok újjai a cipzár segítségével eltávolítha- tók, így azok mellényként is hordhatók. Farmernadrágból többet is el tudnának adni az üzletek, mint jelenlegi készletük, hazai és külföldi gyártmányból egyaránt kevés van. A RUTEX üzemelteti az egri Napsugár Áruházat, a megyeszékhely Bástyabutikját, a hatvani Áfész Áruházat és a GYÖNGY- SZÖV Áruházat. Innen közvetlenül ismerjük a fogyasztók véleményét, s ez megbízható támpont a beszerzéseknél. Szeretnénk saját boltot is nyitni, de erre egyelőre anyagi- és helyi, séggondok miatt még várni kell. Marczis Margit, a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat ruházati osztályának megbízott vezetője: — Tréningruhából színben, méretben egyaránt jobb az ellátás a tavalyinál. Puma márkájút felnőtteknek, Spiedot gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt tudunk adni. Dzsekiből szintén nagy a választék, a külföldi modellek mellett megtalálhatók a Május 1. Ruhagyár és a különböző ktsz-ek termékei steppelt, tűzött kivitelben, orkán- és liviano anyagokból egy, vagy kombinált színekben. Az üzletek az őszi szezonra több száz darabot rendeltek belőlük. Nyáron keresettek voltak a színes vászonnadrágok, most viszont gondot okoz, hogy farmernadrág vászonból és kordból egyaránt kevés van, az is többnyire magyar gyártmány. Forgács György, az egri Centrum Áruház vezetője: — A szabad idő ruházati termékeket elsősorban a Plusz 1 szezon Szabadidő- ruházati Ipar Kereskedelmi és Gazdasági Társaságtól szerezzük be, jelenleg azonban még nem kaptuk meg a megrendelt árukat. A vevők keresik a Trapper- és Víkend-nadrágokat és a sötétkék farmerszoknyát, de ezekből a cikkekből nem tudunk adni. Dzsekiből, anorákból, overállból megfelelő a kínálatunk. Trapper és víkend alapanyagból készült dzsekikből a napokban várunk . Szabadidő-cipőkből sokat eladtunk a nyári vásáron, így most töltjük fel a raktárakat. Sportcipőkből viszont — különösen tenisz- és tornacipőből — akadozik az ellátás, a meglévő készletünk sajnos, mérethiányos. Az elmondottakból kitűnik: az idei őszön a kereskedelem nagyobb árualapat kínál a sport- és szabadidőruházati termékekből, ám az is tény, hogy néhány cikk még nem érkezett meg a boltokba. F. E.
