Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-26 / 201. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 26., péntek Málta továbbra is ragaszkodik álláspontjához WINDHOEK Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára csütörtökön a dél-afrikai megszállás alatt álló Namíbia északi részén, az Angolával határos területen tett látogatása után visszaérkezett Windhoekba, ahol találkozott és tárgyalásokat folytatott a délnyugatafrikai ország politikai vezetőivel. PRÁGA A szlovák nemzeti felkelés 39. évfordulójáról emlékeztek meg csütörtökön Csehszlová. kiában. A társadalmi és állami szervek küldöttségei ünnepélyesen megkoszorúzták Klement Gottwald és Jan Sverma síremlékét a Zizkov-hegyi nemzeti emlékműben. Az évforduló alkalmából a prágai Valdstejn- palotában ünnepi gyűlést tartottak. BUENOS AIRES Csütörtök reggel kiszabadította magát fogságából a 61 éves Guillermo Patricio Kelly, a Qourum című argentin folyóirat igazgatója, akit szerdán raboltak el Buenos Airesben. A fővárostól 40 kilométerre egy faluban ugrott ki az emberrablók autójából. WASHINGTON Egy nukleáris háború nemcsak embermilliók azonnali halálát és az anyagi értékek pusztulását jelentené, hanem azt is, hogy a közvetlen túlélők közül sokra lassú és kínos pusztulás várna — erősíti meg az amerikai kongresszus képviselőházának tudományos és műszaki bizottsága által készített jelentés. BEJRUT Az izraeli csapatoknak a hét végén várható átcsoportosítása előtt nincs jel arra, hogy a Libanonban szembenálló erők között egyetértés születnék a Suf-hegység ellenőrzésének kérdésében. A Suf körzete fölötti fennhatóságot egyaránt maguknak követelő drúzok és keresztény milicisták közötti ösz- szecsapások nap mint nap változatlan hevességgel zajlanak. Tegnap a délutáni órákig nem sikerült közmegegyezésre jutni Madridban. Az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó konferencia csütörtöki plenáris ülésén Málta helyettes képviselője újból megerősítette: nem fogadja el a záródokumentum tervezetét, ragaszkodik korábbi álláspontjához, és kéri a Földközi-tenger térségének biztonságával foglalkozó konferencia összehívásának dokumentumba iktatását. A házigazdák nevében felszólaló Pan de Soraluce spaHarci állásokba vezényelték a Csádban tartózkodó francia csapatokat az újabb fegyveres összecsapások kirobbanása előtt — írja a francia La Croix című lap. Az egyik ilyen összecsapás Umm-Saluba város térségében zajlott le a Gukurii Veddei vezette felkelők és Hisszén Habré kormánykatonái között. A francia rádió értesülése szerint a harci övezetek térségébe francia ejtőernyősökön kívül francia haditechnikát is felvonultatták. nyol nagykövet rámutatott arra, hogy Málta az évek nehéz munkájával létrehozott megállapodást torpe- dózza meg, késlelteti a mad. ridi találkozó hivatalos befejezését. A spanyol delegáció vezetője utalt arra, hogy már mindössze két hét van hátra a külügyminiszterek tervezett szeptember 7-i találkozójáig. Ezért — a máltai állásponttól függetlenül — a madridi kormány még ezekben a napokban elküldi a hivatalos meghívásokat 35 fővárosba, és várja a találkozón részt vevő államok A Le Matin csütörtökön azt írta, hogy Csád köztársaságban ismét megjelentek az izraeli katonai „tanácsadók”. A lap szerint a Zairéből küldött — összesen 2700 fős — intervenciós egységekkel együtt érkeztek az országba. Egy csoportjuk jelenleg a kormánycsapatok katonái között tevékenykedik. Izraeliek először 1982 tavaszán jelentek meg Csádban azzal a feladattal, hogy segítséget nyújtsanak Hisz- szén Habrénak, diplomáciai vezetőit. A Málta nélküli külügyminiszteri csúcstalálkozót, a madridi konferencia keretein kívül tartanák meg. A külügyminiszteri találkozó célja — hangoztatta Soraluce —, hogy rátegyék a politikai pecsétet egy jelentős politikai megállapodásra, — még akkor is, ha egy ország egy konkrét kérdésben eltérő álláspontja miatt a konferencia nem fejeződik be. A spanyol küldött kifejezte reményét, hogy szeptember 7-ig Málta felülvizsgálja álláspontját. Rakowski Gdanskban Mieczyslaw Rakowski lengyel miniszterelnök-helyettes csütörtökön ellátogatott a gdanski Lenin hajógyárba. Találkozott a hajógyár többszáz dolgozójával, akik az egész kollektíva különféle rétegeit képviselték: a találkozó résztvevőinek többsége párton kívüli volt, és sok volt közöttük a fiatal is. Jelen volt Stanislaw Beiger pb-póttag. A gdanski vajdasági pártbizottság első titkára. A találkozót ugyanabban a teremben tartották, ahol három évvel ezelőtt — 1980. augusztus 31-én — aláírták a gdanski megállapodást, amely véget vetett a sztrájkoknak. Rakowski erre a megállapodásra utalva hangsúlyozta a munkások előtt, hogy a lengyel állam társadalmi és gazdasági politikája 1980. óta az akkor megkötött megegyezések, gdanski, a szczecini és a jastrzebiei megállapodások szellemében alakul. A megegyezés harmadik évfordulójának előestéjén a párt és a kormány azzal emlékezik meg a három évvel ezelőtti eseményekről, hogy folytatja a párbeszédet a munkásosztállyal, tovább tevékenykedik a kilencedik, rendkívüli kongresszuson hozott határozatok megvalósítása érdekében — mutatott rá Rakowski. Milliós tömeg kísérte utolsó útjára Manila külvárosában Benigno Aquinot, az orvlövész által meggyilkolt ellenzéki vezetőt (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Harci állásokban a francia csapatok —( Külpolitikai kommentárunk )— Namíbia napja AUGUSZTUS 26-A NAMÍBIA NAPJA a világpolitikai megemlékezések sorában. Tizenhét esztendeje, ezen a napon az afrikai hazafiak egy csoportja fegyverrel támadt a Dél-afrikai Köztársaság katonáira Namíbia földjén. Az ország jelen századi története ezzel a nappal új szakaszba lépett: a fegyveres felszabadító harc szakaszába. A kezdet hatvan évre nyúlik vissza. 1920-ban lett az akkor Délnyugat-Afrikának nevezett hatalmas és gazdag terület a Népszövetség mandátumává, amelynek igazgatását a Dél-afrikái Unióra, a szomszédos fejlett, erős, de fajgyűlölő államra bízták. Később, a második világháború nyomán, az ENSZ gyámsági területének nyilvánította Namíbiát, de a dél-afrikai rendszer nem ismerte el a világszervezet jogait. Sőt, 1949-ben bekebelezettne'k nyilvánította Namíbiát. Voltaképpen azóta folyik a politikai, majd a fegyveres harc Namíbia függetlenségéért. Az ENSZ 1967-ben hivatalosan megvonta a Dél-afrikai Köztársaság jogát Namíbia igazgatására, a nemzetközi határozatot azonban Pretoria mindmáig figyelmen kívül hagyja. Csakhogy a világ nagyot fordult az elmúlt másfél évtizedben. A dél-afrikai apartheid-rendszer a nyílt fajüldözés és Namíbia törvénytelen megszállása miatt elszigetelődött a világban. Közben viszont a namíbiai nép egyedüli törvényes képviselőjének elismert mozgalom, a délnyugat-afrikai népi szervezet, a SWAPO gerillaháborút indított a dél-afrikai megszállók ellen. A DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG által támogatott ellenforradalmi banditák augusztus 21-én Mo- zambik központi tartományában, Zambeziában meggyilkoltak két szovjet geológust és két mozambiki munkást. Egy bányaüzem ellen intézett támadásuk során az ellenforradalmárok további 28 szovjet és mozambiki állampolgárt elhurcoltak — közölte a nemzetvédelmi minisztérium csütörtökön Maputóban. A támadás a Minas de Mozambique nevű üzem és a külföldi szakemberek ottani lakóhelye ellen irányult. Nem csoda, ha a 80-as években engedékenyebb lett a dél-afrikai kormány Namíbia ügyében. Évek óta folyik a diplomáciai közvetítés a független Namíbia megteremtése érdekében. De Pretoria semmiképpen nem akarja megengedni, hogy a radikálisan anti- imperialista, s ekként Dél-Afrika számára veszedelmesebb baloldali SWAPO kerüljön hatalomra Namíbiában. A SWAPÓ-T AZONBAN lehetetlen pályán kívülre szorítani, hiszen a lakosság java része mögötte áll. Nehéz hát a kompromisszum meglelése, amivel ezen a héten éppen az ENSZ főtitkára kísérletezik a helyszínen. Tizenkét év óta először tárgyal a világszervezet vezető diplomatája pretoriai politikusokkal, de — a jelek szerint — most sem sikerült jobb belátásra bírni őket. Namíbia függetlensége változatlanul távolinak tűnik. " Avar Károly AZ ÉVSZÁZAD ÉPÍTKEZÉSÉRŐL (II 1.) Urengojtól a Kárpátokig Az urengoji gázlelöhelyen. A túrótorony-szerelők kimagasló eredményeket elérő brigádja az acélkonstrukciójú fúrótornyot szereli Mielőtt századunk egyik legnagyobb szovjet építkezéséről “néhány filmkockát felvillantó tudósításba mélyülne az olvasó, emlékeztetni szeretnénk az előzményekre: az SZKP XXVI. kongresszusa után kezdődött a 451 kilométer hosszú Urengoj—Pomari—Uzshorod transzkontinentális gázvezeték építése, a munkálatokba nyugati tőkés vállalatok is bekapcsolódtak, hiszen a távvezetéknek érintenie kellett (s érinteni is fogja!) Ausztriát, az NSZK-t, Franciaországot, Olaszországot. Ezekben az országokban érthetően nyugtalanságot váltott ki az USA adminisztrációja által meghirdetett embargó. Sokan úgy vélték, hogy ha a hatalmas gázvezeték építése nem is hiúsul meg, de az átadásra nem kerülhet sor 1984-ben . .. Nos, az élet rácáfolt a hi- tetlenkedőkre. A gázvezeték szovjet szakaszán már a próbaüzemeltetésnél tartanak. Nemrég hegesztették össze az utolsó csöveket Kárpát-Uk- rajnában, alig tíz kilométernyire a területi székvárostól — Ung vártól. Az országhatárnál. . . Azok a magyar turisták, akik augusztus első hetében lépték át a határt Záhonynál, tálán fel sem figyeltek arra, hogy az első szovjet lakótelepülés — Sztrumkivka (Szűrte) — közelében lassult a forgalom az országúton. A kíváncsiak hatalmas munkagépeket láthattak az út két oldalán, mintegy másfél méter átmérőjű acélcsöveket, gumicsizmás, védősisakos embereket. — A transzkontinentális gázvezeték építői — szólt bele a mikrofonba a gépkocsivezető, mintegy helyettesítve az idegenvezetőt, aki csak a Kárpátontúl-szállónál csatlakozik a csoporthoz. — Ez a gázvezeték az örök fagy birodalmából, az Északi sarkkörön túli Urengojból juttatja majd el a földgázt Nyugat- Európa több országába . .. Az építők ezen a szakaszon az utolsó akadállyal birkóznak meg, átfúrják az országút alatt az agyagos alföldi talajt, kettős acélcsőben vezetik át az export-gázvezetéket a Záhony—Uzsgorod országút alatt. . . Kontinensünk ütőere A kőolajtermelés terén a Szovjetunió biztosan tartja első helyét a világon. Dinamikusan fejlődik a szovjet gázipar is: az ország részaránya a világ gázkitermelésében már rég elérte a 30 százalékot. Belátható időn belül a gaz Földünk egyik alapvető energiaforrása lesz. A Szovjetunióban újabb hatalmas lelőhelyeket tártak fel az utóbbi években, nem kétséges, hogy a Testvériség, valamint a Szövetség gázvezetékek után most felépült Urengoj—Pomari—Uzshorod távvezeték újabb fontos ütő. ere lesz kontinensünknek. S hogy az olvasónak elképzelése legyen a belföldi gázvezetékrendszer méreteiről, soroljunk fel néhány érdekes adatot: a Szovjetunióban épül a világ legnagyobb földgázelosztó rendszere, amely 190 lelőhelyből és összefüggő rendszert képező 140 000 kilométer hosszú csővezetékből áll. Az ágazat dolgozói az idén több mint 500 milliárd köbméter földgázt termelnek ki és juttatnak el a fogyasztókhoz.* A fagy birodalmában. . . Novij Urengojt (Új-Uren- gojt) még napjainkban is nehéz megtalálni a térképeken. A Szovjetunióban se szeri, se száma az ilyen, 300—400 lakost számláló tundrái településeknek. Két- három éve Novij-Urengoj- ban sem volt több geológus, gépkocsivezető, prémvadász és rénszarvastenyésztő. Napjainkban már több mint 40 ezren élnek ebben a gyorsan fejlődő városban, amelynek nevét nemcsak a Szovjetunióban, hanem világszerte ismerik. Itt, az örök fagy birodalmában kezdték meg a gázvezeték építését a mocsaras tundrán, majd az ezt felváltó tajgán át. Özönlöttek az önkéntesek — túlnyomó- részt komszomólisták. Csupán a Komszomol XVI. kongresszusa után több mint 10 ezer fiatal érkezett erre a távoli településre. A zord jamali földön határidő előtt befejezték a gázvezeték építését, s ma már a szociálisjóléti objektumok, a szivattyúállomások és más létesítmények építésére összpontosíthatják erőfeszítéseiket. Folyókon, hegyeken át... A szovjet gázvezeték-építők már sok tapasztalatot szereztek a korábbiakban is a Testvériség, valamint a 2686 kilométer hosszú Szövetség gázvezeték építésekor. A több mint 4400 kilométer hosszú vezetéket most is precíz pontossággal rajzolták fel a térképre, majd a leendő csőkígyót szakaszokra tagolták, s ezeken szinte egyidejűleg kezdődtek meg alig két éve a munkálatok. A transzkontinentális gázvezeték hossza naponta 30— 45 kilométerrel növekedett. Hiábavalónak bizonyult az amerikai embargó, a szovjet gépgyártás megbirkózott a soron kívüli rendelésekkel: elegendő csőrakó és más munkagép érkezett az évszázad egyik legnagyobb építkezésére. A nagy folyók felett is átívelő gázvezeték átvágott a hatalmas rónaságokon, s eljutott az utolsó akadályokig, a Kárpátok sok helyen ezer méternél magasabb hegyláncáig. Viszonylag rövid szakaszt bíztak itt az egyik legismertebb szovjet gázvezetéképítő vállalat — a Kauká- zusontúli Főgázvezeték-építő Igazgatóság — dolgozóira, valamint a Kárpát-Ukrajná- ba érkező lengyel és NDK- beli építőkre. A 108 kilométeres csőkígyót viszont 72 kilométeren át olyan meredek hegyoldalakon kellett lefektetni, ahol eddig csak vaddisznócsapások voltak. Márkus Csaba (Folytatjuk)