Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-26 / 201. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 26., péntek 3 Új választás Magyarországon? Egy állampolgári jog változó élete rülését is" jelenti. Utóbb NÉPI ELLENŐRÖK VIZSGÁLTÁK: Az első félév áruellátásának tapasztalatai Heves megyében A MIKÖFALVI ÁFÉSZ-BOLTBAN kenyér kapható ugyan — mint képünkön is látható —, de hentesáru, az csak oly ritkán, hogy szinte nincsen. És hasonló a helyzet tejtermékkel is. Tehát: nincs, nincs, nincs... (Fotó: Perl Márton) Piros bársony az asztal- soron, méltóságteljes arcok, magyar címer. E képmozaikok egyre többször villannak fel előttünk újra, jóllehet, még nem sokkal hagytuk el egy választási ciklus félidejét. Napjainkra azonban — a Központi Bizottság jóvoltából is — olyan jog megújhodásának lehetőségéhez érkezünk el, amely az ország szinte valamennyi felnőtt lakosát érinti. S amely jog több évszázadon át volt a Föld legapróbb szeletében is szellemi és testi csatározások kiváltója. Nos, a hazai választójogi rendszer tervezett fejlesztése alaposan elemzett és helyesen felismert szükségszerűségből táplálkozik. Még jól emlékszem, nem kis izgatottság fogott el bennünket barátommal együtt, amikor lakókörzetünk iskolájának egyik helyiségében először indultunk a szavazó- urnát körülvevő, elfüggönyözött sarok felé. Talán azért is tekintettünk nagy várakozással a dolog elé, mert egyik csalhatatlan bizonyítéka volt felnőttkorba érkezésünknek. Bár ez akkor még .— tizenkilenc évesen — igazából nem tudatosodott bennünk. Mint ahogy — akkor még — az sem eresztett mély gyökeret gondolataink között, hogy valójában egy olyan állampolgári jogunk kelt életre, amelynek révén a közös akarat része, netán jobbítója lehet a miénk is. Nem felejthetjük el máig sem azonban, hogy ez a „nagy esemény” egyszersmind csalódást okozott nekünk! Fogalmunk sem volt ugyanis, hogy kit takar a szavazólapon feltüntetett egyetlen név! Nem csoda, ha kételyeink támadtak: vajon helyénvaló-e számunkra ismeretlennek megadnunk a több évre szóló bizalmat?! S ennek nyomán persze: ki a hibás érte, hogy mi nem ismerjük őt; mások tudják-e, kiről van szó; egyáltalán az ő elképzelései megfelelnek-e, egyeznek-e a miénkkel?! Be kell látnunk, bizony a naivitástól sem voltunk mentesek. Már a gyakorlatot illetően. Ma, csaknem egy évtized elmúltával, már könnyebb a válaszadás az akkor felgyülemlett kérdésekre, kétségekre, amelyek — többüktől tudom —, kortársaimban is megragadtak. Az már akkor is tiszta sor volt előttünk, hogy az egész választási mechanizmus kulcsa az alapos, megfontolt előkészítés. Az ebbeli ellentmondásokra azonban csak később — elsősorban munkánk során — deríthettünk fényt. Mert hogyan is ment végbe az egész? Elkészült először is a választói névjegyzék, megtörtént továbbá a képviselői, illetve tanácstagi tisztekre legmegfelelőbbnek vélt személyek kiválasztása, természetesen körültekintő élet- és jellemrajzzal. Ezután következhetett a jelölőgyűlés — és ez volt (vagy lehetett) az első pont, amely megtorpanást idéz(het)ett elő az addig gördülékeny munkamenetben! Tanúsíthatjuk: nemegyszer fordult elő szinte teljes érdektelenség e fórumok iránt! Ám, ha meg is jelentek a lelkiismeretesebb- jei, vagy azok, akiket nem hagyott hidegen a kérdés, ki képviseli a jövőben érdekeiket, közülük legtöbben ezzel letudottnak vélték minden teendőjüket. Megtörtént már, hogy korábban volt tanácstag úgy gondolta, puszta jelenléte a jelölőlistára kereklamált, de a jegyzőkönyv — mivel ilyen felvetés nem hangzott el a gyűlésen — természetesen nem tartalmazhatta az ő nevét. Sokszor saját maguk előtt sem ismeretes okból húzódoztak ellenjelölt ■ megnevezésétől, s szavazták meg — akár akaratuk ellenére is — a hivatalosakat. Képtelenek voltak kellően élni jogukkal! Mások viszont keserű tapasztalatokra hivatkoztak, mondván, úgysem lehet szembeszegülni a hivatalos akarattal. S ahhoz hasonló esetekről kezdtek mesélni, mint ami egy Eger közeli községben valóban megesett: a buzgó fiatal pedagógus köztiszteletben álló kollégáját javasolta, miközben élesen bíráló szavakkal beszélt arról is, miért nem kívánja tanácstagnak a hivatalos jelöltet, egyébként vezető tisztség betöltőjét. Végül a két jelölt közül az utóbbit választották meg, az ifjú tanárnak pedig nem volt maradása a faluban ... Szó sincs általánosságról, de hogy megtörténhetett, már az is kétségbeejtő! Az előkészítő üléseken tapasztalt merevség oka lehetett egy tipikusan ránk, magyarokra jellemző, nem éppen szerencsés szemlélet. Nevezetesen az, hogy — az egyébként meglehetősen ritka — kettős jelölés esetén a választásban alulmaradtakat bukott embereknek tekintették. A sikertelenség nemegyszer kényszerítette az ilyeneket arra, hogy még a környékről is elköltözzenek, másutt — ahol egyáltalán nem ismerik őket —, próbáljanak új életet kezdeni. Igazán káros hatása csak később jelenkezett: sok emberről hallottam, akik ódp emiatt — vagyis elkerülendő, hogy ferde szemmel nézzenek rá —, meg sem kísérelték, még jó esélyük esetén sem vállalkoztak a közéleti szereplésre. Néhányan pedig — s ez érthetően többnyire utóbb derült ki —, alkalmatlanoknak bizonyultak választóik bizalmára. Az imént leírt zökkenők, ellentmondások kiküszöbölésére szolgáló javaslatok kerülnek törvényjavaslat formájában, várhatóan a közeljövőben. az országgyűlés elé. A honatyák döntése minden bizonnyal találkozik a közvéleménnyel. Hiszen mindannyiunk megítélésével egyezőek az ajánlat főbb pontjai: a két jelölt felállítása, ami valóban nagyobb aktivitásra, gondolkodásra ösztönöz, tényleges választási lehetőség már az előkészítés időszakában,, az ítélet- alkotás nagyobb esélye az előző ciklus tisztségviselőjének munkájáról. A pótkép- viselők és póttanácstagok intézményének bevezetése, amellyel a bukott emberszemlélet és kártékony ha-, fásának továbbterjedése előzhető meg. nem beszélve a pótválasztásök megszűnésének előnyeiről. A jelentős közéleti személyiségekre való közvetlen szavazás pedig gyakorlatban tovább erősíti természetes igényünket és jogunkat, hogy még közvetlenebb és alkotóbb részesei lehessünk mindennapi életünk szervezésének, irányításának. Szó sincs tehát — miként a címbeli kérdésből következtethető lenne — valamiféle különleges, eddig még nem látott-hallott újdonságról! Pusztán arról, hogy választási rendszerünk a késői ifjúból — tapasztalataink kellő összegzésé és feldolgozása alapján — az érett, felnőttkorba léphet. Szalay Zoltán Megyénk népi ellenőrei széles körű vizsgálatot folytattak, hogy 1983. első félévében milyen volt a lakosság áruellátása. A rendelkezésre álló árualapok — különösen az olcsóbb cikkek folyamatosan és megfelelően, a lakosság keresletének megfelelően alakultak-e, elégségesek-e az áruellátás színvonalának megőrzésére tett eddigi intézkedések? Yannak-e ellátási zavarok és ha igen, mik azok, mik az okai? Milyen az ellátásért felelős szervek, a szállítók magatartása, változott-e az áruellátás színvonala és mi erről a lakosság véleménye? A főbb tapasztalatok a következők: Élelmiszerekből összességében — a kisebb, szórványos és helyi jellegű hiányosságok mellett — kiegyensúlyozott és megfelelő volt az ellátás a megyében. A boltok élelmiszerforgalma az elmúlt év hasonló időszakához képest közel hat százalékkal emelkedett. A forgalom növekedésének mértéke azonban az előző évek átlagához képest alacsonyabb és ez alapvetően a kereslet mérséklődésével függ össze. Az év első felében mind a kínálat, mind a kereslet egyenletes és „nyugodt" volt. Szükségleten felüli vásárlásokkal nem .találkoztak. Az alapvetően fontos élelmiszerekből — liszt, kenyér, tej, só, cukor, burgonya, stb. — a kereskedelem kínálata az' egész időszakban színvonalasan elégítette ki az igényeket. A húsáruk kínálatában jelentkező viszonylagos csökkenés zömmel a falvakat, a „vidéki” hálózatot érintette, amelyet az áfészek más forrásból — szakcsoportos keret, saját vágás, megyén kívüli beszerzés — igyekeztek pótolni. Bár a korábbi évekhez képest néhány helyen választék és mennyiségi hiányok is előfordultak, inkább a folyamatos ellátással »voltak gondok. örvendetes, hogy lényeges a zöldség-gyümölcs ellátásban, amely a háztáji gazdaságok termelési kedve fokozódásának és a felvásárlási lehetőségek kiszélesedésének köszönhető. Mindez, a Ha végiggondolom, menynyi mindennel foglalkoztak már a gyöngyösi Agromecha- nika Ipari Szövetkezetben, meg sem lepődöm rajta, hogy a bűvös kígyó után most magnókazettákat szerelnek össze a műanyagüzemrészükben. Bérmunka. Nők végzik. — A létszám szinte semmit sem változott a bűvös kígyó „kifutása” után — mondta Darák Szilárd, üzemvezető-helyettes, aki éppen egy kis teherkocsira való anyaggal tért meg a fővárosból, a megrendelőtől. — Milyen ennyi nővel együtt dolgozni? — kajánko- dó kérdésemre nem moso- lyodik el egyetértőén. — Nehezebb, mint a férfiakkal, mert itt még arra is vigyázni kell, hogy melyiküknél állok meg, mennyi ideig beszélek vele és szigomennyiségi kínálat javulása mellett a minőség javítását is szolgálja. Szórványosan és helyenként — a megye északi részén — Párád és Pé- tervására körzetében különösen — tapasztalható volt, hogy akadozott a zöldséggyümölcs ellátás. A ZÖLDÉRT szállításai hiányosak voltak, a boltoknak más forrásból kellett az árukról gondoskodniok. Vegyesipari cikkekből az áruellátás színvonala lényegesen nem változott az előző év azonos időszakához képest. Bár több cikkből javult — háztartási alumínium edények, mechanikus kisgépek, robotgépek — jó néhánynál azonban romlott az ellátás, így például szegárukból, hűtőszekrényből, villanybojlerből. Továbbra is állandó hiánycikk a gáz- és hőtárolós kályha, a mélyhűtő, a mezőgazdasági motoroskapa, az alumínium és acéllemezes radiátor. A háztartási vegyiáruk csoportjában változatlanul sok a hiányjellegű cikk Ez elsősorban az ipari termőkapacitások elégtelenségéből adódik — állapítják meg a népi ellenőrök. A mosószerek, illatszerek, a pipereszappan, a festékek kínálata szegényes, ehhez állandó probléma a választék. A ruházati cikkek ellátási színvonala az előző évihez hasonló. A kereslet az elmúlt évekhez képes mérséklődött, a kínálat is több rúbban vagy mosolygósán nézek rá. Igen, a nők, akár fiatalok, akár középkorúak, nagyon érzékenyek mindarra, ami velük, körülöttük történik. Itt, az üzemben két sor munkaasztalt ülnek körbe. Előttük a halomba rakott alkatrészek. Sorra szedik az egyes darabokat, mit csipesszel, mit anélkül és „felépítik” a kazetta szekrényét. A legvégén a leszorító csavarokat ügyes gép helyezi a tokba és szorítja meg azokat. Csak ülnek egész nap és „pepecselnek”. Óránként öt percre megmozgatják a tagjaikat. Mit lehet kapni ezért a munkáért? Havonta 2400— 2500 forintot. A nők között a legkülönfélébb szakmával rendelkezők találhatók. Egy részük a környező községekből jár be. a buszpályaudvarnál vár rájuk a szövetárucsoportnál — harisnya, csecsemő ruházati, felnőtt kötött áruk stb. — főleg a tőkés import csökkenésének hatására rosszabbodott. Helyenként jellemző lett a választék, de a mennyiségi hiány is, mely az elégtelen termelői, szállítói magatartásra vezethető vissza. Általánosítható probléma, hogy az olcsóbb cikkek ipari termeltetésre tett nagykereskedelmi kedvezményezések kevés eredménnyel járnak. A korábban kialkult termelői kapcsolatok az olcsó cikkek gyártására sok esetben felbomlottak, az új feltételek a kereskedelem részére hátrányosan alakultak. A RUTEX Vállalat egri le- rakata szerint például az olcsóbb ruházkodási cikkre adott megrendelést az ipar csupán mintegy 30 százalékban elégíti ki. A lábbelik kínálata általában — méretben és választékben egyaránt — hiányosak. — Változatlanul szorít a cipő. Különösen a kismamacipők, a bébi és gyermektipegők, a félcipők és szandálok és esetenként a torna, valamint a sportcipők ellátása alakult kedvezőtlenül... A tüzelő- és építőanyagok körében ugyancsak változó a kereslet kielégítésének színvonala. A kedvezményes tüzelőakció keretében értékesítésre került szénmennyiség az idén nem érte el a tavaszi szintet, s így a telepeken jelentős szénkészlet kezet gépkocsija. Csupa kényelem és csak egy műszakot, a nappalit ismerik. — Én itt kezdtem, több mint két évvel ezelőtt — válaszolta Pánczél Jánosné. — — Azelőtt munkahelyem nem volt, mert gerincsérvem miatt időnként még mozogni sem tudtam. Megműtötték és ide jöttem. Jól érzem magam, innen szeretnék nyugdíjba menni. Már kaptam jutalmat is, dicséretet is. Szeretem a munkatársaimat. Ha a fiataloknak egy kicsit nagyobbra nyílik a szájuk, mi, idősebbek leintjük őket. Két nagy fia és egy unokája van már; büszkélkedik érthető módon. Neki ez „a” munkahely. Talán csupa nagybetűvel. Korántsem titkolja viszont Juhász Katalin, hogy ő nem erről az üzemről ál- mondott. Vegyésztechnikus. A szakmájában csak ott tuhalmazódott fel. Ugyanez jellemzi a brikett és tűzifa kínálatot is. Az építőanyagok közül a vizsgálat szerint jó volt az ellátás, cementből, mészből, csempéből, parkettából, farost-, és fellemezekből. Választékhiány jellemezte a gerendák, a különböző nyílászárók kínálatát, kimondottan rossz az ellátás tetőfedő cserépből, falazó téglából és mozaikból. .. A népi ellenőri vizsgálat megállapítja: a megyében a megyei és a helyi tanácsi intézkedéseknek hatására a kereskedelem általában nagyobb figyelmet fordított a lakosság napi élelmiszer- ellátására az alapvetően fontos, tömegigényeket kielégítő ruházati és vegyesipari cikk ellátás szervezésére. A népi ellenőrök azonban azt is megállapították, hogy az áruforgalmi gyakorlatra jellemző a megalapozatlan rendelés, a zárás előtti órákban a tej. kenyér, a húskészítmények teljes vagy részleges hiánya, a hét eleji, hét végi árufelkészülés pontatlansága. Mindezek a szállítók részéről előforduló áruutánpótlási problémák esetenként indokolatlan ellátási feszültséget, rossz vásárlói közérzetet okoznak. Nem lenne baj, ha ez utóbbiak lennének hiánycikkek a kereskedelmben... Papp János dott volna elhelyezkedni, ahol három műszak várta. — Fogtam a telefonkönyvet — fejti meg idekerülésé- nek látszólagos rejtélyét — és sorba érdeklődtem. Itt azt mondták, jöhetek. — Megbánta? — Nem. Még alig két hónapot töltöttem itt, táppénzen is voltam, mégis kétezer forintnál többet kaptam legutóbb is. De nem titkolom, nem innen akarok nyugdíjba menni. Bár itt nagyon jól érzerú magam. Tessék, az élet nem szereti a sémákat. Még az ilyen kisüzemben sem, mint amilyen ez a gyöngyösi. — Hol helyezik bele a kazettákba a mágnesszalagot? — Azt fent, Pesten — válaszolta Dähnis Richárd, a szövetkezet elnöke. — Mi a töltésre kész kazettákat állítjuk össze. Hogy a mágnesszalagot befűzzék, a kazettát nem kell felnyitni. Itt látszik ez a piros műanyag csík. Ennek a segítségével tekercseli fel az orsóra egy gép a mágnesszalagot. Ennyi az egész. Igen, a végén minden munka eredménye végtelenül egyszerűnek látszik. De addig — dolgozni kell. (g. molnár) CSAK ÜLNEK Magnókazetták Gyöngyösről
