Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-25 / 200. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 25., csütörtök A kórház művelődési háza Új kezdeményezés Egerben Dr. Habecz Józsefné Sikéné Némedi Varga Helga Dr. Gyetvai Gyula főigazgató (Fotó: Kőhidi Imrei főorvos Az egri megyei kórház fejlesztésének eredményei 1980- tól mutatkoztak meg. Ekkor 30 munkahelyes, új rendelőintézetet adtak át. A következő esztendőben 3000 adagos konyha, központi gázkazán és új klinikai tömb készült el, az utóbbiban 120 ágyas sebészeti osztály, s ugyanekkora traumatológiai és ortopédiai osztály foglal helyet. Ez évben kerül sor az új blokk átvételére, melyben 148 ágyas szülészet-nőgyógyászat, 40 ágyas belgyógyászat lesz, de itt található majd a központi intézeti gyógyszertár is. Május elsejével a lakók birtokba vehették a 160 személyes orvos-nővér szállást. Természetesen szervezeti változások is követték a fejlesztést, progresszív betegellátást alakítottak ki, majd az integráció az alapellátásban. A következő esztendőben olyan mosodaüzem építkezése fejeződik be, amely 3,8 tonna szennyest képes kimosni 1 óra alatt. CSAK DÉLELŐTT Az egyiknek igen; a másiknak... — Nem a kalitka számit, hanem a madár, aki benne énekel — mosolyodik el dr. Gyetvai Gyula, a kórház főigazgató főorvosa, mikor látványos fejlődésről beszélünk. — A létesítmények mögött az orvost kell észrevenni, figyelve a szakma teljes egészére, megteremtve a hatékony gyógyítás feltételeit. Ilyen szempontból is jobb helyzetben van a kónház, mint évekkel ezelőtt. Míg a 70-es évek közepén nem volt betöltve minden hely, valósággal „vadászni kellett” a szakemberekre, addig ma nincs hiány még a leginkább ritka végzettségű munkatársakban sem. Ebben a szakmai lehetőségen túl nyilvánvalóan az is közrejátszott, hogy a város is komoly erőfeszítéseket tett az egészségügy érdekében, az intézmény 40 lakást kapott, s a magánerős építkezésekre 2 milliós kölcsönt a megyei .tanácstól. Az új orvosnővér szállás is otthonos körülményeket biztosít. A főigazgató kicsit restelkedve, kicsit büszkélkedve mutatja kőrútunk során, hogy milyenek is voltak azelőtt a legjobb szálláshelyek. Ehhez képest az új lényegesen lakályosabb. — Természetes emberi szándék, hogy mindenki oda igyekszik menni, ahol tud alkotni, lehetősége van ismeretei gyarapítására, és életfeltételei is kedvezőek — folytatja beszélgetőtársunk. Az intézmény vezetőinek e véleménye azokban a törekvésekben ölt testet, amelyeket évek alatt az itt dolgozók jobb közérzetéért, tudományos és kulturális érdeklődésük kielégítéséért kezdeményeztek. ★ A személyzeti és oktatási osztály vezetője dr. Hra- becz Józsefné és függetlenített közművelődési előadója Sikéné Némedi Varga Helga. ök a művelődés „gazdái”, klubokat, közhasznú tanfolyamokat, kiállításokat, ve-. télkedőket, előadássorozatokat szerveznek — felsorolni is hosszú volna, hogy mi mindent, oly széles a skála. Helga fiatal asszony, 3 éve a szakszervezet javaslatára alkalmazták e beosztásban, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán végzett népművelés—kémia szakon. Így beszél munkájáról: — Az utat keresem, hogy merre lépjünk: nem lehet átvenni azt a gyakorlatot, amelyet a többi művelődési intézmény folytat, sem azt, amit a nagyüzemekben alakítottak ki. Nagy létszámú az intézet, 2,5 ezer munkatársa van, közülük nagyon sok a nő és a fiatal. Ez azt jelenti, hogy közülük nem kevesen gyesen vannak, helyüket szerződésesek töltik be. Sok a „kiművelt emberfő”, de jócskán akad olyan is, aki nem végezte el a nyolc általánost. — Hogyan lehet ilyen sokféle beállítottságú és érdeklődésű embernek megfelelni? — Úgy, hogy mi is többfélét kínálunk, minden rétegnek juthat valami a „választékból”. Két olyan klubunk van, amely életkor szerint szerveződik, mondanom sem kell, hogy az egyik a fiataloké, a másik az öregeké. Mindkettő igen sikeres, az utóbbi támaszkodik arra a gondoskodásra, amellyel kórházunk fordul öreg munkatársai felé. A nyugdíjasévekre történő „felkészítésben” azokat a tapasztalatokat vették át az egriek, amelyeket a hevesi járásban működő Gerontológiai Gondozó dolgozott ki. Az intézetben másfél száz időskorúval foglalkoznak évente. A későbbiekben a nyugdíjasklub kapcsolatot jelent számukra régi munkahelyükkel. A személyzeti és oktatási osztály vezetője már más oldalról közelíti meg a művelődés kérdését: — A továbbképzések, a tudományos ülések nélkülözhetetlen részei mindennapi munkánknak, ahogy a gyógyítás hatékonyabbá tételében szerepe van a szocialista munkaversenynek is. Az integráció nemcsak szervezeti értelemben tette bázissá a megyei kórházat, de egyre inkább szellemi központtá is kell válnia intézményünknek. Segétséget nyújtunk szakdolgozatokhoz, az alapellátásban dolgozók részére is. Így a kisebb városokban vagy községekben élők is hozzáférhetnek nélkülözhetetlen anyagokhoz. A megyei főorvos decentralizálta a továbbképzéssel kapcsolatos jogkörét, s a körzeti orvosok az osztályoknál szerzik új ismereteiket. Ezenkívül a Debreceni Orvostudományi Egyetem oktató kórháza vagyunk, részt kell vállalnunk a fiatal orvosok szakvizsgára készülésében. Jelenleg kevés helyünk van feladataink elvégzésére: 100 főt befogadó dísztermünk osztályok közé ékelt, pinceklubunk is kicsiny, s néha nagyobb esőzéseknél elönti a víz. Ezért gondoltunk arra, hogy külön épületet, ha úgy tetszik művelődési házat állítunk a kulturális célok szolgálatába. ★ Dr. Gyetvai Gyula főigazgató főorvossal járjuk a kórház épületeit, köztük bemutatja az ország legrégebbi „hospitálját”, azt a részt, amelyet 1728 karácsonyán Erdődi püspök adott át. Ahogy a rekonstrukció halad, itt majd múzeum alapítására kerül sor. Majd megnézzük az új szárnyakat, s azt az épületet, amelyben az ebédlő volt, s amely nem is hosszú idő múlva, remélhetően a művelődés szolgálatába áll. Gábor László Két kérdőjel okozott gondot ezen a nyáron Gyöngyösön az iskolai berkekben. Mi lesz az ipari szakmunkásképzővel és ezzel összefüggésben: mi lesz a kereskedelmi szakmunkásiskolával? Az egyik kérdőjel kisimult, sőt: a kijelentő mondat végére illő ponttá zsugorodott. A másik ... ? Hétfőn az új helyen Többször megírtuk, iskolai központot építenek Gyöngyösön a Kálvária-dombon. Ebből már tavaly elkészült és be is népesítették az általános iskolai részt. Most szeptemberre ütemezték az ipari szakmunkások oktatási intézményének a birtokba vételét. A hét közepén jártunk ott és megtudtuk, hogy a műszaki átadást még a hónap elején elkezdték és be is fejezték a napokban. Már csupán a hiánypótlás maradt hátra, aminek teljes elvégzése nem akadályozza a tanév megnyitását augusztus 29-én reggel. Tizennyolc tanterem várja ezen a napon a fiatalokat. Ennék a számnak majdnem a kétszeresét teszi ki az osztályok mennyisége. De miután egy hetet gyakorlaton töltenek a tanulók, az A-, illetve a B-csoport mindig csak délelőtt ül be a padokba. Nem csupán a fiataloknak öröm ez így, hanem a nevelőknek is. Igaz, mindjárt hozzáteszik, ezután több idejük jut a tanításon kívüli tevékenységre, társadalmi munkára. Ami még maradt Tovább várat magára az épületen belül a kollégium és a konyha. Ezek még nem üzemképesek, bár a lakószobák teljes díszben pompáznak, de konyha nélkül... ? Még szerencse, hogy a régi jó „öreg” otthon átmenetileg helyet nyújt a vidékieknek. Szeptember végére, október elejére ígérik az építők az üstöket. Ezek még a határon kívül találhatók meg, de az illetékes személyek fogadkoznak, hogy szeptember közepére már bent lesz a felszerelés az országban. Nem ilyen egyszerű az uszoda ügye. Micsoda öröm lenne, ha; vizébe fejest ugorhatnának az úszni tudók és beleereszkedhetnének az úszni vágyók. De évek óta a huzavona: mivel szigeteljék, mivel burkolják a betonteknőt. A tervező ... a kivitelező . .. a beruházó ... Uszoda pedig nincs. A bizakodók szerint még egy év lesz, a kevésbé elfogultak szerint még legalább két év, mire vízbe szállhatnak a diákok. A tornaterem kész, használható. Hogy az épületegyüttes végleges környezetét mikorra alakítják ki, az újabb, megválaszolhatatlan kérdőjel. Akik másként képzelték Ügy volt, hogy az ipari tanulók intézetébe beköltöznek a kereskedők és vendéglátósok. Úgy is lesz. Majd. Pillanatnyilag úgy ígérik a Mátravidóki Építő- és Szakipari Ktsz vezetői, hogy az iskolai év második felét már új helyükön kezdhetik a fiatalok. A belső átalakítást és a szükségessé vált felújítást december végére befejezik. Egyelőre tehát maradnak a kereskedőtanulók a régi épületben, a gimnáziumban, albérletben. Az ünnepélyes tanévnyitót szombaton,augusztus 27-én tartják meg, a korábbi gyakorlatnak megfelelően az Orczy-kertben, a szabadtéri színpadon. Kicsit nehéz szívvel gondolnak arra, hogy az új körülményekhez igazították a tanulói létszámot, összesen hat első osztályt szerveztek. Nincs mit tenniük, egyelőre összébb kell húzniuk magukat ★ Az új oktatási központ irigylésre méltóan-^ modem feltételeket teremt a fiatalok képzéséhez, ez kétségtelen. De az is közismert, hogy az állami építők ezen a munkahelyen már többször kénytelenek voltak módosítani az ígéreteiket. Olykor, mint az uszoda esetében: rajtuk kívül álló okok miatt. De a város polgára és érintett diákja aligha kíváncsi arra, miért vitáznak még mindig a vitázók, ahelyett, hogy jól felkészülten tennék a dolgukat — határidőkre ügyelve. (gmf) Aczél Gábor: Hány óra, Walter? II 2. A két Hegyiről máskor is beszélgettek, de csak Vágyó Pál ismerte mindkettőjüket. Kutyáshegyinél vagy egy esztendeje, apróhirdetésre jelentkezett, és ez a kövér,, ellenszenves férfi oly részletekbe menően faggatta ki, mintha a gyerekéhez nevelőnek kívánta volna szerződtetni, pedig hát csak a kutyáját bízta rá. A kutyasétáltatás végül is kellemes és meglehetősen jól jövedelmező mellékfoglalkozásnak bizonyult, ráadásul Dóra, a dán dog, remek pajtása lett. Délutánonként, amikor érte ment, a jókora állat nagy ugrásokkal rohant felé a kerten át, s a távirányítással nyitható kapu mintha Dóra örvendező csaholására tárult volna ki. A kutya ragaszkodása révén nyerte él a kutya gazdájának szimpátiáját, s Kutyáshegyi — ahogy őt később a feleségével elnevezték — minden bizonnyal ezért ajánlotta be Vágyó Pált takarítani a hegyen valamivel feljebb épített villa tulajdonosához. Ez a másik Hegyi, akinek a neve ajánlójáéval csak véletlenül egyezett — köztük a rokoni kapcsolatot Vágyóék, amint az később kiderült, tévesen feltételezték — általában a vasárnapra virradó, s a nyomokból ítélve eseménydús éjszakák romjait takarítatta el Vágyó Pállal. Rendbe tenni mindent: a konyhát, a , szalont a dolgozószobát, a két fürdőszobát, a hálószobákat, a hallt, igen a hallt is, no meg a kerti faszenes hús-sütő berendezést, egésznapos, rendkívül fáradságos munka volt, de Hegyihegyi nagyvonalúan megfizette. Nagynéha — amikor külföldi vendégeket fogadott — Vágyó Pál szolgálatait hétköznap is igénybe vette, ilyenkor Vágyónak inasféle szerepet kellett betöltenie, miközben Kutyáshegyinél a felesége, helyettesítette, aminek Dóra, a dán dog kevésbé, a gazdája viszont — Jutka bevallása szerint — annál jobban örült. Vágyóék ennek a kettős mellékkeresetnek köszönhették, hogy a betétkönyvükbe csaknem egy fél autó ára összegyűlt, gondoltak is rá, hogy használt Trabantot vesznek, mert az albérletből megszabadulni reménytelennek látszott. Egészen a mai napig. Vágyó Pál múltheti inaskodásakor véletlenül volt fültanúja a beszélgetésnek, amelyből kiderült, hogy a vendégek között felbukkanó Kutyáshegyi a később félrevont házigazdától egy nyolc- százezer forintról kiállított elismervény ellenében hatszázötven ezer forint készpénzt kapott kölcsön. És Vágyó Pál a mai napon Hegyihegyitől ezt a nyugtát lopta el. Egy hete készült rá, amióta kifigyelte, hogy Hegyihegyi az íróasztalában tartja a különféle elismervé- nyeket. Mindet elemelhette volna, de beérte azzal, amelyet az aláírójának rizikó nélkül felkínálhatott. A Kutyáshegyit ismerni vélte annyira, hogy feltételezze róla: ráharap az ajánlatára, ha mondjuk háromszáz rongyot kereshet az üzleten. Többféleképpen is elképzelte a másnapra tervezett beszélgetést, de minden változat a hol fenyegetőző, hol alkudozó Kutyáshegyi meghátrálását eredményezte. És persze azt, hogy ő pontosan félmillió forinttal lett gazdagabb. Igen, döntötte el, félmillió éppen elég lesz. — Mit motyogsz? — kér-' dezte a felesége. — Te nem is nézed a krimit! Valami bajod van? — Dehogy — mondta Vágyó Pál, csak éppen ... valami máson gondolkozom. — Micsodán? — Egy másik krimin. Képzelj el egy krimit, aminek mindössze három szereplőjét ismered, s nemcsak a végét, hanem az elejét is neked kell kitalálnod. — Komplett őrült vagy, Palikám — mondta szeretettel az asz- szony, de kis idő múlva megkérdezte: — ki ez a három szereplő, és mit tudok róluk? — A főszereplőt Fos- ternek hívják — dőlt hátra a fotelban Vágyó Pál — Miszter Fosternek. Az illető jómódú angol úr, aki éppen akkor lép be a hallba, amikor az inas Miszisz Fosterrel közli a pontos időt. Az inas neve Walter, és nagyon gyanús. — Miért gyanús? — Egyrészt, mert roppant tisztelettudó. Hány óra, Walter?, kérdezik tőle, mire ő: Kilenc óra, harmincöt, Asszonyom! — És ekkor lép be a főszereplő? — Nem ekkor, eközben! — Értem. Másrészt? — Mi másrészt? — Másrészt miért gyanús az inas? — Mert a jobb krimikben az inas mindig gyanús, de rendszerint kiderül róla, hogy ártatlan. — És ez jobb krimi? — Nem tudom. — Hulla van? — Azt sem tudom. — Reggelre hagytam a mosogatást — mondta az asz- szony, amikor ágyba bújtak. Egyetlen ágyuk volt, keskeny; oldalt fordulva, párhuzamosan, egymáshoz simulva feküdtek a paplan alatt. — Az órát beállítottad? — Be — mondta Vágyó Pál, — beállítottam. — Valószínűleg a pezsgőtől volt a szokottnál álmosabb. — Fázom — mondta a felesége. — Hideg volt ez a tavaszi este, s a nap még nem száríthatta ki a nyirkos falakat. Vágyó Pál szabad karjával még közelebb húzta magához az asszonyt, az meg egészen az ölébe fészkelődön. — Most jó — mondta. Aztán csend lett. Rövid idő múlva megszólalt megint. — Huszonhét éves vagyok. — A hangjában vád volt. — Tudom — mondta a férfi. A csend most valamivel hosszabb ideig tartott. Vágyó Pál már félálomban hallotta ismét az asszony hangját. — Mi van? — Szerintem a főszereplő a bűnös, az a jómódú. — Miért? — Csak. — És az inas? — Az nem is inas. — A Walter? — A Walter. — Hát? — Nem tudom, ugye megpróbálsz nem horkolni? — Megpróbálok. — Csókolj meg, Walter! — Parancsára Asszonyom! — Ugye ma nem csinálunk gyereket? — Ma még nem, Asszonyom. — Holnap igen? — Talán. Reggel, az ébresztőóra hangjára felriadó Vágyó Pál egy pillanatig nem tudta, hol van. A felesége csukott szemmel nyújtózkodott mellette, és azt kérdezte: — Hány óra, Walter? — Négy óra, harmincöt, Asszonyom — válaszolta, miközben az óra világító számlapja fölött az ajtóra pislogott. Persze, nem lépett be senki. Sem Hegyihegyi, sem Kutyáshegyi, s különösképpen nem Miszter Foster, aki ilyenkor, hajnali fél ötkor nyilvánvalóan nem lépett be sehova, vagy ha mégis, hát ebbe a szobakonyhás albérletbe semmiesetre sem. Messze innen — de Vágyó Pál ezt most furcsamód hallani vélte — Dóra, a dán dog vadul felugatott. A megyei kórház látványos fejlődésen ment át
