Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-25 / 200. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 25., csütörtök 1. A reális nemzeti önismeretért Elméletileg már igen sokat írtak erről a kérdésről. Ismételgetésre tehát nincs szükség. Ennek ellenére a a gyakorlatban a nacionalizmus s különösen annak soviniszta formája folytonos veszélyt jelent a magyar fejlődésben is. Ha most pusztán szociológiailag akarnánk megközelíteni, akkor érdekes példaként említhetnénk egy gyermekek közötti fölmérést. Ennek keretében a diákokat megkérdezték arról, vajon nacionalisták-e. Csaknem egységes válasz volt minden kérdőíven,- hogy nem. Ugyanakkor a kérdőívek sok kérdése között azt is kérték, hogy néhány szóval jellemezzék a különböző nemzetek jellegzetes erkölcsi tulajdonságait. Ekkor kiderült, hogy — a válaszok szerint — az angol kereskedőszellemű, a francia élvhajhász, a német kegyetlen, a cseh kicsinyes, de a magyar nagyszerű, lovaglás, hű barát stb. ,A fölmérés azt bizonyítja, hogy akaratlanul, öntudatlanul, spontán módon is él a fiatalokban — nemcsak a nemzeti büszkeség, mely természetesen jogosult, hanem a sovinizmus is. Legyünk büszkék nemzeti hagyományainkra, történelmünkre. Igenis, Petőfit teljesen jogos büszkeség töltötte el, midőn a 48-as forradalmak elültek, s csak Magyarország harcolt még. Az Európa csendes című versét ezért a legszebb hazafias költemények között tarthatjuk számon. De ugyanakkor Heine nem hazáját megtagadó ember volt, nem magyarkodó német, midőn ugyanebben az időben arról beszélt: ha a magyar elnevezést hallja, szűk lesz rajta a német zeke. Ugyanígy teljesen jogosult, ha büszkék vagyunk arra, hogy a magyar líra világirodalmi jelentőségű, ha arra hivatkozunk, hogy milyen nagy szerepe van a magyar zenének a huszadik század általános zenei fejlődésében, ha a magyar tudomány és a magyar technikai tudás eredményeit soroljuk fel vagy akár azokkal a technikai eredményekkel büszkélkedünk, melyek lehetővé teszik világméretekben a magyar ipari és mezőgazdasági exportot. Viszont mindebből semmiképpen sem szabad annak következnie, hogy más nemzetek gazdaságának természeti feltételeit, művészetük, irodalmuk és szellemi, vagy ipari teljesítményeit lebecsüljük. Vagyis próbálunk úgy büszkék lenni a magyar fejlődésre, hogy az ne jelentse mások becsmérlését. A haladás ugyanis általában azt is jelenti, hogy mindig nemzeti érdekek formájában jelentkezik. A magyar 48-as szabadságharc társadalmi változásokért is küzdött, de egyúttal a társadalmi változások mellett nemzeti élet-halálharc is volt. A Magyar Tanácsköztársaság sovinizmustól mentesen küzdött az ellen az antant-követelés ellen, mely a magyar nemzeti érdekeket is igyekezett sárba tiporni. És egyáltalán nem véletlen dolog az, hogy a magyar baloldal a Márciusi Fronttól kezdve a II. világháború befejezéséig, sőt utána sem csupán a magyar munkásosztály helyzetének vagy a magyar földnélküli zsellér helyzetének megváltoztatásáért küzdött, hanem harca egyúttal nemzeti harc volt. Egy baloldali lap éppen úgy azt hirdette magáról, hogy azért küzd: %„Magyarország Magyarország maradjon”, mint ahogyan József Attila így írt: „Adtál földművest a tengernek, adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat”. A hazafiság tehát mindig összefüggött a társadalmi haladással. A magyar történelem úgynevezett konzerva- tívjai minden időszakban az elnyomó bécsi udvarhoz húztak, a magyar néppel szemben. A haladás ellenségei mindig egyúttal a nemzeti célok ellenségei is voltak, mivel nemzeti célok mindig progresszívek. S a magyar hazafiság hagyománya az a felismerés is, mely szerint gyalázatunk és keservünk már ezer év óta rokon és végül rendezni végre közös dolgainkat a mi igazi feladatunk. A szocialista fejlődés éppen azokkal hozott bennünket egy táborba, akikkel keservünk ezer év óta rokon. S igaz, hogy még e táboron belül is fel-felmerül időnként a nacionalizmus a legkülönbözőbb formákban, a helyes válasz erre is csupán a szocialista hazafiság lehet. S ennek a v hazafiságnak csaknem félévszázados fejlődés is megadja a tartalmát. Mit jelent tehát az, ha a soviniszta nacionalizmust élesen szembeállítjuk mind a haladó patriotizmussal, mind pedig a szocialista hazafi- sággal? Ez a tény mindenekelőtt arról tanúskodik, hogy történelmileg objektíve a magyaroknak és az őket körülvevő nemzeteknek közös érdekeik voltak. Szép tanú- bizonysága ennek az, hogy a II. világháború idején a magyar kormányzat sem volt képes a Hitlerék elől menekülő lengyel katonáknak a kiadatására, hiszen olyan erős volt hazánkban a lengyelek iránti rokonszenv. S immár csaknem negyven éve ezeknek a népeknek valamilyen formában közös a történelmük. Midőn egyik vagy másik ország jobban fejlődik, mint a többi, ez bizonyos értelemben közös büszkeség is. S az utóbbi évtizedek története szintén közösen és konkrétan érintette ezeket a népeket. Nem volt közönyös a magyarok számára az, hogy Csehszlovákiában sikerült és hogyan sikerült stabilizálni a szocialista társadalmi rendszert. Ugyanígy nem nézzük semlegesen azokat a gazdasági és politikai nehézségeket, amelyek napjainkban a lengyel fejlődést jellemzik, mivel nagyon jól tudjuk: a problémák megoldása közös érdeke a különböző szocialista fejlődés útját járó országoknak. A szocialista hazafiság tehát a szolidaritás érzésében is megnyilvánul, de a szolidaritás érzése azon az alapon fejlődik ki, hogy mi magunk valóban büszkék vagyunk azokra a viszonylagos eredményekre, melyeket elértünk. De éppen ez az oka annak is, hogy módszereinket nem tartjuk modellnek. Nem örvendezünk, ha egy- egy másik, nem általunk megkísérelt módszer elbukik. Mindenkinek tanulnia kell és lehet a mások sikereiből és tévedéseiből. Mi magunk is sokat tanultunk saját tévedéseinkből és másokéból. Talán éppen ezért sikerült néhány problémát megoldanunk. Az, hogy bizonyos gondjaink még megoldatlanok, esetleg éppen abból következik, hogy volt és előfordul még nálunk nemzeti fennhéjázás, hogy sokszor olyankor sem veszünk át valamit, amikor a módszer átvétele csak segítene Tehát történelmünk és jelenünk egyaránt megtanított bennünket arra, hogy az igazi, a tartalmas hazafiság mindenfajta gőgnek, még a nemzeti gőgnek is ellensége. S minél jobban megtanuljuk, annál több hasznunk lesz belőle. Hermann István SZABADALMAKBÓL: VÉGRE MILLIÓK ■ ■ Üzleti siker, népgazdasági haszonnal Ez a titka a vízszűrőbetétnek: a labirint A napokban a kormány üléséről kiadott közlemény adta hírül, hogy négyéves, nagyszabású program kezdődik a Balatonba kerülő szennyvizek tisztítására. Az anyagi eszközöket is biztosító intézkedéssorozat minden olyan megoldásra számít, amely — lehetőleg minél kisebb ráfordítással — a szennyvíztisztítás az eddiginél hatékonyabbá válik. Lépéselőnyben Nos, ez a hír érthetően nagy érdeklődést váltott ki a Füzesabonyi Vegyesipari Szövetkezetben: — mondja Nagy Miklós főkönyvelő — itt ugyanis már három éve vártak a döntésre. Ahogy mondani szokás, a szennyvíztisztítás gondja „a levegőben lógott” már — de egyedül a füzesabonyi szövetkezet vállalta a megoldás kockázatát. És kötött a NOVEX Találmányfejlesztő és Értékesítő Külkereskedelmi Részvénytársasággal szerződést ilyen berendezések készítésére. Gyulavári Imre találmánya rendkívül szellemes ötleten alapúi. A képünkön látható műanyag csöveket ugyanis kötegekbe ragasztják, majd a meglevő szennyvíztisztító medencék felső rétegébe emelve szerelik fel, ferdén, 60 fokos szögbe állítva. A medence aljába beáramló szennyvíz lassan halad felfelé, és a ferde csövekben irányt változtatva leülepszik belőle a szennyező anyag; a tiszta víz túlfolyókon távozik. A csőfalakra 20—25 milliméter vastagon megtelepedő réteg letisztítása igen egyszerű: a medence vízszintjének csökkenésekor egyszerűen lecsúszik a műanyag csőidom faláról, és szippantókocsival, vagy egyszerűen markolóval eltávolítható. Ez az elmélet — a füzesabonyiak pedig bebizonyították, hogy ugyanez megy végbe a gyakorlatban is. Mert a szennyvíztisztító betét a Borsodi Vegyi Kombinát készítette lamellákból ragasztással jól gyártható. Az a vasszerkezet, amely a modullá összeállított betéteket a derítő felszínén tartja, egyszerűen hegeszthető, festékbevonata tartósan ellenáll a korróziónak. És ami nem utolsó: 90 napos szerelési határidőt eddig négy alkalommal vállalták a füzesabonyiak — mindannyiszor teljesítették is. Bizonyíték: a gyakorlat Ami pedig a használat során bebizonyosodott: a tisztítóbetétek tudják is azt, amit tervezőjük megálmodott! Boglárlellén, Balaton- akarattyán több mint kétszeresére növekedett a tisztítókapacitás, és ugyanez mondható el a Volán 1. Vállalatánál, illetve Celldömölkön üzembe állított berendezésekről is. Ez utóbbi néhány külön szót is megérdemel — mondja a kivitelező brigádot irányító Balázs András. A MÁV teherkocsijait itt mossák; a telep medencéibe 100 köbméternyi betét kellett ahhoz, hogy az ülepítés — oxidálás — utótisztítás — fertőtlenítés műveleteivel újra kocsimosásra alkalmas (!) vizet kapjanak az eljárás végén. Ez a tény keltette fel a nemzetközi érdeklődést is! Egy-egy szennyvíztisztító telep három-négy millió forintos korszerűsítése sem az osztrák, sem a nyugatnémet vállalkozók számára nem hatott riasztóan; hiszen a hasonló célú ottani megoldások ennek kétszeresét igénylik beruházási költségként, és kezelésük is nehézkesebb. Emiatt tanulmányozta figyelmesen az osztrák papírgyár, illetve a nyugatnémet vasúti kocsimosó vezetője a helyszínen a celldömölki munkálatokat. Ha ugyanis a NOVEX-szel sikerül megállapodást kötniük, az a Füzesabonyi Vegyesipari Szövetkezet számára az első tőkés megbízás lesz egyúttal, a közeli hetekben. És itthon? De nem az első export! Az olajszűrő — amely a BNV díját nyerte 1981-ben, a szegedi vásár díját 1982- ben, — már 30 darabos mintakollekció képében Bulgáriában is sikert arat. A B—3 típus kisebb teljesítményű változata, az OSZH —10 jelű gépecske pedig idehaza is valóban diadalra jutott. A kimondottan ármegfontolásokból egy éve született kis kenőolajszűrő — hogy ne minősüljön beruházásnak, 20 ezer forintnál kevesebbe kell kerülnie! — ez idén eddig 550 vevőt talált már magának. További 500 gépre pedig a megrendelések már együtt- állnak — a szabadalomvásárlás végül üzleti sikert hoz a füzesabonyiaknak, az erre kifizetett összeg pedig hónapokon belül megtérül a magyar népgazdaságnak. Hiszen — amint azt a Népújságból már olvasóink megtudhatták — a kenő-, a motor- és hidraulikaolajok élettartamának növelésével (ezt tudja az olajszűrő!) hazánk olajszámlája óvatos becslések szerint is 25 millió dollárral lenne csökkenthető! Szűkebb hazánk mindeddig messze elmaradt az országos átlagtól az olajszűrők felhasználása terén; különösen a mezőgazdaságra érvényes e megállapítás. Pedig az a büszkeség, hogy az új szabadalmak bevezetésével ma már üzleti sikert is elkönyvelő szövetkezet is me- gyénkbeli — bizony kevés öröm a mai világban, megtakarított forintok-dollárok nélkül. . . Kőhidi Imre Zsilipfelújítás A tiszalöki erőmű dúzzasz- tórendszerének hajózsilipjén megkezdődtek az ötévenként esedékes karbantartási munkák. A szakemberek az OHV búváraival együttműködve az alsó és a felső zsilipkapu előtt kirekesztik a vizet, kiszivattyúzzák a felhalmozódott iszapot, hogy elvégezzék a javításokat és a korrózióvédelmet. A munkálatok végeztével október 15-e után ismét megindulhat a hajózás a Tisza középső és felső szakasza között. A tiszalöki zsilip Az iszapot vízsugárral távolít ják el (MTI Fotó — Oláh Tibor fel vétele — KSj Az alapítványért A gyöngyösiek másfél milliója A végösszeget pontosítja a Mátraalji Szénbányák szakszervezeti bizottságának titkára, Németh József: 1,4 millió. Ennyit ajánlottak fel arra az alapra, amelyből a szerencsétlenségek során hősi halált halt bányászok özvegyeit és árváit segélyezik egyébként is nehézzé vált további életükben. Az Ipari Minisztérium, a bányászszakszervezet és a SZOT kezdeményezte az alapítvány létrehozását. Felhívásukhoz csatlakoztak a gyöngyösiek is. A tanácskozásokon megszavazták, hogy egy kommunista műszak bérét felajánlják. Aki nem tud valamilyen okból a kommunista műszakban részt venni, az egynapi bérét fizeti be. Nem egyetlen szombaton áll mindenki a különmunkába. Kezdik most, augusztus 27-én a központ állományába tartozók. Íróasztalaik üresen maradnak, mert ők is valamennyien fizikai feladatokat látnak el. Ha másként nem, segédmunkásként anyagmozgatást végeznek. Az is biztos már, hogy a petőfi bányaiak szeptember 17-én tesznek eleget vállalt kötelezettségüknek. A többi munkahely dolgozói még nem határoztak az időpontról. A segélyalapba befolyt összeg kamatainak felhasználásáról minden esetben különbizottság dönt. A bányászok a mostani kommunista műszak segítségével teremtik elő a segélyalap végösszegét.
