Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-24 / 199. szám
KÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 24., szerda 3. ösztöndíjas utánpótlás — Segély, lakásigéret, kiutalás — Kevés a pedagógus Friss diplomások, elhelyezkedőben Az egyetemi, főiskolai tanulmányokat befejezve a nyár javát rendszerint még pihenéssel töltik a friss diplomások. A többségre az elkövetkező hetekben várnak az első munkahelyi élmények. Megyénk pályakezdő értelmiségi fiataljainak elhe- helyezkedési körülményeiről példákkal alkotunk képet. Nagyobb intézmények, gyárak, üzemek, gazdaságok személyzeti vezetőinek elmondása alapján. A Mátravidéki Fémműveknél a hét új mérnök, illetve üzemmérnök közül hat ösztöndíjasa volt a vállalatnak. Valamennyien négyezer forintos letelepdési segélyt kaptak, egy fiatal házaspár pedig már saját lakásába is beköltözhetett. A kiválasztásnál ügyeltek arra, a gyárban, hogy lehetőleg környékbelieket támogassanak, akiknek kötődése a helyhez tartósnak ígérkezik. A Gagarin Hőerőműnél hárman álltak be nemrég, egy ösztöndíjassal az élen. A háromból ketten a belépéssel együtt lakást kaptak. (Ezek egyike a vele történt megállapodás szerint fizikaiként kezd dolgozni és kellő gyakorlat után kerül végzettségének megfelelő munkakörbe.) a Hatvani Konzervgyártól sajnálkozva azt a tájékoztatást kaptuk, hogy náluk nem jelentkezett friss diplomás. A F i nomszerel vénygyá r a pedagógus és jogászképző felsőfokú iskolák kivételével mindenhová időben küldött pályázati felhívást. Műszaki egyetemet és főiskolát, köz- gazdasági egyetemet, külker szakon végzett fiatalokat alkalmaznak. Nyolcán már igent mondtak — ebből öt ösztöndíjasnál ez természetes is volt — néggyel most tárgyalnak, és még négy diplomásra lenne szükségük. Alapbérként 3.300—3400 forintot ajánlanak, letelepedési segélyként 3000 forintot adhatnak. Egy évig a férfiak térítésmentesen lakhatnak munkásszálláson, vagy a hölgyekhez hasonlóan havi 500 forintos albérleti hozzájárulást választanak. Három éven belül a családosok lakásigényét általában ki- tudják elégíteni. A Mátraalji Szénbányák kedvezőbb helyztben van, hiszen saját ösztöndíjasaival tudja biztosítani a magasan képzett szakmai utánpótlást. Vonzerőnek számít bizonyára, hogy az egyetemi, főiskolai éveket beszámítják a törzsgárdába, két éven belül lakást tudnak adni, kezdő fizetésként pedig a tanulmányi eredményketől függően 3200—4000 forint közötti összeget. Indulási segélyként a fiatal szakemberek 4000—5000 forintot vehetnek át. A Gyöngyös-domoszlói Állami Gazdaság két kertész üzemmérnököt fogadott. A kezdő fizetés mellé kedvezményes üzemi étkeztetést és elhelyezésként a munkaterületen úgynevezett gyakornoki szobát bocsátanak a pályakezdők rendelkezésére. A megyei kórház és intézményei Egerben idén tíz új orvost fogadnak, akik október 1-én kezdik el hivatásuk gyakorlatát. Kezdő fizetésük 3200 forint, a lakást pótolandó, a házaspárokat is az új orvos-nővér szállóban tudják elhelyezni. A Heves megyéhez családi kötelékkel tartozókat részesítették előnyben a pályázók közül, ez a kórház érdeke. A pedagógus pályán egyelőre az jelent gondot, hogy kevesebben végeztek annál, mint amire szüksége lenne a megyének. A pályázati szakasz lezárásakor — ez június 8-án volt — a 182 meghirdetett álllásnak pontosain a fele, 91 maradt betöltetlen. (b. s.) A MEGYEI TANÁCS V. B. TÁRGYALTA: Mit ér a község, ha társ.*.? Ahány érintett település, annyi vélemény — társköz- ségügyben. S ha ez így van, akkor Hevesben harmincegy, féle állásfoglalásnak, megítélésnek, tapasztalati ösz- szegzésnek kell léteznie. Bizonyéra létezik is, mert szű- kebb hazánkban ennyi társközség kapcsolódik a nagyobb településekhez. Többségük ráadásul az aprófalvak kategóriájába tartozik, ezek lakóinak száma nem éri el az ezret. S mint a statisztikai kimutatásokból kiderül: a tervciklus első két évében erőteljesen megcsappant az itt élő lakosság. Főként a fiatalság fogott vándorbotot, hogy másutt keressen megélhetést, új otthont, jól fizető munkahelyet. Így öregedett el egyebek között Zaránk, Kisfüzes, Bodony, Erk vagy Ojlőrincfalva ... ! A közös községi tanácsok megalakulása, a települések „rangsorolása” székhely- és társközségi kategóriákba, heves vitát váltott ki mindenütt. S a vélemények ma is — ha nem harmincegyféleképpen — megoszlanak: — Mostohagyermekek lettünk ...! — hangzik az egyik tábor hangja. — Soha ennyit nem gyarapodtunk, mint amióta a közös tanácshoz tartozunk ... — vélekednek mások. Nos, mi hát a helyzet? — erre keresett választ a tegnapi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága, amelynek tagjai számos adatot, érvet hasonlítottak össze. Tények bizonyítják, hogy az elmúlt tíz év alatt 30 százalékkal csökkent a munkahelyek száma a társközségekben: stagnál viszont ott, ahol a tájegységnek, a hagyományoknak megfelelő foglalkoztatási lehetőséget teremtettek például az erdő-, vagy a a mezőgazdasági üzemek. Vagy vegyük a lakossági hozzájárulást — például a társadalmi munkát —, mert ez is fokmérője annak, hogy miként ítélik meg a településük jövőjét a helybeliek: a társközségekben végzett A tarnamérai áfész-boltra a bőséges választék állandóan jellemző (Fotó: Szabó Sándor) önkéntes tevékenység szinte mindenütt alatta marad annak, amelyet a körzeti központban végeztek. Bár erre is van ellenkező példa, mint Zagyvaszántó esetében, ahol ugyancsak kitettek magukért a település . fejlesztéséért a helybéliek. Mindez azt bizonyítja, hogy ahol odafigyelnek a szomszéd falura, ahol valóban nem „mostoha- gyermekként” kezelik a kisebb települést, ott nem veszik el az emberek kezdeményező kedve, s kevésbé vágynak is el onnan. Csakhogy — s ez országos jelenség —, a kistelepülések, a társközségek ellátási színvonala az ott élők megítélése szerint több vonatkozásban alacsonyabb a székhelyközségi átlagnál: kevesebb új lakás épül; a 14 közegészségügyileg veszélyeztetett település közül nyolc társközség; a korábbi három helyett jelenleg kilenc helyen nincs filmvetítés. De: általában jobb, elérhetőbb, gyorsabb lett az orvosi ellátás, a körzeti rendszerű iskolai oktatás, a települések közötti közlekedés, s jelentősen bővült a helyi szolgáltatói hálózat. S egyebek között annak az eredménye is, hogy mindenütt lelkes, a faluért, a helybeli választó- polgárokért felelősségteljes munkát végző tanácstagi csoport működik. A megye parlamentjének végrehajtó bizottsága elé került beszámoló reális képet festett a jelenlegi helyzetről, a társközségek életéről — pro és kontra! Elhangzott a napirend vitájában, hogy egyelőre a gondok vannak túlsúlyban: „ ... a lakosság sajátos problémáival való törődés több vonatkozásban gyengült.” Vagy: „A tisztségviselők társközségi fogadóóráinak látogatottsága ... csekély. Ez a körülmény néhány helyen a fogadóóra-tartás fegyelmének lazulásához vezetett. A lakossági ügyek intézése az igazgatási napok tartása révén biztosított,, de ezek látogatottsága is mérsékelt...” Millió megoldandó, égető feladatot takarnak ezek a mondatok, s egyben azt példázzák : megyénkben nem feledkeznek meg a kisközségekről, a nagyobbakhoz társult aprófalvakról, az ott élők gondjairól. Okkal és joggal fogalmazták meg hát a vb-tagok azokat a határozati javaslatokat, amelyek az életkörülmények javítását, a szolgáltatások fejlesztését, az iskolai, óvodai hálózat bővítését szorgalmazzák. Vagy amelyek arra ösz- ' tökélik a tanácsi és a gazdasági vezetőket, hogy újabb és újabb munkahelyeket teremtsenek e térségekben, hogy ne hagyjanak elveszni semmit, ami ott és most érték : népszokásban, hagyományban, épületben, gazdaságban és nem utolsósorban — gondolatban, emberi fejekben! Hogy elérhessük: senki ne érezze magát egy „mostohafalu” még mostohább lakójának. Nem szabad elfelejteni: a társközségekben él a megye lakosságának nyolc, a falusi népesség 12 százaléka ... Szilvás István Kápolnai dohányosok Sági Sándor: „Csak az érett leveleket törjük le” A földút melletti háztájiban kukorica és dohányparcellák felváltva. Itt-ott látni egy-egy embert a magas növények között. Rekkenő a hőség a kápolnai határban. — Ne rólunk tessenek írni — hárítja el érdeklődésünket egy idősebb férfi. — Láthatják, hogy nem a legjobb a dohányunk. Ehhez Ságiék értenek a legjobban. Sági Sándort és feleségét a kertben találjuk. Törik a dohányt: egy-egy tőről persze csak három-négy levelet csípnek le, azokat amelyek beértek. A nyugdíjas férfi mosolyog, amikor megtudja, hogy a falubeliek javaslatára kötöttünk ki nála. — Tavaly a dohánybeváltó üzemben mindenkinek megmutatták, hogy ilyet kéne termeszteniük, mint az enyém — kezdi a beszélgetést. — Sokan azt hiszik, hogy valami titkot őrzök, attól ilyen jó. Pedig szó sincs erről. Homokos talaj, meleg időjárás, erős palánta, időben végzett vegyszeres permetezés, és néha-néha egy kis csapadék kell hozzá. Az persze igaz, hogy 45 éve űzöm a mesterséget, s módomban állt tapasztalatot gyűjteni. Azelőtt a tsz- ben is ezzel foglalkoztam 17 évig. Van egy régi mondás, úgy szól, hogy tíz esztendőből kilencben a korán kiültetett dohány, egyben a kései sikerül. Ez mindig beválik. Azt jelenti, hogy április végén és május elején kell kiültetni a palántákat. Május 20-a után már nem érdemes, mert ekkorra általában megérkezik a nagy meleg. Miközben a hús szobába igyekszünk, Sándor bácsi útközben felvesz egy rögöt és kidobja a sorok közül. — Ez a legnagyobb ellenségem, mert tönkreteszi a talajt. A porhanyós föld a legjpbb. A fűre is haragszom, hiszen elveszi a dohány elöl a táplálékot. Az udvaron egy ponyván a letört dohány. Margitka néni bemutatja, hogy miként szokták felszedni a tűbe fűzött zsinórra a hatalmas leveleket. — Hallottuk, hogy ezt a munkát gépesítették. De mi megmaradunk a réginél. A palántáknak is ugyanúgy furkóval készítünk lyukat, ahogy szüléinktől láttuk. Nyugdíjasok vagyunk, így ráérünk kézzel csinálni mindent. A szoba asztalán hamutál. A 65 éves ember azonban egyetlen cigarettára sem gyújt rá. — Én soha nem fújtam a füstöt — magyarázza. — A hadifogságban is cukorkára cseréltem a fejadagomat. Jóllehet a dohányzás egészségtelen, ennek ellenére nincs lelkiismeret-furdalásom. Nekem kifizetődő. A kertben lévő 6400 tőtől, hogy sokat ne mondjak 35 ezer forintot várok. Emellett Virginia- fajtával is foglalkozunk a háztájiban. Azt nem kell szárítani, fűzni, csupán törés után zölden beszállítani a dohánybeváltóba. Nincs vele sok gond. A fűzős dohány azonban jövedelmezőbb, ezért jobban szeretjük. Novemberben szállítjuk be, addig pedig a padláson szárad. A gazda megmutatja még a régi pajtát. Jelenleg sertéseket nevelek benne. — Amikor még tsz-tagok voltunk, s nem jutott időnk a háztájira akkor alakítottuk át. Így most a padlásra kell felcipelnünk a leveleket, hogy levegős, szellős helyen száradjanak. No, azért a sertéstenyésztést is megfizetik, a trágyát pedig szétszórom a kertben, hogy megjavítsa a kifáradt talajt. A Kápolnai Dohánybeváltó Üzemben nagy most a forgalom. Kerékpáron, lovasszekéren, kis traktoron hozzák ide a kistermelők a batyuba kötött cigarettánakva- lót, melyet elsőként Csiha Sándor telepvezető vizsgál meg. — Azért vesszük át zölden a Virginia-fajtát, mert ezt csak speciális kamrákban lehet szárítani — mondja. — Aztán ebből gyártják a legjobb cigarettákat, szivarokat. Eddig 800 tonna került be hozzánk, s összesen 1150 tonnát szerenénk felvásárolni a 250 egyéni termelőtől. Csak „maszekok” szállítanak, idevalók és környékbeliek egyaránt. Szeptember végéig tart a zöld dohány szezonja, majd novemberben kezdődik a fűzött átvétele. Pelyhe József erdőteleki termesztő jól megrakott szekérrel áll fel a mérlegre. — Alig egy hektáron foglalkozom vele — mondja. — Eddig két tonnát hoztam be, s még legalább ennyit szeretnék. Sajnos nem jó a termés. Nagy volt az aszály, meg későn is ültettem ... Nem nagyon hiszem, hogy jövőre újra palántázok, hisz nem fizetik meg rendesen. Amikor elmegy Csiha Sándor megszólal: — Csak néhányan panaszkodnak. Pedig nagyon jó pénzt keresnek ők is. Jobban fizet, mint a dinnye. Kápolnai viszonylatban — de a környékre is elmondha„A hagyományos tó, — ez a legjobb üzlet. Egy mázsa I. osztályú Virginiáért 1200, a kerti dohányért 7800 forintot fizetünk ki. Igaz, sok a munka vele, de megéri. Hogy a dohányzóknak megéri-e füstölniük? Az már módon fűzzük fel” (Fotó: Szabó Sándor) más lapra tartozik. Mindenesetre havonta legalább másfél millió doboz hazai cigarettát adnak el a megye üzleteiben. Vajon hányán rombolhatjuk az egészségünket? Miközben számolom, csodálkozásomban kiesik a számból a cigaretta. Homa János
