Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-24 / 199. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I XXXIV. évfolyam, 199. szám ARA: 1983. augusztus 24., szerda 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Beszámoló a társközségek alapellátásáról Illést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Maróti Sándornak, a megyei tanács általános elnökhelyettesének vezetésével kedden ülést tartott Egerben a testület végrehajtó bizottsága. A napirenden ezúttal egyebek között szó esett a megye tanácsainak idei gazdálkodásáról, majd előterjesztették a jövő évi megyei költségvetési és fejlesztési alap tervezetét. A továbbiakban Molnár Miklósné, a tervosztály vezetője számolt be a közös tanácsokhoz tartozó társközségek alapellátásáról. (Ezzel a témával foglalkozik kommentárunk a lap 3. oldalán.) A végrehajtó bizottság tagjai az ülésen ezt követően előkészítették a megye parlamentjének szeptemberi tanácskozását, majd egyéb ügyek megvitatásával fejezték be munkájukat. Nehéz kampány előtt Hatvan és Selyp gyárai rajtra készen várják az idei répát Házak és színek „Öltözködik” a megye- székhely. Szorgos kezek munkájával sorra, rendre megújulnak a régi házak, hogy a sok vihart átélt város ismét régi fényében tündököljön. Kétségtelenül öröm a törődés, az igyekezet. Jóleső érzés tapasztalni a múlt értékes emlékeinek vigyázását, megnyugtató, hogy ápoljuk örökségünket, s. úgy hagyjuk majd hátra utódainkra, miként elődeink megálmodták, szerették volna. Helyenként azonban — miként láthatjuk — azért üröm is cseppen örömünkbe. Olybá tűnik, mintha a nagy igyekezetben akarván, akaratlanul valahogy kezdene elhatalmasodni az egyhangúság. A szép épületek színezéséből mindinkább eltűnik a változatosság. Az az érzése az embernek, hogy hovatovább " szinte csak a sárga és a barna létezik. Ha pedig nagy néha van némi eltérés ettől, az is nyomasztó, vagy meghökkentő. Festőművész ismerősöm is példák egész seregét citálva kesergett erről nemrégiben. Letörten mutogatta a puncstorta színéhez hasonlítható Dobótéri templomkülsőt, a korzó kapuinak, ablakainak csúnya méregzöldjét, s esküdött arra, hogy szakember ide, oklevél, diploma oda: nem túlságosan jó az ízlése, sok a fantáziája annak, akinek ez tetszik. Igazat kell adnom ismerősömnek s mindazoknak, akik az utóbbi években meglehetősen furcsának, különösnek tartják a színezék igyekezetét. Mert ha jó magam ugyan nem is vagyok festőművész, sőt még csak nagy műértő sem, művészettörténetet valamikor azért tanultam. S tudom: a barokk városként emlegetett Egerben sem csak feltétlenül a sárga és a barna őrizheti a stílusjegyeket, a korra, amelynek emlékeit restauráljuk, konzerváljuk, a monotóniánál sokkal inkább jellemző a mozgalmasság, a színgazdagság. A mai világ modern épületeit — például a színházat — is sárgába, barnába „bújtatni” pedig alighanem még nagyobb tévedés. Nem beszélve arról, hogy a színekhez talán még akkor sem kellene ennyire mereven ragaszkodni, ha valamikor csakis ezek létezlek. Azóta ugyanis jócskán eltelt az idő, más emberek lakják a régi házakat, utcákat, tereket, akiknek az ízlésvilága is lényegesen megváltozott az eltelt századokban. Nem biztos, hogy az a kellemes számukra, ami eleiket vidította, megnyugtatta. Bizony széles körben időnként meg kellene tudakolni tőlük, hogy igazából milyen környezetben szeretnének élni, dolgozni. Mert egyikük számára sem közömbös ez, mindennapi közérzetüket nem csekély mértékben befolyásol iák még a sokak által talán jelentéktelennek tartott színek is. Gyóni Gyula Erősen közeleg szeptember, az új cukorgyári kampány indulásának hónapja. Nem véletlen tehát, hogy fölkerestük Nagy Istvánt, a vállalat mezőgazdasági főosztályának vezetőjét, hogy a felkészülésről, illetve az idei kilátások felől érdeklődjünk. — A Mátravidéki Cukorgyárak Vállalat selypi, hatvani üzemei talán minden eddiginél nehezebb kampány előtt állanak, és ez erősen összefügg az időjárással — mondotta bevezetőben a főosztályvezető. — Ugyanis hiába kötöttünk mi szerződést hetven partner- gazdaságunkkal 16 779 hektárnyi cukorrépa termesztésére, a legutóbbi általános szemle nyomán kiderült, hogy az aszály következtében a tervezettnél 5—6 százalékkal kevesebb nyersanyagra számíthatunk. Hozzá kell tennem azt is, hogy a kényszerérés következtében pillanatnyilag irreálisan magas, 15 százalék feletti a répák átlag cukortartalma, ami egyformán jó és rossz. Mert ha augusztus végén, szeptember első felében kívánt mennyiségű eső jut a földekre, akkor növekedhet még a cukorfok, de a meny- nyiség is, ami a termelőknek, a feldolgozóknak egyaránt jót jelent. Am ha tartós, nagyobb esőzés következne be, akkor a répa megszívja magát, és lényegesen alászáll a cukortartalma. Márpedig ez a döntő az átA megyénkén kedden átvonuló zivatarfront kevés haszonnal járt: a Meteorológiai Intézettől kapott tájékoztatás szerint az éjszakai nagy égzengés, villámlás ellenére a szomjazó földek minimális vízhez sem jutottak. Az Egerben, Kom- polton és Lőrinciben működő állomások 0—2 milliméter csapadékot mértek, Kékesre a zivatar 5,4 milliméter esőt hozott. Alig több: 7—8 milliméter vizet kapott a Jászság északi része, ez azonban semmit nem javított a terméskilátásokon. A mezőgazdasági nagyüzemek augusztus utolsó hetének elején sorra indították betakarítógépeiket: a napraforgótáblák aratásához láttak hozzá, és a kukorica silózását folytatták. A növények sokfelé két, sőt három héttel korábban értek be, s emiatt van szükség a gépek korai indítására. Az agrovételnél, illetve a nyersanyag kifizetési értékének a megállapításánál. Nagy István említést tett a tavalyi répabetakarításról, mint amely időben, jó éghajlati viszonyok közepette zajlott le. A két gyár szakemberei, de különösképp a gaz. daságvezetők most hasonló őszt szeretnének, hogy gép- kapacitásukat kellően kihasználva szedhessék föl, és szállíthassák el répájukat a vállalat által létesített negyven átvevőállomásra. A termelőkkel egyébként most kötik a szedési, szállítási szerződéseket a vállalat felügyelői, különös figyelemmel arra, hogy á gyárakba ne dömpingszerűen, hanem folyamatosan érkezzék be a feldolgozandó nyersanyag. E folyamatosságnak meg is vannak a reális feltételei, mert a Bácskában több volt a csapadék, mint az északibb országrészeken, így aztán például Baja térségéből, vagy Kunmadarasról szeptember 12-én már indíthatják az irányvonatokat, hogy három-négy napi tartalékot gyűjtve 17-én, majd 19-én mind a selypi, mind a hatvani üzem megkezdhesse a cukorgyártást. — Főosztályunk az új kampányra egyéb módokon is felkészült — folytatta tájékoztatóját Nagy István, -r- Megtörtént az átvevőhelyek mérlegházainak felújítása, a mérlegek hitelesítése, rakodógépeink, járműveink karmeteorológiai helyzet augusztusban alapvetően nem javul; bár a júliusinál már eddig is több csapadékot kaptak a' földek, ez azonban csak arra volt elegendő, hogy a terméskilátások ne romoljanak tovább. Ahol az esők nem hoztak igazi felüdülést, ott most a betakarítógépek dolgoznak. A hónap első tíz napjában záporok, zivatarok formájában kapták meg a régen várt — ám nem teljes értékű — nedvességutánpótlást a földek. Az Alföldön 20—30 millimétert mértek, a Dunántúlon 30—40-et, s hozzávetőleg ugyanennyit az észak-magyarországi és északkelet-magyarországi területeken. Augusztus második tíz napjában már szórványosan alakultak ki záporok, zivatarok, nem mindenütt esett az eső. Ám még így is jól jött a nedvesség, amely azonban a sokévi átlaghoz képest ezbantartva várják a startot, és befejeztük az átvevők oktatását, a rakodómunkások felkészítését. A mi gondunk volt az is többek között, hogy Kalocsán időre befejeződjék az átvevőhely 3600 négyzet- méternyi rakterületének betonozása, Selypen pedig a hatvanihoz hasonló tároló építése. Tehát a feldolgozó gépsorok karbantartásával, a hiányosságok pótlásával együtt igen sokoldalúan kell egy-egy kampányra készülnünk, ezért örülök annak, hogy nagyjából már mindent megtettünk az első idei répaszállítmányok fogadására. Végül — a főosztályvezető megérzésére, reményeire alapozva — termelési prognózist kértünk Nagy Istvántól. A kampány idejére átlagosan 16 százalék cukortartalmú répát vár, amely — az ütemezési térítést is beszámítva — tonnánként ezer forint árbevételhez juttatja a termelőszövetkezeteket, állami gazdaságokat. Hol remélhetnek ennél többet? Ahol kockázatot vállalnak a gazdaságvezetők, és csak októberre szerződik le a répa átadását. Ha ugyanis kellő csapadék esetén újra megindul a növény elpusztult vegetációs felületének a képződése, a levélzet később visszatermeli az elvesztett cukrot, és a termésért magasabb árat fizet a feldolgozóipar. úttal is csak szerény mértékű volt. Az agrometeorológusok mérése szerint a talajok felső rétegének nedvesség- tartalma alacsonyabb az átlagosnál. A Dunántúlon viszonylag jobb a helyzet: átlagosan 30—40 százalékos a feltöltődés. Ennél kisebb értékek alakultak ki az Alföldön és a Duna—Tisza közén, itt 25—30 százaléknyi vizet tartalmaz a talaj. Az alacsony nedvességkészletet a növények nemigen tudják hasznosítani. A jelek szerint az őszi munkacsúcs az idén a tavalyinál lényegesen korábban kezdődik meg, a betakarításban, felvásárló szállító, feldolgozó és egyéb vállaltok ennek megfelelően alakítják át programjaikat. Sok esetben ismételten egyeztetik az átvételi időpontokat mezőgazdasági partnereikkel. Moldvay Győző NEM Jön ELÉG ESŐ! Korábban kezdődik w m r Az „Aranyfácán” útjára indul: A szedéstől a feldolgozásig... A horti Kossuth Termelőszövetkezet az idén több mint 200 hektáron termelt paradicsomot. Ha az időjárás is kedvez, 800 vagont szeretnének „szüretelni”. Dénes Ferencnéék háztáji földjén idősebb és fiatal együtt segít a betakarításban Közép-Európa egyik legmodernebb és legnagyobb paradicsomfeldolgozó üzemében, a Hatvani Konzervgyárban már javában .tart a szezon. Huszonnyolc mező- gazdasági nagyüzem szállítja a — tervezett 8000 vagon — nyersanyagot, melyet 10 kihelyezett léállomás készít elő, s így érkezik tartálykocsikban további feldolgozásra a gyárba. A késztermék 70—80 százaléka exportra, nyugat-európai országokba, Közel-Keletre és Afrikába is eljut, a világon sok helyen ismert Aranyfácán védjegy- gyei. A Hatvani Konzervgyár legnagyobb léállomásan, Horton, 1300 vagon előfeldolgozására képesek. Két műszakban folyik a munka, hogy folyamatosan tudják biztosítani a nyersanyagot a nagy üzemnek Tartálykocsikban érkezik az elöfeldolgozott paradicsom a gyárba Töltik a konzerveket... (Fotó: Szabó Sándor)
