Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-18 / 195. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 18., csütörtök Az egri nyári egyetem vendégkönyve Egy filmbarát Nizzából Tíz évvel ezelőtt találkoztam először Paul Robert- rel. Akkor ötventagú francia küldöttséget vezetett. Valamennyien azért jöttek Egerbe, hogy megismerjék a magyar filmek legjavát. A megnyerő fellépésű, a vonzóan szerény francia irodalom szakos tanár, a Francia Filmklubok Szövetségének elnöke, a Francia— Magyar Baráti Társaság egyik vezetője meg sem említette, hogy az ő javaslata nyomán vetődött fel a filmművészeti tagozatú egri nyári egyetem létesítésének gondolata. Csak arról beszélt, hogy számára tisztesnek tűnő küldetést vállalt: — Hazámban olyan keveset tudnak az önök országáról, s ezek az információk is torzak. Nálunk sok embernek fogalma sincs az itteni gazdasági fejlődésről, az egészséges politikai légkörről. Ezért határoztam el, hogy törlesztem ezt az adósságot, emiatt jöttem ide ezzel az érdeklődő csoporttal. Bízom abban, hogy a művészet tükrében felvillantott valóság meggyőzőbb lesz mindenfajta érvelésnél. o Egy évtized múltán ismét ennél a gondolatkörnél kötöttünk ki, afféle jubileumi számvetésre. A hetvenhárom éves férfi meglepően fiatalos, mintha az a sok év nyomtalanul suhant volna el felette. Mindjárt azzal kezdi, hogy fáradozása nem volt hiába. — Honfitársaim ma már nagyra értékelik kiváló rendezőik munkásságát. Igaz, (Fotó: Kőhidi Imre) olykor ma is baj van a tisztánlátással, s esetenként kísértenek az előítéletek, de széles körben nagyra becsülik gazdasági és kulturális sikereiket. Ez a szellemi ér- lelődés nem expresszvonat sebességű folyamat, mégis jó érzés elmondani, hogy kollégáimmal együtt mi is tettünk valamit népeink közeledéséért, egymás megértéséért, a közös örömöket szülő barátságért. Rendszeresen megfordultam Budapesten is: minden esztendőben húsvétkor szakembereket kísértem, s közösen tekintettük meg a rangos alkotásokat. Találkoztunk olyan tehetséges művészekkel, mint Jancsó Miklós, Szabó István. Arra is módunk adódott, hogy több kiváló rendezőt meghívjunk, s műveiket népszerűsítsük frankföldön. Q A párbeszéd szakmai diskurzussá formálódik. Arra vagyok kíváncsi, hogy filmjeink polgárjogot nyertek-e a francia mozihálózatban. Utalok rá: ilyen jelzéseket is kaptunk. Némi töprengés után így kerekedik a válasz: — Sajnos, még nincs szó frontáttörésről, csak kezdeti eredményekről. A már említett Jancsót és Szabót szárnyára kapta a világhír, értük nálunk . is lelkesednek, ám az üzletemberek óvatosak, folyvást kalkulálnak. Számukra nem elég a sok nemzetközi díj, ők csak a biztosra mennek, ezért húzódoznak minden olyasmitől, amiben rizikót sejtenek. Ettől függetlenül nem vagyok borúlátó. Ígéretes vállalkozásoknak tartom a különböző koprodukciókat. Ezeket szívesebben veszik a haszonra törekvők, így is kikövezhető a magyar filmművészet diadalútja, ha nem is máról holnapra, de hát türelmesnek kell lennünk. Egerbe látogató kollégáimmal együtt továbbra is azért tevékenykedünk, hogy ez a cél minél hamarabb megvalósuljon. A jövőben is együttműködöm a párizsi Magyar Intézet egyik munkatársával, Oláh Tiborral. Vele karöltve szervezzük a különböző hazámbéli bemutatókat, vetítéseket. Igaz, nem vagyok már fiatal, de megnyugtat az a tudat, hogy mögöttem állnak a stafétaváltók, akik hozzám hasonló lendülettel munkálkodnak majd a megértés szellemének gyökér eztetéséért, egymás kulturális értékeinek megbecsüléséért. Pécsi István Aczél Gábor Géprulett II1/2. Adja ide a zsebkendőjét! A cigányasszony felszólítására egyszeriben ismét a jelenbe csöppent a férfi, még kíváncsiság is ébredt benne. Minek? A szerencsédnek, kedves, mert megér- demled. mondta a cigány- asszony, s megsimogatta a tenyerét. Mától kezdve minden rossz jóra fordul az életedben, tette hozzá tagoltan és halkan, mint aki varázsigéket sorakoztat, mától kezdve nem lesznek anyagi gondjaid. Csak a zsebkendődet add oda! Köszönöm! A sokat mosott, de frissen vasalt kendőt az ölében .hajtogatta szét, kisimította, majd valamelyik szoknyája ráncából egy csontszerű, leginkább dióhéjdarabkára emlékeztető apró tárgyat helyezett a kendő közepébe. Váratlan találkozásban lesz részed, mutatott a tárgyra, majd mintha a benne meglátott jövő megőrzésére törekedne, nagy hirtelen egy összehajtott újságpapírral takarta le. Ebben van a szerencseszámod, a találkozásodra tettem, mondta még, majd a férfi meglepetésére a dióhéjat és az újságpapírt egy százforintossal egészítette ki. Ne csodálkozzál, hajtogatta össze a kendőt, és ne szabadkozzál, fogjad ezt sés tegyed el, csak a pénz vonzza a pénzt, tudhatod. A férfi továbbra is humbugnak tartotta az egész hókuszpókuszt, de a szeme láttára becsomagolt bank- jegv megzavarta. Nem fogadhatom el, mondta határozottan és nyújtotta is visz- ?.a a tenyerébe helyezett kis batyut: vegye ki belőle a pénzét! El fogod fogadni, hangzott a magabiztos válasz, nem most bontod ki, csak ha virrad, vele alszol, de megsózod, mielőtt-»lefekszel. Na jó, rendben van, mondta a férfi: igyekezett komoly maradni, eltette a batyut és kíváncsian várta a folytatást. De abba belesápadt. Csak azért kértem a cigarettát, * mondta a cigányasszony, hogy a jószívűségedet próbára tegyem, van nekem pénzem, nézzél ide! Ezzel a szoknyaráncból egy köteg ötszázast varázsolt elő, eltüntette, s menni akart. Várjon, mondta a férfi zavartan, nem kér semmit? Tőled?, ült vissza egy pillanatra a cigányasz- szony. Szegény vagy te! De egy hét múlva legyél ugyanitt, akkor majd kérek tőled valamit. Most csak egy pénzt adjál. Bármilyet. Na végre, gondolta a férfi, kibújt a szög a zsákból. Tessék, csúsztatott oda egy kétforintost, ennyi aprója volt összesen. Nem ilyet, mondta a cigányasszony, a fém elviszi a szerencsét. A férfinek, a postáról jövet, ahol is mindent befizetett, az aprón kívül ezúttal mindössze ötszáz forintja maradt a következő nyugdíjig. Ez az öt darab százas lapult a zsebében, s most sajnálta, hogy nincs kisebb címlete. Uggyel-bajjal sikerült egyetlen papírpénzt elővennie. Arra gondolt, hogy a cigányasszonytól kapott száz forint egymagában úgysem segítené ki a bajból, s hogy ha a saját százasát odaadja, legalább nem marad adósa neki. Odaadta. Még egvet adjál. tartotta a cigányasszony a tenyerét; csak párosán hozhat szerencsét. Nincs, mondta a férfi. Azért mondta ezt, mert tudta, hogy meg akarják vágni, s tulajdonképpen csak sokallta, hogy száz forintot fizessen a látott produkcióért. Amióta nyugdíjazták, német műszaki leírások fordításából tartotta fenn magái, de most már hosszú hónapok óta nem kapott munkát, adósságokba s kilátástalan helyzetbe keveredett. A cigányasszony arrébb húzódott. Nekem ne hazudjál, mondta jelentőségteljesen; van nálad pénz, tudom. Magadnak ártasz, ha letagadod. Érezte a férfi, hogy a vér az arcába szökik, de azt is szégyellte, hogy szégyenkezik. Minden zsebébe belenyúlt, s úgy vette elő a másik százast, minha véletlenül találta volna meg. És most fújjál rá, mondta a cigányasszony. A hitetlenek mosolyával tett eleget a a felszólításnak. Magában nem a produkciót méltányolta, hanem a cigány- asszonv emberismeretét. És most nézzél hátra! Ültében megfordult... és megdermedt. Kiverte a víz. Azonnal ráismert a turistára, aki a szemközti szállodát fényképezte. Major Schultz! A turista, mint akit áramütés ért, fordult felé. összeráncolt homlokkal nézett rá, nem ismerte fel. Quartiramt, mondta raa- avarázóan a férfi, s németül folytatta: a sofőrje voltam, herr rnajor! A turista arca felderült. Ah, mondta a felismerés örömével, maga még él?! Megkerülte -a Waszkorlátot ielző virágládákat, s a cigányasszony helyére ült. Hogy van, hogy él?, kérdezte széles mosoly- lyal, ne haragudjon, nem emlékszem a nevére, érdekes, hogy a párizsi sofőröm nevét megjegyeztem, de a v magáé nem jut eszembe, ne haragudjon érte! A férfi bemutatkozott. Hát persze, mondta a turista, most már Történelmi események fl karikatúrák tükrében A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum szeptembertől új, háromrészes kiállítás- sorezatot indít „Torz képek” címmel. Az első tárlat szeptember elsejétől a magyar politikai karikatúrákat vonultatja fel az 1848—1919 közötti időszakból. E korszakban számtalan vicc- és élclap jelent meg több kiadvány közölt hasábjain torz képet. Egyebek között a Herkópáter, a Borsszem Jankó, a Charivari anyagából válogatták össze a bemutatásra kerülő mintegy 400 karikatúrát. A gúnyképek mesterei 1867, a kiegyezés után szinte állandó témaként a magyar —osztrák kapcsolatok különféle megnyilvánulásaival foglalkoztak, de nem maradt el a párizsi kommün, s a fontosabb magyar kérdések: a közigazgatási reform, az egyházi reform, a tiszaeszlári per ábrázolása sem — a tárlat ezekből is jócskán ad ízelítőt. A kiállítás középpontjában a millennium áll majd, a korabeli események „nagy- magyarkodó” jellegét gúnyolandó, egy jurtában és körülötte helyezik el az anyagot. A jurta belsejét a Fesz- ty-körkép kicsinyített mása fogja díszíteni. A továbbiakban karikatúrák láttatják majd például a Dreyfus-pert, az orosz—japán háborút, az első világháborút, a magyar kormányokat és forradalmakat is. A kiállítás idején a múzeumban kávéház is működik, ahol az akkori idők nevezetesebb politikusairól készült fényképeket és portré- karikatúrákat, valamint a leghíresebb karikaturistákat mutatják be. pontosan emlékszem, ugye maga szórt homokot a benzinünkbe, ugye maga zsidó? Maga ezt tudta?, kérdezte a férfi döbbenten, s úgy érezte, hogy ebben a percben mindenéből kiforgatták. A homokszórásért annak idején — az összekötője által, akivel jobbára a borbélynál találkozott — a párt is elmarasztalta, a pártnak akkor elsősorban információkra volt szüksége, ezért küldték őt a németekhez, ezért vállalta el, hogy zsidó létére, pontosabban zsidó származású katolikus létére, a német városparancsnokságnál polgári szolgálatra jelentkezik. Ezzel a pó- nemmel! Akkor és mind ez ideig azt hitte, hogy mindenkit átvert, élete egyetlen sikeres bravúrstiklijének tartotta, hogy éppen ő lett a budapesti német városparancsnokság egyetlen polgári alkalmazottja. Eleinte egy fagázmeghajtású teherautót bíztak rá, csak később lett a guariramt, az elszállásolási osztály,. nevezetesen Wilfred Schultz őrnagy sofőrje. Az élete volt a tét ebben a vállakózásban, s most, csaknem negyven év után kellett megtudnia, hogy ez a kényszerű hazardírozás kizárólag felettese hallgatása miatt lehetett eredményes. Persze, hogy tudtam, mondta az őrnagy, maga is tudta, hogy én tudom, hogy elveszítjük a háborút, én is tudtam, hogy ezt maga tudja. s hogy ellenünk dolgozik, de nekem személy szerint nem akart rosszat, s én sem akartam, hogy maga vagy bárki más feleslegesen r>u«ztuljon el. Az élni és élni hagyni állásDon- tot mindig is magaménak tartottam. Mondja meg, mit tehettem volna, vagy mit tehettünk volna egyebet? A férfi, akit ez a találkozás meglehetősen megviselt. tudott volna válaszolni a kérdésre, ha akar, de nem akart. (Folytatjuk! Csárdás és tiszai dallamok Amatőr együttesek bemutatkozása Egerben Nemes feladatot vállalt magára a Megyei Művelődési Központ, amikor meghirdette és hagyománnyá tette azt a sorozatot, amelyben a hevesi táj amatőr együttesei bemutatkozhatnak. A támogatást nem, vagy csak alig élvező lelkes amatőrök és vezetőik színes, változatos műsoraikkal rendszeresen fellépnek a járási rendezvényeken, de szerepelnek és bemutatkoznak — mint az elmúlt hetekben is — a megyeszékhely nagyközönsége, valamint az ide ellátogató turisták előtt. Az immár hagyományos — „Bemutatkozunk ... ’83” — sorozat a Dobó téri felújítás miatt a Szépasszony-völgyben került megrendezésre, ahol legutóbb a füzesabonyi, valamint a hevesi járás népdalkörei, citera- zenekarai és népi táncosai szórakoztatták az érdeklődőket. Hívogató — a pélyi lányok előadásában A hevesi Rákóczi Néptánccsoport és szólistája: Kállai János A tarnaszentmiklósi clterazenekar (Fotó: Tóth Gizella! Magyar nyelvészek IV. nemzetközi kongresszusa A magyar nyelvészek IV. nemzetközi kongresszusa augusztus 23-án kezdődik a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán. A négynapos, tanácskozásra 13 ország mintegy 250 szakemberét várják. A magyar nyelvvel foglalkozó nyelvészek beszámolnak kutatásaikról, s tájékoztatják kollégáikat a magyar nyelvtudomány művelésében elért eredményeikről. Általában ötévenként rendeznek hazánkban ilyen tanácskozást. mindig valamilyen központi téma kérdéseit megtárgyalva. A szombathelyi rendezvényen a magyar nyelv rétegződéséről lesz szó. A kongresszus négy szekciójában 140 előadás hangzik el, témájukban ezek is a központi tárgyhoz csatlakoznak. A résztvevők egyetemi és főiskolai oktatók, tudományos kutatók, illetve azok a középiskolai tanárok, akik tudományos igénnyel foglalkoznak nyelvünk múltjával és jelenével.
